Úgy gondolom, teljesen feleslegesen
fizetem az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot. Semmi értelme. Az
orvosnál fizetek, a nyugdíjam meg még fényévekre van. A jelenlegi állás szerint
éhen döglök majd, mert kenyérre sem lesz elég a pénzem 65 éves koromban.
Azt mondják a nagyokosok, hogy kifejezetten
kedvező Szerbia helyzete a társadalombiztosítási járulékok terén. A környéken
nem fizetnek ilyen keveset! Magyarországon az összterhelés a bruttó bér 47
százaléka, nálunk pedig 35,8. Kevesebb, nem vitás. Az az szerencsés, akinek van
munkahelye, és még be is jelentették, ugyanakkora százalékban fizeti a
társadalombiztosítást, mint a munkaadója. 17,90%– 17,9%. Ebből a nyugdíjjárulék
11, az egészségbiztosítás 6,15, a munkanélküliségi járulék pedig 0,75
százalékot tesz ki.
Ezzel nem is lenne gond, ha kapnánk érte
valamit. Van az Országos Egészségbiztosítási Alap (RFZO). Van egy törvény, hogy
mi mindent kell(ene) biztosítania. Szépen írja (elolvastam!), hogy gyógyító,
fekvőbeteg, járóbeteg ellátást, alapellátást, otthoni vizitet, szállítást.
Jogunk van táppénzre, utazási költségek támogatására. Gyógyszerekre. Kórházi ellátásra. Tényleg
szépen kitaláltak és leírtak mindent. Papíron.
Mi történik a valóságban? Csak beteg ne
legyen az ember! A gyógyszer, amit felírnak, biztosan nem szerepel a támogatott
orvosságok listáján. Meg kell venni. Várólista van az állami intézményekben,
időpont fél éven belül nincs. Marad a magánrendelés. Készpénzért. Nem olcsón.
Protekció keresése, hogy megműtsék az embert. Boríték az orvosok zsebébe. Kávé,
ital, édesség, dugipénz a nővéreknek, hogy figyeljenek a betegre. Hogy
beengedjenek látogatóidőn kívül is.
Fizetünk a gyógyszerekért. Sms-eket
küldünk, hogy összegyűjtsük a pénzt a beteg gyerekek gyógykezelésére. Nincs
mentő, saját autóval kell szállítani a kórházba a pácienseket. A kórházba vinni
kell a kötszert, az orvosságokat, a pelenkát, az ételt. Katasztrofális
állapotok uralkodnak. Omló falak, gyógyszerhiány, túlterhelt személyzet, nem
működő liftek, nem létező fejlesztések, a kórtermekben 100 fok.
A nyugdíj meg egy külön mese. Már annak,
aki megéri. Nem lehet megélni belőle, hiába ismételgeti kedves Ácó naponta,
hogy sosem voltak ilyen magasak.
Olyan lehetőségem nincs, hogy nem fizetem
a járulékokat. Muszáj. Törvény kötelez rá, pedig sokkal okosabban fektetném be
az erre levont pénzt.
Az írásom a Délhír Portálon jelent meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése