AZ UTOLSÓ KÍVÁNSÁG

2017. szeptember 9., 10 óra 17 perc

A Szabadka felé vezető autóúton mindenfelé tábla, hogy munkálatok folynak, hogy lassítsunk, hiszen épülnek a fizetőkapuk. Rendes vezető vagyok, betartom a szabályokat. A negyvenes táblánál egy fekete macska szép lassan átbandukolt előttünk. Az egyik legnépszerűbb babonánk szerint, ha átmegy előttünk egy fekete macska, szerencsétlenség ér bennünket. Van ennek ellenszere is, de egyiket sem tudtam bevetni. Nem jöhetett össze, hogy mielőtt átmenne előttem, gyorsan hátat fordítsak neki, mert lehet, hogy az előttem lévő autót hátulról meglöktem volna. Az, hogy lépjek hátra hármat, szintén kivitelezhetetlen volt. Ha pedig a bal vállam fölött háromszor átköpök, a mögöttem ülő nagynéném le is ütött volna…

10 óra 34 perc

A Horgos 2 határátkelőhelyen nincs nagy sor. Gyerekem megszámolta: 14 autó áll előttünk. Nem haladunk. Sőt, meg sem mozdulunk. Amikor pedig megindulunk, a csiga lehagyna bennünket… Az előttünk lévő autókban ülők folyamatosan szállnak ki, nézegetik, hogy mi történik. Migránst nem látunk, kábítószert nem találnak, egyszerűen csak ilyen lassú a rendszer…

11 óra 22 perc

Átérünk. 14 autó 48 perc alatt. Nem igaz, hogy erre nincs valamilyen megoldás. Hogy nem lehet valamit tenni ellene. Egy iciri-picirit gyorsítani valahogy…

11 óra 48 perc

                  

A szegedi Tesco Extra nyitva van. Ez azért hírértékű, mert Magyarországon 12 nagyáruház dolgozói teljesen beszüntették a munkát. A legfrissebb adatok szerint este fél 8-kor már 30 Tesco volt zárva. 25 százalékos bér- és a 15 százalékos létszámemelést követelnek. Szegeden is fennakadások voltak, a polcokat nem töltötték fel, több helyen táblák figyelmeztették a vásárlókat, hogy most éppen nem dolgoznak. A húsos pult zárva, a péksüteményeket a kocsikon hagyják, amiket csak úgy kitolnak. Az egyetlen működő kasszánál nem is lehet látni a sor végét. Az önkiszolgálós kasszánál is óriási sor áll. Ezt választjuk. Lassan haladunk. A kasszák mintha megbolondultak volna. Sípolnak össze-vissza. A környéken egyetlen ember sincs, aki segítene. Sokan fel is adják, inkább beállnak a kasszás nénihez, vagy a teli kosarat otthagyva másik boltot keresnek… Nem türelmetlenkedtem, megértem a dolgozókat, támogatom a kéréseiket. Nekem, a vásárlóknak kis kellemetlenséget okoznak, nekik viszont jobb életkörülményeket jelent. Remélem, sikerül elérniük azt, hogy normális fizetést kapjanak, normális körülmények között dolgozzanak.

18 óra 2 perc

Már Röszkén várakozunk a határon. Még 19 óra előtt szeretnénk átérni Horgos 2-n. Időközben voltunk rokonlátogatáson, unokahugi szülinapján. Plusz egy fővel térünk haza, hozzuk nagymamám húgát is. 82 éves. Pont ezért, megnéztem a Határfigyelők csoportot, a Rendőrség hivatalos oldalát, hogy mennyit kell várakozni. Azt írják, semmi izgalom. 11 autó volt előttünk. Fél hétkor még nyolc. Egy perccel hét óra előtt meg négy. Lezárták a határt. Fordították vissza az autókat. Közöttük bennünket is. Egy határőr, miközben a kormányt tekertem, cinikusan odaszólt: Kisasszony, nem kellett volna annyit nézelődni a boltokban, vásárolgatni, válogatni… Lesz ideje beszélgetni a másik határon, biztosan állni fog vagy három órát…  És vágott egy olyan fintort, amit nem lehet elfelejteni…

Volt időm, kedves határőr. Ott nem szóltam vissza. Nem jutottam szóhoz. Valami fojtogatta a torkom. Megalázónak éreztem a helyzetet. A mondatait. Éreztem a gyűlöletet a hangjában. Igen, az utolsó beszélgetésem volt a mai nagyanyám húgával. Ez a bánásmód volt az utolsó, ami megmaradt neki Magyarországról. Tudja, hoztuk haza, mert itthon szeretett volna meghalni. Nagyon beteg volt. Rákos. Az orvosok azt mondták, napjai vannak hátra. Az utolsó kívánságát teljesítettem ma. Hazahoztam. Itthon halt meg.