2017. október 31., kedd

TALÁLJUNK IDŐT...

        Gondozottak, rendezettek a temetők. A sírokra virágokat viszünk, égnek a gyertyák. Szebbnél-szebb ikebanák, csokrok. Emlékezünk. A szeretteinkre. A nagyszülőkre, a szülőkre, a rokonokra, a barátokra, az ismerősökre. Azokra, akik szép kort éltek meg. A gyerekekre, akik túl korán távoztak. A férjekre, a feleségekre, akiknek még lett volna mondanivalónk.
        Hiába szeretnénk visszautazni a múltba. Hiába szeretnénk visszavonni szavakat, mondatokat. Másként cselekedni. Nem lehet. Nem javíthatunk. Nem kapunk második esélyt. Nincs jó halál meg rossz halál.
        Mari imádta az édesapját. Ritkán találkoztak, nem egy országban éltek. Beszéltek telefonon, hogy vagy, mi újság, minden rendben. Főzök, rohanok, puszi, majd hívlak. Húsvétkor, karácsonykor egy hét, ennyi jutott. Pista bácsi ezekért a pillanatokért élt. A lánya képét nézte elalvás előtt. Az unokái fotója volt a naptáron a konyhában. A rajzaik a frizsideren. A játékaik a polcokon. Egy reggel nem ébredt fel. Marit a szomszédasszony hívta. A következő repülővel már jött is haza. Álmában még mindig hallja édesapja hangját, ahogy mondja, kislányom, minden rendben lesz, érzi, ahogy megsimogatja a haját, ahogy megnyugtatja. Látja, ahogy ül a foteljében az újságot olvasva. Sokszor szeretne tanácsot kérni tőle. Már csak a temetőbe mehet. Viheti a virágot. Már nem rohan.
        Anna feketében jár. Nem azért, mert úgy illik. Úgy érzi, nincs tovább. Minden mindegy. Sír, zokog, őrjöng. Otthon. A sírnál. Kérdezgeti, hogy miért. Miért pont vele történt meg. Fél éve állított be hozzájuk hajnalban a rendőrség, hogy a lánya autószerencsétlenségben meghalt. 20 éves volt. Nem tudja megszokni a hiányát. Nincs ereje elajándékozni a ruháit. Teszi a dolgát, mert azt mondják, az élet megy tovább. Foglald le magad, tanácsolják. Élő halottként főz, mosogat, dolgozik. A temetőben érzi jól magát. A lánya közelségében.
        Mindannyian megyünk a temetőbe. Szeretnénk még valakinek valamit mondani. Visszavonni szavakat, mondatokat. Rendezzük a sírokat. Visszük a virágot. Gyertyát gyújtunk. És hiába nézünk fel az égre.

        Figyeljünk az élőkre is. A szeretteinkre. A barátainkra. A szerelmünkre. Mondjuk ki a szavakat, a mondatokat. Legyen időnk rájuk. Az itt maradottaknak az itt maradottakra. 

2017. október 30., hétfő

KEDVEZMÉNYES KÁRTYA NYUGDÍJASOKNAK

        Személyre szóló szenior kártyákat kapnak a belgrádi nyugdíjasok november elsejétől. Ez azt jelenti, hogy az idősebbek különböző kedvezményeket vehetnek igénybe a gyógyszertárakban, olcsóbban vásárolhatnak az üzletekben, kevesebbet kell fizetniük a színházi jegyekért, múzeumi belépőkért, jutányosan étkezhetnek az éttermekben. Az állatkerti belépőjegyet például 40 százalékos kedvezménnyel vásárolhatják meg.


        Ez mind szép és jó dolog, dicséretes, hogy a főváros vezetése a szívén viseli a nyugdíjasok sorsát. Főleg, hogy ismeretes, választások lesznek márciusban. Micsoda véletlen… Annyira nagyvonalúak a haladó hatalmon lévők, hogy mindenre gondoltak. A kedvezmény vonatkozik a temetkezési költségekre is. A nyugdíjasok 15 százalékkal olcsóbban juthatnak hozzá a temetkezési kellékekhez, és ennyivel olcsóbb lesz a síremlék emelése is.
        Kicsit bizarr történet. Ez a kormány az első Szerbia modern kori történelmében, amelyik csökkentette a nyugdíjakat. Jogellenesen. Sokan, épphogy csak nem halnak éhen. A haladó rezsim azonban mindenre figyel, kis morzsácskákat adogat vissza. Közben meg élve temeti el az idősebb polgárait.
        Különben felmerül a logikus kérdés, hogy miért van ez a megkülönböztetés, a többi helységben miért nem kapnak kedvezményt a nyugdíjasok? Ők nem érdemlik meg? Felénk valamerre nem lesznek helyhatósági választások?

        

2017. október 28., szombat

AMIKOR EGY FIÚ BEFOGADJA A SZÜLEIT...

        A régi szép világban a szüleink mindent „kreditre” vettek. Bútort, háztartási cikkeket, építőanyagot. Manapság is nagyon sokan élnek a lehetőséggel, hitelt vesznek fel, hogy például az elromlott mosógép helyett újat vegyenek, vagy hogy fizessék gyermekük egyetemi tanulmányait. Lakásvásárlásra is különböző hitelek közül választhatnak az érdekeltek. A mai helyzetben a minimális fizetésből esélyük sincs a fiataloknak házat építeni, felújítani.
        Pár évvel ezelőtt a bankok kecsegtető svájci frank alapú kölcsönöket ígértek. Alacsony kamattal. A dináralapú hitelek drágábbak voltak, a külföldi devizában történő eladósodás csábítónak ígérkezett. A bankok kihasználták, hogy az emberek tudatlanok, őket csak a nyereség érdekelte. Nem nagyon hangsúlyozták, hogy az árfolyam hirtelen megugorhat, kockázatot jelenthet, a törlesztőrészlet is hatalmasat emelkedhet. Így is történt. Jött a pénzügyi válság, változott a svájci frank árfolyama. Az emberek addig is nehezen fizették vissza az adósságukat, az árfolyamváltozással viszont lehetetlenné vált a törlesztés. Mivel csak dinárban tudtak fizetni, a fizetendő részletek magasabbak lettek, az adósság sok esetben megduplázódott. Egyszerűen teljesíthetetlenné vált a visszafizetés. Húszezer család került kilátástalan helyzetbe Szerbiában, közülük sokan búcsút mondhattak az otthonaiknak, a vállalkozásaiknak. Az utcára kerültek. A tavalyi évben mintegy ezer családdal történt meg az eset, hogy elveszítették a tetőt a fejük fölül. Ők nem azt szeretnék, hogy valaki eltörölje az adósságukat, hanem hogy a bankok igazságosan járjanak el, különféle kamatokkal ne hozzák még nehezebb helyzetbe őket. Normális országokban segítettek a bajba jutottakon, nálunk ilyen meg sem fordult a hatalmon lévők fejében.
        Egy délvidéki középkorú házaspárnak is rémálommá vált az élete. Miután esélyük sem volt, hogy visszafizessék a felvett kölcsönt, érkeztek a végrehajtók, elárverezték a házukat. Áron alul kelt el. A fiukhoz költöztek, aki családjával a nagyszülőktől örökölt házban élt. Pár hét múlva ide is bekopogtattak a végrehajtók, mivel az elárverezett ingatlan értéke nem fedezte a hitel összegét. Lefoglalták a házban található dolgokat. Valójában a fiúnak semmi köze az esethez, mégis szenvedő alanya lett. Csak azért, mert befogadta eladósodott szüleit a házába. A fiú nem tudta bizonyítani, hogy a lefoglalt tárgyak az ő tulajdonát képezik, és nem a szülei hozták oda. Nem voltak számlái a nagymamától örökölt tányérokra, a tíz éve vásárolt mosógépre, az esküvőre kapott mélyhűtőre.
        Tudatlanok vagyunk. Nem ismerjük a törvényeket. A végrehajtásról szóló törvényt sem. Ebben szerepel, hogy ha az adósok új lakcímre költöznek, akkor a végrehajtóknak joguk van onnan is elárverezniük a dolgokat. Teljesen jogszerűen. Az ott lakónak, az eredeti tulajdonosnak kell perelnie az államot, be kell bizonyítania számlákkal, hogy azokat ő vásárolta. Kérdezem én, hányunknak van számlája a piacon vásárolt fazekakról, a gyermekkori könyveinkről, a kínai boltban olcsón megszerzett lámpáról, a nem is tudjuk, mikor vett tévéről?
(fénykép: RAS Srbija)
        Abszurdisztánban abszurd dolgok történnek. Ha valaki elveszíti a lakását, valahová el kell költöznie. Be is kell jelentkeznie az új lakcímre. Ha történetesen van adóssága, akkor bajba sodorja azokat, akik befogadták. A családtagjait. A jószándékú embereket. Ha albérletbe megy, a főbérlőjét. Mi legyen ezekkel az emberekkel? Ne fogadja be senki őket?

        Nem is kérdéses, hogy én is azt javasolnám, hogy a szüleim költözzenek hozzám ilyen esetben. Főleg, hogy miattam vették fel a kölcsönt, hogy nekem legyen egyszer egy lakásom. Ha emberséges vagyok, földönfutóvá válok én is. A törvényben sok joghézag van, éppen azt alkalmazzák, amelyik megfelel az uralkodóknak. Ha nem veszünk fel kölcsönt, nem haladunk egyről a kettőre. Ha felveszünk, még annyira sem. Megoldás?

2017. október 27., péntek

AMIKOR A VÁLASZTOTT ORVOSOM TELEFONÁLNI FOG...

        Azt mondják a szakemberek, hogy hamarosan a depresszió vezeti majd a leggyakoribb betegségek ranglistáját. Szerbia köztudomásúan egy haladó ország, ezért ne lepődjön meg senki, ha jövőre a választott orvosa telefonon felhívja, és megkérdezi, hogy depressziós-e. Ez nem vicc, szűrési vizsgálatokat vezetnek be kis országunkban. Minden egyes egészségházban, minden egyes felnőtt állampolgárnak kötelező lesz. Az Egészségügyi Minisztérium munkatársai szerint a mentális egészségünk nagyon fontos, a nemzet tőkéjét képezi. Véletlenül, nem a vezetőink mentális állapota miatt tartunk itt? Nem miattuk szenvedünk? Tőkénk meg egy deka sincs.
        Éves szinten a lakosság 8 százalékát szeretnék megvizsgálni. Ki tudja, megérjük-e egyáltalán, hogy 12 év múlva ránk is sor kerüljön… Ha még akkor is aktuális lesz a kezdeményezésük… A legutóbbi felmérést 2013-ban végezték, és az adatok alapján a lakosság 4,1 százaléka depressziós. Szerintük ezek az adatok lesújtóak. Szerintem meg az a lesújtó, hogy sokkal többen vannak. Egyeseknek a nyugtató szedése mindennapos tevékenység, másoknak kedélyjavítókat ír fel a doki.
        Most éppen az őszi levertségben szenvedünk. A komor időjárás letörölte az égboltról a derűt, a hangulatunkra nézve borút hozott. Hogy a búbánatba ne lennénk kedvetlenek, amikor azon kellett sakkoznunk, hogy beosztjuk az éhbérünket, hogy jusson a gyerekeinknek tankönyvre, őszi szerelésre, cipőre, meg valamilyen fűtőanyagot is be kellett szerezni. A számlák is érkeztek, meg esetleg enni sem lenne rossz.
        Hamarosan érkezik a téli depresszió. Szomorkásan telnek a napjaink, hiába töltöttük fel a nyári napsugarakkal fénytartalékainkat. Növekszik a villanyszámlánk, kell a téli cipő, a kabát, elfogy a tűzrevalónk, érkezik a karácsony.
        Újabb évszak, újabb betegség: a tavaszi fáradtság. Majd a nyári keserűség. A napsugarak agresszíven sütnek. Gubbasztunk a szobában, pihegünk. Lefelé görbül a szánk, homlokunkat gond barázdálja. A gyerekeknek még összekuporgattuk a rávalót az osztálykirándulásra, nyaralásra már évek óta nem is gondolunk.
        Egyre levertebbek az emberek.  Egyre rosszabb a kedélyállapotuk. Nyomottabb a hangulatuk. Szoronganak. Nyugtalan az álmuk. Kilátástalan az életük. Kedvetlenek. Ingerlékenyek. Stresszes életet élnek. Kimerültek. A boldog maszk alatt szenvedő lélek található. Érdektelenek. Szomorúan kelnek, szomorúan fekszenek. Ezek mind a depresszió tünetei. A köznyelvben a lehangolt állapot is az. Orvosi értelemben viszont egy nagyon komoly állapot. Klinikai esetek még nem vagyunk, mert ellátjuk a napi feladatainkat. Keményen dolgozunk, találkozgatunk a barátainkkal, a nagy rostélyozások viszont már elmaradnak, nincs rávaló. Ugyanazok a gondok nyomasztják őket is.
        Túléltünk már háborút, nyomort, betegségeket. Elvették a fiatalságunkat. A felnőttkorunkat. A nyugdíjas éveinket. Valahogy mégis éldegélünk. Megtanultunk talpon maradni. Örülni a kis dolgoknak. A mindennapoknak. Gyermekünk, unokánk mosolyának. A családi társasjátékozásnak. Egy jóízű beszélgetésnek. Kutyánk hálás farkcsóválásának. Az apróságoknak. Megtanultunk minden nehézség mellett embernek maradni. És abban reménykedünk, hogy utódaink boldogok lesznek…
        Hogy mit válaszolok a dokinak, ha felhív, hogy depressziós vagyok-e, nem tudom. Lehet, hogy depis vagyok, csak nem tudom. Lehet, hogy nem vagyok, csak azt gondolom, hogy igen. Ez nem ilyen egyszerű, ezt nem lehet egy telefonos igennel vagy nemmel elintézni. A leggyakoribb hangulatzavarnak sokféle oka, tünete, kezelési módja van.

        A mi lehangolt állapotunk már évek óta tart. A kormány először hátba szúr, most meg megkérdezi, hogy miért is vérzünk. Néha nem úgy tűnik, de bizonyított tény, hogy a lejtőnek is van vége. Remélem, közel van már…

2017. október 24., kedd

EGY KIS MATEMATIKA

        Ritkán alszom délután. Ma sem kellett volna. Rémálmaim voltak. Tereltem a kecskéket, a juhokat, a barmokat, a tarisznyámban vittem a pénzt. A tizedet. A dézsmát. Zokogtam a földesúr előtt. Megalázkodtam. Könyörögtem. Kértem, hogy ne vegye el tőlem azt, amiért keményen megdolgoztam, ne kelljen odaadnom. Nem tudom így miből etetni a gyerekeimet. Fáznak, nincs mit felhúzniuk, éhesek. Nem hatódott meg. Vastag ajka azt üvöltötte, hogy mit akarok, nem elég nekem az, ami marad? Osszam be! Dolgozzak többet! Ne lustálkodjak! A Bibliában is olvashatunk a tizedről. Meg hogy hány uralkodó bevezette annak idején, és mi van akkor, ha most ő is bevezette… Ajánljam fel a tizedet jó célokra, majd az utódaim hálásak lesznek érte egyszer.
        Egyszer… A földesúr a valóságban sem jóságos. Most azt szajkózza, hogy januártól emeli a fizetéseket, a nyugdíjakat. Nem igaz, hogy a „tizedet” adja vissza. Sokkal többet tesz értünk, soha nem látott magasságokba szökik a járandóságunk. Hazugnak nevezi mindazokat, akik ezt nem értik, akik nem egyeznek vele.
        Szóval, 2014-ben a kormány csökkentette Szerbiában a béreket, a nyugdíjakat. Januártól meg emelni fog. A nagyfőnök azt állítja, hogy jelentősen. Én azt állítom, hogy nem igaz.
        A nominális érték az a névérték. A 100 dinár akkor is 100 dinár, ha az infláció miatt a vásárlóértéke csökken. A reálérték pedig az inflációval korrigált érték.
        Ha reálisan nézzük, akkor a katonaság, a rendőrség, az egyetemeken, az adminisztrációban dolgozók kevesebbet keresnek, mint 3 éve. Nem is kevéssel. Az egészségügyben dolgozók fizetése 0,9%-kal, az oktatásügyben dolgozóké pedig 3%-kal lesz magasabb. Ez 1200 dinár valójában.
        Mi a helyzet a nyugdíjasokkal? Azok, akiknek a nyugdíja 25 ezer dinár alatt volt, 1000 dinárral kapnak majd többet 2018-ban. A pénz azonban kevesebbet ér reálisan. Kevesebb élelmiszert vehetnek. Kevesebb gyógyszert. És ez a jelentős növekedés! Akiknek 25 ezer felett volt a nyugdíjuk, semmi jóra nem számíthatnak, jövőre kevesebből kell gazdálkodniuk, mint 2014-ben. Ők sem nominálisan, sem reálisan nem érik el a 3 évvel ezelőtti szintet.
        A fogyasztói kosár 2015-ben 1,9%-kal, 2016-ban 1,2%-kal, 2017-ben pedig 3%-kal emelkedett.

        Mesélhet a nagyfőnök, amit akar. Fényezheti magát. A kormányt. A százalékok, a matematika önmagáért beszél. Egy szó mint száz: ők egyre jobban élnek… Mi meg egyre rosszabbul…

2017. október 19., csütörtök

HA NINCS MAGYAR ÚTLEVELÜNK, HAMAROSAN CSAK UTAZÁSI ENGEDÉLLYEL LÉPHETÜNK BE AZ EURÓPAI UNIÓ TERÜLETÉRE

        Az Európai Bizottság még tavaly létrehozta az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszert, az ETIAS-t. Azért volt rá szükség, hogy ellenőrizni tudják, kik lépnek be a területeikre, mielőtt még az érintett személy a határaikhoz érkezne.
        Az ETIAS feladata, hogy információkat gyűjtsön az Európai Unióba vízummentesen utazó személyekről, ezzel lehetővé válnak az előzetes biztonsági ellenőrzések. Elősegítik majd az Unió külső határainak hatékonyabb igazgatását és a belső biztonságának javítását, valamint megkönnyítik a jogszerű beutazást a schengeni határokon keresztül.
        Ez nem vízum néven fut majd, hanem egyfajta utazási engedélyként. Ugyanaz, csak másként hívják. A gyakorlatban úgy fog kinézni, hogy mielőtt utazni szeretne valaki, egy online alkalmazás útján megadja az adatait (név, cím, útlevélszám, elérhetőség), majd az ETIAS munkatársai eldöntik, hogy a személy jelent-e kockázatot, biztonsági vagy közegészségügyi veszélyt a térségre. Azt vizsgálják, hogy az elmúlt 10 évben követett-e el a beutazó súlyosabb törvényszegést. A rendszer összeköttetésben lesz az Interpol, az Europol, a határrendészet adatbázisaival. Legkésőbb 72 órán belül elbírálják a kérvényt, és vagy engedélyezik a beutazást, vagy nem. Az engedély hároméves időszakra és többszöri beutazásra érvényes.  10 eurót kell fizetni érte.
        Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) ma elfogadta ezt a határozatot, és továbbította az Európai Unió Tanácsának jóváhagyásra. Az idén még nem lép érvénybe.
        Természetesen, ez nem vonatkozik azokra, akiknek van magyar állampolgárságuk, magyar igazolványuk, útlevelük. Mit lép erre a nagyfőnökünk, hogy ennyire szeretik a szerbiai állampolgárokat az Európai Unió területén? Hogy csak engedéllyel léphetnek be Magyarország, Ausztria, Németország területére?

        A terroristák meg ügyet sem vetnek az európai határokra…

TISZTÍTHATJUK A RENDSZÁMTÁBLÁKAT!

        A kormány október 19-én dönt a közlekedésbiztonságról szóló törvény módosításáról. Lesz egy-két változás. Szigorítanak, enyhítenek, emelnek, csökkentenek, csak győzzük követni…
        Továbbra is lehetőségünk lesz kedvezményre, amennyiben 8 napon belül befizetjük a büntetésünk felét, mentesülünk a teljes összeg kifizetése alól.
        Nem lesz zéró tolerancia, a 0,2 ezrelékes véralkoholszint még nem számít kihágásnak. Ez egyébként egy sört vagy egy pohár bort jelent…
·                    0,21-0,5 ezrelék - 10 000 dinár,
·        0,51-0,8 ezrelék - 10.000-20.000 dinár, 5-7 büntetőpont, minimum 3 hónapos eltiltás a vezetéstől,
·        0,81-1,2 ezrelék - 20.000-40.000 dinár, 7-9 büntetőpont, minimum 4 hónapos eltiltás a vezetéstől,
·        1,21-1,6 ezrelék - 100.000-120.000 dinár vagy 15 nap börtön, 8-10 büntetőpont, minimum 8 hónapos eltiltás a vezetéstől,
·         1,61-2,0 ezrelék - 100.000-120.000 dinár vagy 15 nap börtön, 13-15 büntetőpont, minimum 8 hónapos eltiltás a vezetéstől,
·        2 ezreléken felül – 30-60 nap börtön, minimum 9 hónap eltiltás, 14-16 büntetőpont.


        Kötelező a biztonsági gyermekülés használata. Az autóban 135 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó gyermekülésben rögzítve szállítható. Az ülésen rajta kell lennie a biztonságot igazoló jóváhagyási jelnek.
        Újdonság még, hogy telt vonalon előzhetünk kerékpárost, traktort, különböző munkagépeket. Csökkentik a leállósávban való vezetésért járó büntetést, a következőkben 20 ezertől 40 ezer dinárig kell ezért fizetni, jár mellé még 6 büntetőpont és 3 hónapost eltiltás is. Ha már fél éve lejárt az engedélyünk, és ezt nem hosszabbítottuk meg, 10 pirosunk bánja. Szintén ennyit kell fizetnünk az egy hónapja lejárt regisztrációért is.


      Az eddigi 3 ezer helyett 10 ezer dinárt kell fizetnünk a koszos rendszámtábláért. Az 5 ezer helyett 10 ezret a biztonsági övért. Ez érvényes a motorosokra is, amennyiben nincs a fejükön bukósisak, 10 ezer dinár a bírság.

        Akik 19 éves koruk előtt levizsgáznak, próba vezetői engedélyt kapnak. Két évig, vagy 21 éves korukig kell használniuk. 10 százalékkal kevesebbel szabad menniük a megengedett sebességnél, és nem vezethetnek gépkocsit éjjel 23 és reggel 6 óra között. A 18 éven aluliak csak olyan gyakorlott sofőr felügyelete mellett ülhetnek a volán mögé, aki legalább öt éve rendelkezik jogosítvánnyal.
        Persze, továbbra is büntetik a gyorshajtást, nem csak lakott területen, hanem mindenhol. A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobiltelefont nem használhat. És még büntetnek sok mindenért…
        Már csak egy dolgot kellene betartani: a törvény mindenkire vonatkozzon…

2017. október 18., szerda

A SZABAD MAGYAR SZÓ ÉS ÉN


Lenévtelenezett egy névtelen… Tisztelem azokat az embereket, akiket egy kibic nevezetű lehazugozott, akiket semmitmondónak nevezett, akiknek szavahihetőségét megkérdőjelezi… Olyan jó érzés közöttük gyengécskének lenni…

2017. október 16., hétfő

BETEGSZABADSÁG, MERT BETEG A KUTYÁNK?

        A római La Sapienza Egyetem a világ legrégebbi egyetemeinek az egyike. Az egyik legnagyobb is, hiszen több mit százezer diákja van. Itt dolgozik az egyedülálló Anna, akinek van egy Cucciola nevű, 12 éves angol szetter kutyája. A házi kedvenc súlyos betegségben szenved, rákos daganata van, műteni kellett. Anna munkavállalójától két nap fizetett szabadságot kért kutyája gondozása miatt. Kérését elutasították. Egy állatvédő szervezet ügyvédje segítségével azonban bírósági pert nyert az egyetem ellen. Az indoklásban az áll, hogy az eb családtag, a nő távolmaradása ezért családi ügy. Az intézményt kötelezték, hogy Anna e két napra kapjon fizetést.  
        Az olasz törvényekhez hasonlóan Szerbiában is bírságot szabhatnak ki arra a személyre, aki az állatot szenvedésnek teszi ki. Ha nem tesz meg mindent a felépülése érdekében, ha nem segít rajta. Bűncselekménynek számít az állat bántalmazása, elhagyása. Az olaszoknál a büntetés 10 ezer euróig terjedő összeg is lehet, de akár börtönbüntetést is kiszabhatnak. Nálunk 5 ezertől 50 ezer dinárig terjed a bírság Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény értelmében.  
        Ez mind szép és jó. Marhaság, mondják egyesek. Most gondoljunk bele, mi lenne a helyzet, ha felénk ilyesmi megtörténne. Szerintem, azonnali felmondást kapna az illető. Ha egyáltalán felmerül valakiben is a gondolat, hiszen a munkások nálunk akkor is dolgoznak, ha betegek. Akkor sem mehetnek betegszabadságra, ha félholtak. Ha meg elmennek, hiába van törvény, nem kapnak fizetést. Ha a gyermekük beteg, akkor is kell valami megoldást találniuk, mert dolgozni muszáj. Hiába vannak jogaink papíron. Sok munkaadó rabszolgaként kezeli a munkásait. Vizet sem ihatnak. WC-re sem mehetnek ki. Akkor sem adnak szabadságot, ha meg sem tud mozdulni az ember. Az, meg, hogy a bíróságon kiharcoljuk a betegszabadságot a kutya ápolása miatt, szinte lehetetlen. Gyilkosokat nem ítélnek el. Hány évbe telne? Arról ne is beszéljünk, hogy mennyibe kerülne.

        Imádom a kutyám. Elképzeltem, mit szólna a főnököm, amikor tájékoztatnám, hogy nem megyek be dolgozni, mert beteg a kutyusom… A kolléganőm meg a macskáját ápolná… Gondoljunk csak bele… 

2017. október 14., szombat

VISSZAADJÁK, AMIT ELVETTEK...

        Bejelentette ma a kormányfőnk, hogy 10 százalékkal emelkedik a közszférában dolgozók fizetése, növelik a nyugdíjakat és az adminisztrációban dolgozók bérét is 5 százalékkal.
        Magyarul: amit három éve elvettek a pedagógusoktól, a rendőröktől, a katonaságtól, az egészségügyben dolgozóktól, a nemzetbiztonsági szolgálatot teljesítőktől, azt most visszaadják. Emelésről nem beszélhetünk. A nyugdíjasoknak pedig löknek 5 százalékot. Ők még nem érték el a három évvel ezelőtti szintet. Örülhet mindenki, mint majom a farkának, október közepétől egészen február elejéig. Ekkor kapják meg ugyanis az érdekeltek az első fizetést, a nyugdíjat az emeléssel együtt.


        Elégedettségre az embereknek semmi okuk. Az árak emelkedtek, az életszínvonal a béka feneke alatt. Imádkozhatunk, hogy enyhe tél legyen…
        Ezzel a fantasztikus eredménnyel meg dicsekedhetnek a hatalmon lévők, nyilatkozhatnak nyakra-főre az elkövetkező három hónapban. Haladunk ezerrel…

        Hogy mikor lesz igazi emelés? Talán a következő karácsonyra hoz a Jézuska… 

2017. október 12., csütörtök

SZOMBAT 14.

        Június végén választották meg Szerbia első női leszbikus kormányfőjét. Elődje egy földönkívüli tulajdonságokkal rendelkező ember volt, aki hajnalok hajnalán kelt, hogy 5 órától már fogadja a polgárokat. Kaszárnyákban aludt, vagyis ki tudja, hogy aludt-e, mert elmondása szerint 20 órát dolgozott naponta. Tökéletes prosztatával rendelkezett, WC-re sem ment ki 12 órán keresztül a parlament üléséről. A hóviharból gyermekeket mentett Bácsfeketehegynél. Mindig mindent meg tudott magyarázni, már majdnem elhittem, hogy milyen jól élünk… Maga a tökéletesség…
        Ana Brnabić 100 napja boldogít bennünket. Hogy mi változott? Kevesebbet nyilatkozik, mint elődje. A szövege viszont ugyanaz: a kormány célja a gazdasági növekedés serkentése, az államadósság, a munkanélküliség csökkentése, fejlesztések az oktatásban, az egészségügyben, reformok ezerrel, harc Koszovóért, a fizetések és nyugdíjak emelése… Fejből tudom már. Mese a Holdról. Akár én is nyilatkozhatnék szombaton, 14-én. Az új gyárak nyitásáról, a mindenféle szerintük sikerről.
        A Szombat 14. a Péntek 13. paródiája. Még a filmben is. Poénkodni fognak velünk a kormány tagjai a hétvégén (is). A csapból is a sikereikről szóló ömlengésük folyik majd. A rezsimhű média okádni fogja ezt a szennyet.
        Közben meg mi történt? Semmi. Milyen volt a mi 100 napunk? Egyre rosszabbul élnek az emberek. Elmúlt a nyár, nyaralás nélkül. Elkezdődött az iskola, két fizetés nem volt elég a gyerekek könyveire, füzeteire. A tüzelőanyagnak csak a felét készítettük be. Emelkedtek az árak. A villany, a benzin, a hús ára. A fizetések, nyugdíjak visszaállításáról pusztán hang van, bizonyíték nincs. Az emelésről csak beszélnek. Még a három évvel ezelőtti állapotot sem értük el. A gyerekek verik egyes helyeken a tanárokat. A bűnözők szabadlábon élnek és virulnak. Egyre sűrűbben lövöldözik egymást. Virágzik a drogkereskedelem. A feketepiac. A korrupció. Nincs sajtószabadság. A kormány őrült törvényeket hoz, pedig azt hisszük, már nem tudunk meglepődni semmin sem. A miniszterekről egyre vadabb dolgok derülnek ki. Semmi következménye sincs, hogy lopnak, csalnak, hazudnak. Annak sem, hogy üvöltözik Szabadka polgármestere. Hogy fenyegetőzik. Hogy megengedhetetlen hangnemben ordít. A külügyminiszterünk meg csak énekel… Vučićnak mindenre van magyarázata. Továbbra is napi szinten  ő van a képernyőn, az újságok címlapján. És ámítja a népet. Az ő kezében van az irányítás. Annácska meg báb. Fikusz, ahogy az ellenzéki politikusok hívják.
        Szombaton, vasárnap újságot nem olvasok, tévét nem nézek. Nem vagyok kíváncsi a hazugságaikra. Közben meg reménykedek. Egy szebb jövőben... Egy normális országban...


„Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra?
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk?

Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk?”

2017. október 10., kedd

DECEMBERIG ÉRVÉNYES A FIZETÉSEK ÉS A NYUGDÍJAK CSÖKKENTÉSÉRŐL SZÓLÓ RENDELET?

        Véletlenül került ma a kezembe egy szép, hosszú nevű szöveg: A költségvetési szervekben kifizetett bérek, fizetések és egyéb, állandó jellegű juttatások elszámolási és kifizetési alapjának ÁTMENETI szabályozásáról szóló törvénytervezet. Pár lap mindössze. 13 szakasz.
        Ez az a tervezet, mellyel lecsökkentették a fizetéseket. Van egy hasonló, mely a nyugdíjak csökkentéséről szól. A megszorítás azokat a közszférában dolgozókat érintette, akiknek a bére meghaladta a 25 ezer dinárt.  A fizetésük 10 százalékkal lett alacsonyabb. A 25 ezer dináros határ a nyugdíjasokat is érintette, az ő járandóságukat is kevesebb lett.
        Elolvastam a törvénytervezetet. A nevében is szerepel, hogy ÁTMENETI rendelkezésről van szó. Az első szakasznál megörültem. Azt írja, hogy 2017 decemberéig tart. Nem hittem a szememnek! Milyen jó is lesz, visszaállítják januártól a fizetéseket, szegény nyugdíjasok is fellélegezhetnek egy kicsikét, megkapják a megérdemelt pénzüket. A parlament honlapján is megtaláltam a szöveget. Ott is írja a dátumot…
A következő linken olvasható: A PARLAMENT HONLAPJA
        

        Arra már rájöttem, hogy Szerbiában semmi nem az, mint aminek látszik, éreztem, hogy valami bibi van a dologban. Erről nem szólnak mostanában a hírek. Emlegetik a januári emeléseket, de azt sehol sem, hogy ez a törvény megszűnik.
        A szerb kormány 2014. október 22-én fogadta el a költségvetés módosítására vonatkozó javaslatot. A parlament két napra rá döntött. Megjelent a Hivatalos Közlönyben, és már 2014. október 28-án életbe is lépett. November elsejétől alkalmazták is. És itt a bibi. A törvényben már sehol sem szerepel 2017 decembere. Ezt kihagyták belőle. Valakinek/valakiknek nem tetszett. 


        Az átmeneti szó jelentése csak rövid ideig tartó állapot, helyzet, dolog, jelenség, esemény, ami egy idő után megszűnik, gyorsan elmúlik. 3 év múlt el. Ez már nem átmeneti, hanem tarthatatlan állapot…

2017. október 9., hétfő

AZ ARADI VÉRTANÚK FOROGNAK A SÍRJUKBAN

        Október 6-án az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aradi vértanúira emlékeztek mindenfelé, Erdélyben, a Délvidéken, Magyarországon.  A nemzeti gyásznapon szavalnak a gyerekek, énekelnek az iskolások, ünnepi beszédeket mondanak a politikusok, koszorúznak. Kihangsúlyozzák, hogy mennyire fontos megőrizni identitásunkat, magyarságunkat, nyelvünket, hitünket, erőnket. Nekünk, délvidéki magyaroknak is fontosak az aradi vértanúk, tanulhatunk tőlük hazaszeretetet, kitartást. Büszkék vagyunk rájuk, és jó lenne, ha unokáink ránk is büszkék lennének. Mi is hagynánk nekik valamit örökül.
        Itt, a Délvidéken is emlékezünk rájuk. Kiss Ernő honvédtábornokra, akit Eleméren helyeztek végső nyugalomra. Lázár Vilmos ezredesre, aki Nagybecskereken született, és az aradi vértanúk közül őt végezték ki először. Schweidel József honvéd vezérőrnagyra, aki zombori születésű. Leiningen-Westerburg Károlyra, aki szintén kötődik a Délvidékhez, mert felesége, Sissányi Erzsébet révén törökbecsei nagybirtokos lett. Knezić Károlyra, akinek édesapja horvát, édesanyja magyar származású volt. Damjanich Jánosra, aki a mai Horvátország területén született, soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. Adán is állítottak emlékművet a tiszteletére. A szerbek árulónak tartják, mert a magyarok oldalán harcolt ellenük, ezért a domborművét is el akarták pár éve távolítani. De emlékezünk Aulich Lajosra, Török Ignácra, Lahner Györgyre, Poeltenberg Ernőre, Nagysándor Józsefre, Dessewffy Arisztidre, Vécsey Károlyra.
        A kivégzés 168 éve, 1849. október 6-án volt. A gyerekek tanulják az iskolában. Ha valaki annak idején nem tanulta meg a tananyagot, minden évben hallhat róla. Erről szólnak a híradások. A készülődésről, a programokról, az évszámokról, a megemlékezésekről, a koszorúzásokról.
        2017. október 6-án mind a 13 Aradon kivégzett vértanú forgott a sírjában.
        Csepelen, Budapest XXI. kerületében nem tanulták meg a történelmi anyagot egyesek. Emléktáblát avattak, melyre hibásan írták fel a kivégzés időpontját. 1848. október 6. szerepel. Úgy néz ki, egyesek nem engednek a 48-ból. Pedig volt ott országgyűlési képviselő, polgármester, volt polgármester, alpolgármesterek. Tévedett az, aki megrendelte. Az is, aki a szöveget írta. Nem gondolkodott egy cseppet sem a kivitelező, aki elkészítette. Az sem, aki ezt feltette. Sőt az sem, aki mindezt felavatta. Még jó, hogy Lázár Vilmos helyett nem írtak Lázár Jánost…
        Jövőre ezt koszorúzzák, vagy kicserélik? Könnyű az állampolgárok pénzéből hibás történelmi adatokat a kőbe vésni…
        Úgy tűnik nekem, mintha ez a megemlékezés nem szívből jönne egyes politikusok részéről. Valamit csinálni kell október 6-án, koszorúzni, avatni, öt évvel ezelőtti szöveget felolvasni. Úgysem emlékszik rá senki. Tudjuk le a dolgot, és ennyi. Mintha a magyarok ellenségei emlékeznének a magyar vértanúkra.  Szégyen. Szégyen. Szégyen.
        A hősök meg, akik valamelyik felhőn ülve néznek le ránk, el sem hiszik, hogy mi történik itt lenn velünk, magyarokkal… Mellettük ül Zámbó Jimmy, aki Csepel díszpolgára, és még ő is csóválja a fejét… Szégyen, szégyen, szégyen…

2017. október 6., péntek

MÁRCIUS 1-JÉTŐL ÚJABB KÖTELEZŐ VÉDŐOLTÁS A GYERMEKEKNEK

        A lakosság fertőző betegségektől való védelméről szóló törvényt még 2016 februárjában elfogadták Szerbiában. Ebben már szerepel az újabb kötelező védőoltás a gyermekeknek, melyet a tervek szerint október elsejétől vezettek volna be. A törvény valamilyen ok miatt majd csak 2018. március elsején lép életbe. A pneumococcus baktérium elleni védőoltásról van szó, mellyel a középfülgyulladás, az arcüreggyulladás, a tüdőgyulladás, a vérmérgezés és az agyhártyagyulladás előzhető meg. A pneumococcus baktériumok okozta betegségek a csecsemőknél és a kisgyermekeknél súlyos lefolyásúak. Az agyhártyagyulladás minden negyedik kisgyermek halálát okozza, akik túlélik, gyakran maradandó károsodást szenvednek. Visszamaradhat süketség, mozgászavar, szellemi fogyatékosság. A világ fejlett országaiban már tíz éve kötelező ez az oltás, Magyarországon is bevezették, még 2014-ben. Hollandiában, Németországban és az Egyesült Királyságban pedig egyáltalán nincs is kötelező védőoltás. Mellékhatásai is lehetnek a vakcinának, igaz, csak ritkán fordulnak elő: levertség, étvágytalanság, láz, az oltás helyén bőrpír, duzzanat, fájdalom.
        Szerbiában a gyerekeknek a kötelező védőoltásokhoz alapvető joguk van. Mind a tizenegyhez. Köztük a tuberkulózis, a hepatitisz B, a diftéria, a szamárköhögés, a gyermekbénulás elleni védőoltásokhoz. Törvény szabályozza. A szülőknek nincs választási lehetőségük. Vagyis van. Ha úgy döntenek, hogy nem oltatják be a csemetéjüket, akkor pénzbírságot rónak ki rájuk. Több mint háromszáz eljárást indítottak a hatóságok, kiszabták már az első büntetéseket is. Egyre nő az inkább fizető szülők száma. 30.000 dinár vagy harminc nap szabadságvesztés. De akár 150.000 dináros büntetésre is számíthatnak azok, aki elutasítják a kötelező védőoltásokat. Az ilyen szülők azt állítják, hogy a védőoltás lerombolja gyermekük immunrendszerét, de többen az autizmus kialakulását is ebben látják. Több gyermeknél is a karjukba kapott oltás után különös tünetek jelentkeztek: több gyermek autista lett. A családok nem hagyták annyiban a dolgot, kártérítést követeltek. A bíróság a családoknak adott igazat, ítélete szerint a gyermekek fogyatékosságát a kanyaró, mumpsz és rubeola ellen kapott oltás (MMR) idézte elő.
        Szerbiában a gyermekek 80 százaléka kapta meg az oltásokat. Belgrádban, Újvidéken és Nišben a legmagasabb a beoltatlan gyermekek száma. Vajdaságban pedig a legalacsonyabb. A fővárosban csak minden negyedik gyerek kapott védőoltást. A szakemberek szerint minél kevesebb gyereket oltanak be, annál inkább nő a fertőzés veszélye. Különben a pénzbüntetés sem menti fel a szülőket az oltási kötelezettség alól, a gyermeknek fel kell vennie az elmulasztott védőoltásokat. Sokan azonban továbbra is dacolnak a rendszerrel.

        Az Országos Egészségbiztosítási Alap (RFZO) feladata beszerezni a pneumococcus baktérium elleni védőoltásokat, melyek 5400 dinárba kerülnek, de a gyermekek térítésmentesen kapják meg. Az első oltás 2 hónapos korban adják be az egészségügyi intézményekben, majd ezt még kettő követi. Az újraoltásra 2 éves korban kerül sor. 

2017. október 5., csütörtök

DÓRI KISFIA

        Egyikünk sem kérte, hogy a világra jöjjünk. Így alakult. Sokunkat terveztek, egyesek a véletlennek köszönhetik az életüket… Akár így, akár úgy történt, megszülettünk. Nekem szerencsém volt, jó helyre hozott a gólya. Szerető családot kaptam, olyan szülőket, hogy nem is kívánhatnék jobbat, tökéletes testvért, okos tanácsokat, terelgetést az úton… És egészséget.  
        Amikor én állapotos maradtam, nem volt még 3D-s meg 4D-s ultrahang, mindenféle betegséget kiszűrő vizsgálatok. Első kérdésem szülés után nekem is az volt, hogy egészséges-e a baba, csak utána kérdeztem meg a nemét. Előtte nem érdekelt. Vagyis érdekelt, csak szeretem a meglepetéseket. A fiam az enyém. Az én részem. Bármilyen is. Ha morcos, ha kamasz, ha nem tanul, ha bánatos, ha vigyorog, ha szerelmes, ha beteg, ha bújós. Az enyém. Ha dicsérem, ha szidom, mindig csak a javát akarom. Engem is így neveltek.
        Szeretem Szinetár Dórit. Az egyéniségét. A dalait. Láttam, hallottam élőben több musicalben is. Lenyűgöző volt. Ma egész nap rá gondolok. Rá és a most megszületett Down-kóros pici fiára. A kis lényre, akit hozzájuk küldött a sors. Egy kromoszómán múlott. A közösségi háló tele van mindenféle hozzászólással. Hogy miért szülte meg, ha beteg. Hogy 40 évesen miért nem ment el vizsgálatokra. Minek kellett neki a harmadik férjtől a harmadik gyerek. Sajnálják, bírálják, bíztatják. Ismert ember, ezért mindenki csámcsog az életén. Az ő élete, az ő döntése.
        Én sem tennék másként. Sosem tudnám elhagyni a gyermekem. Bármilyen is. A részem. Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem az enyém a legjobb, a legokosabb. Egy Down-kóros gyermek anyjának lenni másfajta nehézséget jelent, mint egy egészséges gyermekének. Ha az ember belegondolna, mi minden vár rá és csemetéjére, a betegségektől kezdve a drogfüggőségen keresztül a szerencsétlenségig, sosem szülne.
        Van egy kis barátnőm. Downos. Imádnivaló. Nézem, csodálom, mi mindent tesznek meg a szülei, hogy boldog legyen. Tegnap éppen gesztenyét gyűjtöttünk. Ő egy ajándék. Egy kis csoda. Aki más. Szeretetével, kedvességével mindenkit levesz a lábáról. Bújik, ölel.

        Jó helyre érkezett Dóriék kisfia is. Kaptak egy feladatot. Nehezebbet, mint amilyet vártak, de biztosan megbirkóznak vele…

2017. október 2., hétfő

MIKOR LESZNEK ÖTÖDIKES NAPLÓK?

        Bementem ma az iskolába. Fogadóórára. A kislányom ötödikes. Áldott jó gyerek, tanul becsületesen. Őszinte, mondta, hogy kapott már ötöst is, négyest is, meg történelemből becsúszott egy hármas is. Semmi gond, majd kijavítja.
        Biztos, ami biztos alapon úgy gondoltam, beszélek az osztályfőnökével, érdeklődök, hogyan is áll. Bízok én benne, de azért szeretném látni a saját szememmel is a jegyeit. Ilyen anya vagyok.  Új tantárgyak, új tanárok, új akadályok. A suliban kezdődött a Gyermekhét, lazább egy kicsit minden. Osztályfőnöke nagyon kedvesen fogadott, dicsérte a lányom, az egész osztályt, hogy lehet rájuk számítani, összetartóak, segítenek egymásnak, viszik a házit annak, aki beteg… Ez a tanító néni érdeme, tényleg rengeteg energiát fektetett bele, hogy összekovácsolja, nevelje, oktassa a társaságot. A jegyekről azonban nem sok mindent tudott mondani az oszi. Nincs napló. Még nem érkezett meg az iskolába. Egy papíron vannak valamilyen jegyek, de a tanárok többsége a saját füzetébe, nyilvántartásába vezeti az osztályzatokat. A töri hármast nem láttam sehol… A matek ötöst sem…
        Váratlanul érte az oktatási minisztériumot, hogy szeptember elsején kezdődik az iskola? Igaz, hogy ez a generáció az első, melynek három új tantárgya lett, de akkor is. Micsoda őrült nagy változások lettek emiatt a naplóban… Eddig az informatika választott tantárgy volt, most pedig informatika és számítástechnika néven kötelező, a műszaki oktatásnak új neve lett, műszaki és technológia, a torna pedig egészségügyi és testnevelés néven fut. Ezért nincs napló. Ezeket kellett javítani először is szerb nyelven. Majd le is kell fordítani hivatalosan magyarra. Meg mindez még a nyomdát is megjárja… Pedig mióta dicsekednek a minisztériumban, hogy új, korszerűsített tantervet dolgoztak ki a szakemberek… Október elején meg nuku napló.
        Már itthon jutott eszembe, hogy vajon a bizonyítványban, amire 150 dinárt küldtem, már az új tantárgyak lehetnek? Elfelejtettem megkérdezni az osztályfőnököt.

        Ma az iskolában nem lettem okosabb, mint egy ötödikes. Továbbra is bízom a lányomban, az őszinteségében… A naplóba meg egyszer majd csak bekerülnek az osztályzatok…

SZABADKA POLGÁRMESTERE ÉPÍTKEZIK

        Ismeretes, hogy Bogdan Laban 2016 júniusa óta Szabadka polgármestere. Az is, hogy a Szerb Haladó Párt politikusa. A VMSZ is mellette tette le a voksát. Augusztus utolsó napjaiban került napvilágra egy beszélgetés, mely a polgármester és Vladimir Polovina, az Építőmérnöki Kar tanára között zajlott. А beszélgetés szerb nyelven folyt, minősíthetetlen hangnemben. Röpködtek a nemi szervek, a családfa emlegetése, az életveszélyes fenyegetések, még pofon is elcsattant… Laban megengedhetetlen stílusban beszélt, ordított… Szégyen. Mi történt azóta? Semmi. Haladó Szerbiában élünk, ahol következmények nélkül egyesek így viselkedhetnek, ilyen alpári szókinccsel vezető pozíciót tölthetnek be...
        Ha valaki nem hallotta volna még a hangfelvételt:
A hangfelvétel forrása: www.adriamedia.tv
        Tehát Laban továbbra is polgármester. Normáliséknál már nem lenne.
        Az Espreso.rs információi alapján Laban most építkezik. Saját házát újítja fel. A teniszpályát, a medencét. Ahogy illik. Szíve joga. Megteheti. Mindez a polgármesteri, 115 ezer dináros fizetéséből. Vagy neki is a kanadai nagynénje adott kölcsön, mint Vulinnak?   

2017. október 1., vasárnap

SZEGÉNY NYUGDÍJASOK

        A nyugdíj az egy szerzett jog. Megdolgozott érte az ember. 2014 novemberében úgy döntött a szerbiai kormány, hogy ideiglenesen lecsökkenti a nyugdíjakat. Alkotmányellenesen. A szerzett jogokat ugyanis nem lehet elvenni. Mégsem perelte be az államot senki, mégsem fordultak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírásághoz. Kevésbé valószínű, hogy egyszer visszafizetik nekik az eredeti és a lecsökkentett nyugdíjuk közötti különbséget. A megszorító intézkedésekre azért volt szükség az akkori szerb kormányfő szerint, hogy megfékezzék a költségvetési hiány további növekedését. Nem hiszem, hogy ez nagyon meghatotta a nyugdíjasokat. Sőt, még örülhettek is, mert a volt pénzügyminiszter még szigorúbb, húsz százalékos csökkenést szeretett volna…
        Mégsem történik három éve semmi. A nyugdíjasok hallgatnak, nem sztrájkolnak, nem vonulnak az utcákra, örülnek, hogy élnek, örülnek, hogy a kis pénzecskéjükből tudnak unokáik zsebébe tenni pár dinárt. Megnyugvás nekik, ha nem betegek, ha nem kell gyógyszerre költeniük, ha tudnak a gyerekeiknek pár tyúkocskát nevelni. Valójában mélyszegénységben élnek. Egy szobába bekuckóznak, nyolcrét felöltöznek. Alig fűtenek.
        Ha valakinek 20.000 dináros nyugdíja van, akkor napi 660 dinár jut a megélhetésre. Ebből kell fizetnie a villanyt, a vizet, a különböző számlákat. Alig marad kenyérre. 10 deka szalámira. Elvétve húsra. Az összesen 1,7 millió nyugdíjas közül 744 ezren kevesebb, mint 10 ezer dinárt kapnak havonta. Ez napi 330 dinár. Mínusz a számlák. A létminimum alatt élnek. Pedig szorgalmasan dolgoztak egész életükben. Nem ezt érdemlik. Ki képviseli az érdekeiket? A különböző szakszervezetek megbeszéléseket folytatnak a kormánnyal. Eredménytelenül. A régi szép világban hat foglalkoztatott tartott el egy nyugdíjast. Ez a szám folyamatosan csökkent. Ma már egy sem. Jovan Krkobabić a nyugdíjaspárt elnöke. A választási kampányban mindent megígért, hogy védeni fogja az időseket. Azután valahogy a haladók mellé sodródott. És támogatja a kormány döntéseit, és azt magyarázza, hogy milyen jó, hogy a nyugdíjasok megmentik Szerbiát.    Van egy 43 országból álló, a nyugdíjasok létbiztonságát vizsgáló lista, mely azt elemzi, hogy egyes országokban mekkora létbiztonságban érezheti magát egy nyugdíjas. Szerbia még csak fel sem került rá. Erről nem szólnak a rezsimhű média cikkei, hogy a rossz életminőség és egészségügy, az általános szegénység miatt a nyugdíjasok épphogy csak élnek.
        Azt, hogy a nyugdíjak jelentős emelését hányszor jelentette be Vučić, már nem is számolom. Azt sem, hogy hányszor mondta el, hogy a nyugdíjasok még sosem éltek ilyen jól. A következő hitegetési időpont január. Meg ígér egyszeri segélyt is novemberben. A belgrádi választásokra való tekintettel ott még külön pénzt. Egyes források szerint, ha valaki 23.822 dináros átlagnyugdíjat kap, akkor 1.141 dinárral növekszik majd a megérdemelt juttatása.

        Gondolom, izgul már mindenki, mert a pontos százalékot a kormány működésének századik napján Ana Brnabić kormányfő jelenti be. Az már biztos, hogy akármilyen jelentős emelésről is beszélnek, csak vakítják a beletörődött népet. Még az emeléssel sem lesznek akkora nyugdíjak, mint három évvel ezelőtt. Szégyen. Közben ne beszéljünk az inflációról, arról, hogy mindennek emelkedett az ára. Biztos, nagy csinnadrattával jelentik be, hogy milyen sokat és jól dolgozott a kormány, hogy erre sor kerüljön. A nyugdíjasok meg továbbra is hallgassanak, örüljenek az egy pirosnak... Meg annak, hogy karácsonyra jönnek haza az unokák külföldről...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...