KÉREM VISSZA A NYUGDÍJAM!

        MMF. Már égnek áll az a kevés hajam, ha meghallom ezt a három betűt. Szeretem hallgatni és nézni a Vajdasági Rádiót és Televíziót. Ha megemlítik a nyugdíjasokat, rögtön jön utána az MMF is. Sokáig azt sem tudtam, mi az, de a kisunokám elmagyarázta. Međunarodni monetarni fond – szerbül. International Monetary Fund – angolul. Nemzetközi Valutaalap – magyarul. Ők adnak pénzt, kölcsönt az országnak, hogy jobb legyen a gazdaság, több munkahely legyen, de cserébe beleszólnak mindenbe.

        Sok mindenhez értek én, de ehhez nem. Szeretek kertészkedni, olvasgatni, sorozatokat nézni, beszélgetni a szomszédasszonyokkal, sütni-főzni az unokáknak. Danika megtanított még internetezni is! A fiamék itt élnek a szomszéd utcában. Dolgoznak szegénykéim reggeltől estig, de nem haladnak egyről a kettőre. Látom, hogy igyekeznek, meg otthon is megtermelnek sok mindent a kertben, de nehéz nekik, nagyon nehéz. A fiam már tisztára megőszült, pedig még csak 40 éves! Segítek én rajtuk, ahogy csak tudok, mert nekem már nem kell új ruha, cipő, jó a régi is. Ha lemegyek a piacra, mindig gondolok rájuk is. Meg a hentesnél is. Belekerül a kosaramba nekik is ez-az. Vagy felajánlom, hogy főzök, legalább addig is elszöszmötölök a konyhában, nekik meg megmarad az ebéd ára. Közben látom az unokáim is. A kicsi, Lucus, már nem is kicsi, felsőbe jár! Danika középiskolás. Mindig van a mama zsebében egy kis zsebpénz, finomság. Olyan csillogó szemekkel köszönik meg! Szeretnék többet adni, de nem tudok. A szívem szakad meg! Mindenem odaadnám a gyerekemnek, az unokáimnak! Mire kifizetem a számlákat, nem sok marad. A jó Isten megsegít, erre gondolok, ezért imádkozom a templomban is, meg minden este lefekvés előtt. Ne vegyen még magához az Úr, hogy sokáig tudjak adni…

        Erre jön az MMF. Azt mondom én erre, hogy menjen is! Jobb volt nélküle!

        Már 2014 februárjában Aleksandar Vučić drámai hangon ecsetelte, hogy az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van. Nem miattam, gondoltam magamban. Akkor még nem tudtam, hogy én fogom megmenteni az országot. Folyamatosan azt hallgattam, hogy megszorítás kell, meg takarékoskodás, meg MMF.

        Augusztusban már arról szóltak a hírek, hogy 20 százalékkal csökkenek ősztől a nyugdíjak. Számolgattunk a szomszédasszonnyal. Egy átlagos 24 ezer dináros (200 eurós) nyugdíjból a csökkentés után kevesebb, mint 20 ezer dinár maradna, az okosok szerint viszont ez a kényszerintézkedés elkerülhetetlen. 4000 dinár. Miből adok zsebpénzt az unokáknak?  

        Szeptember elején jött a pénzügyminiszter, aki a költségvetésről beszélt. „Nyíltan állíthatom, hogy mindent megteszünk, hogy a fizetések és a nyugdíjak csökkentése egyetlen centtel, egyetlen dinárral se haladja meg a 10 százalékot. 10 százalék a fizetések és 10 százalék a nyugdíjak esetében.” – így mondta a Híradóban. Jó, hogy nem tette hozzá, örüljetek nyugdíjasok, nem 20, „csak” 10%-kal kaptok kevesebbet! Csak tudod, édes fiam, én ezért a pénzért megdolgoztam. Keményen! Hajnalban keltem, háziasszony, dolgozó nő voltam, mint millióan még. Azt gondoltam, ha majd nyugdíjas leszek, könnyebb lesz. Pihengetek, utazgatok. Helyette meg azon fáj a fejem, hogy hogy tudok segíteni a gyerekemen. Szerencsém, hogy a vérnyomáscsökkentőn kívül más gyógyszerre nincs szükségem. De mi lesz, ha lebetegszem? Szegény uram, korán itt hagyott, a szíve vitte el.

        Szeptember közepén megint nyilatkozott a szerb kormányfő, Vučić a megszorító intézkedésekről. Ő reménykedik, hogy megmenti az országot. Nagy a költségvetési hiány, meg államadósság, meg megint az MMF került szóba. Ha kevesebb nyugdíjat ad, az MMF újabb hitellel kecsegtet. A nyugdíjasok a jövő generáció érdekében húzzák össze magukat! Jaj, mennyi ilyent hallottam én életemben! Csak attól félek, hogy a jövő-jövő generációnak sem lesz Szerbiában jobb…

        Kivágtam ám a cikket a Magyar Szóból! Néha egy-két politikus orra alá tenném, hogy miket mondott régen! Szóval, 2014. szeptember közepén azt mondta a kormányfő, hogy a 25 ezer dinár alatti nyugdíjak nem csökkennek.  Szerbiában összesen 1,7 millió nyugdíjas él. Közülük 744 ezer személy kevesebb, mint 10 ezer dinárt kap havonta. KEVESEBB, MINT 10 EZER DINÁRT!!!!!!!!! És kihangsúlyozta, hogy őket nem bántják. Még szép. El sem tudom képzelni, hogy ezek a nyugdíjasok hogyan élnek. Nem élnek, hanem vegetálnak. Éheznek. Fáznak. Ez nem elég a számlák kifizetésére, tüzelőanyag vásárlására, gyógyszerekre. Semmire sem elég. Hozzátette, hogy vigasztaljon bennünket a tudat, hogy nagyban hozzájárulunk az ország gazdaságának fellendüléséhez, és 2015-ben sokkal jobb lesz, 2016-ban pedig olyan jó lesz, mint még soha.

        Addig beszéltek, hogy novemberben bekövetkezett a csökkentés. Az MMF miatt, mondták. A 25 ezer dináron felüli nyugdíjak 22%-kal csökkentek. A 40 ezer dináron felüliek 25-tel.

        Egyre nagyobb lett a szegénység. Felment a villanyáram, a hús, az euró ára. Normális országokban igyekeznek a nyugdíjasok napjait megszépíteni, megkönnyíteni. Normális országokban vidáman élhetik napjaikat.

        2015 novemberében megint Vučić meg az MMF. A kormányfő kijelentette, hogy az MMF engedélyezné a nyugdíjak bizonyos fokú emelését, de ők mégsem emelnek annyit, amennyit lehetne. Meg is indokolta. Kell a pénz a beruházásokra és a fiatalok foglalkoztatására. Nem írom le, mit gondoltam magamban. Nem nyomdaképes. Minden szavam kisípolnák. Szerintem ez tisztességtelen hozzáállás. Az idősek lenézése, lebecsülése. Van ebben a kormányfő részéről önteltség, dölyf, pöffeszkedés, gőg is. Most az én lelkiismeretemen száradjon a fiam fizetése? Honnan is tudhatná Vučić, hogy a gyerekemék háztartásához én is nagyban hozzájárulok a lecsökkentett nyugdíjammal…

        2016 januárjában örömünnep!!!! 1,25%-kal emelkedtek a nyugdíjak! Ezt hányszor hallottam a különböző híradásokban! Igaz, az 1,25 százalékot nem nagyon emlegették, de ódákat zengtek arról, hogy milyen jó, emelkedtek a nyugdíjak…

        Most megint november van. Megint Vučić meg az MMF. A Nemzetközi Valutaalap jóváhagyta a szerbiai nyugdíjak mérsékelt növelését 2017-ben. Az hány százalék lesz vajon? Mit jelent a mérsékelt? Lesz még egy százalék? Vagy talán kettő? A gyomrom összeugrik, de nem szabad betegnek lennem, mondogatom magamnak, van, akinek még szüksége van rám. Meg a nyugdíjamra. Édes Istenem…

        Majdnem megkönnyeztem a kormányfő bejelentését, hogy év végéig kapunk egyszeri segélyt, hogy az ünnepeket nyugodtabban töltsük el, szebb legyen. Köszönöm az aggódást. Jól vagyok. Különben öt-hatezer dinárról beszélnek. Nem szeretném én a másét. Nem vagyok én irigy. Csak azt kérem, ami jogosan jár nekem. Amiért megdolgoztam. Mennyit is ért 2014 novemberében a nyugdíjam, már nem is emlékszem rá… Hiába, az öregség…  Azóta pedig egyre csak rosszabb, évről-évre rosszabb. Azt ígérték, 2016-ban olyan jó lesz, mint még soha. Valakinek biztos.