2017. november 6., hétfő

ÉRTJÜK EGYMÁST?

        Büszkén vallom, hogy délvidéki magyar vagyok. Fáj, hogy a magyar magyarok ellenségként néznek rám. Éreztetik velem, hogy más vagyok. Hiába van magyar útlevelem. Két darab piros passzusom. Nem tartozom közéjük. Igen, más vagyok. A balkáni mentalitás is beleivódott a testembe, a lelkembe. És ez így van jól. Gazdagodtam ezzel is. Használom az ë hangot. Nálam egyet jelent a szerelem, és egészen mást a szerelëm. Nem vagyok szerb. Itt is más vagyok. Kisebbségi. Mindenhol kisebbségi. Itt is, és odaát is. Olyan köztes állapotban vagyok. Így is nőttem fel. Két nyelvet tanultam. Két adást néztem. Két fajta irodalmat tanultam. Két fajta történelmet. Mindenből dupla volt: szokásokból, állami ünnepekből, országból. Most már állampolgárságból is.
        Én még Tomidzserin nőttem fel. A hetvenes években. Reggel Tomidzseri, Maja, a méhecske, este magyar népmesék. Anyuéknak Dinastia meg Onedin család.  Öcsémmel az ambaszádor alá bújva ittuk a háromszög csokistejet szívókával. Rengeteget olvastam. A konnektorban volt ilyen bedugós kis kerek égőcském, hogy ne féljek a sötétben. Amikor elsötétült az ekrán, ennek a fényénél bújtam a pöttyös könyveket. Majd a csíkosakat. Az ágy alatt egy batrilámpa is lapult, ha már nagyon megfájdult a szemem, de még nem bírtam abbahagyni az olvasást, azt használtam. Egész nap kint lógtunk az utcán. Szerbek, magyarok. Együtt. Amikor hazaértünk az iskolából, levetettük a farmerkát, felhúztuk a trénerkát, egy akármilyen majicával, blúzzal, és már amott mentünk. Adidas papucsban flangáltunk, Startas patikában hódítottuk a legényeket. Bújócskáztunk, várat építettünk az árokba, klikkereztünk a piactéri asztalokon. Nem izgultunk, hogy másnap ellenőrző lesz. Elmagyaráztuk seperc alatt egymásnak a tananyagot. Másnap meg fogtuk a csipiszt. Hogy megússzuk a felelést. Hogy senkinek ne legyen intője. A friss levegő megtette a hatását. Nem voltunk gelvásak, betegkönyvre sem volt szükségünk. Néha egy kis gripa, de azzal sem rohantunk orvoshoz.
        Szüleink a zadrugában dolgoztak. Vagy valamilyen firmában. Kaptunk ingyen könyveket, fizették az osztálykirándulásainkat. A családfő bukszájukba valahogy mindig került pénz. A Plitvicei-tavak, Dubrovnik, Szarajevó, Ljubljana, Zágráb, Mosztár benne volt a tantervben. Élőben is láttuk. Tizenévesen. Nem bazénban fürödtünk. Megengedte a családi budzset, hogy minden évben a tengerre menjünk. Kellett a sós levegő a szervezetünknek. Az étvágyunknak. Ott is ismerkedtünk. Szlovénokkal, horvátokkal, crnagóracokkal, boszanacokkal. Gúzsva volt mindenhol. Reggelente a dzsezvában forrt a víz. Szendvics után irány a strand! Feküdtünk a dusekon, kerestük a kagylókat, ki sem lehetett imádkozni bennünket a vízből. Délelőtt az én szüleim, délután az új ismerőseink csasztizták a 3 kugli fagyit a gyerekeknek. A borovnicás szokkot. A limenkást.
        Az elemi iskola után jött a dóm. Az internát. A guszti szokkot felváltotta a bambusz. Az egyetemista éveink a háború jegyében teltek. Közben sverceltünk. Konyakot. Farmerkát. Vajkrémet. Mikor mit. Árultuk plasztik üvegekben a benzint. Vezánk volt már a szerb vámosoknál. Az egyik magyar meg mindig eurókrémet kért tőlünk. Túléltünk. Lediplomáltunk. Munkát kaptunk. Fizetést egyre kevesebbet. Maradtunk. Elmentünk. Innen is, onnan is. Régen sem volt minden szép és jó. Most meg még annyira sem az.
        Sokszor nem értjük egymást. Magyarok és magyarok. A politika összeugraszt bennünket. Pedig olyan jól ellehetnénk. Én innám a pelinkovácot, te a jégert. Én mennék a Határ Diszkontba vásárolni, mert ha leáfázom, olcsóbban jövök ki. Te meg jönnél a szabadkai Buvljákra, mert szerinted itt olcsóbb minden. Az, hogy nekem siskám van, neked meg frufrud, hogy én karmonádlit eszek, te meg karajt, hogy én magasnyakút hordok, te meg garbót, nem érdekes. Maradjunk emberek. Ne bántsuk egymást. A politikusok meg megérdemelnének egy maculát.
        Ha egyszer erre jársz, megreszkírozhatnánk, hogy a sanknál megigyunk egy slagos kávét… Hátha közelebb kerülnénk egymáshoz…

54 megjegyzés:

  1. Mosolyogva olvastam, mégis fájt a szívem közben mennyire igaz. Köszönöm

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos M-on nem jól tanították és nem is tanulták meg a történelmet a diákok. Sajnos sokat utánna kellet volna olvasni érdeklődni ,ami külön fáradság volt és sokan nem tették meg.Ezért nem tudták hogy a kis-magyarország határain kívül mi van.

    VálaszTörlés
  4. Megrikatott a szoveg, annyira igaz es egy gyonyoru szep idoszakot elevenit fel. Szivfacsaro a teny, hogy mi valoban sehol se vagyunk otthon. Ez nagyon szomoru.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogynem, itthon, otthon vagyunk.

      Törlés
    2. Igen, ez a igazi valóság: csak itthon van OTTHON az ember. A határon túl - bármeddig is élj ott - mindig határon túl marad, mert ezt éreztetik veled. Itt szembesültem azzal, hogy mindenki mindenkit utál, de főleg akkor, ha máshonnan jött.Mindegy honnan, határon túlról és saját nemzetük, vagy Afrikából, tök mindegy. Ezt úgy kb. 20 év itt élés elteltével mondom. ODAHAZA soha sem éreztette velem egy szerb, vagy boszniai muszlimánka, szlovén, vagy horvát, hogy magyar vagyok, de ideát mindig tudatták velem, hogy én "szerb" vagyok. Úgy hogy továbbra is nagyon büszke vagyok a szülőhazámra.

      Törlés
    3. Valahogy én is igy vagyok vele.

      Törlés
  5. Minden igaz amit leírtál, jó volt olvasni.Köszi szépen !!

    VálaszTörlés
  6. ...És el ne felejts megkínálni a sanknál stapittyal is....

    VálaszTörlés
  7. Mindegy hol veszel házat. A hazád Délvidék marad. Igen, fájdalmas tud lenni de senki nem adott garanciát a kezdeteknél az ellenkezőjére. És hidd el ettől mi nem vagyunk kevesebbek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban így volt és van ahogyan itt keírattatott, csak egy kis javítást szeretnék , ingyen tankönyvet sohasem kaptam mindig drága szüleim vették használtan az előző évfokyatársamtól és az osztálykirándzlálást is ők fizették ! Én 64 éves vagyok de én is a gyerekeimnek mindig én fizettem soha nem kaptam ingyen semmit!

      Törlés
  8. Kistamás Rózsa2017. november 7. 17:31

    Az embernek ott a hazája,ahol boldog.Ha megteremted a te kis világodat a szeretteiddel,teljesen mindegy,hol élsz.Láttam egy vietnámi családot,gugzsoltak a nádkunyhójuk előtt, azt mondták a riporternek : senkivel a világon nem cserélnének...nem kellett nekik semmiféle modern dolog..s ami a legfontosabb,nem akarták a világot megváltoztatni maguk körül.A mai ember azt szeretné,minden úgy legyen,ahogy neki megfelel. Ez lehetetlen.El kell tűrni a másságot.Ezt vagy elfogadjuk,vagy nem. Lehet bármilyen színű útleveld...magadban kell hogy hordozd a hazád.

    VálaszTörlés
  9. nagyon szépen fogalmaztad meg,itt sem ott sem kellünk,ott azért mert van gerincünk,innen meg kiszoritanak Minket

    VálaszTörlés
  10. Nem jó szemmel néznek a Magyarok ránk? Mintha mi tehetnénk Trianonról? Ez ugyanaz lenne,mintha mi állitanánk,hogy kirekesztett az anyaország bennünket.

    VálaszTörlés
  11. Gyönyörű cikk!

    Én azért annyit tennék hozzá, hogy én bárhova megyek nem kisebbségnek érzem magam, hanem büszke TÖBBnek.Szeretek a szerbek előtt is Magyarnak lenni.
    A Magyaroktól meg több vagyok, mert a balkáni lét nem lekvárnak nevel. Inkább mint fában a csomó...

    Miénk Magyarország is, mert otthon vagyunk. De a miénk az egész Jugoszlávia, mert itt bárhova megyek, otthon vagyok.

    Én egy Boldog VAJDASÁGI vagyok!
    Aki meg olykor ezt "más"-nak látja, azon csak mosolygom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kistamás Rózsa2017. november 8. 15:10

      Nagyon egyetértek veled.Büszke és becsületes legyen az ember,akkor mehet,ahová akar,emelt fővel.Nekem sem kellett sohasem más elismerése:Mindég tudtam,hogy ki vagyok,nem másnak kellett azt megmagyaráznia.Ha átmegyek Magyarországra,rámosolygok ,pl. az eladóra...s ha nem mosolyog vissza,én azt nem ellenségeskedésnek látom,hanem neveletlenségnek.S ez többet beszél róla,mint rólam. Na ,minden jót kívánok.

      Törlés
  12. Nagyon jó írás. Köszönet érte ��

    VálaszTörlés
  13. mi a probléma? az hogy ne szavazzanak hazánkban csak azok akik itt élnek,s adóznak..én sem megyek oda szavazni.erre van egy jó közmondásunk ,más szerszámával ne verjük a csalánt.Ne gondolja senki hogy az elszakitott részeken élő hazánkfiának a Fidesz a szivjóságból adta meg az állam polgárságot.kellett neki a szavazata.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azzal a szavaztokkal a Fidesz nem sokra megy, mert elenyeszo, nem szamit semmit, csupan eszmei erteke van a kulhoni magyaroknak megmelengeti a szivet, semmi mas, es ez sokakat zavar, nevetseges ez a bal-libsi (s ezzel szemben ott a migransimogatas, azok tobbek mint a hataron kivulre rekedt MAGYAROK??!?) propaganda a MAGYARSAG ellen.

      Törlés
    2. Komolyan sajnálom, hogy van, akinek CSAK a politika jut eszébe arról, ha valaki, főleg, ha MAGYAR, azt mondja, hogy fáj az, ha itthon és otthon sem tartják másnak, csak idegennek. Ennek, akár csak a fenti írásnak semmi, de semmi köze NINCS a politikához. Az emberséghez és a magyarsághoz viszont igen. (Nem gondoljátok, hogy egy kicsit UNDORÍTÓ, hogy MINDIG MINDENBE BELETOLJUK A POLITIKÁT?!?)

      Törlés
    3. Francsik József2017. december 7. 14:09

      Kedves Gyula Vida a probléma az,hogy gőzöd sincs miről szól az egész. a politika pedig elvakitott, de én igy is becsüllek, a fent leirtakkal pedig teljesen azonosulok-egyetértek.

      Törlés
    4. Nagyon aterzem az irast, meghato, akarcsak a reakciok tobbsege. Es teny, hogy sokakban van ellenerzes az attelepulo hatarontuli, hozzateszem, erzesem szerint foleg az erdelyi magyarokkal szemben, azonban szamos esetben ezt ok maguk vivjak ki (sajat szemelyes statisztikam nagyjabol 50%, s ez mar boven tobb, mint ami az altalanositast letrehozza). Ugyanakkor, ha mar belekeveredett a politika, messze nem ertek egyet azzal, hogy jelentektelen lenne a hatarontuliak szavazata. Semmi de semmi alapja nincs egy ilyen szavazati jognak, es ahogyan Vida Gyula irta, konnyu mas szerszamaval verni a csalant. Es hangsulyozom, nem az allampolgarsagrol beszelek, hanem arrol, hogy mindenki ott szavazzon ahol tartosan el. Sajat elmeny, mikor a valasztasi ertesitok erkezesebol jottem ra, hogy ket erdelyi magyar van bejelentkezve hozzam, aztan kiderult hogy mar joval azelott ota, hogy enyem lett a lakas, es az is, hogy soha nem is laktak ott. Utolso megjegyzes, magasnyakut mi is hordtunk :)

      Törlés
  14. Ne kerressűnk mar kakan csomot---

    VálaszTörlés
  15. Nagyon tetszett az írás , ezt csak az érti aki ebben élt-él. Tudom nem könnyű Vajdaságban élni de higgyétek el úgy ahogy a cikkben is le van írva, mi ezzel kaptunk az élettől egy nagy "pluszot" is , többek vagyunk a két nyelv tudása, mindkét zene szeretete / sőt szerb, horvát,boszniai.../ mindkét nép jó irói...Mindkét nép történelme / jugoszláv és magyar / mi már a gimnáziumba is 56 os forradalomról tanultunk a 70-80 -as években és nem ellenforradalomról...mi ismerjük Jugoszlávia minden szegletét mert vagy az osztálykirándulásokkal jutottunk el , vagy a szüleinkkel nyaralni , minden évben , mert megtehettük vagy pl a Kekeccel . Szóval az adriai tengerpartra menni nekünk természetes volt vagy a hegyekbe Szlovéniába, Plitvicére vagy az ohridi tóhoz...és ez sokat jelent nekünk . Én is azt vallom meg kell teremteni a saját "OTTHONUNKAT" és igyekezni boldog lenni ott , függetlenül attól, hogy földrajzilag ez hova tartozik

    VálaszTörlés
  16. A szivem szakad értetek!Mindig fel nézek rátok!

    VálaszTörlés
  17. Félreérted. Nem RÁD néznek ellenségként, Orbánra. 2002-ben ö robbantotta ki a polgár-hidegháborút. Hallottad az akkor a két választási forduló között elmondott beszédét? Már akkor begyújtotta a tüzet, ami mára felperzselte az országot, és a határ sem állta útját. Meggyőződésem, hogy a magyarok többsége nem tekint ellenségnek benneteket, de a POLITIKUSOK nem szégyellnek benneteket is felhasználni, ahogy másokat sem, a kondér közelébe jutni, vagy ott maradni. És ami igazán szomorú, mára teljesen kilátástalan lett a helyzet, én a saját hazámban vagyok hazaáruló, mert nem gyűlólöm a menekülteket, a cigányokat, a melegeket, Soros Györgyöt, és akit az éppen aktuális álkeresztény, álnemzeti vezéreink szerint gyűlölni kellene. Szerintem sokan vagyunk így ezzel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak megerősíteni tudom Aligurak írását, aki Vajdaságiként 25 éve élek Magyarországon.

      Törlés
    2. Tökéletesen így van.A POLITIKA ellenséget csinált - magyar,magyar ellen.Nem a kisebbségben élők,hanem az itthoniak között is.Szomorú,-de ezt a most regnáló hatalom tette.Egyébként,az írás nagyon tetszik,és nem hiszem,hogy értelmes ember gyűlölné a kisebbségben élő magyarokat.A szavazás és annak módja viszont elgondolkodtató.

      Törlés
  18. Aligurak,vedd észre magad,te is csak öntöd az olajat tűzre a pártoskodással.Így nem vagy külömb tőlük.

    VálaszTörlés
  19. Nagyon tetszik ,köszönöm!
    Szerintem itt semmilyen komoly politika nincs ,de páran nagyon belemerültek.
    Ez csak általánosan jegyzés hogy ha egy Vajdasági magyar elmegy Magyarországra és ott vannak akik más szemmel tekintenek ránk sőt vannak akik nem is tudják ,hogy Szerbiában is vannak magyarok(ezzel arra gondolok hogy vannak "akik" nem mindenki nehogy elértse valaki megint) ,én pl találkoztam már olyanal is aki nem tudta hogy vannak magyarok Szerbiában.Ennek a kis szövegnek semmi köze Orbánhoz se a Fideszhez se semmilyen politikához aki meg azt gondolja az szerintem félre érti a lényeget ,de ezt az íroja megtudja mondani hogy mirre gondol.
    Még egyszer nagyon szép és köszönöm!

    VálaszTörlés
  20. ...jómagam Szlovéniából kerültem a Vajdaságba, a békebeli időkben, amelyekben oly jó volt gyermeknek lenni...úgy néztek rám magyar testvéreim, mint egy fríkre (másképp beszél, viselkedik i tako dalje)...csak egy más perspektívát dobok be, nem kevésbé igaz az, amit írtál, sírjak-e, vagy nevessek - "új" családom még 20 esztendő elteltével is "idegenez" engem, akkor én vagyok az UFÓ, aki az unokákat szülte nekik ide u centar sveta (Gyál fölső), nem? ja, Szlovéniában is frík voltam, irodalmi szlovént beszéltem akkor is, meg ma is, mert anyám így tanított, a homogén stájer populáció közt az eléggé kirívó volt...szóval: a nyelveim a hazáim, és ezt mondom neked is, vándor, nincs más határ, csak a nyelvi

    VálaszTörlés
  21. Még egyetemista koromban hallottam egy délvidéki magyar lánytól: A hímzett majicám volt rajtam és csak úgy picsogtam...Lám, ez bennem maradt.

    VálaszTörlés
  22. Nem attól leszel délvidéki magyar, hogy ilyen összevissza makaróni nyelven beszélsz. Az édesanyád megajándékozott a világ legszebb nyelvével, miért kell összebarmolni? Ha szerbül beszélsz, beszélj szerbül. A szerbek sem használnak magyar szavakat a beszédükben, teljesen jogosan. Nekünk miért kell?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen nagy ökröt sem láttam mint te!!!Látszik nem éltél,de nem is jártál egy országban sem,Magyarországon kivül.Szerbiában nem a magyar a hivatalos nyelv és természetes dolog ha egy vegyes közegben élsz ahol a magyarral nem jutsz messzire,megtanulod azt adot nyelvet és hogy akaratod ellenére is felveszel egy bizonyos tájszólást amit itt elfogadott.De olvasd vissza a cikket és hasolisd össze a számodra érthetetlen szavakat!!!!

      Törlés
    2. "A szerbek sem használnak magyar szavakat a beszédükben, teljesen jogosan. Nekünk miért kell?!"
      Sajnos előfordul ilyen, főként az északi, régen betelepített szerbeknél (észak-Bánság) de az sem szép. Aki nem érti miért problémás magyarként szerb szavakkal operálni és elegyíteni azt ami nem elegyedik, azt nehéz bármiről meggyőzni. Aki érzelmekből és "gyermekkori élményekből" vezet le nyelvi szabályszerűségeket azt ritkán zavarják a tények :)

      Törlés
  23. Rá se ránts kedves Emma a kritikának. Aki nem élte meg a kissebség sorsát az nem érti meg, illetve nem mindenki érti amit szeretnél érzékeltetni. És ennél szebben nem lehetett volna leírni. Vettem én már Kikiriki-t motorina árából sőt, macskafejes szebeni makramé cérna árából lett nekem Yassa cipőm, pedig Erdélyi vagyok! Isten áldja meg a magyart!

    VálaszTörlés
  24. Èrdekes vissza emlèkezni a 80-90-es èvekre amikor 100 màrkàval kiràlyok voltunk fönt Pesten, talpunkat nyaltàk a benszülöttek 2-3 màrkàs borravalójèrt.

    VálaszTörlés
  25. AZ emberek mint a lovak.Csak kétfajta van belőlün is.(Igás meg prádés)Nem vagyok mai gyerek,a htvanas évek végén htvenes nyolcvanas években énis sokat jártam Magyar honba,mivel a határ innen Nagybecskerek-től kb.130 km.Azonban én nem duhajkodni mentem hanem színhzba,múzeumba,(Buda vára,Mátyás templom,Gellért hegy,Hősök tere,Had ne soroljam tovább).És még valami.Mindig két nagy utazótáska KÖNYVEL jöttem haza.(Nem egyszer hallottam a magyar vámosoktol."végre valaki aki nem kaját cipel haza."Velem is éreztették,hogy idegen vagyok,de mi vagyunk az oka.Az általános kép rólunk,ép az ilyen hencegő senkiháziak miatt igen lesujtó.

    VálaszTörlés
  26. Találóan megírtad a lényeget. Sajnos, csak a vajdaságiak képesek érzékelni ezt a sajátságos kultúrkülönbséget. De lehet tévedek, látom erdélyi testvérünk is képes volt megérezni. Magyarországi magyar testvéreinknek kultúrhiányuk van abból, amiből nekünk bőségesen jutott a multikulturális együttélés által. Itt nem az ismeretlen vagy szleng kifejezésekre gondolok, amit ők természetesen nem ismernek, hanem környezeti hatás személyépítő hatásáról. Hiába olvassák el, nem képesek megérteni.
    Nekünk is kultúrhiányunk van a másik oldalról, mert nem tudjuk milyen volt az élet a szovjet elnyomás alatt. Még csak ilyen szovjetes elmagyarosított kifejezést sem tudok hirtelen előhozni. Egyszerűen, rám más közeg hatott. Ezt az anyaországi testvéreim érzékelik és ezért vagyunk mások. Mégis egyek vagyunk, életünket ugyanazért a hazáért, ugyanazért a nemzetért áldoznánk csak fel.
    Isten áldja meg a magyart!

    VálaszTörlés
  27. Felejtsuk el ami a kepen van sose huzzuk elo a zsebunkbol csak ha muszalj,es lass csodat senki nem fog megjegyzest tenni vagy kritizalni.A cikkben leirtakkal egyet ertek es jo volt nosztalgiazni,de azt hozza kell tennem hogy a nezopontot amivel a vilagot szemleljuk az es csak is az amiert az emberek megszolnak biralnak vagy kikozositenek.Alakitsd ki a megfelelo kozosseget magad korul vagy maradj maganyos ha maskepp nem megy.Borszinunk ugyan az irni,olvasni ,beszelni megtanultunk mint ket nyelven helyesen,hasznaljuk is es ha nyitottabbak leszunk a buszkeseg es pokhendiseg helyett talan hasonlo emberekkel ajandekoz meg minket a sors.Persze ez nagyon vazlatos hozzaszolas es csak egy nezopont.

    VálaszTörlés
  28. Én is büszke vagyok arra, hogy délvidéki vagyok, de mit nem adtam volna azért, hogy mindezt szerb mentesen élvezhessem, mert sajnos sokan mi Vajdasági magyarok ez a tapló rác banda miatt kényszerültünk elhagyni otthonainkat.

    VálaszTörlés
  29. Egyszerre szívfájdító és mégis olyan szívmelengető, felvidító ez a gyönyörű írás. Sajnos kívülállóként nem értettem sok idegen szót, de úgy éreztem, mintha én is nosztalgiázniék közben, és valahogy olyan fájdalmat érzek, hogy kedves Emma és több sorstársa még mindig kívülálló Magyarországon, Szerbiában meg kisebbség. Másik fájdalmam az, hogy ezekből a szép dolgokból én anyaországiként kimaradtam.

    VálaszTörlés
  30. Köszönöm a hozzászólásokat! Itt van egy kis magyar-magyar szótár:
    https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10551
    :)

    VálaszTörlés
  31. A cikk jó. Szép irás sok gyerekkori emlék jött elő.DE!! Nem az összes MO.-i magyar érezteti velünk. Ezzel a cikkel csak tovább mélyited a szakadékot. Lehetett volna szebb hangnemben is megirni és odabiggyeszteni hogy tisztelet a kivételnek. kecsegék városából

    VálaszTörlés
  32. Nem tudom! Már másfél éve lakom Magyarországon, de nem fordult elő még velem ilyen! :P A munkatársaim rendesek velem, és eddig csak olyat kaptam, hogy jól tette, hogy eljöttem, legalább itt jó nekem. Pedig laktam már Szegeden is, és jelenleg Debrecenben vagyok. Kedvesek voltak eddig mind. :P

    VálaszTörlés
  33. sve ja to razumem, ali...
    én tanultam a jugoszláv megvilágításból a történelmet....tanultam magyar megvilágításból a történelmet és az a helyzet, hogy a saját "átoksori kísérteteit" mindegyik megvilágítás elhallgatja és csak a másik viselt dolgaira világít rá, közben meg nagy és kizárólagos igazságok nem léteznek, csak érdek és látószög, talán a trianoni igazságtalanság ténye, az nagy seb...viszont elmondhatom, hogy mindenhol vannak rendes és vannak alja emberek, talán az arányok mások egyik területen és a másikon :-)

    VálaszTörlés
  34. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  35. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  36. Hogy a garbot magasnyakú, hogy a tolvaj lopó, hogy a kerget kecer stb. mindezzel sosem volt gond. A nyelvjárások, a tájszólások szerves részét képezik még a miénknél sokkal egyszerűbb, fiatalabb nyelveknek is, nemhogy az olyan ősi, szerves nyelveknek mint a magyar. Ami viszont a dusek, gripa, crtani, limenka (és a sor szinte a végtelenségig folytatható) szavakat illeti azok mind szerb szavak, amelyeknek helye, létjogosultsága KIZÁRÓLAG a szerb nyelvben adott ! Mondom ezt zentai magyarként, noha én egy picit később, a '80-as években éltem ott gyerekkoromat.
    Neveltetésemnek hála, számomra sosem létezett délvidéki, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, csonkaországi magyar, CSAK MAGYAR létezett/létezik. Számomra sosem léteztek a valóságban a Trianon utáni határok és a kellemetlen jelenséget is amint hazalátogatván pl. Gyálánál elkérik az igazolványomat csak időlegesnek tekintem. Még akkor is ha a Kárpát haza esetleg csak 100 év múlva nyeri vissza természetes, ősi, magyar mivoltát a nemzetközi egyezményekben.
    Mindez persze abban az érzelmi környezetben érthető csak, hogy velem minden bizonnyal jóval kevesebben éreztették gúnyhatáron túli mivoltomat mint a fenti cikk írójával. Ennek azonban majdnem biztos, hogy jó oka van !
    Ugyanis a szóban forgó balkáni mentalitással ki-ki többé-, vagy kevésbé "fertőződött". A helyzet az, hogy a magyar létformához, gondolkodásmódhoz eredetileg nem tartozott hozzá a "ko sam-sta sam"-féle minden alapot nélkülöző eszetlen sovinizmus. Egy egészséges nemzeti büszkeség persze igen, de ez semmiképp sem rokonítható a balkáni népekre oly nagyon jellemző "büszke vagyok rá, hogy XY néphez tartozom, de ha meg kéne indokolni, hogy mi szolgáltat minderre alapot már 2 mondat sem jutna eszembe" jelenség. Bármely magyar akinek műveltsége meghaladja a "mónikashow"-szerű butítógépezeten szocializálódott horda szintjét és IQ-ja is meghaladja a napraforgóét bármikor egy levegőből fel tud sorolni 100 jó példát amit az emberiség nekünk magyaroknak köszönhet. Mi magyarok aligha tehetünk arról, hogy a környező népek (annak ellenére, hogy messze kevesebb hányattatást szenvedtek mint mi magunk) mégsem tudtak velünk lépést tartani. A Szent Korona országa alkalmassá tehette volna őket erre, de ők nem kértek belőle, inkább nekünk estek valahányszor tehették. (lásd pl. az 1944-es-45-ös délvidéki népirtást, aminek legkevesebb 45ezer magyar áldozata volt)...

    VálaszTörlés
  37. ...
    Természetes az is, ha egy domináns kultúra áttevődik és részben vagy egészben beleszövődik a környezeti népek nyelvébe. De az amikor egy alig néhány ezer szóból álló szókincsű, sekélyes irodalmi műveltségű nép nyelve türemkedik át egy több ezer éves múltú és hagyományú, a térségben mindvégig domináns, több tízezer szavas szókincsű, páratlan irodalmi gazdagságú nép nyelvébe az minden vájt fület sért, minden logikával szembemegy.
    Szerb szavakat beiktatni nyelvünkbe éppoly fülsértő, mint korunk médiában zajló szándékos nyelvcsonkítása az angol és a francia nyelvek által. A "sansztalanozás, a soppingolás, a coolozás, a szignifikánsozás" mind-mind éppen olyan nyelvi szentségtörések, mint a boloványézás, a resenyézés, a redovna línijázás és társai. Nincs ezekre szükségünk, mert anyanyelvünk, mely égtájtól függetlenül közös, ősi kincseket kínál és használatért kiállt ! Sansztalan helyett hát maradjon esélytelen a mérkőzés, soppingolás helyett inkább csak vásároljunk (persze csak azt ami tényleg szükséges), cool helyett maradjon csak remek, kiváló, kimagasló, mintaszerű, példamutató az ember és ha netán baj ér minket még mindig inkább menjünk táppénzre (esetleg betegszabadságra) mint boloványéra és így tovább.
    Végül hadd áruljam el a titkot, hogy engem zentai születésem ellenére miért csak alig néhányan akartak a "szerb" esetleg "jugó" anyámba visszaküldeni: sosem hangoztattam indokolatlanul szülőföldem gúnyhatáron túli mivoltát, sosem használtam a magyar nyelvben szerb szavakat, sosem kárhoztattam "kádár népét" két pofával pusztán azért mert nem adatott meg nekik a titói "jólét" és "szabadság" és sosem óbégattam hetykén, balkáni büszkeséggel, hogy "én júgó vagyok !" - ahogyan a fülem hallatára tették és teszik ezt olykor még hozzám közel álló emberek is.
    Ezzel szemben úton-útfélen igyekeztem megértetni a kádári nihilben szocializálódott honfitársaimmal, hogy mind magyarok vagyunk, mind testvérek mert mind egy tőről fakadunk. Mind-mind Atilla (és nem Attila) unokái vagyunk !
    Gyanítom, hogy ha mi mind akik a gúnyhatáron túl születtünk hasonlóan jártunk volna el, sosem következett volna be 2004.dec.5-ének nemzeti gyásza sem.
    Elnézést a terjedelemért, bízom benne, hogy soraim ha megértésre nem is, de legalább néhány belátó gondolatra lelnek és nem lesznek azonnal, csípőből cenzúrázva ;)
    Faludy György: Óda a magyar nyelvhez
    https://www.youtube.com/watch?v=aIyyChVFfQA

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...