A
munka és a munka ünnepe – a szüleim idejében
A nagyvállalatokban több százan, ezren
dolgoztatok. Meg sem fordult a munkáltató fejében, hogy feketén dolgoztasson
benneteket. Mindannyian be voltatok jelentve. A fizetések rendszeresen
érkeztek. Volt egészségügyi biztosításotok. Mentek a munkaéveitek. Fizették
utánatok a járulékokat. Rendszeresen fizették az útiköltségeteket.
Gyermekeiteknek az iskolai kötelezettségeket. Az uzsonnát, a kirándulásokat.
Dubrovnikba, Zágrábba, Szarajevóba. Az évi szabadság nem is volt kérdéses. A
piros útlevél aranyat ért. Lehetőségetek volt kedvezményes nyaralásra. Minden
valamirevaló vállalatnak volt a tengerparton nyaralója. Vagy bérelt a
munkásainak. Šibenik, Makarska, Igalo. Rovinj, Kotor, Herceg Novi. Eljutottatok
gyerekeitekkel együtt a sós vízhez. Tudtátok, hogy mettől meddig tart a
munkaidőtök, nem a munkaadó kénye-kedve szerint dolgoztatok. Kölcsönre
építettétek a házat, vettétek a bútorokat. Ki is tudtátok fizetni. Elég volt,
ha a férj dolgozott. Ebből megéltetek. A feleség otthon főzött, nevelte a
gyerekeket. Ha ő is dolgozott, még többet megengedhettetek magatoknak. Nem volt
terhes a munka. Nem volt büdös. Kaptatok meleg reggelit. Szezonmunkások naponta
többszöri étkezést. Rántott húst krumplipürével. Zöldbabfőzeléket marhahússal.
Pacalt és paprikást. Ha nem működött a vállalat konyhája, akkor érkezett a
topli obrok pénz. Palántálás. Kapálás. Metlicázás. Böngészés. Mentetek
mindannyian. Május elsején a megérdemelt pihenéseteket töltöttétek. Családi
körben. Barátokkal. Munkatársakkal. Minden faluban, városban volt egy hely,
ahol közös népünnepély volt. Zenés ébresztéssel. Májusfaállítással.
Szalagokkal. Üvegekkel. Alatta harmonikáztatok. Énekeltetek. Szavaltatok.
Ünnepeltétek a munkát. Mosolyogtatok. Ittatok. Ettetek. Marhapaprikást
káposztasalátával. Voltak vetélkedők. Focimeccsek a vállalatok között.
Rostélyoztatok a határban, a focipályán, a tereken. Életetek a munkátok által
lett szebb, jobb. A munka után édes volt a pihenés.
Tudtatok tervezni. Tudtatok élni.
A
munka és a munka ünnepe – a mi időnkben
Mi tudjuk, hogy a munka szláv eredetű
szó. Megtapasztaljuk a jelentését is: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés,
vesződség. Robotolunk. Nem mindenki kedvére való munkát végez. Sokszor
kényszerből. Munkával keressük a
kenyerünket. Kemény munkával. Szó szerint, a fizetés sokszor csak a kenyérre
elég. A számlák fizetésére. Szétesett Jugoszlávia. Embargó, háborúk,
menekültek, gazdasági válságok. A technika fejlődésével egyre kevesebb
munkaerőre van szükség. Munkanélküliség. Fizetésnélküliség. Feketén dolgozunk.
Nem vagyunk bejelentve. Nem mennek a munkaévek. Nem fizetik az útiköltséget.
Kirándulásainkat a szabadkai nejlonpiacra tervezzük. Tavasszal és ősszel,
amikor új ruha kell a gyerekeinknek. A topli obrokot már régen elfelejtettük. A
tengerparti levegőt is. Kölcsönt veszünk fel. A kamatokat nyögjük. Május elsején is sokan dolgozunk. Férj is, feleség is. A túlórát, ünnepet nem fizetik. A munka által nem
lesz szebb és jobb az életünk. Nem tudunk tervezni. Nem tudunk élni. Mindig
rosszul választunk. A munkásokat a
munkaadók nem értékelik. Sok helyen emberszámba sem veszik. A szülők a kis nyugdíjukból segítik a gyerekeiket, az unokáikat. Azokat, akik itt maradtak az országban. Hiába próbálunk optimisták lenni, hogy majd jobb lesz, nem úgy tűnik, hogy jobb lesz. Nincs okunk
ünnepelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése