HATÁRHELYZET

        Péntek este. Vasárnap este. Összeér a két határ. A magyar és a szerb. Tömegnyomor. Ugyanez a helyzet ünnepekkor, iskolaszünetek kezdetén és végén. Szakadó esőben, hóban, hidegben. 50 fokban, a tűző napon. Az idegek játéka folyik.

        Órák hosszát állunk. A sor néha fél óráig meg sem mozdul. Közben migránsokat fognak el. Egy határőr elment enni. Vannak ideges vezetők, akik úgy érzik, hogy kerülnek, befurakodnak a többiek elé. Két autóval előrébb lesznek. A mögötte lévők szidják a családfáját. Az utasok kiszállnak, emelgetik a fejüket, nézik, hogy mi történik, miért nem jutunk egyről a kettőre. Murphy törvénye, hogy az a sor pláne nem halad, amelyikbe beálltunk. Haladó Szerbiából se ki, haladó Szerbiába se be nem haladunk.

        A magyar határ az európai unió déli határa.  Állandóan nyitva van a Hercegszántó-Béreg, a Tompa–Kelebia és a legforgalmasabb, a Röszke-Horgos autópálya határszakasz. Az Ásotthalom-Királyhalom, a Bácsalmás – Bajmok, a Röszke-Horgos közút és a Tiszasziget-Gyála határszakasz reggel héttől este hétig.

        A magyar rendőrség hivatalos oldalát kár nézni. Az adatok tájékoztató jellegűek. Általában fél órát, egy órát írnak a várakozási időre. Ez lehet, hogy egy közönséges kedd reggel fedi a valóságot. Ha öt autó van a határon, akkor tart fél óráig az átjutás. A magyar határőrnek, vámosnak múlik a munkaideje. Nem siet sehová. Ő sem örül, hogy fagyban, hőségben kint kell állnia. Ellenőriznie kell a belépőket. Ez a feladata. Két sorban dolgoznak. A többit lezárták. Ha teljesítmény után kapnák a fizetésüket, lehet, hogy fürgébbek lennének... 

           Először jön egy jóember, kiszállít az autóból. Érdeklődik, hogy mit viszek, hová megyek. Valójában bármit mondhatok úti célként. Furcsán nézett rám, amikor azt feleltem, hogy megyek randevúzni a szerelmemmel. Azt is tudni szerette volna, hogy hová. Kinyittatja a csomagtartót. Benéz az autóba. Megkopogtatja az oldalát. Kinyitja a kesztyűtartót. Jön a következő jóember. Elkéri az útleveleket. Kocsikönyvet. Ahogy ő mondja, a forgalmit. Elviszi a kis bódéba. Beszélget a bent ülővel. Közben mindenféle listán megnézik, hogy beléphetek-e az országba. Hogy nem lopott-e az autóm. Várunk. Nézelődünk. Az útlevelet visszakapjuk. Várunk. Majd kezdődik újra a csomagtartó nyitása, a kopogtatás, a kérdés, hogy hová megyek, miért, van-e bejelenteni valóm, viszek-e cigit, alkoholt.  

        Évek óta gond a Horgos-Röszke határszakaszon átjutni. Mióta megnyílt, valamennyire tehermentesíti az ásotthalmi és a Horgos 2. Sokan ismerjük a kelebiai erdőket, a lyukakat a kerülőutakon. Rengetegen azonban nem kerülnek. Várnak. Órákat. Így hozta az élet. Ilyen országban élünk. Ilyen körülmények között. Pénteken munka után megindulnak hazafelé az osztrák, a német vendégmunkások. Vasárnap meg vissza. Hétvégére jönnek haza a Magyarországon tanuló diákok is. Vasárnap meg mennek vissza.

        Jövő évben a tervek szerint nyílik még két új határátkelőhely. A Zombor közeli Rastina településnél (magyarul Haraszti, de a Google térképen Hadikfalva név jelenik meg, ami Romániában, Bukovinában található) és a szerb-magyar-román hármashatárnál lévő Rábénál. A bácsalmásit meg kibővítik. Meg állandóan nyitva lesz. Támogatja az Európai Unió és Szerbia is.

        Örülünk, hogy nyílnak új átkelők. Épülünk, szépülünk. Gondolnak az ingázókra. Hiába a legrövidebb út Bécsig, ha a bácsalmásin kelünk át, nem sokan fognak letérni az autóútról. Nem igazán nagy forgalom várható. A török vendégmunkások sem fognak keringeni a kis utakon. Hogy ki megy közülük Haraszti felé, rejtély. És hogy micsoda minőségi utak vannak arra! Még a térképen is fehérrel jelölték... A buszok, kamionok továbbra is Horgosnál várakoznak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy autóbusz egy órás várakozást jelent. Nyári időszakban, hétvégén bolondokháza van.

        Az még nem jutott az eszébe az illetékeseknek, hogy ha a horgosi határátkelőhely teljes erővel dolgozna, esetleg megnyitnák az összes sávot, kaput, nem csak kettőt, hármat, akkor ez a gond valamennyire megoldódna az új határátlépők építése nélkül is?

        Tény, hogy egyre többen keresnek boldogulást külföldön. Tény, hogy hazalátogatnak a családjukhoz. Tény, hogy lassú tempóban, kényelmesen, körülményesen dolgoznak a magyar határon. Tény, hogy nem nyitnak meg minden kaput. Valamilyen okból. Nehogy emberhiányra fogják, mert az új határokon is lesz valaki. Lehet mérni az időt. Lehet fényképezni a sorokat. Lehet idegeskedni. Időt veszíteni. És higgyék el, kedves illetékesek, sokat számít egy apának, hogy öt órával többet tölthet a gyerekével. Sietne hozzá. Később válna el tőle. Miért kell megkeseríteni az utazók életét?

        Sokan, sok helyen beszéltek már a gondokról. Mégsem történik évek óta semmi. Nem tudom, ki segíthet. Magyarország belügyminisztere, belgrádi nagykövete, szabadkai főkonzulja, politikusok hada vagy maga az Atyaúristen, de ha valaki megteheti, tegyen már pár lépést az ügyben… Több százezer ember lenne hálás érte, foglalná imába a nevét…