ISKOLAI EGYENRUHA - IGEN? NEM?

        Az iskolai egyenruha, köpeny bevezetésének kérdése Szerbiában időről időre újra felmerül. Mladen Šarčević oktatási miniszter még szeptemberben bejelentette, hogy szeretné, ha az általános és középiskolás diákok uniformist viselnének.

        Angliában minden iskolában egyenruhát hordanak a tanulók, legyen az állami, egyházi, alapítványi vagy magániskola. Vannak nagyon aranyos, kimondottan ízléses, vidám egyenruhák. Sok országban szabályozzák az iskolák a gyerekek viseletét, számos helyen egységesítő uniformisokba bújtatják a diákokat. Nálunk már évtizedek óta nem kötelező. Több előnye és hátránya is van, az biztos, állítólag majd a szülők döntenek a bevezetéséről.

        Én még hordtam a kék köpenyt. Nem lettem lelkibeteg. Ahogy visszaemlékszem, nem is lázadoztam ellene, pedig eléggé akaratos gyerek voltam. Valahol ez volt a normális. Az osztályképeimen mindenhol kékben virítunk. Alsóban még mindannyian egyformában, elöl gombolósban. Csak ilyent lehetett venni a boltokban, nem volt választék. Felsőben már nagymamám varrt „divatosabbat”, oldalt megkötőst. Már nem voltunk egyformák, az egyéniségünk kezdett kibontakozni. Akkor még nem hiszem, hogy a társadalmi különbségeket szerették volna eltörölni, inkább praktikus okai voltak a bevezetésének. Nem koszoltuk össze a ruháinkat. Alsóban nem lett festékes, ragasztós. Régen azért meg sem fordult a fejünkben, hogy minimini szoknyában, „pántos majicában” járjunk suliba, kint virítson a hasunk, kivillanjon a melltartópántunk. Nem sminkeltünk, nem volt műkörmünk. Nem próbálgattuk a határainkat, nem is volt rá lehetőségünk. Simán hazaküldtek volna bennünket átöltözni. Meg segítettek volna egy nyaklevessel, hogy gyorsabban haladjunk. Visszafelé meg a szüleink küldtek volna meg. Ma már a lányok szeretik megmutatni azt, amijük van, vagy amit szeretnének, hogy legyen. A szoknyák egyre rövidebbek, a dekoltázsok egyre mélyebbek, nem értik, hogy mit illik és mit nem. Nevelés kérdése.

        Nem a köpeny miatt figyeltünk az órákon. Nem azért tanultunk. Nem azért voltunk fegyelmezettebbek. Más joguk volt a tanároknak. Sokan visszasírják.

        Nem hiszem, hogy attól volt/lesz jó vagy rossz az oktatás egy iskolában, ha egyforma ruhában járnak oda a gyerekek. Nem ez határozza meg az oktatás színvonalát. A pedagógus számára uniformistól függetlenül is minden tanuló egyforma. Legalábbis egyformának kellene lennie.

        A Daily Mail írt egy angliai esetről, ahol az iskola előírta, hogy csak fekete cipőt viselhetnek a diákok. Egy 7 éves kislány szülei olyan cipőt vettek gyermeküknek, amin egy masni is volt, mivel a környékükön nem találtak másmilyent. Az iskola vezetősége ragaszkodott az előírásokhoz, és amíg a kislány szülei nem vettek másik cipőt, négy napig elválasztották az osztálytársaitól, és egy külön teremben tanították. Elképzelem a kisdiákot, aki eddig szeretett iskolába járni, mit érezhetett. Hozzátenném, hogy szabály ide vagy oda, aki egy 7 éves kislányt azért különböztet meg, mert a szülei rossz cipőt vettek neki, az nem pedagógus, hanem egy ócska gazember.

        Szerbiában még azt sem döntötték el, hogy mindenkinek egyforma ruhája lesz-e vagy iskolánként különböző. Csak köpeny lesz, vagy lesz nyári meg téli szerelés is? Lányoknak szoknya vagy nadrág? Ki fogja ezt fizetni? Minden szülőnek kötelezően meg kell vennie? Mi lesz a szociális esetekkel? Vagy az iskola megveszi, lehet kölcsönözni? Mi lesz, ha évközben kinövi? Majd megkérdezik a szülőket. Azután elemzik a minisztériumban a kapott eredményeket. Biztosan nem fog mindenkinek tetszeni.

        Persze, másként vélekedik a szülő, meg másként a kiskamasz a kérdésről.

        Szülőként: Ha uniformis lenne az iskolákban, nem köpeny, akkor nem kellene azon gondolkodnunk, hogy honnan szerezzünk a gyereknek új cuccokat, amikben villoghat az osztálytársai előtt. Nem kell annyi nadrág, póló. A gyerekek gonoszak, sokszor nem akarattal. Hogy a szüleik mennyire tehetősek, arról nem ők tehetnek, de a „Kinek van jobb ruhája?” versenyben a szegényebb családból származó gyerekek sajnos látványosan alulmaradnak. Ha viszont egyenruhában járnak, az anyagiakban lévő különbségek talán nem annyira szembetűnőek. Az olcsóság relatív, de azért valljuk be, hogy könnyebb megúszni egy követelődző kamasz könyörgését, egy „Minek neked annyi ruha, ha hétköznap úgyis egyenruhában jársz?” kérdéssel... Nem kell azon vitatkozni, hogy mit húzzon fel másnap. Vagy éppen nem vasaltuk ki a kedvenc nadrágját, pólóját.

        Az alsósok még nem is gondolkodnának a témán. Ez van, ezt kell szeretni. A felsősöknek meg azért a tálalás is fontos. Ha a pedagógus, szülő azt mondja, hogy ez baromság, akkor szerinte is az lesz. Ha dicséri a bevezetését, még nem biztos, hogy elfogadja, talán lázadozik egy kicsit, de nem tud rajta változtatni. Majd megszokja. Majd kinövi. Lehet, hogy meg is szereti. Fontos, hogy kényelmes legyen, jól érezze magát a gyerkőc benne. Beszélgettem középiskolás diákokkal a témáról. Marcinak először Anglia jutott eszébe, utána az amerikai egyetemeken hordott egyenruhák. Tetszett neki az ötlet.  Lucának a totális intézmények, amelyek a személyt "totálisan birtokba veszik", a börtönök, az elmegyógyintézetek, a katonaság. Ott vannak egyforma ruhákban a rabok, a betegek, a katonák. Ő is rabságként élné meg az uniformist. A köpenyt el sem tudja képzelni. Zoli az ausztrál rockegyüttes, az AC/DC zenészét, Angus Youngot hozta fel példának, aki mindig is előszeretettel játszott iskolai egyenruhában. Nyilván nem minden irónia nélkül. Judit szerint az azonos ruhába öltöztetett gyerekek megtanulják, hogy egy intézményhez tartoznak, ahol fegyelmezetten és felelősséggel kell viselkedni, hiszen ettől az intézménytől kapnak majd tudást a továbbtanulásra és a felnőtt életre. Orsi nem szeretne egyforma lenni. Ő punk zenét hallgat, az öltözködése is ezt tükrözi. Még tanítás idejére sem szeretne ettől eltérni.

        A miniszter azért tartja fontosnak az iskolai egyenruhák bevezetését, hogy eltakarják a szociális különbségeket és csökkentsék az erőszakot. Szerintem sem az iskolaköpeny, sem az egyenruha nem fog egyenlőséget teremteni a gyerekek között, hiszen ők pontosan tudják, ki van az egyenruha alatt. Ha a másikat csúfolni akarják, akkor is találnak indokot rá, ha egyformán kell öltözködniük. A minisztérium munkatársai egy üzenetet küldenének az egyenruhák bevezetésével, hogy minden gyerek egyforma. Elfogadásra, önfegyelemre tanít. Közösséget szeretnének formálni. Egy érzést, hogy a gyerek tartozik valahová.

        A gyakorlatban majd minden kiderül.