2018. április 30., hétfő

EZT IS MI FIZETJÜK


A szerb parlamentben dolgozók, a miniszterek és a képviselők egy év alatt 33.650 kilogramm húst, kolbászt, felvágottat, különféle húskészítményeket esznek meg. Ezt a mennyiséget a Köztársasági Szervek Közös Ügyintéző Hivatala rendelte meg a következő egy évre. Több közbeszerzést is kiírtak március és április folyamán. Március 6-án 11.300 kilogramm füstölt hentesárura (sertéstarja, lapocka, comb, sonka, szalonna, tepertő…), 9-én 13.050 kilogramm kolbászra és félkész termékekre (teakolbász, kulen, sonka, rostélykolbász, házi friss kolbász, virsli, füstölt hús, csirkemell és a többiek).


Március 7-én már szerződést is kötöttek 9.300 kilogramm hús beszerzésére, ami 5.192.700 dinárba kerül. Adó nélkül. Csakis a legjobbakat eszik az államfizetők pénzéből a parlamentben! Vásárolnak egész malacot (remélem, alma is lesz a szájában), borjúhúst csont nélkül, egész bárányt belsőségek nélkül, borjúlapockát, borjúbordát. Hogy egyem meg a zúzájukat…
Közbeszerzést írtak ki még a kávéra, teára is. Feketekávéból 11.200 kilogramm, espresso kávéból 5720, ness kávéból 600 kilogramm kell. Rendelnek még forró csokit, több fajta teát, cappuccinót, koffeinmentes kávét is…
Gyümölcsből sem lesz hiány. A képviselők ehetnek almát, meggyet, körtét, barackot, málnát, földiepret, cseresznyét, szilvát, szőlőt, dinnyét, áfonyát, ribizlit, gesztenyét. A gyümölcsök és a főzelékfélék összesen 22.800.000 dinárba kerülnek adó nélkül. Majdnem 23 millió dinárba. Adó nélkül. Mi meg fizethetjük a különféle adókat…


A Köztársasági Szervek Közös Ügyintéző Hivatalának honlapján lehet olvasgatni, ha van valakinek kedve. Már nem tudnak jelentkezni asztalterítők, konyharuhák, szalvéták, munkaruhák vasalására, pedig több mint százezer darabról van szó… 


Még nem zárult le a közbeszerzés a kenyerekre, lepényekre, kiflikre, spenótos pogácsákra, perecekre, sajtos mütyürkékre… Május közepéig átadhatják az érdekeltek ajánlataikat a halárura is. Tőkehal, makréla, tintahal, fűrészes sügér, pisztráng, cápaharcsa, tenger gyümölcsei, kaviár, tengeri fogas, és még egy rakás hal, aminek a nevét sem hallottam szerepel majd a parlamenti étlapon.


Hozzátartozik a történethez, hogy az országházi étteremben a képviselők, miniszterek fizetnek az ételekért. Nevetséges összegeket. Hogy ne mondják, hogy ingyen kapják, pedig nekik lenne rá keretük. Például a rántotta 22 dinár. A leves 33. A spagetti 108. A sertéstarja rostélyon 131. A káposztasaláta 15. 2 deci Coca Cola 12. Nekik jó étvágyat hozzá! Nekünk meg… Osszuk be a fizetésünket ételre, italra, gyümölcsre, főzelékfélékre, húsra, számlákra. Jut, amire jut…


Ebéd után édes a pihenés a parlamentben...

2018. április 29., vasárnap

A MUNKAÜGYI MINISZTER ÜZENETE A MUNKÁSOKNAK: REND, MUNKA, FEGYELEM!


Zoran Đorđević szerbiai munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter igazi munkásember. Reggel 5-kor kel, otthon edz, hetente háromszor komolyabban is, vagy három órát. Egész nap dolgozik, éjjel-nappal azon gondolkodik, hogyan lehetne a munkásoknak még jobb. Keresi a befektetőket, tárgyal, szervez. Mindez mellett figyel az öltözködésére, a megjelenésére. És mire beállítja a frizuráját, azzal is elmúlik egy kis idő... Nem szereti az éjszakai életet, néha elmegy egy komolyzenei koncertre, vagy valamilyen hivatalos vacsorára.


Đorđević sok minden volt már életében. Szépen lassan mászott fel a ranglétrán. Kezdetben Jorgovanka Tabaković, a Szerb Nemzeti Bank kormányzójának sofőrje volt. Közben belépett a haladó pártba, honvédelmi miniszter lett belőle. Majd munkaügyi. Példát vehetnénk róla, hogy kell politikai karriert építeni, hogy lehet meggazdagodni, azután meg már könnyű az észt osztani.
Május elseje alkalmából üzent is a dolgozóknak: Rend, munka, fegyelem! Mert a munka ünnepének ez a jelentése, munkával kell ünnepelni. Csak ez után jöhet a rostélyozás, a söröcske, hiszen gondoskodni kell a családról is.
Azt azért elismerte a Kurir napilapnak adott interjújában, hogy a munkások kicsit elégedetlenek a fizetésükkel, anyagi helyzetükkel. Ők, a kormány tagjai mindent megtesznek, hogy javítsanak ezen. Jött a szokásos szöveg, hogy hány száz befektető érkezett az országba, hogy csökken a munkanélküliség, hogy jó irányban megváltozott az államnak a munkásokhoz való viszonyulása, hogy emelkednek a fizetések folyamatosan, hogy javulnak a munkakörülmények, javul a munkahelyi biztonság. Már az óvodások is fújják fejből ezeket, annyiszor hallották. És tudják, hogy a bácsik, nénik, akik ezeket mondják ott fenn a parlamentben, hazudnak. Csak azt nem értik, hogy az ő nyelvükre miért nem tesz parazsat a Jézuska, ha nem mondanak igazat. És aki örömest hazudik, az örömest lop is, van egy ilyen közmondás… Huhh, de csúnyán néz erre a mondatomra...


Könnyen beszél a miniszter úr, van pár háza, igaz, még nem mindegyiket legalizálta, pár autója, több vállalata, csak a minisztériumban százezres fizetése. Bele sem tud gondolni, hogy 25-30 ezresért tényleg sokan dolgoznak szorgalmasan még május elsején is. És lehet, hogy még rostélyosozni sem lesz idejük.
A délvidéki dolgos emberek tudják, hogy mi a rend, munka, fegyelem. A földművesek szorgalmasan tevékenykednek a határban, etetik otthon az állataikat. Nézik a felhőket, várják a szép időt, várják az esőt. Várják, hogy megbecsüljék munkájukat. Az egészségügyben dolgozók sem tudják, hogy mi az az ünnep.
Jó lenne, ha a miniszter úr saját párttársai között nézne szét. Sokan azt sem tudják, milyen munkahelyen dolgoznak, csak kapják a fizetésüket, mert hű pártkatonák. Tudnia kellene, hogy mindig a fejétől bűzlik a hal…

2018. április 28., szombat

SOK A PANASZ A LECSAPOLÁSI DÍJJAL KAPCSOLATBAN


700 ezer levelet kézbesítenek a postások a napokban a „Vode Vojvodine” Vízgazdálkodási Közvállalat megbízásából. Van, aki már megkapta (ITT írtam róla), és van, aki még nem, de nem is várja…
Több százan már jelezték, hogy nem egyeznek a levél tartalmával, hibás adatok szerepelnek rajta, több éve elhunytak nevére is érkezett végzés. Ez a közvállalat hivatalos honlapján is olvasható. Ők ugye, nem tehetnek a hibáról, az adatokat az adóügyosztályról kapták, ahol nem éppen naprakész információk szerepelnek. A lakosok panaszkodnak, hogy a telefonokat nem veszik fel, nem tudják elmondani megjegyzéseiket.  Az ingyenesen hívható számuk (0800 21 21 21) is vagy foglalt, vagy senki sem jelentkezik. Ha valaki személyesen megy el panaszt tenni Újvidékre, nem biztos, hogy sorra kerül, hatalmas sorok vannak, pedig állítólag, aki él és mozog, az ügyfelekkel foglalkozik. Ihh, mi lesz majd a májusi ünnepek után… Ja, és az ő hibájukért mi fizetjük a fellebbezési díjat, a 460 dinárt... Okosan kitalálták!

Új értesítést adtak ki, hogy ha valaki nem veszi át a levelet, mivel nem tartózkodik otthon, akkor nem kell a tartományi székvárosba utaznia, a helyi postán megtalálja május végéig. Micsoda megkönnyebbülés…

Tegnap még 4,2 volt a közvállalat Google értékelése, ma már csak 2,5. Már az újvidéki székházuk képe is a szennyezett Krivaja folyó képére váltott. Ez is mutat valamit. Nem azt, hogy az emberek elégedettek a munkával. A kishegyesi és topolyai községben élők már évek óta nem tudnak mit tenni az ellen, hogy a Krivaja folyócskát szennyezik a topolyai vállalatok. A „Vode Vojvodine” feladatai közé tartozik a vajdasági folyók védelme is. A Krivaját nem védik, az biztos. Az utóbbi öt évben megszűnt az élővilága, szegény békák sem kuruttyolnak. És a színe! Nem átlátszó. Változatos: fehér, szürke, fekete trutyi az egész. És a szaga! Valami elviselhetetlen bűz terjeng e két községben. Dögszag. Szellőztetni nem lehet, a kiteregetett ruhák sem illatosak, beveszik a leírhatatlan szagokat. A környéken nem lehet megmaradni. Az ott élők már nem is tudják, milyen a tiszta levegő…

A Google oldalra is több képet töltöttek fel a lakosok. Nem egy szép látvány. Szerb és magyar nyelven is elmondják a véleményüket. A szakemberek évek óta vizsgálják, elemzik a folyó vizének az összetételét. Megállapítják, hogy szennyezett. No, ehhez nem kell nagy tudomány, csak rá kell nézni, több kilométeres körzetében bele kell szagolni… Tudják, hogy ki szennyezi. A szennyezők persze mindent megtesznek, hogy megfeleljenek az előírásoknak. Vagy nem. Ilyen filtereket szerelnek, olyan filtereket szerelnek. Fizetnek, akinek kell. A probléma továbbra is probléma. És a lakosoknak még fizetniük is kell azért, hogy elviselhetetlen bűzben éljenek. Nem is keveset.
Önök is értékelhetik a Vízgazdálkodási Közvállalat munkáját. Leírhatják a véleményüket. Hátha közös erővel tehetünk valamit…




2018. április 27., péntek

MÉRIK AZ ÁTLAGSEBESSÉGET


Ha a szerbiai autópályán nevezett valamin utazunk, nem árt átismételnünk a hatodikos tananyagot fizikából. A vé egyenlő es per tét. A kezdősebességet, az átlagsebességet, a megtett utat, az idő fogalmát. A gyorsulással is foglalkozhatunk. Vagy egyszerűen csak letöltünk a telefonunkra egy applikációt, ami segítheti utazásunkat...


A Szerbiai Utak Közvállalat mindenfelé kamerákat szerelt fel, működik a központi számítógépes szerver, a közlekedési rend éber őrei az autópálya egész szakaszán mérik az átlagsebességet, ami nem haladhatja meg a megengedett 120 kilométeres óránkénti sebességet. Ma lépett életbe a rendszer az egész szakaszon, és délután 2-ig már 70 sofőrt meg is bírságoltak. A szakemberek elmondták, hogy Szerbia az egyetlen ország a környéken, talán az egész Európában, ahol ilyen hatékony megoldást találtak.

Nincs magyarázkodás, nem lehet zsebbe fizetni. Már a fizetőkapunál kapott kis papíron láthatják a vezetők, hogy mennyivel száguldoztak, de a pénzbírságról szóló értesítés az autó tulajdonosának majd postán érkezik meg. 8 napon belül kell bejelenteni, hogy ki vezette az autót, hogy az illető ellen meginduljon az eljárás. Amennyiben ez nem történik meg, 120 ezer dináros pénzbírságra számíthatnak. Jól gondoljuk meg, kinek adjuk oda az autónkat… Aki az elektronikus fizetési rendszert használja, nem tudja meg az átlagsebességet, de ha vétett a szabály ellen, ő is kapja lakcímére a büntetést. A külföldi rendszámú kocsikat a kapuknál állítják meg a rendőrök, nekik a helyszínen kell fizetniük. Lesz még nagyobb dugó a nyaralási idényben… Mennek haza a török vendégmunkások, indulnak a nyaralók Görögországba… A szerb hatóságok értesítették a nagykövetségeket, hogy életbe lépett a rendszer.

                  
Az a cél, hogy a sofőrök lassabban hajtsanak, figyeljenek az útra, ha fáradtak, álljanak meg, csökkenjen a balesetek száma… Az Újvidék-Szabadka szakaszon már nagyon sokan életüket vesztették. Őket már nem várhatják haza.
Egy gond van szerintem, a pillanatnyi sebességet nem mérik, csak az a lényeg, hogy az átlagsebesség ne legyen 120-nál több. Roboghat valaki 200-zal is gond nélkül, azután meg megáll kávézni egy benzinkúton. Ne így legyen… Vagy lehet, hogy majd útközben is radaroznak a rendőrök, és kiszűrik a gyorshajtókat…

2018. április 26., csütörtök

FIZETHETJÜK ISMÉT A LECSAPOLÁSI DÍJAT


Megérkezett a postás, hozott egy ajánlott levelet. Miután nem tartózkodtam itthon, hagyott egy értesítőt, hogy másnap is érkezik.  Amennyiben nem veszem át a levelet, úgy Újvidékre kell mennem érte a „Vode Vojvodine” Vízgazdálkodási Közvállalatba. Persze…
Átvettem. Egy végzés és egy magyarázat volt benne. Miután megnéztem az összeget, melyet fizetnem kell lecsapolási díj gyanánt, még el is káromkodtam magam.  A számla a 2017-es évre és az idei év első három hónapjára vonatkozik. A többit majd küldik…


A Közvállalat fél oldalon elmagyarázza, hogy miért kell fizetnem, és miért pont nekik. 2016-ban hoztak egy törvényt Szerbiában, hogy ezentúl nem az adóügyosztálynak, hanem nekik kell fizetnem. Tökmindegy. Egyik kutya, másik eb. Fizetnem kell. 2012 óta haladunk a korral. Akkor hoztak törvényt a vízlecsapolási illeték fizetéséről. 2015-ig nem alkalmazták, akkor érkezett meg a lakosok címére meglepetésként az adóügyi hivataltól a befizetésről szóló számla. Visszamenőleg a 2013-as és 2014-es évre. Tavaly újra érkezett a postás. Hozta a csekkeket a 2015-ös, 2016-os évre.
Az idei levélben azt is írja, hogy a kormány 2018. február 22-én meghatározta, hogy mennyit kell fizetnünk.  Nagylelkűek voltak, nem emeltek az árakon. Az összeg ugyanannyi, mint 2016-ban volt. Nem hatódtam meg. Fizetni kell mindenkinek, akinek a nevén mezőgazdasági földterület, telek, építkezési terület, erdő van.   Bármi. Fizetni kell a tömbházakban a hatodik emeleten lévő lakások tulajdonosainak is. A lecsapolási díj évi mértéke a telek, illetve a föld szerinti kataszteri község mezőgazdasági telkeinek átlagos kataszteri jövedelmétől függ, és a termőföldek lecsapolási díjának a hússzorosa.


A pénz a tartományhoz érkezik majd, és kizárólag csak a vajdasági vízhálózat fejlesztésére fordíthatják. A fizetési határidő ismét 15 nap. A késésért kamatot számolnak fel. Kényszermegfizettetésre is sor kerül. Ha valaki szeretne fellebbezni, a levél átvételétől számított 15 napon belül megteheti Újvidéken. És még fizethet is 460 dinárt érte.
A vízgazdálkodás jelenti a legösszetettebb rendszert, és állapotától közvetetten vagy közvetlenül függ Vajdaság összes lakosa. A síkság a nemzetközi nagy folyókból, gátakból, szivattyútelepekből, zsilipekből, csatornákból tevődik össze, és ezért számít a víz lényeges lételemnek. Olyan jelentős folyók vannak felénk, mint a Duna, Száva, Tisza… Ha nem szabályoznák a vízáramlást, ha nem foglalkoznának árvízvédelemmel, ha nem tartanák karban a vízi objektumokat, ha nem korszerűsítenének, ha nem fizetnénk a lecsapolási díjat, mocsaras vidék lennénk ismét…  


Ezeket írja a papíron. A papír mindent elvisel. Hogy mi van a valóságban? A közvállalat feladata lenne a vizek védelme is a szennyeződéstől. Tesznek valamit a vizeinkért? Nem tudom, emlékeznek-e még rá a hatalmon lévők, hogy tavaly szárazság volt. Nem lecsapolni, hanem öntözni kellett. A talajvíz továbbra is elönti egyes helyeken a pincéket. Szerbia több területén árvizek voltak. Évek óta nem tesznek semmit az ügy érdekében.
Majd megint mindenki felháborodik, amikor megkapja a levelet. Azután majd nem történik semmi, elmúlik ez is. A Vajdaságban élők majd fizetnek. A nem Vajdaságban élők meg ki tudja… De ez már a Szerbiai Vízgazdálkodási Közvállalat gondja. Ez van. Ezt nem kell szeretni.

2018. április 23., hétfő

VALAMI BŰZLIK A SZERBIAI TANÜGYBEN


        A szerbiai oktatási minisztérium törődik a diákokkal. Már senki nem számolja, hányadik reformot vezetik be az általános iskolákban. Szeptembertől az elsősök és az ötödikesek tanulnak majd egy legeslegújabb program szerint. A diákok egyre érdektelenebbek, egyre több gond van a viselkedésükkel, de ez van, ezt kell szeretni. Az a fő, hogy lesz új program!
        Az újdonság magával vonja azt is, hogy a pedagógusoknak továbbképzésekre kell járniuk. A hétvégén több szerbiai általános iskolában tartottak szemináriumokat azoknak a tanító néniknek, akik majd szeptembertől a kis elsősöket oktatják, nevelik. Aki nem vesz részt, nem taníthatja a nebulókat.
        Az oktatási minisztérium törődik a tanárokkal is. A továbbképzések szombaton és vasárnap 9-16 óráig tartottak Belgrádban, Požarevácon, Užicén, Lebaneban, Jagodinán, Prijepoljeban, és még több városban. A minisztérium gondoskodott arról, hogy a résztvevők ne haljanak éhen. Küldött nekik gyorspostával két szendvicset. Kettő szendvicset. Egyet szombatra, egyet meg vasárnapi ebédként. Ügyes ötlet, nem vitás. Humánus emberek dolgoznak ebben a minisztériumban (is)...


        Eddig csak a bérkommentelők és a naggyűléseken Vučićot éltetők, a haladó pártra szavazók érdemelték ki a szendvicseket. Most már a tanároknak is jutott belőle.
        A közösségi portálon több tanító néni is beszámolt az esetről. A szendvicsekről, melyek bűzlöttek. Fonnyadt saláta, érdekes állagú sajt, átázott kifli… Még szerencse, hogy különféle kellemetlen szagokat árasztottak, nem ettek belőlük, így senki sem kapott gyomorrontást, ételmérgezést… Ki lett volna a felelős érte? A minisztérium? Az ötletadó? A cég, aki készítette? Aki forgalmazta? Aki szállította? Biztosan a legkisebb, aki mind megette… A csomagot április 20-án adták fel, ki tudja, mikor készítették a cuccot. Egy kartondobozban 30 fóliával becsomagolt szendvics volt. Értéke 5000 dinár. Meg különben is, azt írja rajta, hogy reklámanyag. Elég silány reklámanyag… Vissza kellett volna küldeni személyesen a miniszternek, hogy fogyassza el ő jó egészséggel…


        A beszállító, a Makart Kft. egy internetes könyvkereskedő cég, és nem foglalkozhat élelmiszerek készítésével, forgalmazásával. Hogy keveredtek az ügybe? Valaki, valakinek a valakije? Lehet, hogy együtt ebédelnek a minisztérium munkatársaival, és leves helyett szendvicset esznek…
        Az oktatási minisztérium több törvényt is megsértett. Először is, hogy lehet postán mindenféle hűtés nélkül ilyen melegben szendvicseket szállítani? Miért nem írja rajta, hogy étel van benne? Ja, mert azt nem lehet így vinni? Kinek a kreatív ötlete lehetett mindez? Valaki biztosan keményen keresett rajta. Ilyen az egészséges táplálkozás a szerbiai iskolákban… Ilyen a tanárokért aggódó minisztérium…
        Hogy milyen volt a továbbképzés? Amilyen a kifli. Semmi frissesség nem volt benne. 2 nap, 14 óra, meg még a házi feladat.
        A tanügy mérgezése már évek óta tart. A tanárok megalázása is. És még mindig van lejjebb, ahogy ez a példa is mutatja.
        Igaza van a nagyfőnöknek, Szerbia lakosainak semmi sem jó, bármit is tesz. Ha ad valamit, fikázzuk. Ha nem ad, akkor is.
        Normális országban a miniszter már lemondott volna, ha ilyen ügybe keveredne… Nálunk meg meg sem fordul a fejében… No, majd meghalljuk egy sajtótájékoztatón a rózsaszín tévében, hogy mi áll az ügy hátterében…
        Délvidéken is kezdődnek hamarosan a továbbképzések. Zentán már volt is. Szendvicsestől. Felénk is küldtek Belgrádból két szenyát a tanító néniknek gyorspostával.



2018. április 22., vasárnap

54+10+12+ KI TUDJA, MENNYI SZÖKŐKÚT


            Azt nyilatkozta az államelnökünk, hogy haladunk, haladunk, ő szép lassan kihúz bennünket abból a szakadékból, ahová az előtte tevékenykedő politikusok taszították a népet. A Jó Isten mentsen meg bennünket ettől a fejlődéstől! Szokásos blabla szöveg a jólétünkről, az építésről, a szépítésről, majd bejelentette legújabb ötletét. Belgrádban 54, Nišben 10, Újvidéken 12, meg a többi városban is rengeteg szökőkutat épít.
            Melyik országban van ennyi szökőkút? Ha nem látom, hallom a beszédét a rózsaszín tévében, azt hiszem, hogy valami vicc. Mikről nem gondolkodik ez az ember… Hogy pattant ki az agyából az 54-es szám, az sem világos… Esetleg onnan, hogy Bukarestben 44 szökőkút van, ezt megfejelte tízzel? Ceaușescu építtette, ő is szépíteni akarta a várost, azután meg nem értékelték az emberek, nem dicsérték meg a kivégzésénél sem érte…
            Épít, egyes szám, első személyben, mondja az ország első embere, a géniusz. Ő, aki, éjfélkor a fővárosi polgármester barátjával autókázik, és azt figyeli, hogy mit kellene szépíteni a városban, ő, aki a kakasok előtt kel, mikor egy normális ember még alszik, ő, aki hajnali háromkor bezárt könyvesboltok kirakatát nézi New Yorkban, hogy milyen könyvet vegyen meg nyitáskor, ő, aki reggel fél 7-kor már oroszul tanul, ő, aki nem kívánja a hússzeletet Angela Merkel társaságában, mert csak Koszovó jár az eszében, hamarosan nekiáll építeni is. Világbajnok ez az ember! Azért csak nem lesz önző, hogy egyedül végezze ezt a komoly munkát, elhívja majd a barátait is. Sírásó Tómó áshatná az alapot, a keramikus végzettségű titkosszolgálat igazgatója csempézhetne…


            Tény, hogy a 10 hónappal ezelőtt átadott belgrádi zenélő szökőkúttal vannak gondok, néha ereszt, néha túlfolyik, néha nem folyik, potyog róla a csempe, de ez van. Mit várjon az ember 1,8 millió euróért? Tökéletességet?
            Nem csak Belgrád lesz vízi város, északon is fuldokolhatunk… Hol lesz a 12 szökőkút Újvidéken? Körforgalmakban? Miért pont 12? Mennyi lesz Szabadkán? Tervez a nagyfőnök még a Délvidékre ilyen zenélő, hatalmas csodákat? A következő szám szerepelni fog a zenei kínálatban pl. Zentán vagy Szabadkán?


            Akkor még egyszer leírom: a belgrádi szökőkút 1,8 millió euróba került. A nagyfőnök szerint lesz még 54+10+12+ki tudja mennyi. Lehet számolni…
            Ha az országban minden működne, ám legyen szökőkút az adófizetők pénzéből. Legyen turistalátványosság. De addig, amíg takarékosságra hivatkozva elvette a nyugdíjasok megérdemelt nyugdíját, ne is gondolkodjon róla. 54 népkonyha kellene sajnos helyette. A hivatalos adatok szerint, a lakosság egynegyede szegénységben él. Nem hivatalosan, a fele. És addig, ameddig katasztrofális helyzetben van az egészségügy, az oktatás, nincs miről beszélni. És addig, ameddig a beteg gyerekek gyógyítására nincs pénz, húzza be az államelnök a fülét és a farkát, és hallgasson. A gyerekek egészsége sokkal fontosabb dolog…

2018. április 20., péntek

HAMAROSAN FIZETŐSEK LESZNEK SZERBIA FŐÚTJAI IS


            Hamarosan Szerbia főútjain sem lehet majd ingyenesen közlekedni. Úgy néz ki, nem folyik be elég pénz az államkasszába, valahogy le kell húzni még egy bőrréteget a lakosokról, a hozzánk látogató turistákról. Kezdetben csak a 12 tonnánál nehezebb tehergépkocsikra vonatkozik ez a rendelet, azután majd jön minden szépen sorban.
            Már kitalálták az illetékesek a rendszert. Milyen jó, hogy ilyen ötletesek!


            A legforgalmasabb utakon kezdik építeni a kapukat, majd fizetnek a 3,5 tonnánál nehezebb kamionok is. Az autósokról még nem beszélnek. Az a legszebb, hogy a meséjük szerint azért van erre szükség, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés, a tehergépjárművek menjenek ki szépen az autópályának nevezett akármire. Ha meg főúton, közúton van dolguk, akkor is fizessenek. Arról, hogy a közutak milyen állapotban vannak, ne is beszéljünk…
            Hogy mennyire komolyan gondolják a dolgot, az is jelzi, hogy még az idén kiépítenek 22 fizetőkaput. Ništől a macedón határig lesz vagy 12, a bolgár határig hat, Obrenovac és Požega között pedig 4. 
            Biztosan megérkeznek az útépítők északra is, véletlenül sem hagynák ki ezt a szakaszt sem. Nem tudom, hányszor kell majd fizetni az E-75-ös úton, a Szabadka – Újvidék távon, vagy Kanizsától Újvidékig… Vagy mi lesz? 2027-ig, vagy sokkal előbb kiderül... De ha már elkezdték szellőztetni a témát, akkor ez már nem sok jót jelent...

2018. április 19., csütörtök

VISZLÁT, KESZA!


            Az Európai Parlament még 2015 tavaszán megszavazta, hogy az Unió tagországaiban csökkenteni kell a leggyakrabban használt műanyag zacskók használatát. Szennyezik, tönkreteszik a környezetet, hiszen nejlonzacskók milliárdjai kerülnek a természetbe. A vízi ökoszisztémát is szennyezik, hatalmas környezetvédelmi problémát jelentenek. Károsak az állatvilágra, a halakra, madarakra. Köztudomású, hogy az a rosszabb változat, amikor a szemét be sem kerül a kukákba, hanem valamerre gazdátlanul bolyong a természetben, hánykolódik az utcákon, lóg a fákon, 400 év alatt próbál lebontódni a talajban, elzárja a csatornákat, lenyelik a madarak, vacillálnak körülötte a halak, teknősök. A vágóhidakon dolgozók nem egyszer szembesülnek azzal, hogy a leölt állatok testében zacskó található. Ez az emberek egészségét is veszélyezteti.


            2016-ban Magyarországon is kormányrendelet született, hogy csökkenteni kell a nejlontasak használatát.
            Szerbiában, a keszák hazájában is valami hasonló várható.  Viszlát, acskó! Hiába nem EU-tagország kis hazánk, mi is lassan felzárkózunk. A könnyű műanyag zacskók éves felhasználását személyenként 2019 végéig 90 darab, 2025 végéig pedig 40 darab alá szorítják, nyilatkozta a környezetvédelmi minisztérium képviselője. Biztosan valami átlagról beszélünk, nem hiszem, hogy valaki is számolni fogja, hogy ki, hányat használ naponta. Vagy ki tudja… Állítólag, a boltok évi 20 millió eurót költenek éves szinten a zacskók beszerzésére. Ezek egyszer használatosak, hajszálvékonyak, pillanatok alatt kiszakadnak, sokszor nem érik meg a hazatérést, hamar a szemétbe kerülnek. Egy lakos egy év alatt több mint 2500 műanyag tasakot dob el.


            Több országban már egyáltalán nem is forgalmaznak egyszer használatos zacskókat, vagy pedig fizetni kell értük a vásárlóknak. Kis győzelme ez a környezetnek az emberek felett. Kenyában van a világ legvadabb zacskótörvénye. Tavaly vezették be, és akár 40 ezer dolláros bírságot is kiróhatnak a gyártásáért, az árusításáért, a használatáért. Sőt, még börtönbüntetésre is ítélhetnek valakit emiatt.


            Nem tudom, mennyit kell várni, hogy Szerbiában minden üzletben a műanyag áruházi szatyrokat felváltsa a természetes alapú, burgonya-, vagy kukoricakeményítő felhasználásával előállított tasak. Még nem nagyon divat felénk a környezettudatos gondolkodás. Inkább zacskó-háború legyen, mint másmilyen... Meg azért a szelektív hulladékgyűjtéstől is messze vagyunk...
            Az tény, hogy a ma eldobott zacskó még az ük-ük-ük-ükunokáink idejében is itt lesz a Földön. Én nem hagyok nekik ilyen ajándékot.

2018. április 18., szerda

MŰTÉT KÖZBEN MEGÉGETT A LÁBA


            December közepén adták át Nišben az új Klinikai Központot. Ott volt mindenki, aki számít. A nagyfőnök, aki imád esőben szónokolni ernyő nélkül, mellette virított a kis fikusz, a háttérben a sírásó, a haláldoktor, a kormány tagjai. 50 millió euróba került a felújítás.
            Ott, ahol három éve még sár és mocsár volt, egy új korszak, egy új egészségügy jelképe jelent meg. A Klinikai Központ az egészségügy jövőjét szimbolizálja, amely egy ország szempontjából a legfontosabb érték. Szerbiának egészséges emberekre, az embereknek pedig egészséges Szerbiára van szükségük. Nem, nem én találtam ki ezeket a mondatokat, én ilyen szépeket nem tudok írni, hanem Szerbia államfője nyilatkozott így. New Yorkban, Tel Avivban nincsenek ilyen kórházak…


            Majd érkeztek lassan a páciensek is. Ezzel együtt az első feljelentés is. A 32 éves Emilija Rakićnak epehólyag gyulladása volt, majd a szakemberek úgy döntöttek, hogy meg kell műteni.  Április 11-én került sor a beavatkozásra a vadonatúj épületben. A műtét közben megdöbbentek az orvosok, ébredés után meg a páciens is. A fiatal nő másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Nem elég, hogy fájdalmai voltak a laparoszkópos eljárással végzett műtét után, még azzal is szembesülnie kellett, hogy kegyetlenül ég a lába, hólyagos. Valamilyen kábellel volt gond. Rövidzárlat keletkezett, elkezdett minden szikrázni, és már meg is volt a baj. A Klinikai Központban elismerték a hibát, a felelősséget a műszerek gyártójára hárították. Hogy hogy került a kábel a nő lábára, talány. Leesett, rátették, hozzáértették? Tény, hogy elég rondán néz ki...
            Emilija feljelentést tett az ügyben.


            Az első botrány különben már januárban kirobbant, amikor is műtét közben szelfizett egy orvos és két nővér, majd a fényképeket feltöltötték a közösségi oldalakra. Ügyükben eljárás indult.
             A Klinikai Központnak egyébként még nincs használati engedélye, most úgynevezett próbaidőn van. A felügyelőségek figyelik, hogy minden rendben működik-e. Úgy tűnik, vannak még hiányosságok…

A TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓ FÉLBESZAKADT


            Eredetileg kétnapos látogatásra érkezett Szerbiába Horvátország küldöttsége. Fél nap után távozott is. Gordan Jandroković parlamenti elnöknek minden oka megvolt erre. A doktori címmel rendelkező parlamenti képviselő, az ultranacionalista, magát csetnikvajdának nevező Vojislav Šešelj radikális képviselőtársával a fővárosi képviselőházban először megtaposta a horvát zászlót, majd beviharzott abba a terembe, ahol a horvát küldöttség tartózkodott, és keményen sértegette, szidalmazta a társaságot. B.szom az usztasa anyátokat – köszöntötte a vendégeket. A biztonsági szolgálat meg nem intézkedett időben. Öten nézték a háborús bűnös őrjöngését. Biztosan másért kapják a fizetésüket…


            Maja Gojković, a szerb parlament elnöke még fogadta a szomszédos ország parlamenti elnökét, de a további megbeszélésekre már nem került sor az incidens miatt. A történelminek nevezett találkozó azért érdekes, mert az 1991-1995-ös délszláv háborúk óta most érkezett először horvát házelnök hivatalos látogatásra országunkba. Szépen is fogadták, ki tudja, mikor jön megint… Elmaradt a horvát gazdasági kamara belgrádi kirendeltségének a megnyitója is.
            Még sokan emlékszünk, hogy az elnökasszony és Šešelj vajda is ugyannak a pártnak a tagjai voltak. Hű barátjuk volt a volt államelnökünk és a mostani is. Csak azután széthúzták a babarongyot… A róka csak a szőrét változtatja, de a természetét nem… Nem tudom, hogy köszöntené  Šešelj a magyar nagyfőnököt hazánkban… Összeborulnának? Megkínálná egy szendviccsel?
            Maja Gojković közleményt adott ki, melyben elítéli képviselőtársa viselkedését. Elítéli Annácska is. A radikális párt közleményében leírják a tényeket, és büszkék elnökükre a viselkedéséért. Semmi elhatárolódás, semmi szégyenérzet, bocsánatkérés nem szerepel a sajtóhoz eljuttatott írásukban. Ez a normális, szerintük.


            A szerb szélsőjobboldali politikus nem először bánt tiszteletlenül a horvát nemzeti jelképpel, 2015-ben fel is gyújtotta a horvát zászlót. És ez a barátságos ember ott ül a parlamentben, osztja az észt. És valamilyen oknál fogva megteheti, hogy ő és párttársai is tiszteletlenül bánjanak mindenkivel, akivel csak akarnak. Káromkodhatnak, sértegethetnek, üvöltözhetnek, fenyegetőzhetnek. Büntetést sem rónak ki rájuk, pedig szerintem, csak találnának rá valahol, valamilyen törvényt… Hogy okoztak egy kis diplomáciai galibát, édes Istenem, megesett…
            Šešelj kis tanítványa, a mostani nagyfőnökünk még nem szólalt meg az ügyben. Biztosan lesz rendkívüli sajtótájékoztató, ahol majd elmondja, hogy őt is micsoda támadások érik mindenfelé, meg lesz szó Koszovóról, meg a GDP-ről, az MMF-ről, és hogy milyen jól élünk… Fujjj…

2018. április 17., kedd

GYURI BÁCSI AJÁNDÉKA


            Nem mondok újdonságot azzal, hogy a Szahara a Föld legnagyobb sivataga. Formája a szél és a ritka esőzés miatt olyan, amilyen. Területe több mint kilencmillió négyzetkilométer. A korát is tudjuk, 2,5 millió éves. Pont ennyi lakosa is van. Található ott kő, szikla, beduinok, teve, oázis, meg hát a homok is. Az éghajlat eléggé mostohán bánik az arra lakókkal, a csapadék ritka, de azért ismerős nekik is az eső fogalma.
            Most pedig megtámadott bennünket ez a szaharai homok. Egy ciklon által keletkező szél a sivatagi homokot feljuttatta a magasabb légkörbe, majd futólépésben, több ezer kilométer messziről elszállította hozzánk. A homok szövetkezett az esővel, majd közös erővel összekoszolták, sározták a kocsinkat, bepofátlankodtak a hajunkba, rátelepedtek a kabátunkra, ruhánkra, egyeseknek még a szájába is belemásztak. Látványos munkát végeztek, az biztos, nyomot hagytak mindenhol. És ugye, minden rendes háziasszony ablakot pucolt húsvétra, mert azt úgy illik, még ezt a munkánkat is tönkretették… Alig várom már a hidegfrontot, hogy az kisöpörje a betolakodót, a poros levegőt az életemből. Most még itt lebeg a homok a fejem felett, és ő sem tudja eldönteni, hogy essen, vagy ne essen.
            Még csak azt nem tudom, mit kezdjek az autómon lévő kosszal. Összesöpörjem egy zacskóba, eldugjam valahová? Ki tudja, egyszer lehet, hogy majd aranyat ér. Állítólag, ezt mondja a szomszédasszonyom, a 88 éves Soros Gyuri bácsi keze mindenhová elér, a homokot is ő küldhette... Csak még az a kérdés, hogy ajándéknak szánta, vagy bosszantani akart bennünket...

2018. április 16., hétfő

AMI SOK, AZ SOK


            A minap a szerbiai autópályának nevezett valamin utaztam. Az orvosok helyében én terápiás célokra javasolnám mindenkinek. A vesekő elindul, az epekő kimozdul. A vérnyomás emelkedik, az erek kitágulnak. Kitágul a pupilla is, szemünk nem győzi követni a kis kátyúcskákat, az össze-vissza tömködéseket. Hogy hányféle aszfaltból készült, azt még a legelvetemültebb szakemberek sem tudják megmondani. A vonalakat húzták, amerre gondolták. Sok helyen meg kihagyták. Egyébként jó a hasi zsírpárnák, úszógumik eltüntetésére is az állandó rezgés… Alakformáló edzésnek…



            Egy gond van, nem éppen olcsó módszerről beszélünk. A Szabadka-Újvidék táv 350 dinár. Oda-vissza 700. Havi húsz munkanap 14 piros. 117 euró. Éves szinten 1404 euró. Ezernégyszáz euró!!! Nem semmi. És egy 103 kilométeres szakaszról beszélünk, hol van még a többi! Nem ezért vagy azért, de pofátlanul drága. Őrült pénzeket kaszál a Szerbiai Útügyi Igazgatóság, vagy valaki más. Hogy nem az utak javítására költik, az biztos. Látszata legalábbis nincs. És lassan kezdődik a nyaralási idény, egyre több utazó ismerheti meg haladó országunk politikusaink által agyondicsért pályáját.


            Normáliséknál, ahol nem 500 euró az átlagfizetés, sokkal olcsóbb az autókázás. Valójában, nálunk is kevesebb az 500-nál, csak ezzel etetnek bennünket.
            Menjünk át a szomszédba… Magyarországon van heti, havi, éves és megyei matrica. Az éves az ország összes fizetős útszakaszára érvényes január 1-jétől a következő év január 31. napjának 24. órájáig. 13 hónapra 42.980,00 forint, vagyis 140 euró. Azt még mindig nem értem, hogy a röszkei átkelő pár kilométeres szakasza miért matricaköteles, de ez van. 5000 forintos befektetés egy évre…
            Románia összes közútjához szükséges az ún. „Rovinieta” megvásárlása, amelyet bárhol ellenőrizhetnek az ország területén.  Ez 12 hónapra 28 euró.


            Szlovákiában 2016. január 1-től került bevezetésre az elektronikus díjrendszer. A 10 napos 10 euró, a havi 14 euró, az éves matrica pedig 50 euróba kerül.
            Szlovéniában az éves díj 110 euró.
            Horvátországban, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban használatarányosan kell fizetni. Annyit fizet az ember, amennyit megy. A fizetőkapuknál kell kiegyenlíteni az úthasználatért kirótt díjat.
            Az osztrák autópálya is kissé jobb, mint a miénk. A fizetéseik is kicsivel magasabbak. A matricák 10 napos, 2 hónapos vagy 1 éves érvényességi időtartamra érhetők el. Az éves matrica 87,30 euró.


            Svájcban az átlagfizetés alja 5000 frank körül van. Az autópályáin matricás fizető rendszer van használatban, és csak éves matrica kapható, melynek ára 40 CHF (kb. 33 euró).
            Németországban nem kell fizetni az autópályákon, bár a jelek szerint 2019-től változások várhatóak, megszűnik az ingyenes úthasználat.
            Nem kell komoly matematikai tudás ahhoz, hogy összevessük az életszínvonalat és az autópálya díjakat. Szerbia ebben is a legjobb. A legdrágább. Fényévekkel járunk az környező országok, az Európai Uniós tagállamok előtt.  Senki nem emeli fel a hangját. Senki nem szól semmit. Tűrünk, fizetünk. Jut a haladó, semmittevő pártkáderek fizetésére is. Ez van. Ez jutott.

2018. április 15., vasárnap

KÖNNYŰ TESTI SÉRTÉS?



            Nataša Bekvalac 37 éves. Újvidéken született. Foglalkozása: énekesnő. Családi állapota: kétszer elvált, tavaly szeptemberben ment harmadszor férjhez. Két kislánya van. A második februárban született.


            Feljelentést tett a rendőrségen, mert a férje megverte. Rugdosta, belevágott a császármetszéssel szült nő még nem teljesen összeforrt sebébe. Húzta a hajánál fogva. Ütötte-verte, ahol érte. Az orvosi jelentés szerint agyrázkódása volt, a szeme alatti foltok, karmoláshelyek árulkodnak a bántalmazásról.
            A verést azért kapta, mert amikor a férje részegen hazaért hajnalban, Nataša megnézte a telefonját, és több szerelmes üzenetet is megtalált. Ebből lett a vita, majd az ütlegelés.
            A rendőrség az ügyet könnyű testi sértésként kezeli. A férjet kihallgatták, majd szabadon engedték. Azt nyilatkozta, hogy ő csak picit meglökte a feleségét, majd az magától esett el, és verte össze magát. A szerbiai törvények értelmében könnyebb testi sértésért 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetés róható ki, súlyos testi sértésért pedig 2 évtől 10 évig terjedő börtön. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint, a családon belüli erőszakért felelősek megúszták felfüggesztett büntetéssel.
            A szerb sajtóban megjelent kommentárok megdöbbentettek. A válaszadók fele elítéli a történteket, másik fele szerint megérdemelte az énekesnő a verést. Minek nyúlt a telefonhoz, kellett már neki egy kiadós pofon, minek ment háromszor férjhez, csak kitalálta, hogy bántották, az énekesnők mind k.rvák... Az áldozatot teszik felelőssé, mert kiprovokálta, hogy verjék. Azt írják, ennyi erőszak belefér a szerelembe. A nőknek meg kell tanulniuk, hogy kuss a nevük.
            Az, hogy hányszor ment férjhez, az ő saját magánügye. Hogy kinek szült gyereket, az is. Lehetne bárkiről szó, orvosról, bolti eladóról, háziasszonyról. Egyetlen nőt, anyát, gyengébbet, senkit sem szabad bántani. Nincs az az ok. Nincs mentség rá. Nataša közszereplő, ezért kap nyilvánosságot az ügye. Hányan élnek még olyanok, akiket fizikailag, pszichikailag bántalmaz a férjük, barátjuk, de sosem jut el történetük a nyilvánossághoz? És mindazok, akik egyetértenek a férj hozzáállásával, hogyan viszonyulnak otthon, a négy fal között szeretteikkel?
            Az énekesnő már évek óta támogatja az Állítsuk meg a nők elleni erőszakot! kampányt. Nyíltan a bántalmazott nők mellé állt, azt nyilatkozta, hogy ő sosem tűrné bántalmazást. Az ügyvédje már a válásról beszél. És szomorú, hogy a kommentelők meg azt találgatják, hogy ki lesz a negyedik férje…
            Szerbiában hiába beszélnek egy erőszakmentes világról, ha a fejekben még nincs rend...  
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...