APA MOSOGAT

-         Hogy én miért nem tudtam olyan jól férjhez menni, mint egyesek – rongyol be az irodába korán reggel Kata. Mire ideértem, már kifáradtam. Lehuppan a székre, mély levegőt vesz, és már folytatja is.  - Már hajnalban futottam, levittem a kutyát pisikélni, mert ha nem viszem le, az is az én gondom lesz. Szépen mondtam a gyereknek, hogy csak akkor legyen állatunk a lakásban, ha törődik is vele. Törődik ő, de nincs lelkem felkelteni fél órával előbb emiatt, meg hát én is megszerettem már Tysont, családtag lett nálunk. A férjem kitalálta, hogy mégis a kék nadrágját szeretné felvenni, amit persze nem vasaltam ki. Egy gyors vasalás is belefért fogmosás közben. A lányom müzlit kért reggelire, a fiam virslit. Sokszor érzem úgy, hogy mindent a seggük alá rakok, de én is így nőttem fel, meg alig éltem reggelente… Uzsonna kis dobozkákban, alma kis tasakocskában. Bevásárló lista a táskámban, mert hazafelé menet egy boltot is be kell iktatnom, feltéve, ha lesz fizetés, mosoly az arcomon, hogy jól induljon a napjuk. Háromig itt klotyóra is alig tudok elmenni, utána rohanok vásárolni, majd főzök holnapra, megtanulom a gyökvonást, a francia forradalmat meg a képzés helye szerinti részleges hasonulást. Meghallgatom, hogy ki, mikor, hol, miért, merre, meddig. Ez olyan jó, hogy ennyit csacsognak a gyerekek, meg minden ügyes-bajos dolgukat elmesélik, közben várják a tanácsaimat. Az apjukat csak este 9-kor látják, mert délután feketén dolgozik, nem elég a délelőtti fizetése a számlákra, különórákra, pedig értelmes, okos ember. Csak szar időben született szar helyen. Ő is türelmesen hallgatja a napi történéseket, talán ez ad neki erőt másnapra, hogy ne dőljön ki, dolgozzon ezerrel… Áldott jó ember, csak nem gazdagékhoz született, nem kapott házat, kocsit, milliókat. Otthon se ideje, se energiája mosni, főzni, takarítani. Imád ő bennünket, de nem jutunk egyről a kettőre. Valójában jól mentem én férjhez, szerelemből, nem érdekelt az anyagi oldal, meg a pénz nem boldogít, de azért jó, ha van.

Kata folytatná a mondanivalóját, de Borcsa félbeszakítja:

-       Gyertek, ezt nézzétek meg! Ilyen családok is vannak!

A gyerekeknek készült kis zeneszámban arról van szó, hogy Apa mosogat, és az olyan, mintha valamilyen mesében történne. Ó, Istenem, mire hasonlít ebben a kötényben! Felgyűrte az ingujját, úgy néz ki, mint egy nagynéni! Fényesíti az edényeket, úgy dolgozik, mintha ő lenne a mosogatógép! Biztosan valami rossz fát tehetett a tűzre, Anya megorrolt rá valamiért, ha már a mosogatórongyot nem tudja letenni. Mozi, előadás, opera helyett a mosogatótálnál tölti idejét.

Kielemeztük kávéivás közben a helyzetet. Mert mi mindig harminc perccel előbb érkezünk a munkahelyünkre, hogy nyugodtan vagy nem nyugodtan megbeszéljünk ezt-azt. A filmben szereplő családmodell szerint 3 gyerek az ideális. Lány-fiú-lány. Vidámak, játszanak. Nem játékokkal, tányérral, lábassal. Rend van a szobában, virág az asztalon, plazmatévé a falon. Gyümölcs a konyhában, szakállas, szemüveges apuka mosolyogva mosogat. Hogy mit gondol magában, gondoljuk hozzá. A gyerekek csúfolódva mutogatnak rá (most azt sem részletezném, hogy reagálna erre egy Apuka), kinevetik, a ha-ha is ott villog a képernyőn. Érkezik sötét kiskosztümben Anyuka, csípőre tett kézzel, topog a lábával, Apuka közben kutyasétáltató kislányról álmodozik. Mindez megismétlődik még egyszer. Apuka a végén nagyon ügyes, elkapja a tányért, igaz, földre vetődik a cél érdekében.

Gondolatainkba elmerülve kezdődött a munkanapunk. 

OLIMPIA - PARALIMPIA, MAGYARORSZÁG - SZERBIA, DÍJAZÁS

        A XXXI. nyári olimpiai játékokat 2016. augusztus 5-e és 21-e között rendezték meg Brazíliában, Rio de Janeiróban. A rendezvényt a szeptember 7-től 18-ig tartó 2016. évi nyári paralimpiai játékok követték. Ez az első alkalom az olimpiák történetében, hogy egy dél-amerikai ország volt a vendéglátó. A város 2009-ben nyerte el a rendezés jogát, maga mögé utasította Chicagót, Madridot és Tokiót. A játékokon 207 ország vett részt, most először Dél-Szudán és Koszovó. 306 aranyérmet osztottak ki 28 sportágban.

OLIMPIA - MAGYARORSZÁG

        Magyarország húszban képviseltette magát, 156 sportoló jutott ki Rióba, akik összesen 15 érmet szereztek. Érdekesség, hogy hat testvérpár is versenyzett magyar színekben, és mind azonos sportágban. Az úszók között voltak Verrasztóék (Dávid és Evelyn), Gyurtáék (Dániel és Gergely) és Pulaiék (Bence és Vince), a vízilabdázók között Vargáék (Dániel és Dénes) és Deckerék (Ádám és Attila), a birkózó testvérpárt pedig Lőrincz Tamás és Viktor képviselte.

        Az éremtáblázat az olimpiai játékokon érmet nyert nemzeteket tartalmazza. A sorrendet a több nyert aranyérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert ezüstérem, majd a több nyert bronzérem, illetve mindhárom szám egyenlősége esetén az ABC-sorrend határozza meg. Az éremtáblázaton Magyarország a 12. helyen végzett, 8 arany, 3 ezüst és 4 bronzéremmel.

        Aranyat hozott haza Kozák Danuta (női kajak egyes 500 m), Kozák Danuta és Szabó Gabriella (női kajak kettes 500 m), Csipes Tamara, Fazekas-Zur Krisztina, Kozák Danuta, Szabó Gabriella (női kajak négyes 500 m). 3 aranyérmet akasztottak az úszó Hosszú Katinka nyakába (női 100 m hát, női 200 m vegyes, női 400 m vegyes). Sikeresen szerepeltek a vívók, Szilágyi Áron (férfi egyéni kard) és Szász Emese (női egyéni párbajtőr) is a dobogó legfelső fokára léphetett.

        Az ezüstérmesek: Cseh László (férfi 100 m pillangóúszás), Hosszú Katinka (női 200 m hátúszás) és Imre Géza (férfi párbajtőr).

        A bronzérmesek: Márton Anita (női súlylökés), Kenderesi Tamás (férfi 200 m pillangóúszás), Kapás Boglárka (női 800 m gyorsúszás) Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András és Somfai Péter (férfi párbajtőr csapat).

        Az első érmet már az olimpia második napján megszerezték a sportolók, rögtön két aranyérem is jutott aznapra. A nyolcadik napon nyertek a legtöbbet, két ezüstöt és 2 bronzot.  Legsikeresebbek az úszók voltak 7 éremmel. Hosszú Katinka teljesítménye valóban fantasztikus, hihetetlen.  Ahogy Kozák Danutáé is. Mindannyiuké.

OLIMPIA - SZERBIA

        Szerbia 96 évnyi szünet után 2008-ban tért vissza független országként az olimpiai játékokra. 1920 és 2006 között Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró néven szerepelt, az 1992-es nyári olimpián pedig a független résztvevőként volt jelen.

        Szerbiát 103 sportoló képviselte Rióban, 14 sportágban mérték össze erejüket a világ legjobbjaival.  A legidősebb Stevan Pletikosić sportlövő, akinek ez volt a hatodik olimpiája. A legfiatalabb Anja Crevar úszó, aki májusban töltötte a 16. életévét. Szerbia történetében ez volt a legsikeresebb olimpia, az éremtáblázaton a 32. helyen végeztek, 2 arany, 4 ezüst és 2 bronzéremmel. Ez eggyel több, mint amit megszereztek Londonban és Pekingben összesen.

        A szerb olimpiai csapat első aranyérmét a 30 éves szabadkai Davor Štefanek nyerte, aki a kötöttfogású birkózótorna 66 kilogrammos súlycsoportjának döntőjében az örmény Migran Arutyunjant győzte le. Az olimpikont hősként ünnepelték Szabadkán, győzelme történelmi, mert birkózásban 40 éve nem született szerb aranyérem. A vízilabda-válogatott szerezte meg a másik aranyérmet, miután a döntőben 11:7-re legyőzte a címvédő Horvátországot. Szerbia önálló államként először állhatott a dobogó legfelsőbb fokán, Jugoszlávia néven korábban három aranyat nyert.

        Ezüstérmesek lettek a kosárlabdázók, a női röplabda válogatott, a 19 éves Tijana Bogdanović taekwondóban, Marko Tomićević és Milenko Zorić kajak kettesben.

        Bronzérem került a kosárlabdás lányok és Ivana Španović atléta nyakába.

PARALIMPIA - MAGYARORSZÁG

        A szeptember 7-e és 18-a között szintén Rio de Janeiróban megtartott XV. Nyári Paralimpiai Játékokon a 43 fős magyar küldöttség 1 arany-, 8 ezüst- és 9 bronzérmet szerzett. Összesen 18 éremmel tér haza a csapat. Magyarország a 162 résztvevő országa közül a 47. helyen zárt az éremtáblázaton.

        Aranyérmes lett Tóth Tamás 100 méteres hátúszásban.

        Ezüstéremmel büszkélkedhet: Pap Bianka (200 m vegyes úszás), Sors Tamás (200 m vegyes úszás), Osváth Richárd (kerekesszékes kardvívás), Csonka András (asztalitenisz), Osváth Richárd kerekesszékes tőrvívás, Suba Róbert (parakajak), Biacsi Ilona (1500 m atlétika), Krajnyák Zsuzsanna, Dani Gyöngyi, Hajmási Éva (kerekesszékes tőrvívó csapat).

        Bronzérmet szerzett Tunkel Nándor (49 kg erőemelés), Pap Bianka (200 m vegyesúszás), Pálos Péter (asztalitenisz), Tóth Tamás (100 m gyorsúszás), Krajnyák Zsuzsanna (kerekesszékes tőrvívás), Sors Tamás (100 m pillangóúszás), Konkoly Zsófia (100 m pillangóúszás), Krajnyák Zsuzsanna, Dani Gyöngyi, Veres Amarilla (kerekesszékes vívás, párbajtőr csapat), Vereczkei Zsolt (50 m hátúszás).

PARALIMPIA - SZERBIA

        A szerbiai paralimpiai csapat 16 tagot számlált. 4 sportágban vetélkedtek: asztaliteniszben, sportlövészetben, atlétikában és súlyemelésben. 9 éremmel térhettek haza, 3 arany-, 2 ezüst és 4 bronzéremmel. 

      A törökbecsei Surányi László sportlövő paralimpiai csúccsal aranyérmes lett a kisöbű puska 50 méteres versenyszámában. Szintén aranyérmet szerzett az óbecsei Perić-Ranković asztaliteniszben. Željko Dimitrijević buzogányhajításban az első sorozatban 29,91 méteres dobással megdöntötte a világcsúcsot, majd a negyedik szériában 29,96 méterre javította azt, és ezzel megvédte londoni aranyérmét. Az ezüstérmek büszke tulajdonosai Borislava Perić-Ranković és Nata Matić (asztalitenisz csapat) valamint Miloš Mitić (buzogányhajítás). Surányi László egy bronzérmet is szerzett, a kisöbű puska 50 méteres fekvőszámában lett harmadik. Bronzérmes lett még Nada Matić és Mitar Palikuća asztaliteniszben, valamint Nemanja Dimitrijević gerelyhajításban.

        Egy olimpiai érem mögött hatalmas munka van, mekkora kitartást és elszántságot igényel idáig eljutni! Ezek a sportolók a hét minden napján hajnalban kelnek, és naponta több órán keresztül edzenek. Minden olimpiára kijutott sportoló előtt emelem kalapom! Gratulálok mindenkinek, az edzőknek, a szövetségi kapitányoknak, a szakágvezetőknek a felkészülés során és a versenyeken nyújtott kiemelkedő teljesítményéhez. Szép volt fiúk, lányok!

        A következő olimpia házigazdája 2020-ban Japán lesz.

        Ha valaki a világ legjobbja egy sportágban, azt igenis honorálni kell!

        A magyarországi sportolók a riói olimpián szerzett aranyért 35 millió forintos jutalmat, az ezüstért 25 milliót, a bronzért pedig 20 millió forintot kapnak. A fogyatékkal élő sportolóknak paralimpiai érmekért ennek a FELE jár. Az aranyérmet 17,5 millió forinttal, az ezüstérmet 12,5 millió forinttal, a bronzérmet tízmillió forinttal jutalmazzák.  

        A szerbiai sportolók az aranyért egyéni sportokban 45 000 eurós, csapatsportokban 40 000 eurós jutalmat, az ezüstért egyéni sportokban 40 000 eurót, csapatsportokban 35 000 eurót, a bronzért pedig egyéni sportokban 35 000 eurót, csapatsportokban 30 000 eurót kapnak. Nem tesznek különbséget az egészséges és a fogyatékkal élő sportolók között! 

ÜRES AZ ÉLETE ANNAK, AKINEK NINCS GYEREKE - TARTJA A MONDÁS

       Szomorú kép rajzolódik ki előttünk, ha a népesség helyzetét vizsgáljuk. Szerbiában minden évben egy kisvárosnyi lakóval él kevesebb. Ez 40 ezer embert jelent. A környékbeli országokban is hasonló a helyzet. Fogynak a szerbek, a magyarok, a horvátok, a románok. Szerbiában mindenféle akciós tervet hoznak, hogy növeljék a szülések számát, de a gyakorlatban minden másként működik. 2015-ben 35 %-kal kevesebb gyerek született, mint 15 évvel ezelőtt. Az 1971-es népszámlálás adatai szerint 430.314 magyar élt az országban, ez a lakosság 5,09 %-át jelentette. A 2011-es adatok szerint 253.899 magyar, ez 3,53%. Azóta meg még kevesebb. Rohamosan nő a migráció, aki teheti, külföldön keresi a boldogulását. A fiatalok más országban kezdenek új életet. Az utóbbi években több ezren hagyták el szülőföldjüket a nem ideális gazdasági helyzet miatt, a jobb megélhetés reményében.

        A magyar továbbra is a legnagyobb kisebbség a Vajdaságban. Évente egy nagyobb falu lakossága tűnik el itt (hozzávetőlegesen 4300 fő). Naponta 11 vajdasági magyarral van kevesebb. Ehhez hozzájárul a lakosság elöregedése, a natalitás, kevesebben születnek, mint haláloznak el, a kivándorlás, az asszimiláció, az egzisztenciális félelmek, a bizonytalan párkapcsolatok, a körülöttünk lévő rengeteg válás. A vajdasági magyarság átlagéletkora negyvenöt év.

        Csökken a gyermekvállalási kedv. A gyermekvállalási életkor kitolódik. Nagyanyáink idejében egy nő már 16-18 éves korában szült, majd életet adott akár 10 gyereknek is. Abból többen meghaltak, mert nem volt megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás. Volt néhány kezdetleges és egyáltalán nem biztos fogamzásgátló módszer. A terhességmegszakítás sem úgy nézett ki, mint manapság. A nők számos praktikát ismertek a magzat elhajtására, a gyerek „elcsináltatására”. Az egészségügy fejlődésének következményeként azonban jelentősen lecsökkent a csecsemőhalálozások száma.

        Ma már egyre több nő halasztotta első gyermeke vállalását a húszas évei végére, harmincas évei elejére. Ma már nem gyakori a 16 évesen férjhez menés. Ma már a nők is tanulnak, egyetemre járnak. Ma már a nők is felelős munkahelyeken dolgoznak. A 2 gyerekes modell lett az általános. Az oktatás és az egészségügy fejlődése hatására az emberek többsége később vállal gyereket.  

        Egy nő, amikor befejezi az egyetemet, szeretne munkahelyet is, azután elérni valamit a munkahelyén. Második helyre szorult a család a karrier mögött. Meg egy gyerekhez férfi is kell. Meg valahol lakni is kell. Egy kis anyagi biztonság sem ártana, mert a babócát etetni, ruházni, taníttatni kell. Ha én is mindig a megfelelő pillanatra vártam volna, folyton azt latolgattam volna, mi az, amim még nincs meg, soha nem lett volna gyerekem. Örülök, hogy nem így tettem. Három gyönyörű gyerek anyukája vagyok.

        Nem érzem, hogy az állam támogatna. Nincsenek családbarát munkahelyek. A nők nem érzik biztonságban magukat. A munkáltatók nem örülnek, ha állapotosak lesznek a munkásaik. Valahol tudatosítani kellene a társadalomban, hogy a gyermek világrahozatala és egészséges nevelése rendkívüli teljesítmény. Sokszor többre értékelnek egy művészi alkotást, mint egy szülőt, aki egy kisembert nevel, új személyiséget alkot, formál. Most nem azt mondom, hogy vegyünk példát a „baráti Oroszországról”, aki 10 ezer dollárt ad a második gyerek születésekor, de akár vehetnénk is…

        Slavica Đukić Dejanović korábbi egészségügyi miniszter, most demográfiai kérdésekkel megbízott tárca nélküli miniszter is nyilatkozott a témában. Aggasztónak tartja a szerbiai helyzetet. Az RTS közszolgálati televíziónak elmondta, hogy az országban 2014-ben több terhességmegszakítás volt, mint születés. Az elkövetkező időszakban az lesz a legfőbb feladata, hogy munkatársaival ne csak elemezze ezt a kialakult helyzetet, hanem meg is oldja a gondokat. Jellemző, hogy a szegényebb rétegeknél nem ritka a harmadik, negyedik gyermek sem, viszont egyre több iskolázott, harminc éven felüli nő van, aki még csak nem is gondol rá, hogy gyereket szüljön, mert nem szeretné feladni saját kényelmes életét.

        Drága miniszter asszony! Elnézem a körülöttem élő harmincas, értelmes nőket. Megvédeném őket.

        Az anyaság választás kérdése. Egyéni döntés.  Egy országban, ahol minden ötödik munkaképes ember munkanélküli, ahol napról-napra szegényebbek az emberek, ahol nem engedhetik meg maguknak az egészséges táplálkozást, ahol minimálbérért dolgoznak, ahol nincsenek bejelentve a munkahelyükön, ahol a szülők pénzelik a fiatal házasokat, ahol bizonytalanság van, ahol a fizetés nem elég egy személy megélhetőségére sem, ahol semmilyen támogatást, védelmet nem kapnak a kismamák, kényelmes életről beszélni nem szép dolog. Csak a nőket hibáztatni a demográfiai helyzetért, szintén nem szép dolog. Ha egy nő munkába szeretne állni, megkérdezik, van-e komoly kapcsolata, szeretne-e gyereket. Örömünnep van, ha van állandó munkahelye egy állapotos nőnek. Szerencsés, ha a szülési szabadságért járó pénz „csak” hat hónapot késik. Hogy miből él meg fél évig, senkit nem érdekel. És akkor is szerencsés, ha közben nem kap felmondást. Igaz, védik a törvények, de nem Szerbiában. Arról se beszéljünk, hogy a babaruhák sokkal drágábbak, mint Ausztriában, Németországban, ahol sokkal nagyobbak a fizetések. Meg hogy protekció kell, hogy óvodába járjon a kicsi, mert nincs hely az ovikban. Meg drága az iskolás tanszer, könyv. Igen, tudom, ha gyereket szülünk, neveljük, etessük, iskoláztassuk, ruházzuk. Mi akartuk. Az meg sem fordul a fejemben, hogy valaki megbetegszik a családban, vagy ha a gyerek betegen születik. Akkor azután végleg nem találunk megértő fülekre.

        Talán ha az állam kicsit több pénzt fektetne az egészségügybe, az oktatásba, a jogrendszerbe, ha támogatná a családosokat, más lenne a helyzet.

        Egy miniszternek nem az a feladata, hogy különböző jó tanácsokat osztogasson, hogy megmondja, hány gyerekünk legyen. Az a feladata, hogy egy olyan rendszert állítson fel, ahol mindenki biztonságban érzi magát. Ahol megbecsülik az anyákat. Egy olyan rendszert, amely működőképes. Addig meg…

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

        Ha visszagondolunk az osztálykirándulásainkra, előbb ugrik be valamilyen vicces történet, semmint a történelmi emlékmű felirata. Annak idején eszünkbe sem jutott, hogy tanáraink mit élhettek át a többnapos utazáson. Igaz, akkor még nyakon vághattak bennünket, meg ha a szüleink megtudták, hogy csintalankodtunk, otthon is kaptunk egy pofont. Vagy kettőt.

        Egy tanulmányi osztálykirándulás megszervezése és lebonyolítása nem kis feladat. Még talán a szervezési része a legkönnyebb. Kitalálni, hogy mikor, hová, hány napra utazzon a kis csapat. A kiránduláson résztvevő tanárokra hatalmas felelősség hárul. Legyen az egynapos állatkerti látogatás vagy egyhetes táborozás. Nem minden a buliról szól. Egy pedagógus akkor könnyebbülhet meg igazán, ha épségben hazaszállít minden diákot. Ezért is köszönöm meg minden egyes utazás után az osztályfőnöknek, a kísérő tanároknak, hogy vigyáztak szemem fényére. Anyjuk helyett anyjuk voltak. Apjuk helyett apjuk.

        A szabályzat alapján egy pedagógus 15 diákra felügyel. Meg a többi harmincra is. Nincs olyan, hogy az én gyerekem, meg a te gyereked. Gondoljunk csak bele, néha mi kettővel sem bírunk… Nekik meg mindent orvosolniuk kell: Petike hányingerrel küzd, Lalila nem találja az innivalóját. Guszti nem szeretne az osztálytársaival aludni. Valika zokog az anyukája után. A fiúk ijesztgetik a lányokat. A lányok sírnak. Mobilon hívják szüleiket, hogy nem tudnak aludni. A szülő hívja az osztályfőnököt, hogy mire figyel, ha a rendre nem. Bencét bekenték fogkrémmel. A pedagógusoknak nincs nyugodt álmuk. A gyerekek úgy érzik, hogy kiszabadultak, nincs apa-anya szigora, nincsenek korlátok, tudják, hogy az oszi úgysem tehet velük semmit. Ajtócsapkodás, rohangálás, ordibálás. Szerintük ez a normális. A kamaszodó, nagyobb gyerekek hajlamosak a szállásról elcsavarogni, italozni. A Coca Colás üvegbe vörösbort önteni.  A kisebbek viszont sokszor szeleburdiak, könnyebben történhet meg velük valamilyen baleset. Másodikos volt a lányom, amikor a játszótéren leesett a hintáról, eltört a keze. A tanító néni úgy viselkedett vele, mintha a saját gyereke lenne, kórházba vitte, végig mellette volt gipszelés közben. Egy percig sem hibáztattam a történtekért.

        Egy tanár az osztálykiránduláson nem állhat minden pillanatban minden gyerek mellett, nem lehet ott egyszerre minden szobában. Kirándulások előtt és közben is a felügyelő tanároknak fel kell hívniuk a rájuk bízott diákok figyelmét a kirándulóhely veszélyeire. A tanárok figyelme pedig egy percre sem lankadhat, mert számukra a kirándulás nem szórakozás, hanem nagyon komoly és felelősségteljes munka.

2016. szeptember 11. Ezüst-tó

        A račai iskolai focicsapat mérkőzést játszott Veliko Gradištén. A felsősökből álló társaság veszített. Hazafelé menet megálltak az Ezüst-tónál pihenni egyet. Fél órásra tervezték. Az edző, az igazgató megbeszélte a gyerekekkel, hogy nézelődhetnek, több árus is van a környéken, de a víz közelébe nem mehetnek. Szeptember van, vége a fürdési idénynek. Vízimentő a környéken sincs. Az edző és az iskolaigazgató leült, kávét rendeltek. A fiúk meglátták a vízibicikliket. Megszegték a szabályokat, hogy nem mennek a víz közelébe sem. Kibéreltek kettőt. Nem kaptak mentőmellényt, többen is ültek rá, mint a megengedett. A 14 éves Stefan és négy társa az egyiket tekerte, míg testvére, a 13 éves Nikola négy barátjával a másikra ült. Senki nem vallotta be, hogy nem tud úszni. Nehogy csúfolják a többiek. Versenyeztek, vidámak voltak. A kísérő pedagógusok meglátták a tavon lévő gyerekeket. Ordítottak, integettek nekik, hogy jöjjenek vissza. A távolság miatt a gyerekek ezt nem látták, nem hallották. A két vízibicikli egymás mellé ért. Stefan át szeretett volna ugrani a testvéréhez. Megcsúszott, a vízbe esett. Nikola utána ugrott. Mindketten vízbe fulladtak.

        A szerencsétlenség kellő odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Tapasztalatlan gyerekek estek áldozatul.

        A tanárok ellen a rendőrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan, súlyos veszélyeztetés miatt eljárást indított. A kísérők hittek a gyerekeknek, hogy betartják a megbeszélteket. Előzetes letartóztatásba helyezték őket.

        Eljárás indult a vízibicikliket kölcsönző 60 éven felüli házaspár ellen is. Előzetes letartóztatásba helyezték őket. Hogy nem adtak számlát, ez a legkisebb gond. Engedélyük sem volt a kölcsönzésre. 11 nappal azelőtt lejárt. Több gyereket engedtek egy járműre, mint azt a szabályok megengedik. Nem adtak nekik mentőmellényt. Nem is adhattak, hiszen nem is volt nekik. Kiskorú gyerekek felnőtt felügyelete nélkül nem is biciklizhettek volna.

        Ha beírjuk a keresőbe, hogy vízibicikli, a kölcsönzők, a tavakban, tengerekben vidáman tekerők 10%-án van mentőmellény.

        Mentség nincs. Hány ember élete ment tönkre?

        A szülők két vidám fiút engedtek el otthonról. Koporsóban tértek haza. 

VICCBŐL VALÓSÁG...

        Luka Maksimović 25 éves. A 22000 lakosú Mladenovacon él. Egyetemet fejezett, értelmes fiatalember. Művész, klippeket készített szabadidejében a barátaival. Szerbiában 2016 februárjában minden híradás a közelgő, április 24-i választásról szólt. Luka és négy haverja ezt az egészet viccesnek találta. Úgy gondolták, ők is tudnak hamis ígéreteket tenni, nagyokat mondani, integetni.

        Kitalálták a saját kis pártjukat: Sarmu probo nisi (A szármát még nem kóstoltad.). Mottójuk a Samo jako! (Csak keményen!)     

        Egy képzeletbeli alak a párt vezetője, Ljubiša Preletačević Beli. A Preletačević pártváltót jelent, a Beli fehéret, ami a tisztaság, a szerénység jelképe. Végzettsége szerint magiszter, rengeteg párt tagja volt már, mindig érdekből tagosodott, senki sem tudja, honnan van hatalmas vagyona, 2-3 vállalat tulajdonosa, külföldön is volt egy kis ideig. Bevallja, hogy egyetemi diplomáját megvásárolta, elég volt egy hétvége, hogy megszerezze a tudást. Vállalja a poligráfos vizsgálatot is, hogy igazat mondott. Amikor étteremben eszik, munkatársai megkóstolják az ennivalót, mert fél, hogy elteszik láb alól. A szerbiai politikai „elit” minden előforduló jellemvonását magán viseli. Gőgös, felfuvalkodott, pökhendi, önelégült, hiú, nagyképű, öntelt, beképzelt, fölényes, hencegő, lekezelő, hatalmaskodó, képmutató, nagyravágyó, tanulatlan. Hangsúlyozza, hogy megvesztegethető. Mégis megnyerő külsejű, hízelgő, karizmatikus egyéniség, akinek értelmetlen és megvalósíthatatlan ígéreteit elhiszik az emberek.

        Testőrökkel közlekedik, mindig van pár segítő körülötte. Legközelebbi munkatársai, akik szintén kitalált személyek, magasztalják, igazi hősként tekintenek rá, nem mutatnak rá a hibáira. Nebojša Prilepak vezetékneve az egyéniségét tükrözi. Ragacs. Mindig a főnöke körül legyeskedik, mindig helyesel, amit Beli mond, az úgy van, nincs semmilyen önálló gondolata. Ha kell, hazudik, ha kell, lopni is hajlandó. Stevan N. Vlajićević igazi propagandista, mindenre elszánt. Kosmajski Makarije egyházi méltóság, lelki támogató, aki csak érdekből van jelen. Petar Popović Ajkula, a Cápa, a helyi nagyvállalkozó, aki a kampányt pénzeli, mindent el tud intézni, legtöbbször törvénytelen módon.

        Készítettek egy klippet is. A fiatalok tökéletesen játsszák a szerepüket. Valójában ez egy igaz történetet a szerbiai politikai helyzetről, egy karikatúra, a politikusok szatirikus ábrázolása. Kifigurázzák a politikai életet. Abszurd az egész. Nehéz volt az állami vezetőknél nevetségesebbnek lenni. Nem is tudom eldönteni, hogy a kisfilm a dráma vagy a komédia kategóriájába tartozik-e. A polgármester-jelölt gyerekeket ment, báránykák, diákok buksiját simogatja, lerobbant gyárakat látogat, mosolyog, integet.

        A klippet pillanatok alatt több tízezren megnézték. A közösségi oldalakon villámgyorsan terjedt. Tetszett a fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. Annyian támogatják őket, hogy aláírásgyűjtésbe kezdenek, majd indulnak a választáson. A szükséges aláírás dupláját szedik össze. És jót szórakoznak. Boldogok, energikusak, pozitívak. Viccesek, provokálóak, egymás között is elnök úrnak hívják Belit, játsszák a szerepüket.

        38 nap van még a választásokig. Kampányba kezdenek. Beli egész nap fehér öltönyben sétál, kávézókban ül, fehér lovon közlekedik. Fiatalos lendülettel járja barátaival a várost, ezer ötletük van. Gyárakat, istállókat látogatnak, nem létező külföldi cégekkel írnak alá különböző szerződéseket. Mindenkinek munkát ígérnek, hatalmas fizetést. Az emberek fényképezkednek velük. Utánuk kiabálnak, a szlogenjüket ismételgetik. Ahol megjelennek, mosolyogni kezdenek a „szavazók”. Tudják, hogy mindebből semmi sem igaz, mégis bizalmat szavaznak nekik.

        Felfigyel rájuk a sajtó is. A legnépszerűbb műsorokban szerepelnek. Többen ajánlják, hogy induljanak országos szinten is, de erre nincsenek felkészülve. Pedig milyen érdekes lenne, ha minden községben indulna egy ilyen párt… Lehet, hogy mindenhol kellene egy Beli.

        A választási kampány végén egy nagygyűlést is tartottak. Mindenkit arra biztatnak, hogy a 7-es számot karikázzák be. Ígérnek eget-szelet. Tizenötezer új munkahelyet, rengeteg külföldi befektetőt. Mladenovacra érkezik majd a Lamborghini gyár, meg Iphone-kat gyártanak, meg diós Melka csokit. Egy WC-csésze gyártó vállalatot is nyitnak majd, a klotyókat külföldre szállítják, és büszkék lesznek, hogy mindenki az ő klozetjukba végzi a dolgát. Kicsit sír is Beli, tapsolja magát, ünnepelteti, majd fiákeren végigvonul a városon.

                   Elérkezett a választás napja. Meglepetés született. A választók csalódtak a politikusokban, elegük volt az eddigi vezetőkből, hittek a fiatalokban. Mintha az alagút végén meglátták volna a fényt. Sokan szavaztak a „töltött káposztás” pártra, akik örökre beírták magukat Szerbia politikai történelmébe. Egy hónap alatt a kitalált pártból igazi lesz, a paródiából valóság. Két nagy választóhelyen is elsöprő fölényt arattak.  A szavazatok 21,1 százalékát szerezték meg, a helyi önkormányzatban 13 képviselőjük lett. A haladók mögött a második hely lett az övéké. Listájukon valós egyetemi diplomával rendelkező szakemberek, értelmiségiek vannak, akik nem politikusok, akiknek az a feladatuk, hogy rávilágítsanak az önkormányzatban történő visszásságokra, hogy megpróbáljanak a lakosok mindennapi gondjain enyhíteni, hogy tegyenek valamit a városukért. A listán szereplők szerződést írtak alá, hogy nem lépnek át másik pártba, nem lesznek „pártváltók”.

        Mladenovacon nagy népszerűségnek örvendenek. Végzik a dolgukat. Ellenzékként rámutatnak a hiányosságokra. Közben meg vicceskednek. Most éppen búcsúbulit szerveztek a szimpatizánsok Belinek. Chicagóba indult, hogy doktoráljon. Közben az asztalos szakmát is kitanulná szabadidejében. Három nap múlva visszatért. Diplomával a kezében. A legjobb egyetemistaként. Annyira jó volt, hogy ilyen embert még a világon nem láttak. Természetesen a külföldiek ezentúl pénzelik, hogy a hatalmat megdöntse.

        Magyarországon is volt egy hasonló kezdeményezés, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, akik a magyar politikai életet parodizálták. A 2006-os országgyűlési választásokon örök életet, ingyen sört ígértek, meg hegyet Szegedre. 2010-ben már terveik között szerepelt az ózonlyuk befoltozása, a gravitáció csökkentése, a Marson egy magyaros étterem megnyitása. Szerettek volna indulni a 2014-es országgyűlési, illetve önkormányzati választásokon, de a bíróság megtagadta a párt hivatalos bejegyzését. Szerintük komolytalan a névválasztás. 

     A Magyar Kétfarkú Kutya Párt nem tudta megmérettetni magát a választásokon. Ki tudja, Magyarországon mekkora sikert ért volna egy „viccpárt”… Jöhetnek hozzánk tanácsért, megkóstolhatják a szármát… J