2017. március 13., hétfő

MÁRCIUS IDUSÁN A SAJTÓSZABADSÁGRÓL

            Koszorúznak Torontálon, Horgoson, Tiszaszentmiklóson, Tordán, Bajsán, Horgoson. Vajdaság-szerte. Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Világszerte.
               Az emlékműnél, az emléktáblánál, a sírtáblánál, a haranglábnál.
             Szól a Himnusz, szavalatok hangzanak el, énekelnek, tisztelegnek, emlékeznek. Méltatnak. Politikai és nem politikai szervezetek. Egyházi képviselők, történészek, civilek, művelődési egyesületek, testvértelepülések küldöttségei. Fiatalok, középkorúak és idősebbek.
        Március 15-e fontosságáról beszélnek. A Délvidék szerepéről. A márciusi ifjakról. Példamutatásukról. Idézik Petőfit, Jókait, Vasvárit. Elismétlik a 12 pontot. Látjuk magunk előtt a Pilvaxot, a nyomdát.
        Az első pont ez volt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Kívánjuk! Én ma is ezt szeretném. 169 évvel később. Cenzúra nélkül olvasni egyetlen nyomtatásban is megjelenő napilapunkat, a szerbiai újságokat. A televízióban híreket nézni, nem monológokat, öndicséretet hallgatni… Választások előtt szeretném több párt képviselőinek az elképzeléseit megismerni, nem csak egy emberét reggeltől reggelig. Tudni azt, hogy mi az igazság. Szabad országban lehessen már szabadon gondolkodni, véleményt nyilvánítani… Szerencse, hogy a közösségi oldalakat a Mindigdolgozó, Sohanemalvó, Legnagyobbhazudozó, Egyrejobbanmegőrülő nem tudja betiltani, nem tudja megakadályozni az információ áramlását. Vannak még értelmes emberek, akik megosztják a képeket, akik tudják, hogy minden nagygyűlésére 100 autóbusz szállítja a „közönséget”. Akik elmesélik, hogy minden közvállalat, állami vállalat, AVAV pártja fennhatósága alatt álló intézmény dolgozójának tapsolnia kell. Akik felveszik videóra a bekopogtató pártaktivistákat. Szeretném, ha igazságos választás lenne. A Köztársasági Választási Bizottság 17 tagja közül 12 Aleksandar Vučićot támogatja. Bízhatok bennük? Mennyi esélye van így a többi jelöltnek? Persze, sok mindent szeretnék még…
      A márciusi ifjak megérezték az időpontot. A pillanatot, amikor tehettek azért, hogy cselekvésre ösztönözzék a népet. Bátrak voltak. Eredményesek. Hittek. A szabadságért küzdöttek. Felelősséget vállaltak.

       Március idusán én az áprilisra gondolok.  Mi, magyarok szétszóródtunk, viszont kaptunk egy örökséget a fiataloktól. Ezt kell őriznünk, ápolnunk, továbbadnunk. Nem csak külsőségekben, hanem tetteinkben is. Tennünk kell, hogy leessen a sajtóról a bilincs, hogy szabadon élhessünk. Ne legyünk közömbösek, érdektelenek! Mert ez a mi hazánk, de „…haza csak ott van, hol jog is van!” (Petőfi)

2017. március 12., vasárnap

14 ÉVVEL KÉSŐBB

                2003. március 12-én a belgrádi Lasta autóbuszában ültem. Národnyákok szóltak, mint általában. Megszakították a rádióban a népzenei adást, egy férfihang bejelentette, hogy rálőttek a kormányfőre, Zoran Đinđićre. Síri csönd lett a buszban, mindenki a híreket figyelte. Sokkoltak bennünket a történtek. A mellettem ülő idősebb néni megjegyezte, hogy érezte, hogy valami rossz fog történni, hogy Zoran túl jó, és a túl jó embereket sokan nem szeretik.
        Én szerettem. Azt mondják, hogy az ember szeme sok mindent elárul. Ha az ő szemébe néztünk, akkor jóságot, értelmet, biztonságot láthattunk. Amikor Vele sétáltunk, egy jövőkép sejlett fel előttünk. Olyan jövő képe, ahol majd jobb lesz, ahol majd normálisan élhetünk, dolgozhatunk, szórakozhatunk. Hittünk neki, hittünk benne. Olyan normális volt. Fiatalos. Sugárzott belőle az optimizmus. Változtatni szeretett volna. Kreatív volt, innovatív, merész tervei voltak. Próbálta felépíteni Déva várát. Itt, Szerbiában. Neki sem sikerült.
        Többször is gondolkodtam már azon, hogyan élnénk ma, ha nem gyilkolják meg Đinđićet. Az a generáció, aki bízott benne, az akkori egyetemisták, vajon merre lehetnek? Emlékeznek-e még szavaira? Miért nem érdemeljük meg, hogy rendes országban, épelméjű vezetőnk legyen?  
        Sok mindent tett értünk. Kormányfősködése alatt végre sajtószabadság lett, az infláció 113%-ról 8%-ra csökkent, a fizetések majdnem az ötszörösére emelkedtek, reformok kezdődtek, világszerte elismerték, több millió eurós tartozásokat „bocsátottak“ meg Szerbiának,  több millió eurós donációk érkeztek... Ő sem volt hibátlan, hozott rossz döntéseket. Lehet dicsőíteni, lehet szidni. Mégis, 14 év után is tisztelettel emlékszem rá.  Soha nem fogjuk megtudni, mi lenne vele, velünk, ha akkor nem kapott volna két lövést...
        50 év élet. 25 hónap és 15 nap miniszterelnökség. Ennyi jutott neki, nekünk. Vele együtt álmodtuk a jövőt, ami nem így nézett ki, mint amilyenben most élünk. Szükségünk lenne az erejére, a segítségére,  a bölcsességére, hogy változtassunk. Hogy sajtószabadság legyen, hogy öszörösére emelkedjenek a fizetések, hogy normális éltünk legyen...
        Ivan Ivanović, ismert szerb újságíró a következő képet jelentett meg ma:


Én is ezt kérdezem.   

2017. március 11., szombat

A VÁLASZTÓK FAJTÁI

„Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.” (Petőfi)
        Mindig választhatunk. Néha rosszul, néha jól. Naponta kismillió döntést hozunk. Hajnalok hajnalán már lehetőségünk van a telefonunkon megnyomni a szundi gombot (akár többször is), vagy rögtön kiugorhatunk az ágyból. Mit húzzunk fel? Reggeli legyen? Ha igen, mi? Mosolyogjunk? Kedvesek legyünk? Köszönjünk? Bemenjünk a boltba? Megvegyük? Eladjuk? Játszunk? Olvassunk? Tusoljunk vagy fürödjünk? Utazzunk? Ordítsunk? Hallgassunk? Tűrjünk? Elköltözzünk? Sorolhatnám… És mi döntünk. Egyszer pillanatok alatt, hirtelen felindulásból, máskor hónapokig, évekig vajúdunk valamin.
        Szerbiában alkotmányos jogunk választani. Képviselőket, elnököt, szószólókat, döntéshozókat. Olyanokat, akiktől a mindennapjaink függnek. A megélhetésünk.   A jövőnk. Gyerekeink jövője. Élünk eme jogunkkal? Nem mindannyian.
        Nem tudom, hogy a választókat csoportosította-e már valaki. Készített-e kimutatást, grafikonok sorozatát a fajtáiról. Persze, ez is országonként változó, nem lehet összehasonlítani az amerikai rendszert a hazaival, a diktatórikust a demokratikussal. Függ az iskolai végzettségtől, műveltségtől, a kialakult értékrendektől, a családtól, a külső körülményektől, a gazdasági helyzettől, a környezeti hatásoktól, a sajtóban megjelent hírektől, a pártok eredményeitől, a pártokkal való azonosulástól, a szimpátiától, az egyén lelkiállapotától… Millió dologtól.
        Szerintem, Szerbiában a következő a helyzet, bár vannak átfedések a csoportok között:
1.   Az először szavazó – A 18 évet betöltött személyek nagy százaléka nem foglalkozik politikával. Minden más jobban érdekli. Szerelem, kaja, pia, buli, Fanta, meg egy kis tanulás. Úgy karikáz, vagy nem karikáz, ahogy a szülei, barátai mondják.  
2.  A mindig szavazó – Kitartó, egyetlen választást sem hagyott ki, templom után útja az urnák felé vezet. Hiszi, hogy az ő szavazata is számít.
3.   Akinek kötelező – Őt figyelik. Bizonyítania kell, hogy a megfelelő számot karikázta be. Fényképez. A képet elküldi. Ezért néha valamilyen juttatást is kap. Ha győz a pártja, pénzt, esetleg munkahelyet ígérnek neki.
4.  Akit kivezényeltek, megfenyegettek – Muszáj elmennie. Ezt mondta a főnöke. Ha nem úgy szavaz, ahogy kell, nem lesz munkahelye. A gyerekének meg nem lesz mit ennie.
5.  Akit visznek – Azt sem tudja, hogy mi van, nem érdekli a politika. Jöttek érte, hoztak egy kis csomagot, cukrot, lisztet, édességet a gyerekeknek, meg egy ezrest. El is viszik a szavazóhelyre, meg haza is szállítják. Tiszta haszon. Fontos embernek érzi magát. Vagy el sem jut a tudatáig, hogy mi történik vele. Persze, azért megmondják, hogy kire voksoljon. Nem lehet szabad akarata. Elvégre, ajándékot kapott.
6.  A szavazóbizottságban lévő, a figyelő – Megdolgozik a napidíjáért. Figyel, számol, jelent. Beszélget az érkezőkkel. Segít. Tanácsokat ad. Hivatalosan nem tehetne ilyent, de mégis tesz ilyent.  
7.  Aki fél – Ő azért megy szavazni, mert fél, ha nem megy, valami rossz történik vele. Kirúgják a munkahelyéről, bántani fogják.
8.  A meggyőződéses – Hisz a pártjában. Hisz a párt vezetőjében. Elkötelezett a párt iránt. Eszébe sem jut más opció.
9.  A befolyásolható – Úgy dönt, ahogy éppen a számára legszimpatikusabb ember mondta. Lehet ez a szomszéd vagy a házaló küldönc. Nincs saját véleménye. Könnyen megvásárolható. Néha egy jó szóval, ígérettel, kis pénzzel, néha szalámicsomaggal.
10.               A mérlegelő – Igyekszik minél több információhoz jutni, minden párt kampányvideóját megnézte, majd mérlegel. Hogy számára mi lenne a jó.
11.                 A rajzolgató – Átfirkálja a szavazólapot. Vagy mindent karikáz. Esetleg még rajzol is. Néha nemi szerveket. Volt szavazni, de mégsem szavazott. Nem teszik neki egyik jelölt sem. Mindegyiket rossz ötletnek tartja.  
12.               A változtatni akaró – Elégedetlen az eddigi hatalommal. Újat szeretne. Jobbat. Nem fél. Van véleménye. Nincs vesztenivalója. Nem befolyásolható. Nem lehet megvásárolni kis notesszal. Örökíróval és gyújtóval sem.
13.               A külföldön élő – Dolgoznia kell. Nem tud hazajönni a választásra. Túl közel van a húsvét. Majd akkor érkezik.
   14.      Aki előre tudja az eredményt - Tudja, ki lesz a választás győztese. Ha szavaz, ha sem, úgyis csalni fognak, mondja. 
15.                Aki nem szavaz – Nem érdekli semmi. Úgy gondolja, hogy rajta úgysem múlik az eredmény. Érdektelen. Lusta kimozdulni. Neki mindegy. Úgysem lesz jobb.  
        A sort lehetne még folytatni. Ön melyik csoportba tartozik? Te melyik csoportba tartozol?
U.i.: Az eredmény rajtunk is múlik. 

2017. március 6., hétfő

NADA MACURA ESETE AZ URALKODÓVAL ÉS A KIRÁLLYAL

               Nada Macura a belgrádi sürgősségi mentőszolgálat sajtófelelőse. Kardiológus, szív és érrendszeri specialista. Már több évtizede a rádióban, különböző újságokban kérdéseket tehetnek fel neki a nézők, olvasók, melyeket ő megválaszol, segítséget nyújt a betegeknek.
        Az utóbbi években Belgrádi Televízió és a Studio B reggeli műsorában számol be a fővárosi sürgősségi osztályon történtekről, a közlekedési balesetekről. Közben az időjárást is követi, tanácsokat ad, hogyan kell öltözni aznap, vigyünk-e magunkkal esernyőt, alkalmas-e a nap esküvők megtartására (bár reggel már késő lemondani a délutáni eseményt)… Ha éppen nagy a páratartalom, akkor elmondja, hogy mindenki tartsa be az orvos utasításait, igyon sok folyadékot. Amikor a legmelegebb van, ne tartózkodjon a szabadban, ne végezzen fizikai munkát. Jobban izzadunk, nem lesznek elektrolitjaink, szervezetünk kimerül, ezért idegesek leszünk, frusztráltak.
        Sok vicces történet kering a neten tanácsairól, sőt, még átok is született vele kapcsolatosan: Adja Isten, hogy Nada Macura említse a neved a reggeli műsorban…
        69 éves. Nem hiszem, hogy a kora miatt történhetett a mai elszólása. Nagyon sok épelméjű nyolcvanévest ismerek, akiknek vág az esze, össze nem keverne semmit. A kamerától való félelmének sem tudhatom be, mivel évek óta kamerák előtt szerepel. Politikai kampánynak gyenge poén. Két órán belül két különböző tévéadásban is utcát nevezett el a kormányfőről. Egyszer azt mondta, hogy az Aleksandar Vučić uralkodó sugárúton történt baleset, másodszor már királyi címet is adományozott az elnökjelöltnek. 
                                   
                     Én is megvakartam az orrom a hír hallatán, meg még a szemüvegem is feljebb toltam.
        Nem kellene már nyugdíjasnak lennie? Annyi munkanélküli orvos van a hírek szerint... 

2017. március 5., vasárnap

ELHUNYT SCHÖN IGNÁC

                Több Balašević koncerten jártam. Mind felejthetetlen volt. A koncerten zenélt Schön Ignác is. Nem kellett bemutatni a közönségnek. Mindenki ismerte. Mindig hatalmas taps köszöntötte. Most, amikor megtudtam, hogy elhunyt a hegedűművész, először a  Devojka sa čardaš nogama szám jutott eszembe, majd a Slabo divanim mađarski...
        A koncerteken fergeteges hangulat uralkodott, ehhez hozzájárult Ignác játéka is. Egy plusz élményt adott, ahogy úriemberként öltönyben húzta a talpalávalót. Bajsza alatt elmosolyodott, beragyogta játéka a teret.
        Szép emlékek... A Vajdasági Rádió és Televízió zenekarának prímása, állandó szereplője volt. A zene szeretete, a ritmus a vérében volt. Tehetségesnek született. Ezt ki is tudta használni. Szerencsés ember, aki azzal foglalkozhat, amit szeret. Ő ilyen volt. Zenélt. Megszólaltatta kedvencét, a hegedűjét.
        Szerettük. Megbecsültük az Embert, a Művészt, aki sok szép pillanatot adott nekünk. Köszönjük. Játsszon ott fenn is, biztos jó hangulatot teremt majd... Isten nyugosztalja!

SZENDRŐ, A SZABAD VÁROS

                Egyik ismerősöm osztotta meg a közösségi hálón pár napja egy csoport oldalát, a “KONCERTVLADA GEORGIEVA U SMEDEREVU-IPAK ĆEMO ODRŽATI” oldalt. Csatlakoztam. Azért, mert szeretem az énekes dalait, meg azért is, mert valami megmozdult az emberekben. Spontánul indult az egész.
        Március 4-re tervezték Vlado Georgiev koncertjét Smederevón. A sportcsarnok igazgatója (aki a Vučić vezetéknevet viseli, csak ő Igor) azonban lemondta a zenei estet. Kétszer is. Először technikai okokra hivatkozott. Másodszor indoklás nélkül. Olyan hírek reppentek fel, hogy az az ok, hogy Vlado nyilvánosan támogatja Saša Janković volt ombudsman jelölését az elnöki posztra.  Az énekes kedvelőinek nem tetszett, hogy a politika miatt a városvezetés beleszól a zenei életbe (is), ezért megmozdulást szerveztek. Politikamenteset. Ami valójában mégsem politikamentes. Csoportot alakítottak a facebookon. Több mint húszezer ember támogatta őket, a világ minden részéről érkeztek hozzászólások. A koncert helyett egy összejövetelt terveztek, melyre meghívták magát az énekest is.  A kezdeti nehézségek ellenére (nem akart a városvezetés áramot biztosítani, az egyház sem, a város főterén lévő kamerák nem a valóságot mutatták élőben) egyes információk szerint 2000, mások szerint 4500, de 9000 ember jelent meg. A legszebb, hogy nem autóbuszokkal szállították a jelenlévőket a helyszínre, nem volt kötelező a részvétel, ezek az emberek önként mentek. Igaz, hogy a kínai üzletekben a „későn kapcsolók” már nem tudtak fütyülőket vásárolni, mert mind elfogyott. A kezdeti 20 dinárról 50-re emelkedett az ára…
        A szervezők fél 9-kor rövid beszédet tartottak, ezt a Szabad Európa Rádió fél óráig élőben közvetítette. Több tízezer ember nézte az adást. A helyszínen lévők pedig tájékoztatták az eseményt követőket a történésekről. Képeket, videókat osztottak meg. Vlado Georgiev énekelt pár számot. A közönség kulturáltan viselkedett, úgy, ahogy a szervezők kérték. Nem hoztak politikai jelképeket. Nem skandáltak semmit, csak énekeltek, mosolyogtak, jól érezték magukat. Érezték, hogy valami megmozdult. Így is elmondták véleményüket. Smederevo szabad város. A XXI. században elfogadhatatlan, hogy valaki betiltson egy koncertet, mert az énekes másként vélekedik, mint a városvezetés. A szabad gondolkodást, beszédet, éneket tiltották meg ezzel.
        Feltűnés nélkül állt Saša Janković, az elnökjelölt, akit senki nem üdvözölt, aki nem mondott politikai beszédet. Nem ígért nagyobb fizetést, jó életet.  
        Smederevo, szeretlek. A koncertet mégis megtartották. Rendbontás nélkül. Mosolyogva. Néha hangosan. Néha fütyülve. És ami a lényeg: szabadon.

2017. március 3., péntek

1050 ÚJ MUNKAHELY SZABADKÁN

        A történet még február 28-án történt. Azóta is csodálkozom, hogy a sajtóban egyetlen mondat sem jelent meg erről a fontos hírről. 1050 új munkahely Szabadkán! Ez nem hír? Úgy néz ki, csak én vagyok ilyen fakír, hogy végighallgattam/néztem az egész sajtótájékoztatót?
        Szerbiában járt a németországi Hessen tartomány küldöttsége. Fogadta őket a kormányfő, majd fogadta őket Pásztor István, a Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházának elnöke, valamint Igor Mirović vajdasági kormányfő is. A küldöttség tagjai ellátogattak a tartományi székházba és a Hemofarm gyárba.
        Hessen tartomány különben 21 járásból és 5 önálló városból áll (a legnagyobb Frankfurt am Main), az egyik legfejlettebb németországi tartomány. Miniszterelnöke már 2010 óta Volker Bouffier, a parlament elnöke pedig Norbert Kartmann. Ők ketten vezették a hazánkba látogató küldöttséget. Vajdaság és Hessen között öt évvel ezelőtt született együttműködési megállapodás gazdasági, tudományos és kulturális téren. Pásztor István nyilatkozott is, hogy Hessen kiemelten fontos tartományunk számára az eddigi befektetések és a baráti viszonyok miatt. Ő sem említette az 1050 új munkahelyet Szabadkán. Vagy az újságírók felejtették el leírni.  Bouffier elmondta, hogy Vajdaságnak nagyon jó esélyei vannak, hogy újabb hesseni befektetők érkezzenek térségünkbe. Jelen pillanatban négy nagy vállalat üzemel.  
        A két miniszterelnök, Vučić és Bouffier közös sajtótájékoztatót tartott. A német tartomány első embere elmondta, szeretnének konkrét segítséget nyújtani, figyelik a hazánkban zajló eseményeket. A „mi emberünk” meg azt nyilatkozta, hogy a közszférában magasabb fizetések lesznek az idén. Többet keresnek majd az egészségügyben, az oktatásban, és lesz még nyugdíjemelés is. Olyannyira, hogy több lesz, mint eddig bármikor! Ehh, választások, választások…
                       Ha nincs idejük, kedvük, idegük végignézni a sajtótájékoztatót, ajánlom a negyvenedik perctől. Itt említi ugyanis miniszterelnökünk Szabadkát. Március 7-én lehet, hogy találkozhatunk vele ott fenn északon is. Ekkorra ígérte, hogy új beruházás érkezik Hessenből, új munkahelyek nyílnak, szám szerint 1050. Majd mond egy érdekes, vagy legalábbis számomra érdekes adatot. Annyira sok munkahely nyílt, és nem csak Szabadkán, hanem Szerbia más városaiban is, hogy nincs már munkaerő, nincs már munkanélküli ember, aki dolgozna.      
           Mondja ezt mosolyogva, és nem szakad le a plafon. 

2017. március 2., csütörtök

HIPP-BOTRÁNY

                Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Már születésétől kezdve. Babusgatja, nézegeti, szopiztatja a kis jövevényt. Anyatejjel táplálja, ameddig tudja.  Szerencsések, akik ezt nagyon sokáig megtehetik. Időközben persze elkezdődik a „hozzáetetés” is, már nem csak anyatejet kap a kicsi.  Az édesanya a legváltozatosabban próbálja összeállítani a baba étrendjét, hogy az finom is legyen, és egészséges ételeket tartalmazzon. Almácska, sárgarépa pépesítve, jöhet a sütőtök, gyümölcsök, főzelékfélék, husikák, majd lassan eljutunk a „már mindent eszik” csúcsra.
        Az első és második gyerekemnél főzőcskéztem a szopizás mellett, a legkisebb meg bébikaják sorozatát próbálta ki. Tetszett neki. Magyarországról hoztuk a HIPP bébiételeket. Imádta a sütőtököt burgonyával, a banánt őszibarackkal, a zöldségeket pulykahússal, de jöhetett a csirkehusi, a spagetti bolognai mártásban és a paradicsomos tészta borjúhússal is.
        Azért esett a választásom pont a HIPP ételekre, mert csak jót olvastam róla, kolléganőim is dicsérték, a reklámban is azt hangoztatták, hogy nagyon nagy odafigyeléssel készülnek, a gyártók és a felügyelők folyamatosan ellenőrzik az összetételét. A kényelem is szempont volt számomra. Időt spóroltam, nem kellett pepecselnem. Helyette játszhattam a gyerekekkel… Régi szép világ! Csak betettem a táskámba a kis üveget, már indulhattunk is a játszótérre… Nem éreztem lelkiismeret-furdalást, hogy nem álltam egész nap a sporhet mellett…
        A kész ételek előnye, hogy állítólag mindig ellenőrzött alapanyagokból készülnek, nincs bennük káros anyag, sok jogszabálynak kell megfelelniük.
        A belgrádi egészségügyi felügyelőség ellenőrzi a külföldről behozott termékeket. Az Ausztriából származó HIPP gabonapépben nagyobb mennyiségű arzént találtak. ARZÉNT! A gyerekeknek szánt ételben! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy mi mindent eszünk, mi lehet a szalámiban, a virsliben, a pástétomban, de a gyerekkajában arzén…
        Köztudomású, hogy ez a kémiai elem mérgező, rákkeltő hatása van.  Bőr-, hólyag-, vese- és tüdődaganatot idéz elő. Ha kisebb mennyiségben visszük be a szervezetbe, akkor is krónikus betegségeket idézhet elő. Nem jó a szívnek, a májnak, a vesének, a központi idegrendszernek. Semminek. Körülöttünk megtalálható, simán lehet – van – a csapvízben, no de a gyerekeknek szánt ételekben mit keres? Igaz, visszaküldték a határról, de akkor is benne van. Mérgezzük őket már pici korukban?
        Nem is akarok arra gondolni, hogy ez valamilyen összeesküvés elmélet. Hogy a hír nem igaz, csak valamilyen másik gyártó szeretne „betörni” a szerbiai piacra. Ez lenne a jobbik változat. Miért „éri meg” egy világhírű európai uniós cégnek, hogy mérgezett termékeket áruljon? Mi a célja?
        Tavaly novemberben a Juvitana bébiételekben találtak öt mérgező anyagot. Most jött a HIPP-botrány. A következő a Fructal lesz? Mindenesetre szörnyű...

2017. március 1., szerda

48 ÓRA - HÁNYSZOR 48 ÓRA?

2016. április 2., délután, Borča (Belgrád külvárosa), Szerbia
        Jelena Krsmanović férjével és ötéves kislányával sétálni indul. Világos nappal van, délután 3 óra. Sportosan öltöztek, Jelenán sportcipő, szabadidőruha. Egy idő után a férj a kislánnyal játszani kezd, Jelena pedig futni indul. Elmúlik egy óra, kettő, nem tér vissza. Keresésére indulnak, az újságokban felhívás jelenik meg, hogy jelentkezzen, aki esetleg látta. Egész éjszaka talpon vannak családtagjai, barátai, átkutatják a környéket, a rendőrség is bekapcsolódik az ügybe. Kutyák is szaglásznak a helyszínen. Telefonja egy ideig még kicseng, majd elérhetetlen. Holttestét másnap találják meg a nyomozók a gát mellett. Meggyilkolták. Brutálisan.
        A népdalénekesnő 33 éves volt. Édesanyja pár napja jött ki a kórházból, kemoterápiás kezelésekre jár. Rákos. Futás után a lánya hozzá készült.
        A sajtó követi a fejleményeket. Előzetes letartóztatásba helyezik Jelena férjét. 48 órát tölt bezárva. Kiengedik, mert átment a hazugságvizsgálón. A rendőrség egy környékbeli fiatalembert is gyanúsít, de ő is tisztázza magát. A családi házat megszállják a nyomozók, több tárgyat elemzésre visznek. Eredménytelenül. Kihallgatják a környékbelieket, az apóst, az anyóst. Az újságírók nem hagyják gyászolni őket. Kiderül, hogy az anyós kártyából jósol, kézrátétellel gyógyít. A kommentelők biztosak benne, hogy a férje ölte meg, vagy az apósa, vagy az anyósa, vagy a szeretője, vagy valakinek tartozott, vagy kábítószer-élvezők, vagy egy börtönből szabadult a gyilkos. A rendőrség szóvivője folyamatosan azt hangoztatja, hogy forró nyomon járnak, szorul a hurok a gyilkos nyaka körül. Szemtanúk jelentkeznek, akik gyanús embereket, autókat láttak. A férj napi szinten nyilatkozik, külön emlékműsort készít az egyik televízió, egy másik adásban rekonstruálni próbálják a történteket. Lesifotósok követik a férjet, a családtagokat. A temetés rendőri felügyelet mellett zajlik.
        Hatalmas nyilvánosságot kap az ügy. A lakosok követelik a rendőrségtől, hogy mielőtt találják meg a gyilkost.
        Április 20-án, négy nappal a választások előtt a Kurir újságírójának nyilatkozik a kormányfő. Nem szeretné learatni a babért, de megígérte, hogy 48 órán belül elfogják a gyilkost. Vagyis 2016. április 22-én.
        Most ismét választások előtt állunk. Jelena Krsmanović gyilkosát még nem fogták el. Édesanyjának egy kívánsága volt, hogy megtudja, ki oltotta ki lánya életét. E kívánsága nem teljesült. 2016. október 4-én elhunyt. Unokája, a kis Jana édesanya és nagyanyja nélkül ünnepelte februárban a hatodik szülinapját.

        11 hónappal a brutális eset után a gyilkos még szabadon járkál. Ma már a sajtó nem foglalkozik az üggyel. Mi meg áprilisban ismét választunk. Olyan déjà vu érzésem van. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...