AZ ÁLLAMELNÖK DILEMMÁJA

        Tomislav Nikolić még egy kicsit (fél évig) Szerbia elnöke. Vagy még sokáig, ugyanis nem döntött arról, hogy jelölteti-e magát a következő választáson. Vučić elképzelhetetlennek tartja, hogy ne vele dolgozzon együtt a következő időszakban. Még most sem tudom megszokni ezt a tényt, bár volt rá elég időm. A dolgok jelenlegi állása szerint lesz is. Csak meggyőzi valaki ezt a „rátermett” embert, hogy Szerbia fejlődése, lakosai jóléte, a nemzet érdekében legyen még pár évig az ország námbervanja. Nem egyeznek a politikai nézeteink a Szerb Radikális Párt (SRS) volt alelnökével, a Szerb Haladó Párt (SNS) volt elnökével. A mostani államelnökömmel. Ez az én bajom, mindig elégedetlen vagyok. Ahogy a barátnőm mondaná: Tépted, szagoljad! Csak az a legszebb, hogy nem téptem, de mégis szagolom.

        Egyik ok, amiért nem szeretem, az a kijelentése, amit Zoran Đinđić halála előtt mondott: „Ha valaki látja Đinđićet, mondja meg neki, hogy Titónak is a halála előtt gond volt a lábával!” 17 nappal később meggyilkolták Szerbia miniszterelnökét.

        Annyira ráértem a hétvégén, hogy Nikolićtyal foglalkoztam. Anyukám a fejemhez is vágta, hogy inkább a leveleket szedtem volna össze, nagyobb haszon lett volna belőle. De ha egyszer engem most ő érdekel! Már régóta szerettem volna elolvasni a 13 könyve közül legalább az egyiket, de sehol nincs belőle egy sem. Nikolić elmondása szerint, még neki sincs egy példánya sem. Ha van olyan elvetemült ember, aki megvette, kölcsönadja?  J Pionírbecsszó, visszaadom…

        Ő érdekelt a hétvégén, ő, aki az általános és középiskoláját Kragujevacon végezte. 12 évig dolgozott egy építőipari cégnél vezető beosztásban, majd két évig a kommunális közvállalat műszaki igazgatója volt. Emiatt hívják sokan Sírásónak. Az biztos, hogy az én síromat lassan, de biztosan ássa. Közben kicsit politizált is, a Šešelj által vezetett Szerb Radikális Párt alelnöke lett. Gyorsan bekerült a parlamentbe is, még elnökhelyettesi feladatokat is ellátott.  1998-ban a szerb kormány alelnöke lett. Amikor Šešelj elment Hágába, ő vette át a párt vezetését. Indult a 2008-as elnökválasztáson is, de a második fordulóban alulmaradt Boris Tadićtyal szemben. Hátat fordított Šešeljnek, részt vett egy új párt, a Szerb Haladó Párt alapításában, majd elnökké választották. 2012. május 31-e óta ő az államfő. Kitartó ember, mert negyedszer próbálkozott, mire végre sikerült megvalósítania a célját. Az ő örömére, az én bánatomra. Van ez így.

        Bajčetina egy kis hegyvidéki falu Kragujevac mellett. 32 lakosa van. 30 éve nincs iskolája, 20 éve nincs boltja.  Innen származik Tomislav Nikolić. Itt építi saját földterületén a templomát. Egymillió euró értékben. A háza, ami hivatalosan nincs a nevén, egyes becslések szerint több mint félmillió eurót ér. Bajčetina egyébként arról is ismert, hogy a faluban tilos fényképezni. És még a repülőknek sem szabad felette elrepülni. Biztonsági okokból. De nem szabad sétálni idegeneknek, vadászni, fegyvert használni sem. Lehet, hogy megtiltják azt is, hogy a fiúgyerekek Tomislav nevet kapjanak?

        Nevezhetném „váltóembernek” is. Ahogy a helyzet kívánja, úgy változik, változtatja álláspontját. Vagy akár „kaméleonembernek” is hívhatnám. Az állat a bőre alatt lévő guanin alapú nanokristályrács miatt változtatja a színét, de biztosan van valami Nikolić bőre alatt is, csak még a brit tudósok nem fedezték fel, mi. Köztudomású, hogy a radikálisok soviniszta nézeteket vallottak, Nagy Szerbiáról álmodoztak, ellenezték az Európai Uniót, a homoszexualitást, nem igazán szerették a magyarokat. Én még határozottan emlékszem Šešelj mondatára, hogy a vajdasági magyarokat buszra kellene pakolni, mindenkinek adni kellene egy szendvicset, és irány Magyarország! Az államelnököm is ezeket a nézeteket vallotta. Most meg…

        Most meg több alkalommal is dicsérgeti a magyarokat. Pásztor meg néha őt. Hogy az államfő személyesen járult hozzá a szerbek és a magyarok közötti történelmi megbékéléshez. Én már régóta megbékéltem a szerb, a horvát, a bosnyák és montenegrói barátaimmal. Történelmileg is. Különben meg minden nemzetiségben vannak futóbolondok. Legutóbb együtt emlékeztek meg Vajdaság Szerbiához való csatlakozásáról, ahol Nikolić kiemelte, hogy ez a nap minden szerbiai polgár ünnepe. Javasolta is, hogy november 25-ét, a csatlakozás napját tegyék állami ünneppé. Legalább Pásztor nem örült vele, hogy 1918. november 25-én a Nagy Nemzetgyűlés Újvidéken arról döntött, hogy Vajdaságot a Szerb Királysághoz csatolják. Nekem ez nem ünnep.       

        Pár nappal ezelőtt az államfő kiemelte, hogy büszke azokra az eredményekre, amelyeket az elnöki mandátuma alatt elért, és hogy az ellenzék biztosan talál majd kivetnivalót eddigi munkájában. Ellenzék, nem ellenzék, én is találok.

        A korrupcióellenes ügynökségnek leadott vagyonnyilatkozatában feltüntette, hogy van több földterülete, gyümölcsöse, pár hektárral több, mint tavaly. Egy Mercedes autója, ami 2008-as kiadású. Az autót úgy szerezte, hogy eladta az Audi A6-ost, amit a fiától kapott három évvel ezelőtt, és egy hirdetésben meglátta a kicsit ütött Mercit, az megtetszett neki, meg is vette 10500 euróért. A fizetése 130 ezer dinár. Banki megtakarítása nincs. Eltűnt a tavaly még meglévő 200 négyzetméteres lakása, háza is. Arról, hogy átíratta-e, vagy netalán eladta, nem szól a fáma. Sehol sem említi az illegális felépített hétvégi házait. Ilyen van a fiainak is. Meg sehol nem említi a bajčetinai vagyont, a templomot. Különben meg, nem sajnálom tőle.

        Senki nem tudja biztonsággal, hogy milyen végzettsége van. Néha, még ő maga sem. Azt nyilatkozta: „Nem azért fejeztem be az iskolát, hogy dicsekedjem vele. Mintha nem lenne mindegy, hogy egy államelnöknek milyen végzettsége van…” Szerbiában végül is mindegy.  Egyesek Toma Diplomának hívják. A választási kampány idején egyetemi oklevele és diplomamunkája körül folyt botrány. A hivatalos végzettsége maszter közgazdász. Közgazdász diplomáját egy újvidéki magánegyetemen szerezte 2006-ban, de akkor még hivatalosan nem ismerték el.  Biztosan nem volt könnyű 54 évesen egyetemre járnia. 2012-ben, 60 évesen a masztert is megszerezte. Minden elismerésem! Bár egy tv műsorban nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy milyen tantárgyai voltak, miből diplomált, milyen szakon. Rosszakarói szerint nem is járt az egyetem környékén sem, de biztosan csak felejt, ez a korral jár. J

        Az elmúlt időszakban körbeutazta a földet, rengeteg államfővel találkozott, még a kis sárgákkal is, nagyköveteket, sportolókat fogadott, kitüntetett, szalagokat vágott át, az ország sok új barátra tett szert.  Végezte a feladatát, mint minden elnök. Az is biztos, hogy egy államelnök sem mondott ennyi „okosságot”, ami miatt néha szégyelltük, néha meg halálra röhögtük magunkat. Szellemi képességei, szerintem, igen szerények. Beszédkészsége is. Vagy csak én nem értem, hogy mit akar mondani. Az olimpikonokat a következőképpen dicsérte meg: „A legjobb képességeik szerint küzdöttek, ez sokkal jobb volt, mint a többség Önök közül.” A kedvencem, amikor a Szerbiába látogató kínai miniszterelnöknek, Li Ko-csiangnak elmesélte, hogy Tarabić, a szerb csillagjós már a múlt században megjósolta, hogy „a kis sárga emberek az egész világot meghódítják, és inni fognak a Morava vizéből, és most itt vannak, és isznak…”

      Az sem volt semmi, amikor Mohammed bin Zayed Al Nahjannak, az Egyesült Arab Emírség sejkjének 50 üveg Tomovačát küldött. Az államelnök nem figyelt arra, hogy az arabok nem isznak alkoholt. A pálinkát visszaküldték. 

        Több országban is kitüntették munkásságáért: Ciprusban, Görögországban, Ukrajnában, Örményországban, Kubában, Algériában. Több szerbiai város díszpolgára. Ő is osztogatta a kitüntetéseket. Szerbia polgárai nevében. Vagyis az én nevemben is. Csak 2016 februárjában, az Államiság napján 174-et osztott szét. Mandátuma alatt több mint 650-et. Még a ruandai elnök és Marokkó királya is kapott! Nem vicc. Hogy hozzájuk mi közöm van… Nem mintha Madagaszkár, Botswana, Egyenlítői-Guinea, Eritrea, Zöld-foki Köztársaság (meg is kerestem nagy hirtelen a térképen), Dél-Szudán vagy São Tomé és Príncipe államelnökének kitüntetését érteném… És még fel sem soroltam mindet…

        Ajánlanám Nikolićnak, hogy Szerbia fejlődése, lakosai jóléte, a nemzet érdekében ne jelöltesse magát! Jobb lenne, ha főzné a pálinkáját, a híres Tomovačát (csak tavaly 2300 szilvafát ültetett el), vagy imádkozna a most épülő bajčetinai templomában. Valahogy csak megél a nyugdíjából. Radomir fia révbe ért, Kragujevac polgármestere, a másik fia sem szűkölködik. Több házuk, földterületük, gyümölcsösük, hétvégi házuk van, drága gépkocsiparkkal rendelkeznek. Játszhatna az öt unokájával is... Felesége vezetgetheti továbbra is az alapítványát. Bár ő is érdekes típus. Legmegdöbbentőbb intézkedése az volt, amikor Lebane településen rászoruló családoknak osztott ajándékcsomagokat. Azt kérte a község vezetőitől, hogy egy mentőautó, benne az ő vércsoportjának megfelelő vérrel álljon a helyszínen, mert lehet, hogy valaki merényletet tervez ellene.

        Bár azt is emlegetik, hogy Vojislav Šešelj is jelöltetné magát. Jaj, nekünk...