Ausztráliában most éppen nyár van. Meleg.
40 fok.
Szeretem nézni a sportközvetítéseket. A
korcsolyát, az atlétikát, a kézilabdát, a röplabdát, a kosárlabdát. A focit a
legkevésbé. Általában követem az eseményeket, most éppen az ausztrál nyílt
teniszbajnokságot. Örülök, hogy féléves kihagyás után visszatért az egykori
világelső, Novak Đoković. Szurkolok is
neki, a hatszoros győztes bejutott a harmadik fordulóba.
Melbourne-ben 40 fokos hőség van. Árnyékban.
A pályán még több. Rossz nézni, ahogy a teniszezők küzdenek a forrósággal. Férfiak
és nők egyaránt. Nehezen kapnak levegőt, törölközőbe csavart jéggel hűtik
magukat, folyamatosan isznak, izmaik görcsbe rándulnak. Volt, aki rosszul lett,
volt, aki el is ájult. Pedig az állóképességük nem olyan, mint az enyém… Taktikailag
próbálják minél előbb befejezni a meccseket, hogy minél hamarabb a hűvösbe
vonuljanak. Hőgutát kapott a labdaszedő fiú. A nézők is kevesebben voltak a
kánikula miatt.
Szerintem, veszélyes játék ez. Tény,
hogy rengeteg pénz forog kockán, de mi van az ott lévők egészségével? Mennyit
ér? A szervezők azt mondják, hogy a hőségben játszott tenisz nem rejt magában
túl nagy kockázatot, nem terheli meg annyira a sportolók szervezetét, mint a
foci, a hosszútávfutás. Aggodalomra semmi ok.
Đoković kritizálta a szervezőket.
Szerinte sokkal többet foglalkoznak a nézőszámmal, azzal, hogy minél több pénz folyjon
be a támogatóktól, a televíziós közvetítések jogdíjaiból, mint a versenyzők
egészségével. Azt nyilatkozta az
újságíróknak a meccs után, hogy úgy érzi magát, mintha egy ketrecbe szorult
állat lenne. Szerinte, beszélni kellene ezekről a dolgokról, változtatni
valamit, mielőtt még valami komolyabb dolog történne.
Most azt is lehetne mondani, hogy senki
nem kényszeríti erre, meg különben is, milliókat kap érte. Egy meccsért annyit,
amennyit mi egész életünkben nem keresünk. Lehetne menni kapálni is a 40 fokban
120 dináros órabérért… A lemez másik oldalán meg az van, hogy Đoković 4 éves
kora óta keményen edz. Sok lemondással jár az élsport, míg a többi fiatal
szórakozott, ő akkor is a sportpályán volt. Hajnalban kelt, edzett. Fél életét
hotelszobákban töltötte. Humanitárius akcióiról is ismert, sokat segített a
beteg gyerekeken.
Akkor, amikor hozta Szerbiának az első
helyeket, akkor éltették. Most meg lehet köpködni, hogy már a meleg sem elég jó
neki…
Hajrá, Đoković!
Fényképek: Reuters
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése