Egri
Emma az utóbbi időben három írással is felhívta magára a
délvidéki/vajdasági magyar közvélemény figyelmét.
Az Ígérgettél című írásban Egri a saját sorsának alakulásán keresztül
mutatja be a kényszerhelyzetben/kiszolgáltatottságban lévő itteni magyarság
sanyarú helyzetét, amit a folyamatos „ígérgetések”, „átverések” és „elárulások”
is jellemeznek. Leírja, hogy milyen állapotok uralkodnak az oktatásban, az
igazságügyben, a sajtóban, az anyanyelvhasználat területén. (Egy korábbi írásában az egészségügyben uralkodó állapotokat is boncolgatta.)
Felteszi a kérdést, hogy – habár
már „negyven éve tolja a szekerét” – cserébe mit kapott? – A fizetésem csak
arra elég, hogy neked (Szerbiának – B. A.) fizessek. Villanyáramot, telefont,
vizet, adót, járulékokat, mindennapi szükségleteket. Másra nem jut. Kultúrára,
könyvvásárlásra, nyaralásra már nem” – írja Egri.
A mostoha körülményeket a
biztonságérzet hiánya csak növeli: – Az utakon részeg sofőrök száguldoznak, az
utcákon bűnözők lövöldöznek, a szociális központokban elégedetlen apák
gyilkolnak. A középiskolák környékén drogot árulnak. Beszélhetünk magyarul,
jogunk van használni az anyanyelvünket. Csak a postán, kórházban, a
rendőrségen, a bíróságokon az ott dolgozók nem értenek bennünket. Magyar
településeken sem” – illusztrálja írásában Egri a szerbiai társadalmi
állapotokat.
Írása végén a szerző azt sem
hallgatja el, hogy mindezért mi magunk is felelősek vagyunk, mert „ha
lehetőségünk van a változtatásra, mégsem változtatunk. Vagy nem megyünk el
szavazni, vagy rájuk szavazunk, vagy nem elegen szavazunk ellenük”, és hogy a
„hangunk sem ér el” az illetékesekhez.
Egri a második és a harmadik –
(köz)figyelmet felkeltő – írását egyenesen Orbán Viktor magyar
miniszterelnöknek címezte.
A Tisztelt honfitársam! című, 2016. november 20-i írása válasz
Orbánnak a tavaly október 2-án a menekültkérdés ügyében tartott népszavazással
kapcsolatban írt levelére, amelynek az volt
tétje, hogy „a fejünk felett senki sem hozhat döntést, hogy kivel
akarunk együtt élni, kivel nem”.
– Előttem a levele. Benne a szöveg,
hogy soha nem látott bevándorlási válsággal állunk szemben. Itt a Vajdaságban
meg soha nem látott szegénységgel. A mi világunkat nem Brüsszel rossz
politikája idézte elő, hanem az ember, akivel most éppen (tavaly Nišben – B.
A.) vacsorázik. Igaza van, elhibázott politikai döntések miatt emberek hagyják
el szülőföldjüket, és veszik az irányt Európa felé. Nem csak Szíriából,
Pakisztánból, hanem az Ön magyarsága is a Vajdaságból, Magyarországról. Azért
mennek, mert vezetőink felelőtlen ígéreteket tesznek. Olyasmit ígérnek, amit
lehet, hogy nem is szabad betartani. Ezzel becsapnak bennünket: vezetőink
elhibázott politikája kockára teszi kultúránk jövőjét, mindennapjaink
biztonságát, hazánk gazdaságát. Hazáink gazdaságát. Köszönet, hogy magyar
állampolgárságot adott, így lehetőségünk van elmenni.
Azt kérte tőlem, hogy mondjak nemet
a kényszerbetelepítésre. Én arra kérem Önt, mondjon nemet a hamis ígéretekre, a
valóságtól elrugaszkodott politikára, mert ezzel tönkretehetjük a magyar
nemzet, gyermekeink jelenét és jövőjét. Igaza van, ez így nem mehet tovább. Mi
vajdasági magyarok nagyon jól tudjuk mi a tét. Tudjuk, milyen az, amikor
megváltozik falvaink, városaink etnikai, kulturális és vallási összetétele.
Tudjuk, milyen az, amikor betelepítenek hozzánk koszovói szerbeket – írja Egri,
majd felteszi a kérdést Orbánnak: „A vajdasági magyarok számíthatnak Önre?”
A Tisztelt honfitársam! (második felvonás) című legújabb, a DélHír portál egyik „legolvasottabb”
írásának apropója, hogy a magyar miniszterelnök a minap (keltezés nélküli)
ismét levelet intézett a kettős állampolgárságú, a környező országokban élő
magyarokhoz. Orbán – egyebek között –, azt írja, hogy „a következő években
sorsfordító döntéseket kell meghozni, amelyek az egész Kárpát-medence
magyarságára kihatással lesznek. A tét az, hogy tudjuk-e tovább javítani az
életkörülményeinket, meg tudjuk-e védeni kultúránkat, és meg tudjuk-e erősíteni
biztonságunkat. Erről szól a jövő évi országgyűlési választás”. A levél egyben
felszólítás is a külhoni magyaroknak, hogy „regisztráljanak”, mivel „a
szavazásokon való részvétel a kettős állampolgárok esetében regisztrációhoz
kötött”.
Van a levélnek olyan értelmezési
is, miszerint Orbán arra emlékezteti a honfitársait, hogy „eljött ismét a
hálaadás ideje”, vagyis „az 50 plusz milliárdokért vissza is kell fizetni
valamit”. Ezzel valójában „arra buzdítja a határon túliakat, hogy szavazzanak
2018-ban” az orbáni politikára.
Egri felrója Orbánnak, hogy ő a mi
sorsunkat „már alakította, azzal a cselekedetével, hogy (Aleksandar) Vučić
mellé állt (idén – B. A.) áprilisban a szerbiai elnökválasztásokon”. – Tudom
én, hogy a délvidéki magyarok miatt puszizkodnak. Ez a mi érdekünkben történik,
hogy ne bántsanak bennünket, hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a
belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a magyar közösség érvényesítse érdekeit.
Blablabla – írja Egri.
Ez után emlékezteti Orbánt Vučić
korábbi politikai tevékenységére, hogy a „mocskos kampányban” Orbán és
Szijjártó Péter külügyminiszter is részt vett, de arra is, hogy „a Szerb
Radikális Párt, amelyben Vučić politizált, magyarellenes volt”. „A róka csak a
szőrét változtatja, de nem a természetét” – figyelmeztet Egri.
A levél végén megköszöni, hogy
„Magyarország miniszterelnöke megtisztelte a bizalmával”, majd így folytatja:
„Felnőtt vagyok, tudok dönteni. Megkérhetném, hogy nekem a jövőben ne küldjön
levelet? Az adófizetők pénzét hasznosabb dogokra is fordíthatja.”
Egri írásaival nemigen lehet
polemizálni, hiszen a saját meglátásait, véleményét és nem utolsó sorban élettapasztalatait
írja le. Ezek viszont sok itteni magyar véleményét és álláspontját is kifejezik
– ha tetszik ez valakinek, ha nem. „Az igazság olykor fáj – lerombolja az ember
illúzióit.” Igazmondás nélkül viszont szembenézhetünk-e egymással?
Ágoston Andrásnak, a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt, a „történelmi VMDK” egykori elnökének pedig Egri „irományai”
nem tetszenek. Tegyük hozzá: Ágostonnak ez szíve joga. A probléma nem is ezzel
van, hanem azzal, ahogyan ezt tálalja. (A VMDP, amióta – 2016. március 8-án –
koalíciós szerződést kötött a Vajdasági Magyar Szövetséggel, szinte nincs is
jelen a közéletben. Olyan híreket is hallani, hogy megszűnik, vagy beolvad a
VMSZ-be.)
A volt pártelnök – az általa szinte
napi szinten terjesztett, Fideszes beállítottságú KIFO Hírlevelében – közölt
írása elején diszkreditálni igyekszik Egrit, akit „a vajdasági tőrőlmetszett
kicsit dühös átlag balliberális mintapéldányának” minősít. Mégpedig azért, mert
„valamiféle nyílt levél formájában összegzi a hasonszőrű (sic!) kettős
állampolgárok észrevételeit, jelezve, hogy a továbbiakban meglesz levelezés
nélkül is”.
Ágoston nem az Egri Emma által
megírt tényeket és bizonyítékokat cáfolja, hanem a szerzőt próbálja az olvasó
előtt befeketíteni. Olyasmit is a szerző rovására ír, amit az meg sem említ,
például, hogy „nem fűlik a foga a nemzeti integrációhoz sem”. Pedig Egri nem
akart semmi mást, csak elmondani Orbánnak, hogyan látja a helyzetet és
kifejteni a levelével kapcsolatos véleményét. Erre pedig joga van.
Napjainkban már nem lehetséges
egyetlen társadalmi kérdésről sem önálló véleményt mondani. Eluralkodott sajnos
az a törekvés, hogy aki nem Orbánt, Pásztort és Vučićot támogatja, az minimum
„rossz magyar”, „nemzetáruló”, jobb esetben „balliberális”, vagy a „Soros
bérenc/maffiához tartozó”.
„Az eszmei zűrzavarban terjengő
téveszmék minél sikeresebb demokratikus (még szerencse – B. A.) kigyomlálása a
vajdasági nemzeti gondolkodású magyar pártok részére kulcsfontosságú kampányfeladat”
– Ágoston szerint. Még szerencse, hogy vannak, akik felvilágosítanak bennünket
a „téveszmé(in)kről”! Ez lenne a „politikai véleményalkotás demokratikus
formáinak serkentése”?
Beindult az orbáni propaganda
gépezet/hallózat, mivel a 2018-as választásokon minden áron meg kell újra
szerezni a kétharmados többséget, mert jaj, mi lesz – bekövetkezik a világ
vége, ha erre nem kerül sor!
Az ilyen propaganda még az önálló
gondolkodás, gondolakifejtés csírájának is az elfojtására irányul. A
propagandisták azzal viszont már nem törődnek, hogy ezzel nemcsak a nemzetnek,
a délvidéki magyaroknak, de még Orbán Viktornak is ártanak.
Igaza van Egri Emmának: „Felnőttek
vagyunk, tudunk dönteni. Az adófizetők pénzét hasznosabb dolgokra is
fordíthatja” Orbán, mint a velük való levelezésre.
Újvidék,
2017. július 25.
BOZÓKI Antal
Ágoston
András:
egriemma.blogspot.rs
Jó, hogy van nekünk egy vajdasági
szerzőnk, aki egriemma.blogspot.rs címmel ad hírt a főleg politikai nézeteiről.
Ő a vajdasági tőrőlmetszett kicsit dühös átlag-balliberális mintapéldánya.
Főleg a nemzeti oldal magyar politikusainak érdemes ezekben a napokban
odafigyelni a hölgy irományaira. A napokban közzétett bejegyzésében Tisztelt a
magyar miniszterelnöknek felel a választásokkal kapcsolatos levelére.
Valamiféle nyílt levél formájában összegezi a hasonszőrű kettős állampolgárok
észrevételeit, jelezve, hogy a továbbiakban meglesz levelezés nélkül is.
A vajdasági balliberálisok óriási
többsége az önigazgatású szocializmusban szocializálódott, vagy ilyen
felmenőkkel rendelkező kettős állampolgár. Aki a Tito-adta piros világútlevél
birtokában, ha anyagiak híján nem is tudott nagyon utazgatni külföldön, amolyan
„lumpen öntudattal” itthon rögtön szerbre fordította a szót, ha többségi
csapódott oda a társasághoz. (Többen ezt ma is megteszik.)
Ebből az attitűdből egyenesen
következik előbb a lesajnáló viszonyulás mindahhoz, ami magyar, majd miután
látniuk kell a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli
integrációja szárba szökkenését, meg a sosemvolt előnyök elenyészését, az
irigységgel vegyes harag.
Érthető, hogy ez az
internacionalista gondolkodású réteg – az arányokra vonatkozóan nincs mértékadó
kutatás – szégyelli a nemzeti oldalhoz való őszinte igazodást, s nem fűlik a
foga a nemzeti integrációhoz sem. Különösen nem, ha az nyílt feladatvállalással
jár. Mivel a 90-es években az hagyta cserben, a szerb nacionalista irányzathoz
sem közelít. Kapcsolódik tehát oda, ahova befogadják: a szerb balliberálisok
fegyverhordozóihoz. S zengi az új eszmék dicséretét. Magasröptű bírálatokba
foglalva a magyarországi populizmust, a jelenlegi szerb hatalom elleni vádakat
és a migránssimogatás ideológiáját.
Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy
ne idézzem a bloggerünk szavait, s ne érveljek nézetei ellen. Ennek két oka
van. Az egyik, hogy a balliberálisok Európában, Magyarországon és a Vajdaságban
is ugyanazt a lemezt nyüstölik. A velük folytatott küzdelem a 2018. évi
választási kampány jó alkalom lehetne arra is, hogy gyengítsük a muszlimokkal
kevert társadalmak szószólóinak erejét. A második, hogy Egri Emma nem emeli fel
tekintetét a belgrádi hatalom és az ellenzék vitáiról, s csak arra figyel,
nehogy eltérjen a politikai kánontól. Eleve nem fogadja el a magyar
miniszterelnök felvetését, hogy „közösen alakíthassuk a sorsunkat”: „Ön – így a
blogger – már alakította az enyém azzal a cselekedetével, hogy Vučić mellé állt
áprilisban a szerbiai elnökválasztáson. Tudom én, hogy a délvidéki magyarok
miatt pusziszkodnak. Ez a mi érdekünkben történik, hogy ne bántsanak bennünket,
hogy nekünk jó legyen. Hogy megőrizzük a belpolitikai stabilitásunkat. Hogy a
magyar közösség érvényesítse érdekeit. Blablabla”.
A blabla a lényeg. Emma asszony nem
érti, vagy nem akarja megérteni, hogy aki nem szeretne migránsoktól tarkálló
társadalmat, annak értelmes célt kell követnie. Az adott helyzetben a
legfontosabb az, hogy az inváziót akár magyar-szerb összefogás árán, meg kell
akadályozni.
Szomorú tény, hogy itt csak az
alapos felvilágosító munka a szemléltető oktatás segíthet. Az eszmei
zűrzavarban terjengő téveszmék minél sikeresebb demokratikus kigyomlálása a
vajdasági nemzeti gondolkodású magyar pártok részére kulcsfontosságú
kampányfeladat. S egyben próbatétel is.
Nehogy a magyarországi parlamenti
választások idején itt a Vajdaságban, zabba menjenek a lovak.
Kisebbségi
Fórum – Temerin
KIFO
HÍRLEVÉL IV. évf. 191. szám
2017. július
22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése