2016. július 27., szerda

ÁLLATMESE 2016

        Történik mindez Szerbiában.
        Az oroszlán nem véletlenül az állatok királya. Erős, okos, mindenki tiszteli, sokan félnek is tőle. Jó szervező. Egy szép napon úgy döntöttek pártkörökben, hogy őt nevezik ki egy vállalat élére. Feladatként kapta, hogy indítsa be a termelést. Elment a munkaközvetítőbe, ahol készségesen fogadták, hiszen a szamarak már időtlen idők óta munkanélküliként tengették az életüket, és csak arra vártak, hogy egyszer elkezdhessenek dolgozni.
        Kezdetben minden tökéletesen működött. Az oroszlán irányított, a szamarak meg termeltek.
        Egy év múlva a főnök látta, hogy egyre jobban megy a vállalat, napról-napra több megrendelés érkezik. Pártközökben is elismeréssel veregették a vállát, példaként említették országszerte. A gyerekek magániskolába jártak, legújabb telefonjaikkal villogtak. A felesége is élvezte a jólétet, takarítónőt, bejárónőt fogadott, új autót kapott. Férjét azonban egyre ritkábban látta. Ha találkoztak is, az oroszlán mindig fáradt volt.
        Kitalálták, hogy szükséges a vállalatban egy menedzser, aki segít a szervezésben, az üzletek lebonyolításában. A medvére esett a választásuk. A medve komolyan is vette a feladatát, minden kis apróságról tudni szeretett volna, minden érdekelte, a tudta nélkül semmi nem történhetett. A munkásoktól megkövetelte, hogy minden nap értékeléseket, beszámolókat írjanak, hogy mi, miért történt.
        Az élet ment tovább. Az oroszlán megnyugodott, hogy jó kezekben van a vállalat, több időt tölthetett a családjával, utazgatott, élvezte a mindennapokat. A medve irányított, a szamarak meg a munkájuk mellett még beszámolókat írtak a kisfőnöküknek. 
        A medve gyorsan rájött, hogy ideje nagy részét olvasással tölti, elemzi a beszámolókat, nem jut ideje másra. Elhatározta, hogy megkönnyíti saját munkáját. Fantasztikus ötlete támadt. Pályázatot írt ki kisfőnöki helyettes munkakörre. Legjobb jelentkezőnek a farkas bizonyult. Igaz, hogy a nyuszika egyetemet végzett, volt már munkatapasztalata, fantasztikus referenciákkal rendelkezett, de a pártból leszóltak, hogy mégis a középiskolai diplomával és párttagsági könyvvel rendelkező farkas az alkalmas e munka végzésére. Meg különben is az öreg farkas a körzeti felügyelő. A kis farkas feladata lett a beszámolók elemzése, a megfigyelések értékelése. Még fiatalember volt, karrierje kezdetén, ezért bizonyítani szeretett volna, nem volt az az igazi léhűtő, különféle újításokat vezetett be. Újabb jelentéseket várt el a munkásoktól, újabb kérdőíveket kellett kitölteniük a már meglévők mellett.
        A szamaraknak még több munkájuk akadt. Nem igazán tetszett nekik a dolog. A munkaidő után írták a beszámolóikat, néhányuknak a feleségük is segített ebben, persze ezt az időt senki nem fizette ki nekik. Szakszervezetet alakítottak, Füles lett a vezetőjük. A vezetőség nem díjazta ezt.
        A medvét aggasztotta, hogy a munkamorál nem éppen megfelelő szinten van, ezért a ravasz rókához fordult, hogy tegyen valamit az ügy érdekében. Róka koma különböző közösségfejlesztő programokat talált ki. A szamaraknak egyáltalán nem tetszett az ötlet. Ők csak arra vágytak, hogy ledolgozzák a munkaidejüket, megkapják a fizetésüket, és mehessenek haza.
        Az év végi elszámoláskor az oroszlán meglepődve vette észre, hogy egyre kevesebb pénz van a folyószámlán. Egyre kevesebb megrendelés érkezik. Egyre elégedetlenebbek a szamarak. Egyre rosszabb hírek terjengnek a vállalatról. Összehívta közvetlen munkatársait, a medvét, a farkast és a rókát. Döntést hoztak. Elbocsátották Fülest és mindazokat, akik a szakszervezet tagjai voltak. Nem azért, mert lázadoztak, hanem költségcsökkentés címén.
        Új munkásokat nem vettek fel. Az ottmaradt szamaraknak az elbocsátottak munkáját is el kellett végezni. Dolgoztak, beszámolókat, jelentéseket írtak. Mosolyogva közösséget fejlesztettek. A feleségeik feladata volt a pelenkák beszerzése. Ezt munkaidő alatt viselték, mert még WC-re sem mehettek el. Vigasztalta őket a tudat, hogy legalább be vannak jelentve.
Tanulság: Húzzon mindenki Szerbiából valamilyen normális országba!


2016. július 14., csütörtök

AZ EMBER NAGY E-VEL

        Minden halál szörnyű, borzalmas. Egy pótolhatatlan veszteség.
        Amikor egy szülő veszíti el a gyermekét, azt a természet rendjével ellentétesnek érezzük. Az az élet rendje, hogy a gyermek túléli a szüleit. Ez sajnos nincs mindig így. Az élet sokszor igazságtalan és kegyetlen. Amikor a szülő a gyermekét veszíti el, a jövőjét, a jövője értelmét veszíti el.
        Jönnek a kérdések, hogy az égieknek miért éppen ő kellett? Hogyan tovább? Mi az értelme az egésznek? Hogyan lehet ezt túlélni? Mi a gyógyír? A miértekre legtöbbször nincs válasz.
        Az elveszített gyermek pótolhatatlan. Nem értjük, hiszen előtte volt az élet, sok remek dolog, amit sohasem élhetett át. Keressük a békét, a megnyugvást. A legfájdalmasabb, hogy meg kell élni a mindennapokat. Úgy kell megélni, hogy közben halálosan hiányzik a gyermek.
        Ljilja Mijatov 1989-ben 34 éves korában hunyt el. A lány egyetemet végzett, közgazdászként dolgozott. Minden átértékelődött szülei életében, gondolataiban. Megfogadták, hogy haláluk után minden vagyonukat egy alapítványra hagyják, és a pénzt tehetséges diákok támogatására fordítják. 2006-ban elhunyt Milka Mijatov, Ljlilja édesanyja is.
        A férj, apa nem látta tovább értelmét, hogy Belgrádban éljen, visszaköltözött szülővárosába, Nagybecskerekre. Egy új úton indult el. Megszületett benne a gondolat, hogy még életében, nem csak halála után, segíteni szeretne másokon. Így tudja túlélni a mindennapokat.
        A „Ljilja i Milka Mijatov“ Alapítvány 2006-ban kezdte meg a munkáját Nagybecskereken. Pályázatot hirdettek tanulmányi ösztöndíj odaítélésére egyetemistáknak. A kuratórium azóta is minden évben elbírálja a jelentkezéseket. A feltétel 8,5 fölötti átlag állami egyetemen, és legalább 5 éve a városban kell élnie a diáknak. Az egyetemistáknak csak tanulniuk kell, a legjobbaknak járó pénzjuttatás ösztönzésként hat. Đura Mijatov így segít a jövő nemzedékének, így őrizte meg lánya, felesége emlékét.
        Đura Mijatov nagyszerű Ember. Nagy E-vel. Méltó emléket állított szeretteinek. Az ösztöndíjazott diákok közül többen már munkába álltak, sikeres vállalkozást vezetnek. Visszajárnak Đura bácsihoz. Hálásak. Nem felejtenek. Ma már ők is támogatják az Alapítvány munkáját. A kapott értékrendet az életük minden területén terjesztik.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...