Szerbia számára Vajdaság Szerbiához való
csatolásának a napja a legfontosabb, legjelentősebb dátum. A Nagy Nemzetgyűlés
döntése értelmében 1918-ban Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ezt mondta az
államelnökünk Újvidéken, és nem szakadt le az ég. A tartományi kormány több
tagja is ott bólogatott. Egyeztek a nagyfőnökkel. Egyeztek a nagy szavakkal, azzal,
hogy mennyire szeretnek bennünket, mennyire tisztelik a lakosokat, akik a
többnemzetiségű Vajdaságban élnek. Nem engedik meg a hatalmon lévők, hogy bárki
is megalázzon bennünket.
Lehet ettől még jobban is? Egy olyan
területről beszélünk, ahonnan mindenki menekül. A szélrózsa minden irányába. A
szerbek is kutatják a magyar őseiket, tanulják a magyar nyelvet, magyar
állampolgárságot kérnek. És megveszik az irányt külföldre. Mert az ígéretekből
senki nem tud megélni. Mindenki éhes marad.
99 éve történt. Jövőre lesz a századik
évforduló. 100 éve lesz, hogy 1918. november 25-én összeült Újvidéken a Nagy
Nemzetgyűlés, és úgy döntött, hogy Bácska, Bánát és Baranya tovább már nem Magyarországhoz
tartozik. Elcsatolták a területeket. A Szerb-Horvát-Szlovén
Királysághoz. És mi történt? Azóta már
jó pár ország fennhatósága alá tartozott e vidék. Hogy, hogy se, tévedett az államelnök. Magyarázza már meg neki valaki, hogy nem Vajdaságot csatolták Szerbiához... Nem is létezett.
A Vajdaságot Szerbia éléskamrájaként
emlegetik. Régen etette a nagy Jugoszlávia lakosait is. Termett a búza, a kukorica,
növekedtek csirkék, híztak a disznók. Pénzt vontak le a fizetésből Koszovó
fejlődésére.
Okosak ezek ott Belgrádban. Tudják, hogy
az itteni emberek szorgalmasak. Dolgoznak és hallgatnak. Kihasználhatóak. Tűrnek.
Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal
sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják
a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná
teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat.
Ellehetetlenítik az egészségügyi intézmények munkáját. Nincs orvos. Nincs
mentő. Az ivóvíznek nevezett sárga lötty ihatatlan. Szegény Krivaja folyó
haldoklik. Magyar tagozatokat szüntetnek meg. Egyre kevesebb a diák az
iskolákban. A kultúrára, könyvekre már nem jut pénz. Sok helyen a tűzrevalóra, a
húsra sem. Egyre több a munkanélküli. Egyre többen szorulnak szociális
segélyre, családi pótlékra. A Vajdaságban megkeresett pénz Belgrádba megy.
Onnan meg azután csurgatnak vissza valamit. És nem hallják a hangunkat a fővárosban... Nem akarják meghallani...
Persze,
hogy örül Vučić. Mosolyog
a magyar barátaival. Ontja szája a szép szavakat. Így szeretlek, úgy szeretlek.
Közben meg megeszlek. Azt mondta, hogy jövőre Belgrádban örömünnep lesz a 100
éves évfordulón. Persze a Vajdaságban is, több héten keresztül különböző
rendezvényekre kerül majd sor. Egy új múzeum építését is tervezik ebből az
alkalomból, Hozzácsatolás Múzeuma lesz a neve. Tévésorozat, színházi előadás sem maradhat ki a sorból. A tartományi vezetők rögtön meg is választották a szervező
bizottság tiszteletbeli elnökévé. Siralom. Autóbuszok százai indulnak majd a fővárosba.
Mindenhonnan. A Vajdaságból is. Hány dinárért adják el a lelküket, akik
elmennek majd tapsolni, zászlócskákat lengetni? Magyarok, és nem magyarok…
Mi hol fogunk gyászolni?
ezt még megfogja keserülni srbija! kamatos kamattal fognak mindent visszakapni. remélem srbija is fel lesz osztva például szétosztják a környező országok közt ezt a tákolmányt. nem érdemelnek országot! ennyi!
VálaszTörlés