ÚJ JOGSZABÁLY A KISTERMELŐKNEK

        Nem tétlenkednek a törvényhozók, most éppen a Mezőgazdasági, Vízgazdálkodási és Erdészeti Minisztérium tevékenykedett. Rendeletet hoztak a fogyasztók ellátására szolgáló kismennyiségű primőr termékekről, a kistermelői, háztáji élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről. Az erről szóló hír a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében már megjelent, és 2018. január elsején lép életbe.

        Falvakban, de városokban is fontos szerepe van a piacnak, a háztól való kereskedelemnek. Fontosnak tartjuk, hogy megbízható embertől vásároljunk tojást, tejet, túrót, tejfölt, sajtot, kolbászt, húst. Közvetlen a kapcsolat, és ez mindkét félnek jó. A kistermelő eladja az árut, mi meg friss termékekhez juthatunk. A jó árunak hamar híre megy a piacon.

        Ki is az a kistermelő az új jogszabály szerint?

        Kistermelőnek számít, aki hetente maximum 200 liter tejet ad el, vagy ennyiből készít túrót, tejfölt. Hetente legfeljebb 500 darab, évente legfeljebb 10.000 darab tojást értékesít. Hetente legfeljebb 200, évente maximum 5000 darab házi tyúkfélét, hetente legfeljebb 20 darab, évente legfeljebb 1000 darab pulykát, kacsát vagy libát vág le és ad el. Hetente 100 kg, évente 1000 kg húsból készít szalámit, kolbászt. Hetente 10 marha, 20 borjú, 50 disznó, kecske vagy birka, 100 malac, 2000 csirke vágása és eladása engedélyezett. Ehhez már vágóhíddal is rendelkeznie kell az érdekeltnek. A történethez hozzátartozik, hogy csakis bejelentett gazdasággal rendelkező egyén árulhat otthonról is. Külön részletezi a szabályzat, hogy hogyan kell kinéznie a helyiségnek, ahol a tejet szűrik le, ahol a túró készül, ahol levágják az állatokat. Nagysága, burkolása sem mindegy. Szekrény, edények, kések minősége, munkaruha használata, fertőtlenítés, hol kell átöltözni, kezet mosni – mindenre gondoltak a törvényhozók. Külön vezetni kell, hogy melyik nap, kinek adták el a termékeket. A vásárló cipőméretére nem kíváncsiak csak…

        A tejet fejés után rögtön hűteni kell, és csak forralás után lehet inni. Erről jutott eszembe, hogy gyerekkoromban mindig egy piros színű, fehér pöttyös kandlit lóbázva mentem a szomszédos Mancika nénihez tejért. Ott helyben ittam a még langyos, frissen fejt tejet egy kis bögréből. Se forralva nem volt, se hűtve.

        És látom magam előtt, amikor megyek a szomszédba vagy akár a piacra tojásért. Jól látható helyen írja majd Gizi néninél a gazdaság azonosító számát, a telefonszámot, a tyúk adatait, mikor tojta, meddig használható…

        Meg hála Istennek, hogy vége van anyósomnál a disznóvágásoknak! Nagyon nem szerettem a belet pucolni, a zsíros edényeket mosogatni… Már évek óta Lajos mester a főnök. Hozzá visszük az állatot, ő elrendezi, lesz hurka, kolbász, svartli, töpörtyű, sonka, szármának való. Meg husika is kívánság szerint. Füstölést is vállal, nem is drága. Tiszta, rendes ember. Viszont nem tudom, hogy milyen késsel szeletel… És hogy jegyzetel-e, hogy hány órakor éppen milyen munkafolyamatot végzett… Nem is érdekel. Az tetszik, hogy csak csomagolnom kell… No, ennek is befellegzett. Mert nincs vágóhídja, feketézik ő is. Most meg félhet, hogy valaki feljelenti, és érkezik az ellenőrzés… Meg az újévi malacnál is figyelnünk kell arra, hogy az állat milyen körülmények között élt. Őszintén, még sosem lestem be az ólba…

        Az rendben is van, hogy a kistermelő felelősséggel tartozik vásárlóinak a minőségéért, hogy megfelelő higiéniai körülmények legyenek, hogy ne veszélyeztessék a vevő egészségét. Ez közös érdek. Az is rendben van, hogy szeretnék a szakemberek nyomon követni az áru útját.  Csak valahogy nekem úgy tűnik, hogy az állam tovább feji a szegény, szerencsétlen embereket, akik pár tojás, csirke, disznó eladásával szeretnének kis pénzhez jutni. Nem őket kell szabályozni. Ők rendes, becsületes emberek. Ott fent kellene rendet rakni. A hal is a fejétől bűzlik.

        Tehát itt a lehetőség január elsejétől! Tanulmányozzák a SZABÁLYZATOT, szerezzenek be minden engedélyt, fizessenek egy rakás pénzt, kezdjenek építkezni, vásároljanak meg minden berendezést, felszerelést… Jegyeztessék be a családi gazdaságukat, tejgyáracskájukat, húsfeldolgozó kis üzemüket, vágóhidacskájukat… Utána meg irány a piac, a szomszédos kisbolt, évente kétszer ellenőriztessék (a tejet négyszer), reklámozzák, árulják a termékeiket… Fizessék az adót, könyveljék az eladott tojásokat, várják az ellenőröket… És nem maradt más hátra: számolják a befolyt pénzt… Szegény mi…