Nem tetszik nekem ez a Facebook
újdonság. Lassan egy hónapja próbálom megszokni az új funkciót, a Felfedező
hírfolyamot, de nem megy. Szeretem én, ha fejlődik valami, fejlesztenek a
szakemberek dolgokat, de csak akkor, ha az jobb, mint amilyen a régi volt. Ez „nem
jött át”.
A legnagyobb közösségi oldal fejlesztői valamilyen
logika szerint hat országot választottak ki: Ázsiában a fényességes szigetet, Srí
Lankát valamint Kambodzsát, Dél-Amerikában Bolíviát, Közép-Amerikában Guatemalát,
Európában pedig az EU-tag Szlovákiát és a haladó Szerbiát. Szóval, nálunk is
tesztelik a rendszert. Nem kellene. Ki tudja, hogy miért kerültünk e díszes társaságba…
Nem sikerült kiderítenem, hogy mi köt össze bennünket…
Ha most felmegyek az oldalamra, akkor az
ismerősök bejegyzéseit és a fizetett hirdetéseket láthatom. Érdekel, hogy mi
történt velük, vidámak vagy szomorúak, gyerekük született, elutaztak, olvasnak,
vagy éppen simogatják a cicájukat és kellemes reggelt kívánnak mindenkinek. Érdekelnek
azonban a nagyvilág és a környezetem eseményei is. Tájékozódásra is használom a
Facebookot. Innen szerzem be a híreket. Eddig vegyítve olvasgathattam őket.
Most külön kerültek. Szétválasztották a személyes és a publikus tartalmakat. Teljes
egészében eltávolították az oldalak posztjait, és átkerültek egy új helyre. Kétszer
kell böngésznünk. Egyszer, hogy tudjuk, mi történt a barátainkkal, a rokonsággal,
másodszor meg azért, hogy a hírportálokat olvassuk, azokat az oldalakat,
amelyeket kedveltünk. Ezek az oldalak panaszkodnak is, hogy csökkent az
olvasottságuk. Nem kevéssel. Sok oldal 2/3-os visszaesést tapasztalt, a
bejegyzésekre érkező reakciók, lájkok pedig a negyedére csökkentek.
A többi országban, ahol nem
kísérleteznek, a Felfedező hírfolyamban olyan oldalak jelennek meg, melyeket
nem kedveltünk, de a közösségi oldal úgy gondolja, hogy ezek is érdekesek
lehetnek számunkra. Ha kedveltünk egy bizonyos témájú oldalt, akkor hasonlók is
a szemünk elé kerülnek. A hagyományos hírfolyamban maradtak az ismerősök és az
általunk követett oldalak tartalmai, a fizetett hirdetések. Ez elfogadható. Ha
valaki akar nézelődni, olvasgatni másik helyen is, ám tegye…
Nálunk nem így van. Semmi újdonságot nem
tudunk felfedezni. És még azokat az oldalakat sem látom, amelyeket kedveltem.
Mintha egy média sötétségben lennék. Semmi hír. Semmi történés. Nem mindig jut
eszembe az az egy külön kattintás még pluszban a Felfedező hírfolyamra. A
mobilon is hiába van ott a rakéta ikonocska…
Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil
szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy széles
közönséget érjenek el, sok emberhez eljusson a mondanivalójuk. Szerbiában nincs
médiaszabadság, a csapból is az államelnök folyik, mindenhol ő nyilatkozik. A
rezsimhű lapok címlapján is ő látható, a másként gondolkodók munkáját
ellehetetlenítik. Ezért sem jó a Szerbiában tesztelt újdonság. Nem mindenki
veszi a fáradságot, nincs ideje, hogy még külön kattintgasson…
Az országunkban publikáló újságíróknak sem
tetszik az új rendszer. Stevan Dojčinović, a KRIK portál fő- és felelős
szerkesztője nyílt levelet írt a Facebook tulajdonosának, az írást
megjelentette a The New York Times. Keményen bírálja az újdonságot. Katasztrofálisnak
nevezte a változást. Szerbia a hatalmasok játszótere lett szerinte. A KRIK
egyébként oknyomozói újságírással foglalkozik, célja a bűncselekmények és a korrupciós
ügyek felgöngyölítése. Górcső alá veszi a hatalmon lévők piszkos ügyeit. Észrevételeik,
feltárásaik most még nehezebben jutnak el az olvasókhoz, a nagy
nyilvánossághoz. Ez a rezsimnek tökéletesen megfelel.
A világ többi tollforgatója sem látja
rózsásnak a helyzetet abban az esetben, ha a teszt után élesben is bevezetik
ezt a megoldást minden országban.
Értem én, hogy a Facebook a hirdetési
bevételekből él, és az a célja, hogy az oldalak hirdessék magukat. Fizessenek,
hogy elérjék a rajongóikat. De akkor is… Szeretném, ha visszaállna minden a régi
kerékvágásba. A mostani helyzet se a hírekre kíváncsi felhasználóknak, sem a
híroldalaknak nem jó. Ha valamit megkaphatok egy helyen, miért keressem két
helyen? Nem érünk rá ennyire…
Egyezem a cikk írójával, de hozzáfúzném, hogy ennyire nem alacsonyíthatják le a szintet, hogy az emberek azzal foglalkozzanak, hogy kivel osztja meg a celláját, hogy fog kinézni 120 évesen, kik a legjobb barátai, ezzel lehet esélyt sem kap a valóban legjobb barát. Lalki szegénységre vall annál is aki ezt a tesztet elvégzi, de a facebooknak sem tesz jót az ilyen silány megnyílvánulás.
VálaszTörlés