HA KINÉZEK AZ ABLAKON...

        Azt mondta a nagyfőnök, ha kinézünk az ablakon, akkor láthatjuk, hogy jobban élünk. Kinéztem az egyiken. Semmi jóság. Pedig karácsonyra még meg is tisztítottam. A másikon is kipillantottam. Semmi szépség. Hiába nézelődök, nem sok gazdag embert látok. Nem sok elégedett embert. Biztosan nem egy országban élünk AVAV meg én. Néha azt kívánom, bárcsak egy másik bolygót irányítana…

        A pénzügyi helyzetünket mutatja az is, hogy több bank kedvezményes kölcsönt kínált karácsonyra (Micsoda alliteráció… Bár nem olyan jó, mint a Barlangjában belől bömböl a mord medve…)… Nos, ha ott fent, a hatalmon lévők nem fosztogatnának, akkor nem kellene osztogatni sem. Sem kölcsönt, sem lisztet, cukrot, tartós élelmiszert a mélyszegénységben élőknek.

        Süt a Nap, fehér karácsonyról csak álmodhatunk. A mai gyerekek már nem is tudják, mi az a derékig érő hó. Bár előbb lesz fehér karácsonyunk, mint tizenharmadik, tizennegyedik fizetésünk, mint Ausztriában…

        Hány ember gondolkodott azon, hogy honnan teremtsen elő pénzt karácsonyra… Hogy legyen fa, hal, kacsa, guba, kalács, jusson az ajándékokra is, mert nagy a család… Hány embernek haladja meg az anyagi keretét a kiadás? Lejjebb adták már sokan, jó a kínai cucc is, mert a nem kínai Barbi baba sokkal drágább…

        Karácsonykor vannak szerepek, visszatérő motívumok, érzések. Kapkodás, fejfájás, készülődés, veszekedés, bevásárlás, sütés-főzés… Van itt minden, mint karácsonykor… Túlvállaljuk magunkat… Mindig elégedetlenkedünk, persze, okunk is van rá. Tesznek róla ott fent, hogy nekünk ne legyen jó, bár csak azt szajkózzák, hogy nekünk milyen jó. Sosem volt ilyen jó. Az újságokban csak arról olvashatunk, amiről úgy gondolja a vezetőség, hogy tudnunk kell, ami az ő kedvükre való.

        Hová tűnt a békés karácsony? A közösségi portálokon, Viberen, sms-ben érkeznek az üzenetek. Ezzel van tele az egész Facebook. Közülük hánynak volt igazán áldott ünnepe?

        Felnőttkoromban is keresem azokat az érzéseket, melyeket gyerekként éreztem a karácsonyfa alatt, melyek az egész életem meghatározták érzelmileg. Megtanították, hogy a legfontosabb dolgok, legyen bármennyire is közhelyes, nem mérhetőek pénzben. A szeretet, az egymással töltött idő, a másik fontossága nem eladó. A karácsony a család ünnepe, nem az ajándékoké. A nagy beszélgetések, az öröm, a családi kártyázások, társasjátékozások maradandóbb élményt hagynak, mint a soha nem fogjuk használni tál, a soha nem fogjuk felhúzni rénszarvasos pulcsi, a soha nem játszok vele játék…

        Ha rend van a fejünkben, rend van az életünkben is, a káosz meg, ami körülöttünk van, zavaró tényező, ami, reménykedjünk, egyszer csak elmúlik…

        Az idén tőlem mindenki ehető, iható ajándékot kapott, mert azért kis ajándék nélkül nincs karácsony. Ahogy Reszkessetek betörők nélkül sem, és Igazából szerelem nélkül sem…