2017. augusztus 29., kedd

NEM EZT ÉRDEMLI SZABADKA...

        Hatalmas vihart kavart az a kiszivárgott BESZÉLGETÉS, mely Bogdan Laban, Szabadka polgármestere és Vladimir Polovina, az Építőmérnöki Kar tanára között zajlott. Természetesen, a rezsimhű újságok, portálok egy szót sem ejtettek az ügyről, és még az államelnökünk sem találta ki, hogy erre mit lépjen.
        Szabadka a szülővárosom. Imádom. Keresztül-kasul bejártam, ismerem minden zegzugát. A lakosait. Fáj, hogy ilyen vezetősége van. Fáj, hogy ezt megengedjük. Fáj, hogy nem tudunk összefogni. Fáj, hogy nem teszünk semmit. Hagyjuk elveszni mindazokat az értékeket, melyeket őseink megteremtettek.


        Szabadka város honlapján a polgármester köszönti az olvasókat. Vagy az ő nevében valaki megírta a szöveget, ugyanis a hangfelvételen elhangzottak és a honlapon leírtak még csak köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az ordibálása minősíthetetlen. Nincs benne sem kulturális hagyomány, sem modern európai törekvés. Régen az ilyen sértegetésekért halál járt, manapság meg normális országokban lemondás. A leírt, ígért dolgok korrektek. „Szabadka olyan város, ahol a másság megértésre és támogatásra talál, ahol éppen a különbözőségek adnak lendületet a további fejlődéshez, s ezt szimbolizálja az egymás felé forduló négy virágszirom is.” A polgármester kíváncsi az emberek véleményére, várja a hasznos ötleteket, tanácsokat, és mindig számíthatnak a lakosok rá. „Szabadka polgármestereként nyitott vagyok a véleménycserére. Meghallgatom Önöket, válaszolok kérdéseikre, megteszek mindent, hogy eloszlassam kételyeiket, vagy megoldjam a problémájukat.”
        Az én problémám magával a polgármesterrel van. A viselkedésével. A magatartásával. A hozzáállásával. Igaz, arra nem tér ki, hogy milyen hangnemben válaszol a kérdésekre, milyen módszerekkel oszlatja el a kételyeket, hogyan oldja meg a gondokat. Valójában, amilyen a gazda, olyan a szolgája is. Megteheti, hogy fenyegessen, hogy megfélemlítsen, mert a főnöke is ilyen. Ez a viselkedési forma a normális Szerbiában. Állatoknak néznek bennünket a vezetőink. Azt gondolják, hogy ők a mindenhatók. Harcolhatunk az agresszió ellen… Elkeserítő. Milyen példa ez a jövő generációjának? Következmények nélkül üvöltözhetnek, szidhatják, alázhatják a másik embert? Csodálkozunk, hogy az iskolában fékezhetetlenek a gyerekek? Hogy simán nekiugranak a funkción lévő haladók annak, aki éppen nem a kedvük szerint tesz?  Minden elismerésem Vladimir Polovinának, hogy ezt ilyen higgadtan tűrte. A nem emberhez méltó viselkedést. A megszégyenítést. A pofonokat. Gondoljuk bele magunkat az ő helyébe. Mit tettünk volna?
        A bérkommentelők már végzik a feladatukat. A Kurir honlapján a cikk alatt szorgalmasan mínuszozzák azokat a hozzászólásokat, melyek elítélik a polgármester viselkedését. Vagyis a bérkommentelők helyeslik a tettet. Nekik ez a normális, az elfogadott, a követendő példa. Ez még elkeserítőbb. Ha pedig nem egyeznek ezzel, csak azért végzik robotként a mínuszozást, hogy így tartsák el a családjukat, akkor hányszor köphetik szembe magukat?
        Mindig azt hiszem, hogy már nem sok mindenen tudok meglepődni. A politikusoknak azonban sikerül kihozniuk a sodromból. Az érdekel még, hogy mit tesznek a haladók koalíciós partnerei Szabadkán. Szó nélkül hagyják? Van egy szerb mondás: S kim si, takav si! Akivel vagy, olyan vagy... Mit fog tenni az államelnökünk? Megvédi a pártkatonáját vagy meneszti?

        Nem ezt érdemeljük. Nem ezt érdemli Szabadka. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...