A FÉREG VÁLASZA

            

             A Fidesz megnyerte. Az ellenzék elveszítette.

            Látom, ideges vagy. Nem haragszom rád a szavaidért, pedig féregnek neveztél, selejtes genetikai halmaznak. Engem, és több százezer külhoni magyart. Gondolom, ellenem voltál már 2004. december 5-én is. Bedőltél annak a szövegnek, hogy majd elveszem a munkád, majd fizetned kell utánam mindenféle adót, majd beköltözöm a házadba, olcsó munkaerő leszek. Hogy itt hagyok mindent, rohanok Magyarországra, megszerzem a nyugdíjad is. Riogattak alaptalanul. Ilyen ez a politika. Tudod, maradtunk még több százezren a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben elszántak, akik itt szeretnének boldogulni. Igen, így írják, mindet nagybetűvel. Itt szeretnénk megmaradni. Itt szeretnénk tanulni, dolgozni, gyereket nevelni, boldogok lenni. Kijárni őseinkhez a temetőbe, behúzódni a templom hűvösébe megnyugvást keresni.

            Trianon adóját folyamatosan fizettük, fizetni fogjuk halálunkig. Nem könnyű az életünk, de igyekszünk. Megvívjuk a magunk kis csatáit minden nap. Az egyik hatalommal, a másik hatalommal. Országaink vezetőivel. A két baráttal.  És talpra állunk a legvészesebb helyzetekben is.

            Engem úgy tanítottak, hogy egy az ország, egy a haza, egy a nemzet. Te ezzel nem értesz egyet, kétségbe vonod a magyarságom.  Tudod, nálunk a hazaszeretet mélyről jön. A magyar nyelvet, a magyar kultúrát az anyatejjel szívtuk magunkba. Ide születtünk, kitartunk, pedig ver a sors bennünket rendesen. Kilógunk innen is, onnan is.

            Te megátkoztál. Súlyos csapást, balsorsot kívántál. Rossznak, gonosznak neveztél, szidalmaztál. Emberi méltóságomat sértegeted. Azt mondod, miattam győzött a Fidesz. Tévedsz. Nem miattam. Nézz szét magad körül, nézz szét Magyarországon, nézd meg a választási eredményeket…  És számolj… Ott keresd a bűnöst…

            Én nem gyűlöllek.  Szívesen látlak, hogy megmutassam, milyen a délvidéki vendégszeretet. Örömmel bemutatom a környezetem. A barátaim. A kórházat, az iskolát. Mesélek neked az életünkről, a gondjainkról, arról, hogy mi fáj, minek örülünk.

            Ne politizálj, ne szitkozódj, nem állj jól neked… Figyelj másra! Észrevetted, hogy a gyereked hazaért az iskolából? Örültél, hogy jól érezte magát? Láttad a mosolyát? Meghallgattad a gondjait? A párodtól kérdezted, hogy milyen volt a munkahelyén? Feltűnt, hogy hétágra süt odakint a Nap? Nem is olyan régen még az volt a legnagyobb gondod, hogy hideg van, fázol. Azt észrevetted, hogy kitavaszodott, virágba borultak a fák, csicseregnek a madarak? Vagy csak állandóan morogsz, szitkozódsz? Állandóan másokat hibáztatsz? Állandóan a politikára gondolsz?

            Tudod, vannak hasznos paraziták, jó férgek is. Határon innen és túl. És rád is ugyanaz a Nap süt…