ÉRVÉNYES-E A TÖRVÉNY A FELÜGYELŐRE?

Rózsa története:

        Macska típus vagyok. Mindig négy lábbal érkezem a földre, bár vannak helyzetek, amikor nem tudok megfelelően válaszolni.  Mert meglepődök, mert nem értem a nyelvet, és nem találom a szavakat…

        Fodrász vagyok. Nem közgazdász, nem jogász. Nem értek a könyveléshez, a jogi ügyekhez. Tudom, ez nem ment fel semmi alól.

        A történetem egy felügyelőről szól. A viselkedéséről, a fölényeskedéséről, a hozzáállásáról, ahogy beszél az emberrel, ahogy nem mond igazat, ahogy megmásítja a tényeket. 12 éve működtettem a MI-MI fodrász szalont Topolyán, amikor 3 évvel ezelőtt hölgy vendégeim részére kialakítottam egy konditermet is. Miután volt egy ilyen szerbiai törvény, hogy adókönnyítésben részesülnek azok a munkaadók, akik új dolgozókat alkalmaznak, én is aláírtam egy szerződést, hogy két évig foglalkoztatok munkást. Jöttek a lányok, mentek a lányok. Fél év alatt, sajnos hárman is megfordultak nálam. A jobb élet reményében külföldre mentek.

        Volt egy lány, M.P., aki körömépítéssel foglalkozott, de ő is elment 2016. január 28-án. Neki január 31-én szűnt meg a munkaviszonya, ekkor jelentettem ki.

        Február 22-én 15 órakor elmentem a bankba. Ekkor a konditerembe belépett egy férfi, akinek az ott jelen lévő K.F. mondta, hogy a tulajdonos nincs jelen, mindjárt érkezik. A férfi nem mutatkozott be, semmiféle igazolványt nem mutatott fel. Valamit irkált, majd mondta F.-nek, hogy írja alá az olvashatatlan szöveget, amit ő meg is tett.

        Másnap reggel első utam a felügyelőség irodájába vezetett. Egy szakállas férfit kerestem, akinek a nevét nem tudtam, aláírását elolvasni nem lehetett. Nem tartózkodott az irodájában. 24-én ismét kerestem. Minden papírt elvittem, amit kért, de erről semmiféle bizonylatot nem kaptam. 25-én a felügyelőnek próbáltam elmagyarázni, hogy köt a szerződés, szeretném F.-et bejelenteni. A felügyelő rám förmedt, ćuti, puno pričaš (Hallgass, sokat beszélsz!)… Nem köthetek F.-fel szerződést, még tőle meg nem kapom a végzést. Hiába kértem, hogy akkor nem teljesítem a szerződési feltételeket, elveszítem a programot. Flegmán, rosszmájúan válaszolt, hogy no, és akkor mi van, ha elveszíted, akkor elveszíted… Neka, ako izgubiš, izgubiš...

        29-én újból hívatott. Ekkor kaptam először leírást az esetről. Hogy K.F. feketén dolgozott. Nem jelentettem be. Reggel 8-kor kezdődik a munkaidejük a felügyelőknek, de engem többször is 7-re kéretett, amikor senki sincs az épületben. Egy lélek sem, hogy ne legyenek tanúk. Szerettem volna fordítót, mert nem értettem a szakszöveget, ami a papíron szerepelt. Már amit ki tudtam olvasni belőle. Azt válaszolta, hogy neki nincs arra ideje, hogy várja a munkatársát, hogy nekem fordítgasson. Pedig jogom lett volna rá. Papíron. Csak az életben ezek a jogok nem működnek. Azt is mondta, hogy a munkásomnak nem adtam fizetést. Amikor javasoltam, hogy hívja ide, akire gondolt, felemelte a hangját, és azt mondta, šta hoćeš, nisam ja advokat... (Mit akarsz, nem vagyok én ügyvéd…)

        A végzés március 3-án készült el. A felügyelő kérte, hogy F.-et február 13-tól jelentsem be.

        Március 7-én a felügyelő meglátta M.P. munkakönyvét, hogy január 31-i dátummal kijelentettem. Emelt hangon kérdezte, hogy šta je ovo (mi ez?)… Azt mondta, hogy lényegtelen, hogy a körmöslány, M.P. január 28-án elhagyta a munkahelyét, egészen március 8-ig jelentsem vissza, mert eddig szólt az eredeti szerződése. Mondjam azt, hogy tévedés történt. Ezt másnap meg is tettem. Kifizettem 41 napra a járulékot, 16.000,00 dinárt. A valóságban a lányt még képen sem láttam. Ilyen sehol a világon nincs…    

        Panaszlevelet írtam Szabadkára, amit a felügyelő is megtudott. Másnap bejött a szalonba, kérdezte, hogy miért tettem. Mert jogomban áll, válaszoltam. Most már 8-ra hívatott az irodájába, nem 7-re. Azt kérte tőlem, hogy vonjam vissza panaszom, írásban, cserébe lezárja az ügyet, és nem leszek megbüntetve. Kértem, hogy gépelje le, hogy olvasható legyen. Megígérte. Hiszékeny vagyok. Nem kellett volna megbíznom benne. Írásban visszavontam a feljelentést. Nem írtam alá, úgy adtam oda neki, hogy olvassa el. Vártam a gépelt szövegét. Azt válaszolta, majd megkapom. Én nem akartam addig aláírni a visszavonást. Hátradőlt a székben, imamo vremena (ráérünk), mondta. Kimentem az irodából, majd kis idő múlva visszatértem. Aláírtam. Nagy hiba volt. A pecsétem kikapta a kezemből, ő ütötte rá. Ha nem írom alá, lehet, hogy még most is ott lennénk… Pár napra rá kaptam a kihágási bíróságtól a szerelmes levelet. Ott a gépírónő mondta, hogy ne beszéljek magyarul, mert sokáig tart lefordítani. A bűnöm, hogy F. február 13-tól feketén dolgozott, nem jelentettem be.  13-a szombat volt, 15-16-a állami ünnep. 150.000,00 dinár büntetést kaptam.

        Írtam panaszlevelet Újvidékre. Megismételték a tárgyalást magyar nyelven. Azután volt még kettő. A felügyelő is ott volt, nem mondott igazat. Azt állította, hogy én egy hétig feléje sem néztem, nem vittem be a papírokat. Egy felügyelőnek szabad ilyet tennie? Nem tudom leírni, mit éreztem, hogy hazudik. Szóltam is, hogy ez nem igaz. A bírónő rám szólt, hogy nem Hágában vagyunk… A tárgyalásról szóló szöveget igényeltem magyar nyelven is. Újból írtam Újvidékre. A bíróság ugyanis 2400,00 dinárt kért azért, hogy volt hivatalos fordító is a tárgyaláson, és 3000,00 dinárt azért, mert megismételték a tárgyalást. Panaszt tettem azért is, mert a bírósági végzést nem kaptam meg magyar nyelven.

        2016. december 22-én bezártam a szalont. Hónapokkal később erre a címre érkezett meg a végzés.

        Vannak hibáim, nem állítom, hogy nincsenek. Tévedtem, de nem ekkorát. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy senkire sem számíthatunk. Ellehetetlenítik a magánvállalkozók munkáját a különböző felügyelők. Csak hallgatunk. Nem tudjuk a jogainkat. Ő büntetlenül él tovább. Vannak kapcsolatai. Nekem elvették a munkám. Engem még férfi így nem alázott meg. Nem beszélt velem. Kértem a Magyar Nemzeti Tanácstól is segítséget. Hogy panaszt tegyek a bíróság munkájára, a felügyelőre. Egy hölgy a telefonba azt mondta, hogy majd visszahív a jogászuk. Azóta sem tette meg.

        Azok, akiknek védeniük kellene a magyarság érdekeit, nem teszik. Hiába van papíron jogunk magyarul beszélni a bíróságokon, nehézkesen működik a dolog.

        Milyen országban élünk, ha egy felügyelő simán nem mond igazat a bíróságon, és ennek nincs semmi következménye? Sokat tudnék még mesélni a gorombaságairól, a hangnemről, ahogy beszélt velem, ahogy minden alkalommal megalázott több hónapon keresztül…

        Valószínű, én is elhagyom az országot. Nehéz döntés itt hagyni mindent. Én is egy leszek a sok közül…