Hatalmas forgalom
van az utcánkban. Mintha egy bevásárlóközpontban élnénk, csak itt a parkolók a
házak előtt vannak, meg csengetni kell, ha be szeretnénk jutni, és egy kicsit
többet is kell beszélgetni az eladókkal. Van itt minden, mint karácsonykor!
A szomszéd Pista
bácsi pálinkát főz, most éppen a sárgabarackot vásárolja fel. Kisnyugdíjas,
valamiből dugipénzt kell adni a kamasz unokáinak. Elég jól keres. A helyi
alkeszok már reggel hatkor verik az ablakát, mert a krízis, az krízis. Géza
szemben lakik, munkanélküli. Ügyes gyerek, ért a villanyszereléshez, a mosógépek,
hűtők javításához. Egy baja van, nincs mindig kedve dolgozni. Sokat kell rá
várni, mire elvégzi a munkát, de ha egyszer odaér, nincs gond tovább a
szerkentyűvel. Eszébe sem jut bejelenteni a vállalkozását, nem éri meg, mondja.
Aki szépülni
vágyik, szintén jöhet az utcánkba. Juci körmös, Luca meg fodrász. Mindkettőnek
kis szalonja is van a házban. Elég nagy forgalmat bonyolítanak le, időpontot
kell kérni náluk, nem lehet csak úgy beesni hozzájuk. Van azért egy kis
protekcióm, ha letörik a körmöm, vagy kell egy főnözés, akár reggel hatkor is
elvállalnak. Számla persze nuku, nem is igénylem. Zsófi néni garázsában
használt ruha nagykereskedés van. Szegedről hozza az Angliában kiselejtezett cuccot,
gyakran nagyon jó szoknyákat, pólókat találok nála. Van gyerekholmi, cipő,
táska, sál, még játék is. A bazár egész nap nyitva áll.
Lali és felesége
piacoznak. A szimpatikus házaspár hetente háromszor megy a határ túloldalára
bevásárolni, annyira jól megy az üzlet. Macskakaja, sajt, mosópor, légyspray,
vajkrém, szalámi is szerepel a kínálatban. Házhoz is jönnek a vásárlók. Én is
csak átszaladok ezért-azért. Most éppen tündéri kislányukkal nyaralnak a
tengerparton. Az adót inkább erre költik.
Lilla fényképész,
fotóműtermet rendezett be a nappalijában. Ide vonulnak a kismenyasszonyok meg a
nagymenyasszonyok. Lakodalmak, szülinapok, házassági évfordulók, találkozók,
mindent vállal. Persze, feketén. Dinárban, euróban. Szépen kereshet, mert most
vett egy új autót.
Kajában sincs
hiány az utcában. Gizi néninél csirke, tyúk, tojás, zöldségfélék a kertből, Feri
bácsiéknál tej, marha- és disznóhús vásárolható. Olcsóbb, mint a hentesnél, a
boltban, meg tudom, hogy tiszták, hogy megbízható forrásból veszi az ember. Az
igaz, hogy nincs gyorsétterem, kínai kaja, de Vali meg isteni tortákat süt. Gyönyörűen
ki is díszíti. Imádom a sampitéjét! Ha van ilyen megrendelése, mindig hoz át
nekem pár darabot…
A sarkon használt
mélyhűtőket, mosogatógépeket, bicajokat, fűnyírókat vásárolhat az érdeklődő.
Néha még bútorokat is árulnak Pistáék, azt sikerült olcsó pénzért megszerezni Németországban.
A fia autókat hoz be külföldről, egész kiállítás van a házuk előtt különböző
járgányokból. A másik sarkon kutyáznak. Fajkutyákat tenyésztenek, egy kiskutyát
500 euróért árulnak. A fiatalasszony tényleg sokat foglalkozik az állatokkal,
kiállításokra jár, főzöget a kutyusoknak. Még Franciaországba is vittek a kis
kedvencekből.
És ott van még
Anita, aki órákat ad. Matek, magyar, angol, kinek mire van szüksége. Általános
és középiskolások járnak hozzá reggeltől estig. Ő is munkanélküli, tanító néni
a végzettsége. Többet keres így, mintha hivatalosan dolgozna. Az utca lakói
valójában többet keresnek feketézéssel, mintha be lennének jelentve minimális
fizetésre. Mellé még kapják a szociális segélyt, a családi pótlékot, valahogy
kidűlőznek.
Ez csak a mi
utcánk. Hol vannak még a telefonárusok, a klímaszerelők, az autómechanikusok, a
számítógépet javítók, a szobafestők, a kőművesek… Mindazok, akik feketén
dolgoznak. Mert így egyszerűbb. Nincs felügyelőség, nincs adófizetés. Nem éri
meg becsületesen bejelenteni egy vállalkozást. Ilyen országban élünk.
Feketeországban.
Írásom
a Délhír Portálon jelent meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése