2017. május 24., szerda

MIKOR LESZ A BEIKTATÁS NAPJA?

        Szomorú vagyok. Nem tudok visszaszámolni. Nem tudom, hányat kell még aludni Vučić beiktatásának napjáig.
        Olyan titokzatosak ezek a haladók. Fokozzák az izgalmakat. Azt csicsergik a verebek, hogy nem biztos, hogy május 31-én lesz a nagy nap. Ekkor jár le ugyanis a sírásó, a leköszönő államfő mandátuma. Lehet, hogy annyira készülnek, olyan fantasztikus műsort szerveznek, hogy szükségük lesz még pár napra. Elképzelhető, hogy a csillagok állása nem kedvező május utolsó napján, esetleg Nostradamus vagy Tarabić írásai között találtak aggasztó jeleket. A 2 millió Vučićra szavazó már otthon izgul, a kiválasztottak kikészítették ünneplő ruhájukat, hátha megint kirándultatják őket Belgrádba. Lesz tűzijáték, pezsgő, meg szendvics is.
        Én a szöveget már megírtam, ezzel nem kell foglalkoznia Ácónak, a  jövendőbeli államfőknek. Már át is küldtem neki facebookon, egy szívet küldött vissza. Tetszett neki. Le is fordítottam magyarra, ebből megosztanék pár részletet:
        „Szerbia erős, békés, stabil ország. Fantasztikus kapcsolatokat ápol a környező országokkal, de világszerte elismerik, hogy nálunk komoly munka folyik, napról-napra jobban élünk, soha nem voltak még ilyen magasak a fizetések, csökken a munkanélküliség, özönlenek a külföldi befektetők. Folytatni fogjuk a megkezdett reformokat, soha nem látott mértékig emelkednek a nyugdíjak, a közigazgatásban dolgozók fizetései, az év végéig többet keresnek majd a tanárok, rendőrök, egészségügyi dolgozók. Az ország tovább fog haladni az európai integráció útján, de fenntartja a jó viszonyt Oroszországgal is.
        Történelmi csúcson vannak a magyar-szerb kapcsolatok, és a kapcsolat további elmélyítésére törekszünk az élet minden területén. Olyan áhítattal néz fel rám Orbán barátom, hogy szavakkal kifejezni sem lehet. Hálás, hogy mi mindent teszek meg a vajdasági magyarokért, én meg csak lepislantok, és a  feje búbját látom.
        Nagyon jó baráti kapcsolatot ápolok a hazánkban élő magyarokkal is, Pásztor Pisti barátom azzal tisztelt meg, hogy én lehetek a zentai csata 320. évfordulájának az egyik védnöke. Hatalmas beruházásokat tervezünk a kisvárosban, felújítjuk a főteret, 15000 új munkahelyet nyitunk német partnereink segítségével. Még mondja valaki, hogy kivételezek! Nem, nekem minden ember fontos, nem érdekel, hogy kire szavazott, ki győzött a városban a választásokon, én minden emberen segíteni szeretnék.
        A kormány mindig betartja az ígéretét. Elégedettséggel tölt el, hogy Európában a legmodernabb vasúti hálózattal fogunk rendelkezni, az államkassza még sosem volt ennyire feltöltve, mint most. Szerbia a legjobb hely a befektetők számára! Szerbiára „aranyévek” várnak! “
        Most pedig elmegyek hányni egyet.

Az írás a Délhír Portálon jelent meg:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...