2016. november 27., vasárnap

AZ ÁLLAMELNÖK DILEMMÁJA

        Tomislav Nikolić még egy kicsit (fél évig) Szerbia elnöke. Vagy még sokáig, ugyanis nem döntött arról, hogy jelölteti-e magát a következő választáson. Vučić elképzelhetetlennek tartja, hogy ne vele dolgozzon együtt a következő időszakban. Még most sem tudom megszokni ezt a tényt, bár volt rá elég időm. A dolgok jelenlegi állása szerint lesz is. Csak meggyőzi valaki ezt a „rátermett” embert, hogy Szerbia fejlődése, lakosai jóléte, a nemzet érdekében legyen még pár évig az ország námbervanja. Nem egyeznek a politikai nézeteink a Szerb Radikális Párt (SRS) volt alelnökével, a Szerb Haladó Párt (SNS) volt elnökével. A mostani államelnökömmel. Ez az én bajom, mindig elégedetlen vagyok. Ahogy a barátnőm mondaná: Tépted, szagoljad! Csak az a legszebb, hogy nem téptem, de mégis szagolom.
        Egyik ok, amiért nem szeretem, az a kijelentése, amit Zoran Đinđić halála előtt mondott: „Ha valaki látja Đinđićet, mondja meg neki, hogy Titónak is a halála előtt gond volt a lábával!” 17 nappal később meggyilkolták Szerbia miniszterelnökét.
        Annyira ráértem a hétvégén, hogy Nikolićtyal foglalkoztam. Anyukám a fejemhez is vágta, hogy inkább a leveleket szedtem volna össze, nagyobb haszon lett volna belőle. De ha egyszer engem most ő érdekel! Már régóta szerettem volna elolvasni a 13 könyve közül legalább az egyiket, de sehol nincs belőle egy sem. Nikolić elmondása szerint, még neki sincs egy példánya sem. Ha van olyan elvetemült ember, aki megvette, kölcsönadja?  J Pionírbecsszó, visszaadom…
        Ő érdekelt a hétvégén, ő, aki az általános és középiskoláját Kragujevacon végezte. 12 évig dolgozott egy építőipari cégnél vezető beosztásban, majd két évig a kommunális közvállalat műszaki igazgatója volt. Emiatt hívják sokan Sírásónak. Az biztos, hogy az én síromat lassan, de biztosan ássa. Közben kicsit politizált is, a Šešelj által vezetett Szerb Radikális Párt alelnöke lett. Gyorsan bekerült a parlamentbe is, még elnökhelyettesi feladatokat is ellátott.  1998-ban a szerb kormány alelnöke lett. Amikor Šešelj elment Hágába, ő vette át a párt vezetését. Indult a 2008-as elnökválasztáson is, de a második fordulóban alulmaradt Boris Tadićtyal szemben. Hátat fordított Šešeljnek, részt vett egy új párt, a Szerb Haladó Párt alapításában, majd elnökké választották. 2012. május 31-e óta ő az államfő. Kitartó ember, mert negyedszer próbálkozott, mire végre sikerült megvalósítania a célját. Az ő örömére, az én bánatomra. Van ez így.
        Bajčetina egy kis hegyvidéki falu Kragujevac mellett. 32 lakosa van. 30 éve nincs iskolája, 20 éve nincs boltja.  Innen származik Tomislav Nikolić. Itt építi saját földterületén a templomát. Egymillió euró értékben. A háza, ami hivatalosan nincs a nevén, egyes becslések szerint több mint félmillió eurót ér. Bajčetina egyébként arról is ismert, hogy a faluban tilos fényképezni. És még a repülőknek sem szabad felette elrepülni. Biztonsági okokból. De nem szabad sétálni idegeneknek, vadászni, fegyvert használni sem. Lehet, hogy megtiltják azt is, hogy a fiúgyerekek Tomislav nevet kapjanak?
        Nevezhetném „váltóembernek” is. Ahogy a helyzet kívánja, úgy változik, változtatja álláspontját. Vagy akár „kaméleonembernek” is hívhatnám. Az állat a bőre alatt lévő guanin alapú nanokristályrács miatt változtatja a színét, de biztosan van valami Nikolić bőre alatt is, csak még a brit tudósok nem fedezték fel, mi. Köztudomású, hogy a radikálisok soviniszta nézeteket vallottak, Nagy Szerbiáról álmodoztak, ellenezték az Európai Uniót, a homoszexualitást, nem igazán szerették a magyarokat. Én még határozottan emlékszem Šešelj mondatára, hogy a vajdasági magyarokat buszra kellene pakolni, mindenkinek adni kellene egy szendvicset, és irány Magyarország! Az államelnököm is ezeket a nézeteket vallotta. Most meg…
        Most meg több alkalommal is dicsérgeti a magyarokat. Pásztor meg néha őt. Hogy az államfő személyesen járult hozzá a szerbek és a magyarok közötti történelmi megbékéléshez. Én már régóta megbékéltem a szerb, a horvát, a bosnyák és montenegrói barátaimmal. Történelmileg is. Különben meg minden nemzetiségben vannak futóbolondok. Legutóbb együtt emlékeztek meg Vajdaság Szerbiához való csatlakozásáról, ahol Nikolić kiemelte, hogy ez a nap minden szerbiai polgár ünnepe. Javasolta is, hogy november 25-ét, a csatlakozás napját tegyék állami ünneppé. Legalább Pásztor nem örült vele, hogy 1918. november 25-én a Nagy Nemzetgyűlés Újvidéken arról döntött, hogy Vajdaságot a Szerb Királysághoz csatolják. Nekem ez nem ünnep.       
        Pár nappal ezelőtt az államfő kiemelte, hogy büszke azokra az eredményekre, amelyeket az elnöki mandátuma alatt elért, és hogy az ellenzék biztosan talál majd kivetnivalót eddigi munkájában. Ellenzék, nem ellenzék, én is találok.
        A korrupcióellenes ügynökségnek leadott vagyonnyilatkozatában feltüntette, hogy van több földterülete, gyümölcsöse, pár hektárral több, mint tavaly. Egy Mercedes autója, ami 2008-as kiadású. Az autót úgy szerezte, hogy eladta az Audi A6-ost, amit a fiától kapott három évvel ezelőtt, és egy hirdetésben meglátta a kicsit ütött Mercit, az megtetszett neki, meg is vette 10500 euróért. A fizetése 130 ezer dinár. Banki megtakarítása nincs. Eltűnt a tavaly még meglévő 200 négyzetméteres lakása, háza is. Arról, hogy átíratta-e, vagy netalán eladta, nem szól a fáma. Sehol sem említi az illegális felépített hétvégi házait. Ilyen van a fiainak is. Meg sehol nem említi a bajčetinai vagyont, a templomot. Különben meg, nem sajnálom tőle.
        Senki nem tudja biztonsággal, hogy milyen végzettsége van. Néha, még ő maga sem. Azt nyilatkozta: „Nem azért fejeztem be az iskolát, hogy dicsekedjem vele. Mintha nem lenne mindegy, hogy egy államelnöknek milyen végzettsége van…” Szerbiában végül is mindegy.  Egyesek Toma Diplomának hívják. A választási kampány idején egyetemi oklevele és diplomamunkája körül folyt botrány. A hivatalos végzettsége maszter közgazdász. Közgazdász diplomáját egy újvidéki magánegyetemen szerezte 2006-ban, de akkor még hivatalosan nem ismerték el.  Biztosan nem volt könnyű 54 évesen egyetemre járnia. 2012-ben, 60 évesen a masztert is megszerezte. Minden elismerésem! Bár egy tv műsorban nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy milyen tantárgyai voltak, miből diplomált, milyen szakon. Rosszakarói szerint nem is járt az egyetem környékén sem, de biztosan csak felejt, ez a korral jár. J
        Az elmúlt időszakban körbeutazta a földet, rengeteg államfővel találkozott, még a kis sárgákkal is, nagyköveteket, sportolókat fogadott, kitüntetett, szalagokat vágott át, az ország sok új barátra tett szert.  Végezte a feladatát, mint minden elnök. Az is biztos, hogy egy államelnök sem mondott ennyi „okosságot”, ami miatt néha szégyelltük, néha meg halálra röhögtük magunkat. Szellemi képességei, szerintem, igen szerények. Beszédkészsége is. Vagy csak én nem értem, hogy mit akar mondani. Az olimpikonokat a következőképpen dicsérte meg: „A legjobb képességeik szerint küzdöttek, ez sokkal jobb volt, mint a többség Önök közül.” A kedvencem, amikor a Szerbiába látogató kínai miniszterelnöknek, Li Ko-csiangnak elmesélte, hogy Tarabić, a szerb csillagjós már a múlt században megjósolta, hogy „a kis sárga emberek az egész világot meghódítják, és inni fognak a Morava vizéből, és most itt vannak, és isznak…”
      Az sem volt semmi, amikor Mohammed bin Zayed Al Nahjannak, az Egyesült Arab Emírség sejkjének 50 üveg Tomovačát küldött. Az államelnök nem figyelt arra, hogy az arabok nem isznak alkoholt. A pálinkát visszaküldték. 
        Több országban is kitüntették munkásságáért: Ciprusban, Görögországban, Ukrajnában, Örményországban, Kubában, Algériában. Több szerbiai város díszpolgára. Ő is osztogatta a kitüntetéseket. Szerbia polgárai nevében. Vagyis az én nevemben is. Csak 2016 februárjában, az Államiság napján 174-et osztott szét. Mandátuma alatt több mint 650-et. Még a ruandai elnök és Marokkó királya is kapott! Nem vicc. Hogy hozzájuk mi közöm van… Nem mintha Madagaszkár, Botswana, Egyenlítői-Guinea, Eritrea, Zöld-foki Köztársaság (meg is kerestem nagy hirtelen a térképen), Dél-Szudán vagy São Tomé és Príncipe államelnökének kitüntetését érteném… És még fel sem soroltam mindet…
        Ajánlanám Nikolićnak, hogy Szerbia fejlődése, lakosai jóléte, a nemzet érdekében ne jelöltesse magát! Jobb lenne, ha főzné a pálinkáját, a híres Tomovačát (csak tavaly 2300 szilvafát ültetett el), vagy imádkozna a most épülő bajčetinai templomában. Valahogy csak megél a nyugdíjából. Radomir fia révbe ért, Kragujevac polgármestere, a másik fia sem szűkölködik. Több házuk, földterületük, gyümölcsösük, hétvégi házuk van, drága gépkocsiparkkal rendelkeznek. Játszhatna az öt unokájával is... Felesége vezetgetheti továbbra is az alapítványát. Bár ő is érdekes típus. Legmegdöbbentőbb intézkedése az volt, amikor Lebane településen rászoruló családoknak osztott ajándékcsomagokat. Azt kérte a község vezetőitől, hogy egy mentőautó, benne az ő vércsoportjának megfelelő vérrel álljon a helyszínen, mert lehet, hogy valaki merényletet tervez ellene.

        Bár azt is emlegetik, hogy Vojislav Šešelj is jelöltetné magát. Jaj, nekünk... 

2016. november 26., szombat

GYERMEKKÖNNYEK

        Amikor egy állapotos nőtől megkérdezzük, hogy mit szeretne, kisfiút vagy kislányt, sokszor azt a választ kapjuk, mindegy, csak egészséges legyen. Valójában ez a legfontosabb. Hogy fejlődjön, hogy szaladjon, hogy lásson, hogy tudjon enni, kommunikálni. Szeretnénk boldognak látni.
        Ha beteg gyermek születik a családba, a nap 24 órája hirtelen semmire sem elég, mert minden perc arról szól, hogy állapota javuljon, és olyan legyen ő is, mint a többiek. A családtagok mindent meg szeretnének tenni a gyermekért, ezért minden módszert kipróbálnak, amiről hallanak, amiről az újságok írnak, akkor is, ha nincs egyértelmű szakmai ajánlás. Ez jelentős anyagi és időbeli ráfordítással jár.
          Szociálisan érzékeny vagyok. Összeszorul a torkom, ha olyan felhívást látok, ahol beteg gyerekeknek gyűjtenek. Azért van erre szükség, mert Szerbiában nincs lehetőség segíteni rajtuk. A Betegbiztosítási Intézet meg nem fizet.
        November folyamán több mint ötven ilyen segítségkérést olvastam, ahol a kétségbeesett szülők a nyilvánossághoz fordultak. Mindent megtennének a gyermekükért, de még ha el is adták fél vagyonukat, akkor sincs elegendő pénzük a gyógykezelésekre. Ilyenkor mindig elküldök egy sms-t a megadott számra. Tudom, hogy nem sok a 100 dinár, de talán jelent valamit.
        Stefan Miladinović két és fél éves. Pár héttel ezelőtt az addig egészéges kisfiú hasfájásra panaszkodott. Kiderült, hogy lágyszöveti szarkómában szenved. Ez egy olyan tumorforma, amely a test támasztószöveteiből keletkezik. Ritka rákfajta, az összes ráktípusnak mindössze 1 %-át teszi ki. November 9-én megműtötték Nišben, de külföldi gyógykezelésekre van szüksége.
        Édesapja facebook profilja, ahol a számlaszámok is találhatóak:
        Sergej Milićević egészséges kisfiúként született. Kilenc hónapos korában agydaganatot diagnosztizáltak nála. A szerbiai orvosok azt mondták a szülőknek, hogy nyugodjanak bele, hogy ha meg is műtenék a fiukat, akkor is vak maradna. Apukája, anyukája ebbe persze nem nyugodott bele. A Betegbiztosítási Intézet elutasította kérésüket. Gyűjtést szerveztek, 52000 dollárra volt szükségük. El is jutottak Isztambulba, ahol a kisfiút megoperálták. Sergej ma már ötéves.
        Sofija Nikolić még csak másfél éves, de már kilenc műtéten esett át. Nyelőcső és légcső megbetegedéssel küzd. Szondán keresztül táplálják, kanülön keresztül lélegzik. 122000 euróra volt szüksége a tizedik műtétjéhez, amit Párizsban végeztek november 25-én. A pénzt öt nap alatt gyűjtötték össze, mert „természetesen” a Betegbiztosítási Intézet ezt sem támogatta. Sofija édesapját a haladó párt képviselője, Marijan Rističević azzal vádolta, hogy kislánya betegségét kampánycélokra használja, így szeretné a Demokrata Pártot népszerűsíteni a közelgő választásokon. Az édesapa és a szerbiai közvélemény is elítélte a haladó képviselő e nyilatkozatát. Mindenesetre elég beteg gondolat ilyent feltételezni is, hogy egy szülőnek, akinek a gyermekének többször is leállt a szíve, megfordul a fejében ilyen gondolat.
        Vanja Bešlagić ötéves volt. Boldog gyerek, értelmes kisfiú. 2015 novemberében fülfájásra panaszkodott, és a jobb szemével nem pislogott. Az orvos szerint semmi gond, az ünnepek után javasolt különböző vizsgálatokat, ha addig nem történik javulás. Januári diagnózisa: agydaganat. Állapota fokozatosan romlott. Az orvosok azt mondták, hogy menthetetlen. 30 sugárkezelést kapott. Egy külföldi orvos vállalta a kezelését, havi 33 ezer dollárért. Novemberben érkezett Belgrádba. Gyűjtésbe kezdtek a szülők. Segítettek is az emberek. Vanja szervezete azonban feladta a harcot, november 13-án elhunyt. Nyugodj békében, kis Angyal!
        Luka Tasić nyolcéves. Cerebrális parézissel született. Ollózva jár, egyensúlyzavarral küzd. Amerikai orvosok tudnának segíteni rajta, megszüntetnék a görcsöket, olyan lehetne, mint a többi gyerek. Édesanyja elmondása szerint fia imádja a sportokat, szeretne ő is focizni, az iskolai szünetekben szaladgálni a többiekkel. Kétszer műtötték Szerbiában, nem sok sikerrel. Amerikában, St. Louisban, a Children’s Hospital klinikán 2017 márciusára kapott időpontot. A műtéthez 40.000 dollárra van szükségük.
        Andrija Stanišić tizenkét éves. Kitűnő tanuló, szereti a történelmet, a számítógépes játékokat, kiváló sakkozó. Gerincproblémákkal küzd. Hat műtéten esett át. További operációra van szüksége, ehhez kéri a család a segítséget. 100 dinárral tudunk mi is hozzájárulni Andrija gyógyulásához, ha a 3030 számra küldünk egy sms-t, és beírjuk a 186-os számot.
        Van egy web oldal: www.budihuman.rs  A Légy humánus! alapítványt Aleksandar Šapić vízilabdázó hozta létre. Jelen pillanatban 80 csillogó szemű, beteg kisgyerek várja a segítséget. A mi segítségünket. Csak ránk számíthatnak. A Betegbiztosítási Intézet mindegyiküket elutasította. Szerbia őket sem szereti.
        Közöttük két magyar kisfiú is van.
        Az óbecsei 12 éves Kalmár Erik cerebrális paralízissel jött a világra. Ikertestvére 8 nap után elhunyt. Deformált a gerince, a bal lába rövidebb, nem tud beszélni, nehezen mozgatja a testrészeit, nem tud maga ülni. Eriknek hatalmas fájdalmai vannak, pár órát tud csak emiatt aludni. Eddig is már többen segítettek a családnak, de még sok pénz kell. Szükséges lenne a rehabilitáció, a különböző terápiák, az őssejt-operáció. A Budi human oldalon azt írja, hogy minderre 8.310.309 dinár kell. Eddig 2.951.628 dinár érkezett, hiányzik még 5.358.680. 9660-an küldtek sms-t. Ezt Önök is megtehetik úgy, hogy a 3030-as telefonszámra elküldik a 106-os számot. Ez 200 dinárt jelent Eriknek.
        A bácsfeketehegyi Dragan Prnjatnál két évvel ezelőtt, hároméves korában találtak daganatot a húgyhólyagján.  Diagnózisa: rabdomioszarkóma. Újvidéken több sugárkezelést kapott, de Szerbiában nem tudták kezelni. Egy németországi műtétre gyűjtöttek. Az emberek összefogtak, különféle jótékonysági rendezvényeket szerveztek, és sikerült a 70 000 eurót előteremteni. A kisfiút megműtötték, jól érzi magát, az orvosok elégedettek az állapotával, de szükségesek az utókezelések, amelyek szintén költségesek. A 3030-as telefonszámra  a 22-es szám elküldésével 200 dinárral segíthetik Dragant.
                    És pillanatok alatt 2500 lesz a vérnyomásom, ha arra gondolok, mi mindenre van pénz Szerbiában. Miloš Vučević, Újvidék polgármestere 2014-ben alig 125 millió dinárral többet költött a megengedettnél különböző emberek fizetésére, közöttük a sajátjára is. Jól megbüntette a bíróság! 80 ezer dinárt kell fizetnie. Micsoda jókat röhöghet a markába…
        Őrület, hogy a szerbiai villanygazdaságnak 300 igazgatója van. Igaz, örülhetünk, mert eddig 600 volt.
        Meg arról sem beszéljünk, hogy most szavazta meg a szerb parlament mindössze 10 perc alatt azt, hogy a jövő évi költségvetésük 400 millió dinárral lesz több. Az testvérek között is, több mint 3 millió euró. Senki nem tette fel a kérdést, hogy miért van erre szükség a megszorítások kellős közepén. Hogy miért kell ennyivel több pénz, majd kiderül. Vagy nem. Különben összesen 3 milliárd 400 millió a költségvetésük, amit utazásokra, továbbképzésekre meg ilyen hasznos dolgokra költhetnek.

        A beteg gyerekekre meg nem jut.  

2016. november 23., szerda

IRÁNY A POSTA! PÉNZ VÁR RÁNK!

        A szerb kormány törvényben határozta meg, hogy a polgárok ingyenes részvényeket igényelhetnek. Az eset még 2008-ban történt. A terv szerint hat nagyvállalatot szerettek volna eladnia (a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot, a Szerbiai Villanygazdaságot, a Telekomot, a belgrádi Nikola Tesla repülőteret, a JAT légitársaságot, a Galenika gyógyszeripari vállalatot), és ebből az összegből kaptunk volna mi is. Mindazok, akik szerb állampolgárok, akik eddig még nem írattak részvényt más vállalatoknál, akik 2007. december 31-éig betöltötték a 18. életévüket. 1000 eurókat emlegettek egyesek választási ígéretként.  
        2010-ben 4,8 millió polgár kapott 1700 dinárt a privatizációból befolyt összegből.
        A Szerbiai Kőolajipari Vállalat többségi tulajdonosa az orosz Gasprom vállalat, mivel 400 millió eurót fizetett a részvények 51 százalékáért. A szerb állam tulajdonában van a NIS részvényeinek 29,9 százaléka. 19,1 százalék a vállalat jelenlegi és egykori dolgozóinak, Szerbia 4,8 millió polgárának és pár kisebb vállalatnak a kezében van.
        2010 augusztusában jelentették be, hogy megkezdődött a NIS részvényeivel történő kereskedés az Értéktőzsdén. Szerbiában 4,8millió polgár kapott a csomagból 5 darab ingyen részvényt. Ezek kezdőára 505 dinár volt.
        2011 februárjában kaptunk 1 ingyenes értékpapírt a belgrádi Nikola Tesla Nemzetközi Repülőtér vállalattól.
        A Telekom Srbija távközlési vállalat részvényeit még 2012-ben szétosztották a polgárok között, de az állam valamilyen ok miatt nem engedi meg, hogy kereskedjenek vele a jogosultak. 2014 óta azonban rendszeresen kifizetik a részesedést.  Azután 2015-ben azt rebesgették, hogy eladják a Telekomot, és eladásából az állam mellett a polgárok is profitálhatnak, jogosultak lesznek ingyen részvényekre. Egyes feltételezések szerint 1,5 milliárd euróról volt szó. Úgy számították a szakemberek, hogy mindenkinek kb. 40 euró érkezhet a számlájára. Sok vevő érdeklődött, de azután mégsem lett a dologból semmi. Repült a 40 eurónk.
        A törvény értelmében a polgárok eddig 5 NIS és 1 „Aerodrom Nikola Tesla” ingyenes részvény tulajdonosai. Jelen pillanatban a belgrádi börzén 1 NIS részvény 635 dinárt, 1 repteres pedig 1100 dinárt ér. Mindazok, akik nem adták el ezeket, 4275 dinár büszke tulajdonosai.
        Aki az elmúlt hat évben szorgalmasan gyűjtögetett, nem nyúlt a részvények után járó részesedéshez, annak most a postai számláján kicsivel több, mint 2000 dinár lehet.
     
        AZ OSZTALÉK
ÉV
NIS
NIKOLA TESLA
TELEKOM
2011
0
27,73
0
2012
0
24,48
0
2013
322,28
10,86
0
2014
340,94
0,2
249,4
2015
199,11
50,96
344,66
2016
104,93
51,21
403,68
ÖSSZESEN
967,26
165,44
997,74
2130,44

        
     Kipróbáltam a rendszert. Elmentem a postára, megnéztem, mi igaz a hírből. A kedves alkalmazott elmondta, hogy a részvényeimet akár el is adhatom. A belgrádi tőzsdén csak a NIS és a Nikola Tesla Repülőtér ingyenrészvényeivel kereskednek, a Telekom papírjaival egyelőre nem. Arról, hogy utóbbi mikor jelenhet meg a tőzsdén, a szerb kormány dönt. Hogy eladhassam, elég felmutatni a személyi igazolványom, megadni a folyószámlám számát, valamint azt, hogy mennyi részvényt, milyen áron szeretnék eladni. Ha lesz vevő rá, akkor pár nap múlva meg is kaphatom az árát.
        Én nem kereskedtem. Nem adtam el a 4275 dináros részvényeimet, hanem felvettem az utánuk járó 2130 dináros részesedést. 6 év. 350 dinár évente, 29 dinár havonta. Nem rossz kereset. Ennyi jutott az 1000 euró helyett.
        Holnap küldöm az embert is! Be kell fizetni a lecsapolási díjat.

2016. november 21., hétfő

"OLYAN LESZ A JÖVŐ, AMILYEN A MA ISKOLÁJA"

                Mladen Šarčević augusztus 11. óta oktatási miniszter.  Végzettsége szerint geológus. Nem párttag. Több elit magániskola vezetője. Ő a menedzsere a Ruđer Bošković oktatási központnak is. Ez azért érdekes, mert ide járt kormányfőnk fia is. Még érdekesebb, hogy az éves tandíj 12500 Euró. Szavakkal: Tizenkétezer-ötszáz euró. Nem kell megijedni, ezért az összegért biztosítanak tankönyveket, tornafelszerelést, iskolai uniformist, amit a diáknak meghatározott ünnepeken kell viselnie, egy széfet, ahová beteheti a tanszereit. Köztudomású, hogy a kormányfő - elmondása szerint - alig keres százezer dinárnál többet, nincs még lakása, autója sem. Már aggódni kezdtem, hogy miből fizethette a különféle költségeket, hiszen a fizetése elment a gyerek taníttatására, de megnyugodtam, befejezte a fiúcska a gimit, és nem tanul tovább. Visszatérve az oktatási miniszterhez, ő egy gazdag üzletember. Dolgozott földrajz szakos tanárként és igazgatóként is. Ezek alapján értenie kell az oktatásügyhöz.
        Első nyilatkozatában elmondta, hogy a finnországi modell tetszik neki, amit szerinte már 30 évvel ezelőtt be kellett volna vezetni.  Hogy mikor lesz nálunk is ilyen, arról nem beszélt.
        A Večernje novosti napilapnak elmondta, hogy várakozásai szerint októberben a tanügyeseknek emelik először a bérét. Vagyis visszaadnak abból valamennyit, amiből elvettek. Ígérte, hogy a kormány arra törekszik majd, hogy a 2017-es költségvetésből többet fordítson az oktatásra, majd kijelentette: „Körbejárom az összes szerbiai iskolát, hogy lássam, hol vannak a legnagyobb problémák.” Nem is olyan régen mondta már más is, hogy minden iskola WC-jét megtekinti. Azóta is várják.
        Szép csendesen meg is kezdődött a tanév szeptember elsején. A miniszter úr elmondta, hogy az elkövetkező időben jelentős változásokon megy majd át a szerbiai iskolarendszer, a diákoknak pedig azt üzente, hogy ők lesznek hosszú idő után az első olyan generáció, amelyiknek alkalma lesz valamiféle javulást érezni.    
      Szerinte a szülők nem vesznek eléggé részt az iskolák munkájában. Ezen úgy szeretne javítani, hogy a szülők osztályozzák majd a tanárok, igazgatók munkáját. Kíváncsi vagyok, hogy Mari anyuka, akinek a fia kettest kapott a kémia ellenőrzőjére, hányassal jutalmazza a tanárt. Vagy az írástudatlan szülő hová teszi az x-et. Az lesz a jó pedagógus, aki ötösöket osztogat? Így sem lehet már fegyelmet tartani egyes osztályokban, mi lesz még ezután… Beszól a gyerek, ha te nekem egyest adsz, anyám is azt fog neked adni? Lesz elfogulatlan értékelés? Mivel a szülő nincs jelen az órákon, így a csemetéje elmondásából ismerheti meg az iskolában történteket. Hitelesen tájékoztatják majd?
        Mandátuma első pár hetében kifizette a kormány a pedagógusoknak azt a különbséget, amennyivel kevesebbet kaptak a nyári hónapok alatt. Megkárosították a tanügyi dolgozókat, mert a fizetések elszámolásakor az utolsó három hónap átlagát vették figyelembe, és nem a törvény által előírt 12 hónap átlagát.
        Következő bejelentése az volt, hogy az informatika kötelező tantárgy lesz 2017 szeptemberétől. Most a válaszhatóak közé tartozik, és a műszaki oktatás tantárgy része is. Lehet, hogy a műszaki új neve dizájn lesz. Hogy ne terheljék még jobban a diákokat, ezért az informatika óra a torna rovására kerül be az órarendbe. Heti kétszer mozoghatnak majd a fiatalok tornaórán, de lesz még háromszor fél órás sporttevékenységük is. Hogy hol, mikor, kivel, majd kiderül. Télen hógolyóznak? Tavasszal táncolnak szünetekben? Jó lenne, mert minden negyedik gyerek túlsúlyos, lúdtalpas, gond van a gerincével. Egyébként meg keveset sportolnak, mozognak a fiatalok.
        Szeptemberi nyilatkozata, hogy az iskolákban lévő kamerarendszert összekötik a rendőrséggel. Majd a Nagy Testvér figyel. Ezzel az iskolai agressziót szeretnék csökkenteni. Biztosan meglepődne egy-két szülő, ha elé tárnák szeme fénye iskolai viselkedését. Szerbiában jelen pillanatban az intézmények 40%-ban van kamerarendszer.
        Szeptember végén azzal borzolta fel a kedélyeket, hogy a szexuális oktatást szeretné bevezetni a középiskolákba. Már hallom is, hogy a fiatalok beszélgetnek egymás között: „- Neked milyen órád lesz? - Matek. Neked? - Én megyek szexre.” Nem mondom, hogy szükségtelen a felvilágosítás, de ezt biológia óra keretein belül is le lehet tisztázni, ahogy eddig is, vagy esetleg egészségügyi nevelés címen futhatna… (Közben egyeseket meg lehetne tanítani a köszönésre, kis illemtanra is…)
        Októberben a nagyérettségiről nyilatkozott. A jelenlegi másodikos középiskolások lesznek azok, akin kipróbálják a rendszert. Ők a negyedik osztály végén nagyérettségit tesznek. Nekem ez a generáció kicsit kísérleti nyúlnak tűnik, rajtuk „próbálták ki” a kisérettségit is. A nagyérettségi lesz egyben a felvételi az egyetemekre. Kivéve a művészeti szakokra. A tervek szerint 3 fajta érettségi lesz: általános (gimnazistáknak), szakközépiskolás és művészeti. Tervezik a nemzetközi érettségit is, amit minden országban elfogadnak majd. A diákok előtt nyitva áll a Sorbonne, a Harvard egyetem kapuja is. Lesz anyanyelv, matematika, idegen nyelv, és még egy tantárgy, amit a diák választ. A felsőoktatási intézmények ezt ellenzik, mert így komoly jövedelemtől eshetnek el.  Májusban születik konkrét döntés az ügyben.
        Arról is ejtett pár szót, hogy esetleg bevezetnék a közlekedés oktatását szeptembertől az általános és középiskolákban. A már meglévő tantárgyak programjába iktatnák be. Csak csöndben jegyezném meg, hogy a műszaki órákon foglalkoznak a gyerekek a közlekedés szabályaival. A középiskolások így megszerezhetnék a jogosítványukat is, az autóiskolások tartanának nekik órákat.
        Szeretné, ha a gyerekek többet olvasnának. Célja az iskolai könyvtárállomány bővítése is.
        Október végén miniszterünk találkozott a namíbiai kollégájával. Megállapodtak, hogy erősítik a kapcsolataikat az oktatás terén. Hogy ebből mi sül ki… Lesz majd cserediák program? Az iskolások az angol mellett tanulják az oshivambo nyelvet? Az viszont tetszik, hogy Namíbiában ingyenes az oktatás, és a sajtószabadság nagyobb az USA-énál…
        Jövő év szeptemberétől online-oktatásra is lehetőség lesz. Hogy fog ez kinézni? Ki kérheti? Minden tantárgyat tanulhatnak majd interneten keresztül? Ha a gyerekeim nem szeretnének iskolába menni, akkor otthonról, ágyban fekve is tanulhatják a földrajzot? Hogy szocializálódnak ezek a nebulók? Egyszerre csak egy diákkal foglalkozik a tanár, vagy videokonferenciát szerveznek? De sok kérdésem van…
        Szeretnék bevezetni az iskolai egyenruhát. Erről itt írok bővebben:
        Lesz új oktatási törvény is, mert sok újdonság kerül bevezetésre.
        A szakközépiskolákban duális oktatást terveznek. Az elkövetkező négy év tervei között szerepel. Már találkozott is miniszterünk ausztriai kollégájával, hogy tapasztalatokat szerezzen. A duális képzés azt jelenti, hogy a diák az iskolában megtanult elméleti anyagot vállalatoknál, cégeknél a gyakorlatban is megismerheti. Ezért akár 100 eurónak megfelelő összeget is kapnának a tanulók.  
         Szeretnék bevezetni azt is, hogy büntessék a szülőket, ha a gyerekük rendszertelenül jár iskolába, sok igazolatlan hiányzása van. Pénzbüntetést és társadalmi munkát javasolnak.
        A gyerek továbbra sem viheti haza az ellenőrzőjét. Ha a szülő látni szeretné, hol hibázott csemetéje, be kell mennie az iskolába. Ennek változását még fontolgatják, tavaszra térnek vissza a kérdésre.  Ahogy az elektronikus napló kérdésére is.
        Reformok itt. Reformok ott. Tervek. Ígéretek. Sok iskolában meg kréta sincs. A fegyelemről nem is beszélve. A pedagógusok juttatása a szerbiai átlagfizetés alatt van.

        Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája – mondta Szentgyörgyi Albert. Tegyünk róla, hogy szebb és jobb legyen.

2016. november 20., vasárnap

TISZTELT HONFITÁRSAM!

Tisztelt Honfitársam, tisztelt Orbán Viktor!
        Remélem, nem lepődik meg a megszólításon, hiszen nemrég levelet írt nekem a népszavazással kapcsolatban. Október 2-án Önnek volt szüksége rám, most hallgasson meg engem is.
        Írta, hogy a népszavazás tétje, hogy a fejünk fölött senki sem hozhat döntést abban, hogy kivel akarunk együtt élni, és kivel nem. Most, hogy a fejem felett repked Budapestről Nišbe, eszembe jutott ez-az. Remélem, hogy a magyar és szerb miniszterek kétoldalú találkozóin a vajdasági magyarokról is esik szó. Hogy az a több száz üzletember, aki a Nišben megrendezendő üzleti fórumon jelen van, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az egészségügy, a vegyipar, az építészet, az energetika, a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások, a gépipar, a textilipar, a bútoripar, valamint az információs és kommunikációs technológiák területéről, a vajdasági magyaroknak is ad munkát. Itt fektet be, ezzel is segítve rajtunk. Tudja Ön, hogy mekkora a munkanélküliség? Hogy hány értelmes magyar gyereknek beázik a cipője? Hogy jelen pillanatban is hányan fáznak, miközben Ön a niši tiszti klubban izzad? Hogy sok ember másnapos kenyeret vesz, mert az olcsóbb, mert nincs pénze frissre? Hogy hányan éheznek, miközben Önök a svédasztalról csemegéznek?
        Előttem a levele. Benne a szöveg, hogy soha nem látott bevándorlási válsággal állunk szemben. Itt, a Vajdaságban meg soha nem látott szegénységgel. A mi válságunkat nem Brüsszel rossz politikája idézte elő, hanem az ember, akivel most éppen vacsorázik. Igaza van, elhibázott politikai döntések miatt emberek hagyják el szülőföldjüket, és veszik az irányt Európa felé. Nem csak Szíriából, Pakisztánból, hanem az Ön magyarsága is a Vajdaságból, Magyarországról. Azért mennek, mert vezetőink felelőtlen ígéreteket tesznek. Olyasmit ígérnek, amit lehet, hogy nem is szabad betartani. Ezzel becsapnak bennünket. Vezetőink elhibázott politikája kockára teszi kultúránk jövőjét, mindennapjaink biztonságát, hazánk gazdaságát. Hazáink gazdaságát. Köszönet, hogy magyar állampolgárságot adott, így lehetőségünk van elmenni.
        Azért beszélek hazáinkról, mert én Szerbiát és Magyarországot is a hazámnak tekintem. Itt sem, és ott sem vagyok otthon. Pedig magyar vagyok. Szerbiában élő magyar. Aki magáénak érzi mindkét himnuszt, de énekli a székelyt is, mert nekünk, vajdaságiaknak nincs ilyenünk.
        Azt kérte tőlem, hogy mondjak nemet a kényszerbetelepítésre. Én arra kérem Önt, mondjon nemet a hamis ígéretekre, a valóságtól elrugaszkodott politikára, mert ezzel tönkretehetjük a magyar nemzet, gyermekeink jelenét és jövőjét. Igaza van, ez így nem mehet tovább. Mi, vajdasági magyarok nagyon jól tudjuk, mi a tét. Tudjuk, milyen az, amikor megváltozik falvaink, városaink etnikai, kulturális és vallási összetétele. Tudjuk, milyen az, amikor betelepítenek hozzánk koszovói embereket.
         A vajdasági magyarok számíthatnak Önre?
        Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem! A Vajdaságot sem. Kérem, mesélje ezt el barátainak, ismerőseinek is!
Üdvözlettel,
Egri Emma
valahonnan a Vajdaságból

100 NAP. AZ IGAZMONDÓ. VAGY MÉGSEM.

                Augusztus 11-én nevezték ki a szerbiai kormányt. Mazochista vagyok, ezért végignéztem Vučić kormányfő ömlengését az elmúlt 100 napról. Valakinek kettőnk közül gond van az agyával. Mivel ő tökéletes, ezért csak én lehetek a hülye.
        Őrültségem bizonyítja, hogy megnéztem a Pink TV reggeli műsorában való szereplését, majd ez nem volt elég, a sajtótájékoztatóját is követtem, hogy meggyőződjek róla, jól látok, hallok-e.
        Hogy lebiggyesztett szájjal sikeresnek ítélte a megválasztása óta eltelt száz napot, ebben nem is kételkedtem. Csak nem mondhatja, hogy egyre rosszabbul élünk… Röpködtek a milliárd eurók, a szufficitek, a deficitek, dicsérte a minisztereit, akik szorgalmasan dolgoztak… Hogy micsoda energiát fektettek be abba, hogy nekünk jó legyen… Egy elfogult anyuka nem dicséri ennyire a gyerekét…
        Büszke, hogy autópálya szakaszt adtak át. Igaz, hogy nincs két hete, hogy átadták a Ljig és Preljina közötti utat, de már sikerült ellopni róla 2 kilométernyi kerítést és vagy 20 aknafedelet. Ha nem lenne tragikus a kamionos utazása, még nevetnék is rajta kínomban. Csak csöndben jegyzem meg, hogy nem kötötte le magát... Gondolom, nem kellett 5000 dináros büntetést fizetnie. 
        Büszke, hogy gyárakat adtak át. Szerbia történetében még soha nem nyílt ennyi gyár. Több ezer munkásnak biztosítottak megélhetést. Ez a mondata visszatérő motívum, ugyanis nagyon gyakran hangsúlyozza, hogy Szerbia történetében még soha nem volt ilyen jó. Úgy megrángatnám a nyakkendőjét, hogy elmondjam neki, én igenis éltem már jobban. Mielőtt ő színre lépett volna.
        Büszke arra, hogy soha nem látott mértékben fejlődött az építőipar, a kiskereskedelem, a mezőgazdasági termelőknek egyre jobb. Kérdezze csak meg a földműveseket, hogy mi erről a véleményük…
        Büszke, hogy működik az e-baba rendszer. Ha valaki még nem hallott volna róla, ez azt jelenti, hogy 15 perc alatt bejelenthetjük interneten keresztül a megszületett gyerekünket. Juppi! És működik az a rendszer is, hogy sorban állás nélkül szerezhetünk elektronikus betegkönyvet. Már aki tudja használni a rendszert.
        Büszke arra, hogy soha nem volt még ilyen erős a katonaságunk. Egyre komolyabb fegyverkészlettel rendelkezünk, és most már egyre inkább tisztában vannak a világ országai azzal, hogy Szerbia integritását nem lehet veszélyeztetni. Semmit nem bír velünk Amerika, Oroszország, de még Észak-Korea sem. Gondoljunk csak bele…
        Büszke arra, hogy 44 helyet léptünk előre a Világbank Doing listáján. A világ legjobb országai között vannak eredményeink. Ezt sem tudom, miért jó nekem. Nem voltam rest, utánanéztem. A 47. helyen állunk. A környező országok mind előttünk vannak.
        Büszke, hogy csökkent a költségvetési hiány.
        Büszke arra, hogy csökkent a munkanélküliség. Hogy a francba ne csökkent volna, ha mindenki, aki tehette külföldön keresi a boldogulását. Még a nyugdíjas asszonyok is Németországban ápolják a betegeket, hogy az unokáikat iskoláztassák. Hogy segítsenek a minimális fizetést kapó gyermekeiknek.
        Büszke, hogy a bruttó hazai termék 2,7 százalékkal növekedett, de jövőre akár 3,5 százalékos is lehet! Az meg az én bajom, hogy ebből semmit nem érzékelek.
        Büszke arra, hogy 2016-ban az infláció 1 vagy 1,5%-os. Azzal a cinikus mondatával kicsit emelt a vérnyomásomon, hogy még mondja valaki, hogy emelkednek az árak… Nem, drága kormányfő, nem emelkednek az árak. Csak a benzin, a hús, a cukor, a villanyáram, a hús meg még pár apróság ára emelkedett. Januártól meg a kávé, cigi, alkoholos italok árai emelkednek. De hát ezek luxuscikkek, meg különben is 2017 januárjától lesznek drágábbak… Ezek után meg elkezdte dicsérgeti Jorgovanka Tabakovićot, a Nemzeti Bank elnökét, hogy neki köszönhető mindez a fantasztikus eredmény. Tojnék én is magasról az inflációra, ha a havi fizetésem több mint 550 ezer dinár lenne, mint Jorgovankának… Én egy év alatt nem keresek ennyit…
        Büszke, hogy milyen jó viszonyokat ápolunk a külföldi országokkal. Hogy Szerbia a környék stabilitásának oszlopa. Oppá… Továbbra is szeretnénk csatlakozni az Európai Unióhoz, de jóban maradunk orosz és kínai barátainkkal is. Soha nem voltunk még ilyen szoros kapcsolatban Albániával.
        Büszke, hogy lassan megszűnik a korrupció. Az, hogy tegnap zsebbe fizettem a rendőrnek, mert nem égett a lámpám az autón, az nem ide tartozik. Az még az a kis korrupció, ami megmaradt.
        Büszke, hogy folytatódik a szervezett bűnözés elleni harc. 335 ügyet oldottak meg. Gratulált is Nebojša Stefanović belügyminiszter barátjának. Az, hogy napi szinten lelőnek valakit, mindig olyan embert, akinek már elég vastag rendőrségi dossziéja van, és szabadlábon futkos, az nem gond. A 90-es években nem voltak ilyen alvilági leszámolások. Szerbia biztonságos ország, mondta, és nem szakadt le a tv-stúdió plafonja. Az, hogy világos nappal Újvidéken meglőttek egy lányt, hogy még mindig nem találták meg, ki ölte meg délután fél 4-kor Jelena Marjanovićot, hogy ki hagyott fegyvereket, robbanóanyagokat Vučić apjának háza mellett, hogy hány felderítetlen bűneset van, ez is a biztonság kategóriájába tartozik.
        Vannak ám céljai is! Szeretné csökkenteni az államháztartási hiányt és a GDP 70,8 százalékát kitevő államadósságot. Bármit jelentsen is ez. Gondolom, Maris nénit nem hatja meg. Biztosan boldog, hogy 400 dinárral több nyugdíjat kap majd egyszer, és örül, hogy megérkezett a több ezer dináros lecsapolási díj számlája és a házadóé is. Mert Szerbiában egyre jobban élünk. Céljai között szerepel még több száz kilométer autópálya, új kórházak, iskolák építése, jobb oktatási és egészségügyi rendszer, több befektetés a sportba és a kultúrába, modernebb mezőgazdaság, elégedettebb földműves.
        Kicsit aggódik, hogy emelkedik a dollár árfolyama, de majd csak lesz valami.
        Azt mondja Vučić, hogy jó úton haladunk. Egyre jobb úton. A teljes elnincstelenedés felé. Egyre nagyobb a szegénység, egyre nehezebben élnek az emberek. A fizetések csökkentek.

        És hogy én mire vagyok büszke? Büszke vagyok, hogy még ép ésszel ezt végig tudom hallgatni. Napi szinten. És hogy még élek. Túlélek. És hogy szemrebbenés nélkül hallgatom a hazugságokat. Szeretem Szerbiát, de úgy érzem, Szerbia nem szeret engem. 

Az írás megjelent a Délhír portálon is: Délhír portál
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...