Hová mégy szilveszterezni? Ez a kérdés hangzik
el legtöbbször december végén. Dolgozom, mondja az orvos. Éjszakás leszek,
mondja a nővér, a szülésznő. Szolgálatban leszek, válaszolja a rendőr.
Miközben sokan ünnepelnek, elengedik
magukat, frizurával, talpig sminkben, öltöny-nyakkendőben, vagy csak úgy otthon
buliznak, vannak, akik gondoskodnak a jó hangulatról, a biztonságról. A
szakácsok, a pincérek, a zenészek, az éttermek tulajdonosai. Az őrök, a pékek. A
szemétszedők, a takarítók, akik az őrület után tisztává varázsolják a terepet.
Az éjjel-nappali boltok dolgozói. Az újságírók. A tűzoltók. Ők azok, akik készenlétben
vannak, ha bármi is történne, akik nem a szeretteikkel lépnek be az új évbe,
nem azokkal töltik az éjszakát, akikkel szeretnék. Ugyanúgy dolgoznak,
ugyanolyan nap ez is nekik, mint egy közönséges szerda. Az egészségügyben
dolgozók életeket mentenek, petárdától megsérült gyerekek kezét kötözik, gyomrot
mosnak, új kis emberkéket segítenek a világra. A rendőrök részeg sofőröket
zárnak ki a forgalomból, verekedőket szednek szét. A pincérek ittas, kötözködő embereket
szolgálnak ki újabb adag alkohollal. A zenészek hatodszor is elhúzzák ugyanazt
a nótát. A taxisok szállítják ide-oda az embereket, és rimánkodnak, hogy senki
se hányjon be az autóba…
Remélem, csendes éjszakájuk lesz a
dolgozóknak, nem lesz sok munkájuk… És hogy meg is fizetik őket… Még jó, hogy
nem esett a hó, az utak nem jegesek… Az alkohollal meg okosan… Aki inni szeretne,
elfogyaszt pár féldecit, az ne vezessen… Vigyázzunk egymásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése