Ilyen
egészségügyi rendszer nem létezik sehol sem Európában, mint nálunk. Minden
ingyen van. Ezt jelentette ki ma Zlatibor Lončar, egészségügyi miniszter. És nem
szakadt rá az ég.
Dragi građani, samo da znate (Kedves
polgárok, csak hogy tudjátok!), folytatta, éves szinten a minisztérium 1000
eurót költ minden egyes lakosra. A polgárok a participáció fizetésével, az
egészségügyi hozzájárulással csak 200 euróval segítenek. A kis 200 eurónk egy
csepp a tengerben, ahhoz képest, amennyit az állam ad. Beszélt arról, hogy a
kórházainkban a legkorszerűbb műszerek vannak, folyamatosan fejlesztik az
egészségügyi intézményeket. Emlékeztetett arra, hogy Európában, a világban más
a helyzet, nehéz eljutni az orvoshoz, és hogy ha az állampolgárok nem
rendelkeznek biztosítással, akkor nem is kapnak semmiféle egészségügyi ellátást.
Szerbiában ilyen nem történhet meg, mindenkiről gondoskodnak, mindenkinek a
maximumot nyújtják. Tartsák ezt szem előtt! – fejezte be a mondandóját.
Kedves pökhendi, miniszter úr, csak hogy
tudja, az emberek nem debilek. Kijelentése első mondatával teljes egészében
egyezem. Ilyen egészségügyi rendszer tényleg nem létezik sehol sem Európában. Jobb
az van, rosszabb nincs.
Meg ilyen miniszter sem létezik. Sajnos,
sokan megtapasztalják, hogy milyen is ez a rendszerünk. Semmi sincs ingyen. A
levegő sem. Sem a gyógyszer, sem a vizsgálat, sem a műtét. Hónapokat kell várni
az időpontra. A beteg gyerekeket sms-ekkel gyógyítjuk. Még írógépen írnak az
orvosok. Két ujjal gépelnek. A számítógépes rendszerük általában összeomlik. Több
idő elmegy a különböző adatok, jelentések bevitelére, mint amennyit a
betegekkel foglalkoznak. A fogorvos nem ad időpontot az egészségházban, de
délután már a magánpraxisában 2000 dinárért kezeli is a gyermekünk fogát. A
vérvételeket „privátul” oldjuk meg. Az ultrahangot is, mert már hónapok óta
nincs pénz bizonyos alkatrészre a kórházban. Milyen legkorszerűbb műszerekről
beszélünk… Lehet, hogy a nagy központokat ellátták, de a kis településeken
katasztrofális a helyzet. Nincsenek meg az alapvető feltételek. Nincs mentő. A
nővérek fizetése az átlagfizetés alatt van. Az orvosok, nővérek nagy része már
külföldön dolgozik. Folyamatos az elvándorlás.
Úgy néz ki, a miniszter meg én nem egy
országban élünk, nem egy országról beszélünk. Szegény kisnyugdíjasok, akiknek a
szívükkel, a vérnyomásukkal van baj… Napokig ülnek a váróteremben, mire sorra
kerülnek. Akkor még nem beszéltünk a kórházi kajáról, hogy mi mindent kell
vinni szüléskor, műtétre…
Kiszámoltam. Hétmillió lakos szorozva
1000 euróval, az testvérek között is hét milliárd euró. Nem kevés. Kétlem, hogy
rám, ránk ennyit költenének.
Befejezem én is a mondanivalómat: Tartsa
szem előtt kedves haladó miniszter, hogy mindenki tudja, hogy nem mond igazat… Az
IQ-nk azért 75 fölött van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése