2016. november 20., vasárnap

TISZTELT HONFITÁRSAM!

Tisztelt Honfitársam, tisztelt Orbán Viktor!
        Remélem, nem lepődik meg a megszólításon, hiszen nemrég levelet írt nekem a népszavazással kapcsolatban. Október 2-án Önnek volt szüksége rám, most hallgasson meg engem is.
        Írta, hogy a népszavazás tétje, hogy a fejünk fölött senki sem hozhat döntést abban, hogy kivel akarunk együtt élni, és kivel nem. Most, hogy a fejem felett repked Budapestről Nišbe, eszembe jutott ez-az. Remélem, hogy a magyar és szerb miniszterek kétoldalú találkozóin a vajdasági magyarokról is esik szó. Hogy az a több száz üzletember, aki a Nišben megrendezendő üzleti fórumon jelen van, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az egészségügy, a vegyipar, az építészet, az energetika, a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások, a gépipar, a textilipar, a bútoripar, valamint az információs és kommunikációs technológiák területéről, a vajdasági magyaroknak is ad munkát. Itt fektet be, ezzel is segítve rajtunk. Tudja Ön, hogy mekkora a munkanélküliség? Hogy hány értelmes magyar gyereknek beázik a cipője? Hogy jelen pillanatban is hányan fáznak, miközben Ön a niši tiszti klubban izzad? Hogy sok ember másnapos kenyeret vesz, mert az olcsóbb, mert nincs pénze frissre? Hogy hányan éheznek, miközben Önök a svédasztalról csemegéznek?
        Előttem a levele. Benne a szöveg, hogy soha nem látott bevándorlási válsággal állunk szemben. Itt, a Vajdaságban meg soha nem látott szegénységgel. A mi válságunkat nem Brüsszel rossz politikája idézte elő, hanem az ember, akivel most éppen vacsorázik. Igaza van, elhibázott politikai döntések miatt emberek hagyják el szülőföldjüket, és veszik az irányt Európa felé. Nem csak Szíriából, Pakisztánból, hanem az Ön magyarsága is a Vajdaságból, Magyarországról. Azért mennek, mert vezetőink felelőtlen ígéreteket tesznek. Olyasmit ígérnek, amit lehet, hogy nem is szabad betartani. Ezzel becsapnak bennünket. Vezetőink elhibázott politikája kockára teszi kultúránk jövőjét, mindennapjaink biztonságát, hazánk gazdaságát. Hazáink gazdaságát. Köszönet, hogy magyar állampolgárságot adott, így lehetőségünk van elmenni.
        Azért beszélek hazáinkról, mert én Szerbiát és Magyarországot is a hazámnak tekintem. Itt sem, és ott sem vagyok otthon. Pedig magyar vagyok. Szerbiában élő magyar. Aki magáénak érzi mindkét himnuszt, de énekli a székelyt is, mert nekünk, vajdaságiaknak nincs ilyenünk.
        Azt kérte tőlem, hogy mondjak nemet a kényszerbetelepítésre. Én arra kérem Önt, mondjon nemet a hamis ígéretekre, a valóságtól elrugaszkodott politikára, mert ezzel tönkretehetjük a magyar nemzet, gyermekeink jelenét és jövőjét. Igaza van, ez így nem mehet tovább. Mi, vajdasági magyarok nagyon jól tudjuk, mi a tét. Tudjuk, milyen az, amikor megváltozik falvaink, városaink etnikai, kulturális és vallási összetétele. Tudjuk, milyen az, amikor betelepítenek hozzánk koszovói embereket.
         A vajdasági magyarok számíthatnak Önre?
        Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem! A Vajdaságot sem. Kérem, mesélje ezt el barátainak, ismerőseinek is!
Üdvözlettel,
Egri Emma
valahonnan a Vajdaságból

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...