DE MIÉRT?

        Akinek gyereke van, az tudja, hogy van több dackorszak, meg van több miért korszak. A dackorszakban hisztizik, földre veti magát, "csakazértsem" hallgat ránk. Tiltakozik, üvölt a legváratlanabb pillanatokban, nehéz vele a dolgunk. A miért korszakban meg miértezik állandóan.

        A nagyobbik lányomnak egy mesét sem tudtam végigolvasni, mert állandóan belekotyogott. Állandóan kérdezett. Hatalmas önfegyelemre, türelemre volt szükségem, hogy válaszolgassak, de tudtam, hogy így fejlődik a szókincse, szóbeli kifejezőkészsége, tágul a látóköre, értelmi fejlődése szempontjából is nagyon fontos. Ez a normális, hogy a gyerekek rácsodálkoznak a világra, kíváncsiak, minden érdekli őket. Természetesen, nem tudományos válaszokat adtam, hanem mindig az életkorának megfelelőt. Valójában már nem is emlékeztem, hogy miről is szól a mese, mert az esti lefekvés előtti rituálé beszélgetésbe ment át. Nem érdekelt a mosatlan, a vasalnivaló, csak a miértekre válaszolgattam. Ismerkedtünk a világgal, ami olyan érdekes volt. Valahol itt kezdődött a kettőnk közötti bizalom, az őszinteség, ami szerencsére ma is megmaradt. Őszintén bevallottam, ha nem tudtam, hogy a katicabogár hány évig él, meg azt is, hogy fogalmam sincs, hány fűszál van a házunk előtt. Amikor kisebbik lányomnál kezdődött a miért korszak, a nagyobbiknál folytatódott. Visszagondolva, olyan szép volt ez az időszak, rengeteget cseverésztünk, kellemesen töltöttük el az időt. Ma is úgy osztom be a napom, munkám, ha hazajönnek az egyetemről, legyen időm rájuk figyelni, hallgatni őket, csak velük foglalkozni. Semmi más nem fontos.

        Valószínű, hogy a Fluimucil reklám készítői is erre alapozták a kisfilmjüket. Az idegesítő miértekre. Elérték a céljukat, hiszen mindenki „De miért?-ezik”. Vírusként terjed a neten különböző variációkban. Győzikétől Chuck Norrisig. Szándékosan nem teszek fel egyet sem, mert nem tetszenek, nem találom viccesnek. Kicsit féltem a reklámban szereplő kisfiút, hogy hány évig kíséri/kísérti ez a kérdés. Pedig csak háromszor tette fel fél perc alatt. Remélem, nem bántják majd, nem piszkálják az ovistársai, mert tudjuk, hogy a gyerekek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni, és szülei okosan segítik át ezen az időszakon. Szerencse, hogy még nem tud olvasni, és nem láthatja azt a rengeteg baromságot, ami elöntötte a világhálót. Hogy nem látja azt az agressziót, dühöt, erőszakot. Megdöbbentem.

        Egy reklám célja mindig a figyelemfelkeltés. Tapasztalataim szerint a gyerekek kisebb korban miérteznek, de anyukája és nagymamája türelmén nem csodálkozom. Azok bántják őket, akik beküldik a gyereküket a szobájukba, hogy hallgasson már, ne ugasson folyamatosan, ők meg facebookoznak tovább. Megoldották a kérdést. A gyerek meg folyamatosan leszokik a kérdezésről. Már nem a családtagokat fogja kérdezni…

        Az internetes támadás célpontja mégis a kisfiú. Gúnyolják. Gyűlölik. A kommentelők nyomdafestéket nem tűrő bejegyzéseket írnak. Szörnyűnek találom, hogy még egy olyan rendezvényt is meghirdettek a közösségi oldalon, melyben meghívják az embereket, hogy vegyenek részt Ábel rituális és nyilvános kivégzésén. Azt is kérik a kitalálók, hogy a résztvevők vigyenek kötelet, botokat. Ezt több mint tizenhétezer ember találja viccesnek.  Tudom, hogy nem igazából végeznék ki, de akkor is… Valami gond van az emberek fejében.

        Miért nem bántják a reklám készítőit? Ők felnőtt emberek, válaszolni is tudnak, meg tudják magyarázni a bizonyítványukat. Sehol nem találtam őket szidó cikkeket.

        Azon is elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha az én kisfiam szerepelt volna egy ilyen reklámban, és ennyien támadnák? Eszembe jutott volna egyáltalán, hogy szerepeljen? Ha véletlenül igen, hogyan tudnám megvédeni? Kimennék-e az utcára vele?

        Hibáztak a szülők? Ábel anyukájának és apukájának üzenem, hogy fiuk egy tündéri kisfiú. Egy ártatlan lény. Aki sajnos nagyon korán megtapasztalja, hogy milyenek az emberek. Hogy érzi majd magát, amikor megtudja, hogy hány ember kérte a halálát? Megkérdezi majd egyszer a szüleit, hogy „De miért?”

        Akinek nincs gyereke, annak elmondanám, hogy a gyerekek ettől sokkal idegesítőbbek. Naponta nem háromszor kérdezik meg nyervogva, hogy miért. Nem is mosolyogva. Erre jó lesz felkészülni.

        Köhögök. Elmentem a gyógyszertárba. Nem jutott eszembe a Robitussin, ezért vettem egy Fluimucilt. Szeretlek, Ábel!