Ritkán alszom délután. Ma sem kellett
volna. Rémálmaim voltak. Tereltem a kecskéket, a juhokat, a barmokat, a
tarisznyámban vittem a pénzt. A tizedet. A dézsmát. Zokogtam a földesúr előtt.
Megalázkodtam. Könyörögtem. Kértem, hogy ne vegye el tőlem azt, amiért keményen
megdolgoztam, ne kelljen odaadnom. Nem tudom így miből etetni a gyerekeimet.
Fáznak, nincs mit felhúzniuk, éhesek. Nem hatódott meg. Vastag ajka azt
üvöltötte, hogy mit akarok, nem elég nekem az, ami marad? Osszam be! Dolgozzak
többet! Ne lustálkodjak! A Bibliában is olvashatunk a tizedről. Meg hogy hány
uralkodó bevezette annak idején, és mi van akkor, ha most ő is bevezette…
Ajánljam fel a tizedet jó célokra, majd az utódaim hálásak lesznek érte egyszer.
Egyszer… A földesúr a valóságban sem
jóságos. Most azt szajkózza, hogy januártól emeli a fizetéseket, a nyugdíjakat.
Nem igaz, hogy a „tizedet” adja vissza. Sokkal többet tesz értünk, soha nem
látott magasságokba szökik a járandóságunk. Hazugnak nevezi mindazokat, akik
ezt nem értik, akik nem egyeznek vele.
Szóval, 2014-ben a kormány csökkentette
Szerbiában a béreket, a nyugdíjakat. Januártól meg emelni fog. A nagyfőnök azt
állítja, hogy jelentősen. Én azt állítom, hogy nem igaz.
A nominális érték az a névérték. A 100
dinár akkor is 100 dinár, ha az infláció miatt a vásárlóértéke csökken. A reálérték
pedig az inflációval korrigált érték.
Ha reálisan nézzük, akkor a katonaság, a
rendőrség, az egyetemeken, az adminisztrációban dolgozók kevesebbet keresnek,
mint 3 éve. Nem is kevéssel. Az egészségügyben dolgozók fizetése 0,9%-kal, az
oktatásügyben dolgozóké pedig 3%-kal lesz magasabb. Ez 1200 dinár valójában.
Mi a helyzet a nyugdíjasokkal? Azok,
akiknek a nyugdíja 25 ezer dinár alatt volt, 1000 dinárral kapnak majd többet
2018-ban. A pénz azonban kevesebbet ér reálisan. Kevesebb élelmiszert vehetnek.
Kevesebb gyógyszert. És ez a jelentős növekedés! Akiknek 25 ezer felett volt a
nyugdíjuk, semmi jóra nem számíthatnak, jövőre kevesebből kell gazdálkodniuk,
mint 2014-ben. Ők sem nominálisan, sem reálisan nem érik el a 3 évvel ezelőtti
szintet.
A fogyasztói kosár 2015-ben 1,9%-kal,
2016-ban 1,2%-kal, 2017-ben pedig 3%-kal emelkedett.
Mesélhet a nagyfőnök, amit akar.
Fényezheti magát. A kormányt. A százalékok, a matematika önmagáért beszél. Egy
szó mint száz: ők egyre jobban élnek… Mi meg egyre rosszabbul…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése