Vége van a kellemes karácsonyi ünnepeket
jókívánságoknak, kezdődnek a boldog új évesek… Mit is lehet kívánni Szerbiában
a családunknak, a barátainknak, az ismerőseinknek? Sok boldogságot, egészséget,
szeretetet? Kitartást, türelmet, nyugalmat, békességet? Több fizetést, nyugdíjat,
kevesebb áremelkedést? Jobb egészségügyi ellátást, közbiztonságot, színvonalasabb
oktatást?
Szeretem a karácsony hangulatát, a
családi együttléteket, a csillogó-villogó díszeket, az illatokat, a
nyugalmat. A szilveszterezés meg nem
izgat. Miért kell jól éreznem magam pont azon az éjszakán? A vendéglős buli nálam
szóba sem jöhet. Hogy balettozzak ott magassarkúban, hogy frizurával, sminkkel
ropjam az az a szépre… Van, aki ezt szereti… A barátaimmal találkozom egész
évben, sokszor egy közönséges kedd este jobban érezzük magunkat, mint
szilveszterkor…
Nem szoktam ígérgetni magamnak január
elsején. Már régen elfogadtam magam, a súlyom, a magasságom. Nem ígérem, hogy
még jobban spórolok, hogy megváltozom, hogy többet sportolok, hogy no, az új
évben majd minden másként lesz. Erre már rájöttem, hogy nem lesz.
Értem én, hogy Ausztráliában, Svájcban,
Ausztriában várják az emberek az új évet. Szerbiában meg nem sok jó vár ránk.
Az államelnökünk lódítgat, ámítgat, hiteget. A kormányelnökünk fikusz. Dísz. A
külügyminiszterünk volt már tájékoztatási miniszter és belügyminiszter is. Szeret
énekelni, de nem tud szegényke. Ahogy idegen nyelveket sem beszél. Több haladó
politikus is hamis diplomával rendelkezik. Van egy sofőrből lett miniszterünk,
egy haláldoktorként emlegetett egészségügyi miniszterünk, egy soha nem volt
katona védelmi miniszterünk, egy orvos végzettségű kereskedelmi,
telekommunikációs meg turisztikai miniszterünk, és keramikus vezeti a
titkosszolgálatot… Szakemberek egytől egyig… A saját zsebük töltésén kívül más
nem nagyon érdekli őket. Gurulós székekből osztogatják az észt…
Január elsejétől lesz egy rakás új, ránk
nézve nem jó törvényünk, emelkednek az árak. Ja, meg 5 százalékkal majd
februártól a nyugdíjak, és tízzel a fizetések a közszférában. Négy év után lassan
visszaadják, amit elvettek. Ma meg úgy döntöttek a parlamentben, hogy a
képviselők fizetése is emelkedjen 5 százalékkal. És már ne várják meg a
januárt, a decemberi is több legyen… Soha nem látott magasságokban vannak a
magyar-szerb kapcsolatok. Igaz, hogy magyar osztályok szűnnek meg, kevesebb
jogunk van, de biztosan mi nem látjuk jól. Haladunk, azt mondják. Bár a tenger
felé lehet, hogy 2018-ban sem jutunk el…
Töltse mindenki úgy a szilvesztert,
ahogy szeretné… Kiöltözve, táncolva, vagy pizsamában, az ágyban… Kívánom, hogy
2018-ban orvoshoz ne kelljen menni, legyen egészség, a többi meg ajándék… És az
iskolába se kelljen menni a gyerek rossz jegyei vagy magaviselete miatt… Legyen
mindenkinek annyi pénze, amennyire szüksége van… Ébredjenek az mellett, akit
igazán szeretnek… Ne gondoljanak a rosszra, próbálják kizárni agyukból a
körülöttünk lévő őrületet, bármilyen nehéz is… Úgy néz ki, bennünket túlélésre
teremtettek. Mindenkinek ott van a saját baja. Lehet, hogy néha úgy érezzük,
hogy egy óra hetekig tart, hogy a Nap csak néha tűnik fel, hogy már fogytán az
erőnk, de maradjunk talpon, keressünk egy kis pontot, amibe kapaszkodhatunk…
Legyünk boldogabbak 2018-ban! BÚÉK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése