2017. augusztus 16., szerda

MIÉRT UTÁLJA A MAGYAR A MAGYART?

        2014. április 6-án volt egy országgyűlési választás Magyarországon. Kétharmados többséggel nyert a Fidesz-KDNP pártszövetség. Már akkor is nagy vitát kavart az, hogy a külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező választóknak miért is kellett választójogot adni. Mi, külhoni magyarok kaptunk levelet, kaptunk válaszborítékot. Mindenki eldönthette, hogy szavaz-e vagy sem. A külföldön élő, magyarországi lakcímmel is rendelkező választók a külképviseleteken szavazhattak. Ez bonyolultabb volt, sokuknak több száz kilométert is utazniuk kellett.   
        Tények, számok: Magyarországon 4 918 934 ember szavazott, ebből 2 142 142 a FIDESZ-KDNP-re. A külhoni magyarok közül 128 429-en szavaztak. 95,45 százalékuk Orbán Viktorra. A levélben szavazók névjegyzékében 193 793 külhoni magyar választópolgár szerepelt. A Magyarországon élők döntöttek, a külhoniak nélkül is győzelmet arattak volna. Nem kell a mi fejünkhöz vágni. Nem a 122 ezer szavazaton múlott.
        2018-ban ismét választások lesznek. Elkezdődött már az adok-kapok vita. Magyarokat uszítanak magyarok ellen. Gonoszul vagy tudatlanul lerománozzák, szerbezik, ukránozzák, szlovákozzák a határon túl rekedt magyarokat nagyon sokan. Szégyennek tartják, hogy a határon túliak ilyen nemtelen módon beavatkoznak az anyaországiak belügyeibe, az ő akaratuk ellenére. Egyik hozzászóló még azt a kérdést is felteszi, hogy a külhoniak néznek-e néha tükörbe, vagy a júdáspénz ennyire elvakítja őket.                Mindennek elmondanak bennünket, cigány k*rváknak, parasztoknak, gerincteleneknek, értelmi fogyatékosoknak. Erköcsteleneknek, mert semmi közünk a választásokhoz, és úgy illene, hogy csak azok szavazzanak, akik Magyarországon élnek, dolgoznak, adóznak. Csak megkérdezem, hogy a magyar magyar, aki külföldön dolgozik, az szavazhat? Ő sem Magyarországon adózik. Vagy azt is a felsorolt jelzőkkel illetik? Vagy arról úgy gondolják, hogy nem Orbánra szavaz, és kell a voksa? És ha nem a FIDESZre szavaz a külhoni magyar, akkor az is jöhet?
        Bármilyen hír szól arról, hogy a határon túliak, gyerekek, szegény sorsúak valamilyen adományt kapnak, rögtön megint azt kapjuk, hogy minek is az nekünk, Magyarországon is vannak rászorulók. Tény. De a szerencsétlen sorsú kárpátaljai kisdiák is ugyanolyan magyar. És kapott egy iskolatáskát. Mása sincs neki. Ne sajnálják a juttatásokat.
        Az én agyam nincs rekeszekre osztva. Ilyen magyarra, meg olyan magyarra. Máshol élünk, de erről nem mi tehetünk. Sem Önök, sem mi. Hogy éreznék magukat fordított helyzetben? Mindenkinek megvan a saját gondja, baja. Engem nem kell befogadni, elfogadni, nem kell oltalmazni. Nem kell szidni sem.
        Közös a nyelvünk. Az anyanyelvünk. Ez kincs. Beszélem, értem, használom. Helyesebben, mint sok magyar magyar. Magyarul gondolkodom, magyarul álmodok. Ismerem a magyar történelmet. Megemlékezem a nemzeti ünnepekről. Szurkolok a magyar sportolóknak. A vízilabdásoknak, az úszóknak, a kézilabdásoknak. Hallgatom a magyar zenét. Nézem a magyar adásokat. Olvasom a szépirodalmat. Örülök az Oscar-díjnak. Mégis vendég vagyok Magyarországon.  
        Utána lehet nézni, hogy hány híres ember született az elcsatolt területeken, hányan járultak hozzá a magyarok sikereihez. Történelmi személyiségek, írók, zenészek, énekesek, sportolók.
        Azt mondják, nem vagyok magyar. De. Magyar vagyok. Magyarnak születtem. Magyarul mesélt az édesanyám. Magyar barátaim vannak. Van egy plusz dolog is: megismerhettem a szerb, horvát, montenegrói, horvát, szlovén, bosnyák, szlovák, ruszin, roma nép mentalitását, életét is. Közöttük is vannak nagyon jó emberek, és vannak gonoszok is. Örömet okoz a munkám, imádom, amit csinálok. Öt nyelven beszélek, körbejártam a világot, de sehol nem találkoztam ekkora gyűlölettel, mint amilyen a magyarok között van.
        „A még nagyobb kérdés, hogy mennyit lapátol ki számukra, hogy megvegye szavazataikat! Ennek mindenképpen véget kell vetni, lassan az anyaországiaknak föl kell áldozni magukat, nyomorban kell élniük, hogy a határon túliak gond nélkül dőzsölhessenek, és rendre nyakunkra ültessék a tolvaj csürhét!” „Én egy Csaucseszku-t szavaznék a románok nyakára! Örülnétek neki, ugye, kibicek?” „Mindenféle meghasonult alak ne döntsön a mi fejünk fölött a mi belügyeinkben.”– írják a dühöngők.
        Ne bűnöst keressenek a problémájukra. Az egyetlen érvük ne a gyűlölet legyen. Ne ránk haragudjanak. Tudunk gondolkodni. Nem vagyunk birkák. Nem lehet vezényszóra irányítani bennünket. Cipeljük a múltat a hátizsákunkban mindannyian. Ahogy Magyarországon, a külhoni magyarok országaiban sem fényes a helyzet. Dőzsölni biztosan nem dőzsölünk. Munkanélküliség, pénztelenség, reménytelenség, őrült politikusok. Keményen dolgozunk, kevesebbet keresünk egyetemi végzettséggel, mint a legkisebb fizetés Magyarországon. Ebből kell megélnünk. Tudják, mi megtanultunk túlélni. Túlélni a nehézségeket, a háborúkat, a nincstelenséget, a különböző elnyomásokat. Emelt fővel sokan itt maradtunk. Nem ismerik az életünket, nem ismerik a fájdalmunkat. Nem kell még bántani is bennünket. Örülünk az állampolgárságnak. Kértük. Ki meggyőződésből, ki a jobb élet reményében. A szavazati jogot nem kértük. Kaptuk.

        Nyugodjon meg minden anyaországi magyar dühöngő, a választásokat nem a külhoniak fogják eldönteni 2018-ban sem. Bárkire is szavaznak vagy nem szavaznak. Nem százezer szavazaton fog múlni. Hanem a milliókon. Azok pedig Önök. 

10 megjegyzés:

  1. Ebben a hónapban történt,régi,dédelgetett álmom volt,hogy elmenjek Dobogókőre,megnézzem a visegrádi fellegvárat.Hálatelt szívvel álltunk párommal a dobogókői kilátón szemünket le sem vettük a csodálatos tájról,ami elénk tárult.Egy házaspár megkért minket,hogy készítsünk egy fotót róluk,háttérben a Dunával.Ó persze,örömmel és viszonzásul a pár nőtagja rólunk is készített egy felvételt,örök emlékül,rólunk.Beszélgetni kezdtünk,nem is sejtettük,hogy egy ártatlan mondat egy másodperc alatt olyan tettet vált ki újdonsült ismerőseinkből,hogy szinte köszönés nélkül hátat fordítva nekünk sietősen elmennek másik irányba.A néhány szavas mondat így hangzott: " Mi messziről jöttünk,a Vajdaságból." Álltunk ott néhány percig,az érzés ami bennünk vibrált...nos,talán leírni sem tudom.Magyarok vagyunk,magyarul tanultunk,magyarul beszélünk otthon......Mégis! Magyarként másztuk meg a visegrádi fellegvárhoz vezető ösvényt és magyar szemmel néztük meg minden magyar örökségét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon szemét dolog volt attól a házaspártól.

      Törlés
    2. EGYET ÉRTEK VELED. ALJAS MÓDON VISELKEDETT AZ A HÁZASPÁR!

      Törlés
  2. Csak kevés nyugaton dolgozó magyar fog szavazni, mert levélben nem, hanem csak valamelyik konzulátuson teheti azt, ami igen messze is lehet lakásától....az én esetemben a legközelebbiek Stuttgart és München is 180 km....

    VálaszTörlés
  3. ...A magyarságot az utóbbi 6-7 évben Orbán és társai veszítették össze fasiszta hozzáállásukkal....és a fasó Jobbik is......��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ez nem így van. Ez már nagyon régota van,csak akkoriban nem le szerbeztek bennünket,hanem irigyen le jugóztak...

      Törlés
  4. Kedves Emma! Sajnos sok irigy, rosszindulatú ember van ebben a kicsi országban, mármint Magyarországon, sokan irigyelnek mindent, amit a kormánytól kapnak a határontúliak. Nekem sajnos még nem sikerült rájönnöm, miért utálják a határon túliakat. Pedig nem kell sok ész hozzá, hogy belássa az ember, Önök is ugyanolyan magyarok, mint, aki itt él az anyaországban. Sőt annak ellenére, hogy milyen nehéz sors lehet a kisebbségi lét, őrzik az identitásukat, és ez csodálatra méltó.

    A baloldali szavazók zöme (én is az lennék) sajnos tényleg még arra is vetemedik, hogy pl. lebozgorozza az erdélyit, tiszta szégyen.
    Amikor lehetett szavazni a kettős állampolgárok szavazati jogáról, úgy gondoltam, nekem tök mindegy, ezért nem szavaztam. Nyilván a határon túl nem fognak olyanra szavazni, aki nem is tartja őket magyarnak. Nekem viszont a Fidesz meg a Jobbik is kész iszonyat, mindkettő antidemokratikus, és úgy rombolja kormányunk a demokráciát, és a gazdaságot, mint még soha egyik sem a rendszerváltás óta. Mármint ez az én véleményem, de van, aki az ellenkezőjét mondja.
    A szavazással kapcsolatban olyan kettős érzés alakult ki bennem. Amikor mutattak egy idős erdélyi nénit, aki Isten tudja hány év után szavazhat nálunk, nagyon meghatódtam. De jobban örülnék, ha valami igazán emberarcú, demokratikus pártra szavazhatnának, de olyan nincs a palettán.
    Nem szoktam írogatni a véleményem blogokon, de nagyon tetszett, amit írt. Remélem nem írtam semmi bántót, mert valami kedveset és őszintét szerettem volna írni, és nagyon elkeserítő lenne, ha kiderülne, hogy bunkó voltam. Örömmel olvasom tovább a blogját.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nagyon szépen megfogalmazta. Köszönöm szépen a többi határon túli társaimmal együtt��

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...