2017. október 28., szombat

AMIKOR EGY FIÚ BEFOGADJA A SZÜLEIT...

        A régi szép világban a szüleink mindent „kreditre” vettek. Bútort, háztartási cikkeket, építőanyagot. Manapság is nagyon sokan élnek a lehetőséggel, hitelt vesznek fel, hogy például az elromlott mosógép helyett újat vegyenek, vagy hogy fizessék gyermekük egyetemi tanulmányait. Lakásvásárlásra is különböző hitelek közül választhatnak az érdekeltek. A mai helyzetben a minimális fizetésből esélyük sincs a fiataloknak házat építeni, felújítani.
        Pár évvel ezelőtt a bankok kecsegtető svájci frank alapú kölcsönöket ígértek. Alacsony kamattal. A dináralapú hitelek drágábbak voltak, a külföldi devizában történő eladósodás csábítónak ígérkezett. A bankok kihasználták, hogy az emberek tudatlanok, őket csak a nyereség érdekelte. Nem nagyon hangsúlyozták, hogy az árfolyam hirtelen megugorhat, kockázatot jelenthet, a törlesztőrészlet is hatalmasat emelkedhet. Így is történt. Jött a pénzügyi válság, változott a svájci frank árfolyama. Az emberek addig is nehezen fizették vissza az adósságukat, az árfolyamváltozással viszont lehetetlenné vált a törlesztés. Mivel csak dinárban tudtak fizetni, a fizetendő részletek magasabbak lettek, az adósság sok esetben megduplázódott. Egyszerűen teljesíthetetlenné vált a visszafizetés. Húszezer család került kilátástalan helyzetbe Szerbiában, közülük sokan búcsút mondhattak az otthonaiknak, a vállalkozásaiknak. Az utcára kerültek. A tavalyi évben mintegy ezer családdal történt meg az eset, hogy elveszítették a tetőt a fejük fölül. Ők nem azt szeretnék, hogy valaki eltörölje az adósságukat, hanem hogy a bankok igazságosan járjanak el, különféle kamatokkal ne hozzák még nehezebb helyzetbe őket. Normális országokban segítettek a bajba jutottakon, nálunk ilyen meg sem fordult a hatalmon lévők fejében.
        Egy délvidéki középkorú házaspárnak is rémálommá vált az élete. Miután esélyük sem volt, hogy visszafizessék a felvett kölcsönt, érkeztek a végrehajtók, elárverezték a házukat. Áron alul kelt el. A fiukhoz költöztek, aki családjával a nagyszülőktől örökölt házban élt. Pár hét múlva ide is bekopogtattak a végrehajtók, mivel az elárverezett ingatlan értéke nem fedezte a hitel összegét. Lefoglalták a házban található dolgokat. Valójában a fiúnak semmi köze az esethez, mégis szenvedő alanya lett. Csak azért, mert befogadta eladósodott szüleit a házába. A fiú nem tudta bizonyítani, hogy a lefoglalt tárgyak az ő tulajdonát képezik, és nem a szülei hozták oda. Nem voltak számlái a nagymamától örökölt tányérokra, a tíz éve vásárolt mosógépre, az esküvőre kapott mélyhűtőre.
        Tudatlanok vagyunk. Nem ismerjük a törvényeket. A végrehajtásról szóló törvényt sem. Ebben szerepel, hogy ha az adósok új lakcímre költöznek, akkor a végrehajtóknak joguk van onnan is elárverezniük a dolgokat. Teljesen jogszerűen. Az ott lakónak, az eredeti tulajdonosnak kell perelnie az államot, be kell bizonyítania számlákkal, hogy azokat ő vásárolta. Kérdezem én, hányunknak van számlája a piacon vásárolt fazekakról, a gyermekkori könyveinkről, a kínai boltban olcsón megszerzett lámpáról, a nem is tudjuk, mikor vett tévéről?
(fénykép: RAS Srbija)
        Abszurdisztánban abszurd dolgok történnek. Ha valaki elveszíti a lakását, valahová el kell költöznie. Be is kell jelentkeznie az új lakcímre. Ha történetesen van adóssága, akkor bajba sodorja azokat, akik befogadták. A családtagjait. A jószándékú embereket. Ha albérletbe megy, a főbérlőjét. Mi legyen ezekkel az emberekkel? Ne fogadja be senki őket?

        Nem is kérdéses, hogy én is azt javasolnám, hogy a szüleim költözzenek hozzám ilyen esetben. Főleg, hogy miattam vették fel a kölcsönt, hogy nekem legyen egyszer egy lakásom. Ha emberséges vagyok, földönfutóvá válok én is. A törvényben sok joghézag van, éppen azt alkalmazzák, amelyik megfelel az uralkodóknak. Ha nem veszünk fel kölcsönt, nem haladunk egyről a kettőre. Ha felveszünk, még annyira sem. Megoldás?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...