Đorđe Balašević, a jugoszláv utódállamokban
hatalmas népszerűségnek örvendő újvidéki énekes és dalköltő ismét jelentkezett. Néha
szerelmeseket, néha vidámakat, néha csipkelődőseket ír. Elítéli a háborút, a
diktatúrát, a nacionalizmust. Most Ezekről énekel, a legaljáról, a mostani
hatalmon lévőkről. Vagy legalábbis ők ismertek magukra, hiába mondja Balašević,
hogy nem rájuk gondolt… Egy olyan országban élünk, ahol nincs sajtószabadság. Nem
igazán hallgatjuk a számot a rádiókban, mert még mindig sokan féltik a
munkahelyüket, a szerkesztők nem merik leengedni. Félnek a következményektől,
hogy nem kapnak állami támogatást, hogy felmondanak nekik. Egy zeneszám miatt,
mely az aktuális helyzetet énekli meg. Azt, amelytől mindannyian szenvedünk,
melynek várjuk már a végét. Azt, ahol a parlamentben nem szakemberek ülnek.
Olyanok döntenek a sorsunkról, akiknek megvásárolt diplomájuk van. Akik
pártalapon kedvezményezettek. Akik a szavazatokat is megvásárolják. Akik napi
szinten hazudnak. Az embereknek lassan már az álmaikat is elveszik…
Azonban a gyertya is elég egyszer, a
film is véget ér… A legalja után nincs lejjebb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése