Kisérettségi. Felvételi. Kívánságlista.
Előtte beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés. Fiam természettudományi, lányom
társadalomtudományi beállítottságú. Nincs ezzel semmi gond. Hiába ikrek,
egyikük ebben, másikuk abban jó. Hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek,
elég sűrűn változtatták. Volt itt minden, mint karácsonykor. Cukrász, klímaszerelő,
pék, tanár, rendőr, állatorvos, kozmetikus, informatikus. Én figyeltem őket, figyeltem
a képességeiket, az érdeklődési körüket, és már pár éve gondolkodom rajta, hogy
hova tovább…
Hova tovább egy olyan országban, mint a
miénk. Ahol a tudást nem értékelik, viszont ez az egyetlen dolog, amit senki
nem tud elvenni tőlük. Terelgettem őket erre-arra, beszélgettünk, érveltünk,
vitatkoztunk. Megállapítottuk közösen, hogy fontos a nyelvtanulás. Magyar,
szerb, német, angol. A magyart kapják, a szerbet az utcán megtanulják, az angolt
a filmekből, zenékből, a németet pedig a különböző internetes játékokból. Fontos
az informatika. A számítógépes ismeretek. Ebben van a jövő. Választottak. A lányom a szabadkai Svetozar
Marković gimnázium magyar nyelvű társadalmi-nyelvi szakát. A fiam a zentai a
Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban és Kollégiumban a számítástechnikai
tehetséggondozó szakot. Majd közzétették, hogy milyen szakok nyílnak magyarul.
Cumi. A minisztériumi döntés értelmében egyik sem lesz. Nyilatkozott az MNT, a
VMSZ, a képviselő, az iskolaigazgatók. Csalódott mindenki. Főleg a gyerekeim.
Mit is tanácsolhat ilyenkor egy szülő?
Elmondja, hogy ebben az országban még sok meglepetés éri majd őket. Hogy a
becsületesség, az igazság, mindaz, amire tanítottam, neveltem eddig őket, nem
számítanak az életben erénynek. Hogy ez szép meg jó dolog, de semmit sem ér. Hazudniuk,
csalniuk, lopniuk kell, hogy boldoguljanak. Ezt a példát mutatják a hatalmon
levők.
A miniszterek, akikből egyre több van.
Az államelnök napi szinten lódít. Az új miniszterelnök is egy rózsaszín ködben
él. Beszél a reformokról, az ilyen-olyan fejlesztésekről, a fizetésemelésekről,
folytatja az ilyenjólmégsoseméltünk dumát. Az új kormányban van három új
miniszterünk, azután vannak olyanok, akik eddig is azok voltak, csak most
tárcát váltottak, meg vannak a régiek, akik a nagyfőnök szerint jól végezték a
munkájukat, és maradtak. A foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter sofőr
volt. A honvédelmi miniszter meg egy napot sem volt katona. Tanácsoljam, hogy
lépjenek be a pártba, akkor lesz majd munkájuk? Köpjem szembe magam? Egy ilyen
országban éljenek, vagy mondjam nekik, hogy a suli befejezése után menjenek a
nagyvilágba, ahol normálisan tudnak majd létezni, ahol megbecsülik, megfizetik a
munkájukat? Közben kiderült, hogy a 13 szakból, amit nem hagyott jóvá a
minisztérium, három mégis megnyílik. Köztük a lányom által választott is. A
fiamé nem. Tizenháromból három. Nekik. Nekünk kettőből egy. Kitöltöttük a
kívánságlistákat, egészen más került az első helyre, mint ahogy tervezték. Várjuk
az eredményt, július 3-át. Nem izgulunk, biztosak vagyunk benne, hogy sikerül
bejutni a választott szakra.
Valahol én meg titkon abban reménykedem,
hogy egy olyan forgószél érkezik felénk, amelyik kisöpri és elfújja a hatalmon
lévő szemetet.
Az írás a Délhír Portálon jelent meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése