CSENGŐKRÁCIA

        A -krácia főnévképző. Görög eredetű szó, uralmat, erőt jelent. Ha egy országban demokráciáról beszélünk, akkor népuralom van. Ha a politikai hatalom egyetlen személy kezében van, akkor autokráciáról van szó. A bürokrácia megnehezíti az ügyintézést.

        A szerb parlamentben megjelent a csengőkrácia is.

        A fejlettebb állatoknál megfigyelhetjük a tanult magatartásformákat. Ők képesek felfogni, feldolgozni a külvilág ingereit, így alkalmazkodnak a környezetükhöz. Valamilyen tapasztalatot szereznek, tanulnak valami újat. A feltételes reflex kialakítása is tanulás eredménye. Ha a kutya többször egymás után úgy kap enni, hogy közben hallja a csengőt is, akkor, nem is olyan sokára, ha megszólal a hang, megindul a nyálelválasztása. No, de a feltételes reflexet el is lehet felejteni, ha a kutyuska a csengőszó után nem kap hamikázni. Lehet ám jutalomfalattal is tanítani…

        A parlamentben ülőknél is valami hasonló figyelhető meg. Érdekesek ezek a haladók meg a koalíciós partnereik. Csücsükélnek Belgrádban jó pénzért, fizetjük őket rendesen. Maja házelnök valamilyen pénzügyi terv elfogadásáról beszél. Senki nem figyel rá, a honatyák és honanyák cseverésznek, olvasnak, a telefont nyomkodják. És akkor megszólal a csengő… Maja végzi a feladatát. Mint az állatoknál…

Bari nyakán kicsi csengő,

Kolompot kap, hogyha megnő,

Körbeugrálja a mezőt,

Bégeti a bárányfelhőt.

        Hirtelen mindannyian vezényszóra megnyomják a gombot.  Szerintem, fogalmuk sincs, hogy éppen milyen kérdésben döntöttek...

     

    A feladatukat elvégezték, a gombot megnyomták. Beszélgetnek tovább, olvasnak, nyomkodják a telefonjukat. A jutalomfalatot megkapják. Ezt még a patkány is tudja. Csak ő takarmányt kap, a parlamentben ülők meg egy rakás pénzt. A nagyfőnök elégedett. A nép hallgat. Kolomppal a nyakában. 

ÚJ MEGFIZETTETÉSI RENDSZER A BELGRÁD-SZABADKA AUTÓÚTON

        2017. december 5-től már zárt rendszer szerint kell fizetni a Belgrád-Szabadka autóút használatáért. Annyit fizetünk majd, amennyi kilométert megteszünk. Amikor csatlakozunk az autóútra, kapunk egy szelvényt, amikor meg elhagyjuk a szürke ötven árnyalatát, a szelvény felmutatásával igazoljuk, hogy mekkora távon használtuk az utat. A Szerbia Útjai Közvállalat üzembe helyezi a leágazásokon épített kapukat, és új megfizettetési rendszer lép életbe. A szerb kormány jóváhagyta az érvényes díjszabást is. A topolyai és a szabadkai északi bekötőút közötti, 33,30 kilométeres autóútszakasz használatáért az Ia kategóriájú járműveknek 40, az I kategóriának 80, a II.-nak 110, a III.-nak 230, a IV.-nek pedig 460 dinárt kell fizetnie. Szabadka és Nagyfény között 40, Szabadka és Bácsfeketehegy között pedig 120 dinárjába kerül az autósoknak az úthasználat. A verbászi elágazásnál 200, az ókéri kijáratnál pedig 240 dinár illetékkel kell számolni. Újvidékig 350 dinár az útpályadíj, Belgrádig 560. Ezek az árak szerepelnek jelen pillanatban a Szerbia Útjai Közvállalat honlapján.

        Az új megfizettetési rendszer 2017. december 5-én 12 órakor lép érvénybe.

        A szerbiai autóutak a környező országokhoz viszonyítva a legrosszabb állapotban vannak, mégis nálunk kell a legmagasabb árat fizetni a használatukért.

           A táblázatban lévő árak a Belgrád-Szabadka útvonalra vonatkoznak. 
        Ez a táv oda-vissza annyiba kerül, mint egy tíz napra érvényes matrica Magyarországon… 

A TARTOMÁNYI KORMÁNYELNÖK, KÖLTŐ

        Van nekünk egy országunk. Van nekünk egy Vajdaság nevű tartományunk. Annak van egy vezetősége. Egy kormányelnöke. Igor Mirović. Egy haladó politikus, közgazdász, irodalmár.

        Régebben a radikálisoknál tevékenykedett, akkor szonetteket írt Šešeljhez, majd 2008-ban úgy érezte, neki is váltania kell, belépett a haladókhoz. Volt már pénzügyminiszter-helyettes, megbízott mezőgazdasági miniszter, regionális fejlesztési és helyi önkormányzati miniszter, a Vojvodina röplabdaklub elnöke. Újvidék polgármestere is szeretett volna lenni, de ez a vágya nem sikerült neki. 

        Sok mindenhez érthet ez az ember a megbízatásai alapján. Az utóbbi időben inkább politizál, az irodalmat kissé hanyagolja. Két verseskötete jelent meg. 1994-ben a Nebo nad Vizantijom (saját fordításban: Bizánc felett az ég) és 2003-ban a Kremen plamen (Kovakő láng - meghagyom az utókornak az irodalmi fordítást).

        Beodra (Novo Miloševo) egy alig 6000 lakosú kis falu Törökbecse községben. Közel 1000 magyar él ott. Ott van a székhelye a Bánáti Kulturális Központnak, mely az első magán kulturális központ Szerbiában. 2006-ban alapították családi vállalkozásként, igazgatója Radovan Vlahović irodalmár. Könyvkiadással, kulturális rendezvények, fesztiválok, zenei rendezvények, képkiállítások szervezésével foglalkoznak.

        Tavaly megalapították a Költészet Köztársaságot. Van himnusza, államelnöke, alkotmánya, útlevele, több mint 50 állampolgára. Az ötletet támogatta a törökbecsei önkormányzat és a Művelődésügyi és Tájékoztatási Minisztérium. Az egyéves évfordulón egy díjat is átadtak. Az elmúlt 50 év legjobb könyvét díjazták, mely még nem kapott semmilyen elismerést. Eszembe nem jutna, hogy ilyen kritériumok alapján ítéljek oda egy díjat… Az elmúlt 50 év legjobb könyve, mely még nem kapott semmilyen elismerést… Szerintem, a világon sincs még egy ilyen…

        És ki kapta az elismerést? A haladó tartományi kormányfő, Igor Mirović. A 2003-ban megjelent kötetéért. Világbajnok ötlet. Most mit csodálkozzak, Mirović könyve megfelel a követelményeknek, az elmúlt 50 évben írta, a kutya sem ugatta meg, nem hogy díjazta volna… A tartományi kormányfő költészetének elismerését, az egyik legtekintélyesebb tudományos és irodalmi központ, a Matica Srpska vezetője ajánlotta. A jutalmak között szerepel az is, hogy újra kiadják a kötetet… Majd a tartomány támogatja…

        Különben a Költészet Köztársaság alkotmányának (hogy én miket nem olvasok el!) második pontja világosan kimondja, hogy a költészet nem állhat egyetlen ideológia illetve politika szolgálatában sem…

        Hallottam egy versét, a „költő” saját tolmácsolásában. Nem hiszem, hogy valaki lefordítja egyszer magyarra e sziporkákat. Bár, sosem lehet tudni. A koalíciós partner bármire képes… 

KEZDŐDIK A PETÁRDA-ŐRÜLET

        A kutyuskám féléves volt, amikor először szembesült a szilveszteri petárda-őrülettel. Gondos gazdiként felkészültem a reakciójára, mégis borzasztó volt figyelni. Egész nap durrogtattak az utcán, egyszerre több irányból érkezett a sivító hang. A kis ártatlanság pánikszerűen rohangált, hiába voltam mellette, nem érezte biztonságban magát. Megriadt, remegett, vonyított. Még a szeme is könnyes volt.  Mintha menedéket keresett volna, az ölembe bújt. Simogattam, kedvenc finomságával próbáltam elterelni a figyelmét.

        A történet minden évben megismétlődött. Sosem hagytuk magára, mindig volt mellette egy őt szerető, vigasztaló ember. Nem szerettem volna, ha a kutya rémálma a mi rémálmunk is lett volna. Hogy elszökjön, hogy világgá fusson, hogy kóboroljon, hogy ne velünk töltse a mindennapjait.

        A petárdázást nem szokta meg. Az a gyanúm, hogy sosem fogja. Vannak az antipetárdások, akik nyugalmat szeretnének, meg vannak a petárdások, akik meg szórakozni, lövöldözni. A kétfajta kívánságot nem lehet egyszerre teljesíteni. Ez a lemez két oldala. Nem csak a kutyatulajdonosokról van szó, nem csak őket zavarja. Felriad a kisgyermek is az álmából, vigasztalhatatlanul zokog egy ideig. A szülő meg ideges, szidja a petárdázó gyerekeket, felnőtteket.

        Szerbiában A közrendről és közbiztonságról szóló törvény módosítása alapján szigorúbb büntetések lesznek. 50 ezertől 100 ezer dinárig terjedő bírságot kell fizetniük azoknak, akik pirotechnikai eszközöket használnak. A kiskorú gyermek helyett a szülő felel. Neki kell fizetnie vagy közmunkában ledolgoznia a pénzösszeget.

        Dum-bum, Darázs, Robogó szőnyeg, Fütyülős, Kis Zöld, Viking, Zeusz, Dollár, Fekete özvegy. Nemcsak az interneten lehet megrendelni pillanatok alatt, hanem bármelyik piacon az asztal alól is be lehet szerezni, az üzletekben a pult alól húzzák elő az árusok. A „kínaiban” is van minden… Nem legális, de keresett cikk. A lányom mondta, hogy három osztálytársa is elkezdte már árulni.  18 éven aluliak nem is vásárolhatnának… A kereskedelemről meg szó sem lehetne…

        A petárda nem játék, a gyerekek azonban nem érzékelik a veszélyt. Nem értik meg, hogy nélküle is lehet szórakozni.

        Minden évben az illetékesek figyelmeztetnek arra, hogy milyen következményei lehetnek a petárdázásnak. A netet elárasztják a különböző videók, amikor valakinek a kezében felrobban.  Nem sok hatása van. A petárdázók petárdáznak. Még nem olvastam, hallottam sehol sem, hogy valakit is megbüntettek volna érte. A kutyák vonyítanak, a kisgyermekek felriadnak, a szülők szitkozódnak.

        Ki ellenőrzi majd a közrend betartását? Milyen büntetéssel sújtják azokat, akik árulják? Erről nem szól a törvény.

        Nem logikus a történet. Petárdázni nem szabad, venni pedig bárhol lehet, minden sarkon árulják… Lesz valami kivétel, amikor mégis megengedett a durrogtatás? Mint Magyarországon, hogy az újévi ünnepek alatt lehet? Ami Szerbiában kicsit elhúzódhat, mivel december 31-től január 13-g csak ünnepelünk… 

ŐK NYOLCAN

        Nyolc vajdasági önkormányzat képviselője együttműködési megállapodást írt alá. Az ötlet a tartományi kormánytól származik, és az a célja, hogy ők nyolcan közösen képviseljék régiónkat mindenféle nemzetközi találkozón, vásáron. Hogy bemutassák a befektetési lehetőségeket, hogy idevonzzák a külföldi beruházókat, ezáltal gyorsabban fejlődik majd a gazdaság. 

        Újvidék, Szabadka, Pancsova, Zombor, Nagybecskerek, Nagykikinda, Mitrovica és Versec polgármesterei írták alá a megállapodást. A részleteket még nem lehet tudni, de már tapasztalatot cseréltek a városok első emberei. Ott volt a Tartományi Kormány alelnöke is, aki hangsúlyozta, hogy Vajdaság egy kiváló hely, sok mindent tud nyújtani a pénzét nálunk befektetni szándékozóknak. Gyorsan fejlődik az infrastruktúra, minőségi munkaerővel rendelkezik, szorgalmas munkások dolgoznak erre, ipari zónáiban minden lehetőség adott…

        A programot majd közösen dogozzák ki, és a Vajdasági Fejlesztési Ügynökség felügyeli, hogy minden megvalósuljon.

        Biztosan lesznek majd előadások, továbbképzések, szórólapokat osztogatnak, kiadványok jelennek meg minden nyelven… Fellendül a gazdaság, a mezőgazdaság, érkeznek a turisták… Úgy legyen… Remélhetőleg, Szabadka polgármestere nem üvölti le a fejüket, nem szidja a családfájukat, nem pofozza meg őket…

        Ja, és hol vannak a többségében magyarlakta önkormányzatok? Magyarkanizsa, Törökkanizsa, Zenta, Csóka, Óbecse, Topolya és Kishegyes? Vagy ők külön programmal indulnak?

A BELGRÁD-BUDAPEST VASÚTVONALRÓL

        A kínai vezetők kitalálták, hogy szorosabbra fűzik gazdasági kapcsolataikat a térségünkben. Vágyakoznak sok mindenre a közép-kelet- és kelet-európai országok, a kínaiak meg számolgattak, és úgy döntöttek, hogy megéri nekik pénzt adni a vágyakozóknak.

        Csúcstalálkozóra hívták az országok kormányfőit Budapestre. Megérkezett Li Ko-csiang kínai miniszterelnök is. Új üzleti, befektetési, kereskedelmi lehetőségeket keres. Kemény matematika áll a dolog mögött, nem csak szeretetből mosolyog. Hitelt ajánl. Kamattal. Adja a pénz, meg hozza a munkásait. Nem munkahelyteremtő beruházási szándékkal érkezett. 16+1. Ezen a néven fut a találkozó. Már hatodik alkalommal. Van üzleti fórum is, ahol több száz kínai és kelet-közép-európai vállalat vezetői köthetnek üzletet.

        Pesten kezelget Orbán Viktor és Ana Brnabić. Büszkék, hogy a kínai pénz majd felvirágoztatja a két országot. Örülnek, hogy lesz Budapest–Belgrád vasútvonal. Igaz, hogy vagy 2 milliárd dollárba kerül csak a szerbiai szakasz, de a miénk lesz. Még a dédunokáink is fizetni fogják a hitel részleteit... Ez a világ legdrágább vasúti befektetése. A szakemberek kiszámolták, hogy 2400 év múlva térül Szerbiának és Magyarországnak... Megéri? Ki tudja, mit szállítanak majd az Új Selyemúton...

        A politikusok csak megnyitották a kapukat. A munkát a gazdasági, üzleti szakemberek végzik el. Kínába szállítják a kukoricát, és még magyar mézet is lehet ott vásárolni egyszer. Szerbiába is áramlik a kínai pénz, épül az autópálya, érkeznek a „kici kínaiak“ befektetni...  

        Magyarország kiírta a közbeszerzési pályázatot a magyar oldalon lévő 152 km vasútvonal felújítására. 550 milliárd forintról van szó... Kamatokkal 750 milliárdról... Vagyis 1 km = 5 milliárd forint.

        Szerbia jobban áll. Ma már el is indulnak a munkálatok a Belgrád központi megállója és az Ópázova közötti 35 kilométeres szakaszon. Ez a rész alig 350 millió dollárba kerül, és ha elkészül, a vonatok 200 kilométeres óránkénti sebességgel repesztenek...

        Jelen pillanatban nyolc óra hosszáig tart vonattal Budapestről Belgrádba jutni. Ha kész lesz egyszer az új pálya (a tervek szerint 3-4 év), ez 3 és fél órára csökken. És a magyar oldalon „csak“ 160-nal suhannak a vonatok... 
            Én már annak is örülnék, ha a vonat néha 50-nel menne Újvidék és Szabadka között. Ha kevesebbet késne, ha kevesebbet várakozna... 

VALÓSÁG VAGY CSAK ÉRDEKES ADATOK?

        A belgrádi székhelyű Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézetben november 22-én sajtótájékoztatót tartottak. Egy kutatás eredményét ismertették a szakemberek, a szerbiai gyerekek egészségügyi állapotát vizsgálták, elemezték. Az iskolapszichológus, az egészségügyi világszervezet képviselője, a minisztériumi dolgozók elmondták, hogy nagyon jelentős kutatásról van szó. Megismerhették a gyerekek véleményét, felmérték az állapotukat, szokásaikat, és megfelelő lépéseket tudnak tenni a jövőben a megelőzés érdekében.

        3267 diák töltötte ki a tesztet. Ötödikes, hetedikes és elsős középiskolás gyerekekről van szó. Szerbia minden rétegét igyekeztek érinteni, nagyvárost, kisvárost, falut.

        Íme, az eredmény:

Vélemény az életükről és az egészségügyi állapotukról:

-      a diákok kétharmada kitűnőnek minősítette az egészségügyi állapotát,

-      az életminőség szempontjából a legtöbb diák (79,70%) elégedett az életével,

-      a diákok kétharmada (67,70%) kijelentette, hogy hetente egyszer jelentkezik valamilyen egészségügyi problémája.

Vélemény a családról:

-      a legtöbb diák nyíltan beszélgethet a gondjairól szüleivel, 73,30%-uk mond el dolgokat az édesapjának, 86,4%-uk az édesanyjának,

85,60%-uk értékeli pozitívan a családi kommunikációt, gondolja úgy, hogy a családban minden fontos eseményről beszélgetnek,

-      84,30%-uk szerint a család mindenben támogatja őket, megkapják a szükséges érzelmi támogatást.

Vélemény az iskoláról:

-      a diákok 38,40%-a nem szereti az iskolát,

-      a diákok négyötöde (80%) úgy érzi, hogy osztálytársai elfogadják,

-      38,40%-uk szerint „nehéz” az iskola (főleg az elsős középiskolás fiúk szerint),

-      54%-uk bízik a tanáraiban,

-      a diákok háromnegyede (75%-a) szerint a tanárok elfogadják őket olyanoknak, amilyenek.

        A barátokról:

-      a gyerekek 66,30%-a úgy gondolja, hogy barátaik próbálnak segíteni nekik a nehéz pillanatokban, 80,90%-uk azt mondja, hogy vannak barátaik, akikkel megoszthatják örömüket és bánatukat.

        Az elektronikus médiáról:

-      a legtöbb diák az SMS-t használja a mindennapi kommunikációra (53,80%).

        Az étkezési szokásokról:

-      hétközben 54,30, hétvégén 83,90%-uk reggelizik,

-      naponta 19,30%-uk fogyaszt gyümölcsöt, 24,30%-uk zöldségfélét, 43,40%-uk édességet,

-      a diákok ötöde naponta többször is iszik szénsavas üdítőt.

        A túlsúlyról:

-      a lányok nagyobb százalékban gondolják azt, hogy túlsúlyosak, míg a fiúk inkább hízni szeretnének,

-      a hetedikes fiúk 25,90%-a szenved felesleges kilóktól,

-      a diákok 15 százaléka diétázik.

        A mozgásról:

-      a fiúk többet mozognak, mint a lányok,

-      20,80%-uk sportol iskolán kívül is.

        A dohányzásról, az alkoholról és a marihuánáról:

-      a diákok 17,50%-a cigizett már, közülük 58,60% napi szinten dohányzik is,

-      majdnem minden második diák ivott már alkoholt, 34,30%-uk az utóbbi egy hónapban is fogyasztott,

-      25,60%-uk volt már részeg, az ötödikesek 5,40%-a, a hetedikesek 16,90%-a, az elsős középiskolások 44,40%-a,

-      marihuánás cigit a 15 évesek 12,50%-a szívott már.

        A szabadidőről:

-      a diákok 39,20%-a több mint két órát tölt naponta tévézéssel, számítógépezéssel.

        Az erőszakos viselkedésről:

-      az elmúlt pár hónapban a diákok 15%-a bántalmazott más gyermeket,

-      áldozat 17%-uk volt,

-      a diákok kétharmada még sosem verekedett.

        A szexualitásról:

-      az elsős középiskolások 22,90%-ának volt már szexuális kapcsolata.

        Érdekes adatok. Dr. Pusztai Zsófia, az Egészségügyi Világszervezet belgrádi irodájának vezetője is meglepődött, hogy a gyerekek közel 80%-a elégedett az életével. A szerbiai diákok boldogok. Imádják az édességet, a szénsavas üdítőitalokat, kicsit ritkán esznek gyümölcsöt, zöldségfélét, kicsit sokat isznak, nem sokat sportolnak, de szeretnek iskolába járni, jól érzik magukat a családban, vannak barátaik, tanáraik, akik elfogadják őket.

        Mennyire vették komolyan a gyerekek a felmérést? Őszintén válaszoltak? Ez a valóság, tényleg minden rendben van Szerbiában, vagy ezek csak adatok?

VÁRAKOZÁS

        Bezzeg az én időmben… Hogy utáltam ezt a mondatot gyerekkoromban… Meg is fogadtam, hogy én nem mondom majd sosem. Nem is mondom, csak gondolom. Mert bezzeg az én időmben középiskolásként legkésőbb este 10-re otthon kellett lennem. 18 éves koromban 11-ig volt a kimenőm. Ez nem csak rám vonatkozott, hanem mintha összebeszéltek volna a szülők, minden barátomat, barátnőmet eddig engedtek el. Ez volt a normális, az elfogadott. Hatkor indultunk, sétáltunk, diszkóztunk. Fiúztunk is. A cigit is kipróbáltuk. Az alkoholt is. Értünk is izgultak. A bezzeg a szüleim idejében történtekről nem is beszélek…

        Értem én, hogy változott a világ, meg most más időket élünk, de akkor is. Nem tartom magam konzervatívnak, úgy érzem, haladok a korral, de vannak dolgok, amiket nem vesz be a begyem. Ilyen a hajnalig tartó szórakozás is. A szerintem nem normális lett a normális.

        Én egy olyan anyuka vagyok, akivel meg lehet beszélni dolgokat, gondolom én. Magas toleranciaszinttel rendelkezem. Szeretem az őszinteséget. Nálunk lehet bulizni, összejönni, innen indulni az éjszakai életbe. Szeretem a gyerekeket, a gyerekeim baráti társaságát. Az éjszakai élet este 11-kor kezdődik. Addig nem is érdemes sehová sem menni, mondják az ifjak. Mert nincs egy lélek sem. Sem a kávézókban, sem a diszkóban, a szórakozóhelyeken. A buli hajnali háromig, négyig tart. Meg még vidékről haza is kell érni. Taxival. Mi ebben a logika? Amit este 11-től hajnal 4-ig meg lehet tenni, azt este 6-tól 11-ig is. Szerintem. De nem engem kérdeznek. Másnap meg persze, hogy fáradt mindenki, álmos, nyűgös. És még tanulni sem ártana. 

     Más szülők szerint ez normális? Persze, nem mondhatom a gyerkőcöknek, hogy ne menjenek, amikor mindenki ilyenkor megy. Nem lehetne valamilyen törvényt módosítani? Tudom, hogy hivatalosan kettőkor zárni kellene a szórakozóhelyeknek, de ezt Szerbiában senki sem tartja be... És akkor van a legjobb buli...

        És én egy olyan anyuka vagyok, aki megvárja, míg minden csemetéje épségben hazaérkezik. Már egészen jó rendszert fejlesztettem ki péntek, szombat éjszakára. Délután készítek valami finomságot a társaságnak. Kis pogácsát, pizzát, sós rudacskákat, melegszendvicset, valamilyen falatocskákat. Mert evés nélkül nem indulunk el szórakozni! A hajnal 4-ig tartó időszakot meg valamivel ki kell töltenem. Indítom a mosogatógépet, a szárítógépet. A vasalni való is csak azt várja, hogy a gyerekek elmenjenek. Olvasni nem kezdek el, mert akkor beszunyálok. Vasalok, rendet rakok a szekrényekben, takarítok. Meg főzök. Előkészítem a heti kaját. Paprikást, rizseshúst. Szármát is csavarok. Közben lopva a telefonom figyelem. Mindig kéznél van. Ahogy az autóban is van benzin.

        Annyi veszély leselkedik a mai gyerekekre… Beletehetnek valamit az italukba. Diszkóbalesetek. Kábítószer. Nem is gondolok bele, mert nem lesz jó a lelkemnek.

        Akkor nyugszom meg, amikor hallom, hogy megáll a taxi a ház előtt. Amikor a kulcs belekerül a zárba. Amikor épségben belépnek az ajtón. És mosolyogva rám néznek, jaj anya, mikor szoksz már le róla, hogy várj bennünket… Sosem, mondom én. Majd tele élménnyel, fáradtan ágyba bújnak. Én is. 

TIZENÉVESEK BÁNTALMAZTAK EGY IDŐS NÉNIT ÓBECSÉN

        Rabolni szeretett volna három tizenéves fiú Óbecsén. Egy idős asszony házába törtek be. A 86 éves áldozatot verték, fojtogatták, és amikor már úgy gondolták, hogy elhunyt, még egy szelfit is készítettek – olvastam a Blic napilapban. Döbbenet. Két 12 éves és egy 14 éves fiúról beszélünk. Az idősebbik elkövetőt 30 napos előzetes fogságba helyezték. A szerbiai törvények értelmében ő már felelős tetteiért. A vád: súlyos emberölés bűntettének kísérlete. A kicsik meg…

        Az asszony egyedül tartózkodott a házban. Azért kínozták a fiatalok, mert semmi értékeset nem találtak, és hátha elárulja, hol őrzi a pénzét, aranyát.

        A gyerekek már előzőleg is követtek el betöréseket, a rendőrség ismerte őket.

         Nagyon sajnálom a nénit, hogy idős napjaiban ilyent kellett megélnie. Taknyos, neveletlen ifjoncok brutálisan bántalmazták. Nincsenek szavak. 

        Kérdezem én, hol vannak a szülők? Nevelték egyáltalán a csemetéjüket? Hol van a szociális központ, ha már eddig is gond volt velük? Hová vezet ez a nagy demokrácia, amikor a gyerekeknek csak a jogaikról beszélünk, a kötelességeikről, a viselkedési normáikról nem?

ISMÉT DRÁGUL A CIGI ÉS AZ ALKOHOL

        Emelkedik a jövedéki adó, drágul a cigaretta és az alkohol 2018. január elsejétől. Haladó országban haladunk az Európai Unióban lévő árak felé. Ha Szerbia szeretne csatlakozni, akkor e termékek árainak el kell érniük az uniós átlagot. Inkább a fizetéseink érnék el… Erről senki nem beszél...

        2017 elején lépett életbe a jövedéki adóról szóló új törvény. Ebben szerepel, hogy 2020-ig félévente másfél dinárral emelkedik a jövedéki adó. Uniós előírásoknak szeretne megfelelni Szerbia. Összehangolják a jövedéki szabályozást az Európai Unió előírásaival. Ez a 16. és 29. tárgyalási fejezetek megnyitásának feltétele. És az sem mellékes, hogy egy stabil bevételt jelent az államkasszában.

        Ha egy doboz cigi 240 dinár, akkor ebből az államé 187 dinár. Ennyi jön össze a különböző adókból. A másfél dináros emelés a bagósoknak azt jelenti, hogy 10 dinárral kell többet fizetniük egy doboz cigiért. Ebből 8,7 dinár megy az állam felé.

        Érvek és ellenérvek. A cigizők és alkoholt nem fogyasztók azt mondják, emelkedjenek csak az árak, jogos a káros szenvedélyeket okozó termékek drágítása. Füstöljön és igyon az, akinek van pénze. A másik oldal meg háborog.

        Olvastam valahol, hogy Szerbiában évente 100 millió liter pálinka fogy. Az nem semmi. Egy kis körte, barack, szilva található a kertekben. Pálinkát főzött otthon, aki csak tehette. Szükséges a gyomornak ebéd előtt… A cigizők meg? Füstölögjenek, vagy ne füstöljenek…