A NYELVEK

        Kevés országban van olyan, hogy a gyerekek már általános iskolában négy nyelvet tanulhatnak. Egy magyar anyanyelvű kisdiák már első osztályban az anyanyelvén kívül megismerkedik a szerbbel, mint környezetnyelvvel, és legtöbbször az angollal, mint idegen nyelvvel.  Utóbbi iskolánként változik, lehet német, francia, olasz, orosz is. Ötödiktől pedig a már meglévőek mellett bekerül az órarendbe a második idegen nyelv is, ami szintén iskolánként változik, de legtöbb helyen a németről van szó.

        A nyelvek tanulása folytatódik a középiskolában, majd az egyetemen is.

        Valami hiba van a rendszerben. Az oktatásügyben dolgozók „tálcán” kínálják a nyelvek tanulását, ingyen, nem kell hozzá különóra, de valljuk be, nem sokan ismerünk olyan embert a környezetünkben, aki 4 nyelven beszélne. Egy középiskolát végzett fiatal 12 évig tanult magyarul, szerbül, angolul, meg 8 évig németül. Nem mondom, hogy eladhatják külföldön, de nem sok épkézláb mondatot tud összehozni. Most a nagy átlagról beszélek. Valahol ez nagyon szomorú.

        Kezdjük az anyanyelvvel. Régen édesanya-nyelvnek nevezték. Ma már sokan édes anyanyelvként emlegetik. Mindenki tudja, hogy azt a nyelvet nevezzük anyanyelvnek, melyet szüleinktől tanultunk, amelyet a mindennapi életben használunk, amelyen a gondolatainkat a legkönnyebben kifejezzük. A nyelvet, amellyel azonosulunk. A nyelvet, amelyen álmodunk. Nagyon fontos, hogy gyermekek az anyanyelvükön tanulhassanak, hiszen már számtalan felmérést készítettek, és mind azt bizonyítja, hogy a gyermek a saját anyanyelvén tudja elsajátítani a legkönnyebben az ismereteket. A közösség fennmaradása szempontjából is fontos, hogy a magyar identitást a magyar iskolákban adják tovább. Anyanyelvünk megőrzése tőlünk függ. Tőlünk függ, hogy olvasunk-e magyar sajtót, nézünk-e magyar adásokat, hallgatunk-e magyar rádióműsorokat. Hivatalosan használhatjuk anyanyelvünket a bíróságon, jogunk van rá. Jogunk van magyarul tanulni, az egyetemeken magyarul felvételizni. Sokan ezért mennek magyarországi egyetemekre, mert úgy érzik, hogy szerb nyelven nem lennének képesek befejezni az iskolát, anyanyelvükön sokkal jobban haladnak. Nem kellene, hogy sérelem, megkülönböztetés érjen bennünket azért, mert magyarnak valljuk magunkat. Nem kellene, néha mégis ér.

        Sokkal jobban felértékelődött a magyar nyelv Szerbiában a magyar állampolgárság bevezetése óta. Azok is elkezdtek magyarul tanulni, akik eddig ezt nem tartották fontosnak. Akiket kiskorukban nem tanított meg a nagymamájuk. Mert könnyebb volt szerbül beszélni a gyerekkel. Mekkorát vétettek akkor… Most meg kell az útlevél, hogy külföldre menjen dolgozni… Szenvednek a legszebb, a kínai után a legnehezebb nyelvvel… Az ö, ő, ü, ű kimondásával…

        A tanító nénik, magyar szakosok éjszakába nyúlóan javítják a gyerekek helyesírási hibáit. Milliószor elmondják, hogy a lesz szót egy sz-szel írjuk. Az egyet meg egy gyével. A hülyét meg ly-nal. Hogy különbség van a kelet, kellett és kellet között. Vagy a mellett és mellet között. Hogy a múlt idő jele a –t, -tt. Hogy a mondatot nagy kezdőbetűvel kezdjük. Van írásjel is a mondat végén. Még sincs nagy foganatja. Elég, ha csak végignézünk a facebook kiírásokat. Van minden, mint karácsonykor. Most nem az idősebb generáció helyesírásáról beszélek, hanem a tizenévesekéről. Igénytelenül írnak, sokszor trágár szavakat használnak, a helyesírásuk katasztrofális egyeseknek. Ők azok, akik szeretnek mindenhez hozzászólni, szeretnek írni, de nem tudnak. Pedig van már helyesírás ellenőrző program, gondolkodni sem kell sokat, aláhúzza a helytelenül írt szavakat. És nem sokáig tart letölteni a magyar billentyűzetet sem…

        Az angol nyelvet értik és beszélik a legtöbben az anyanyelv mellett. Hogy miért? Angol zenét hallgatnak, sok játék csak ezen a nyelven elérhető, feliratos filmeket néznek, hallják az angol szöveget. Meg valahol ez érdekli őket a legjobban. A világnyelv. A tehetősebb szülők különórára küldik a gyereküket. Fizetnek érte rendesen, hiszen nem olcsó a 45 perces okítás. Már az ovisok is külön angolra járnak, ez folytatódik a későbbiekben is. Nem hiszem, hogy valaki is készített volna kimutatást, de szerintem a matematika mellett angol különórára járnak a legtöbben.

        Az utóbbi pár évben megnőtt a németet tanulók aránya is. Hányan fogják a fejüket, hogy miért is nem figyeltek jobban oda az iskolában, miért is nem tanulták meg időben az egészet… Sokan mentek vagy mennének ki Ausztriába, Németországba dolgozni, és a munkaadók legalább minimális nyelvtudást követelnek. Némettanár barátnőmmel alig tudunk egyeztetni kávézás ügyben, mert sosem ér rá, minden perce foglalt, reggeltől estig felnőtteknek magyarázza a derdiedast.

        Ami számomra a legérdekesebb, hogy a szerb nyelvvel hadilábon állnak a fiatalok és az idősek egyaránt. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a falvak, városok nemzetiségi összetétele. Régen, sok „tiszta” magyar falu volt, és sehol sem volt szükség a szerb nyelv használatára. Sem a postán, sem az orvosnál, sem a boltban, sem az iskolában. Mindenhol megértettek bennünket. A férfiak a katonaság ideje alatt tanultak meg szerbül. Ma már nincsenek színmagyar falvak, az orvos, a postai alkalmazott, a kataszter munkatársa sem érti a mi anyanyelvünket. Hiába van jogunk, ez a gyakorlatban nem mindig működik.

        Olyan helyeken, ahol még játszanak a gyerekek az utcán, és a szomszédban más nemzetiségűek is vannak, sokkal könnyebben megy a nyelvtanulás. Játék közben magukba szívják a környezet nyelvét. Az iskolában tanulnak a legkevesebbet. A szerb, mint környezetnyelv tanítása nem hatékony. Az olvasókönyvük tele van nehezebbnél nehezebb szövegekkel. Aki írta, szerkesztette még nem látott olyan tizenévest, aki nem beszéli a szerb nyelvet. Aki nem érti, hogy vannak olyan diákok, akiknek a tanórákon kívül nincs lehetősége megszólalni szerbül. Az olvasmányok nyelvezete archaikus, semmi gyermekközpontúság nincs benne. A házi feladatokat általában a szülők oldják meg. Én is gyártottam kilószámra. Azután a fiamnak lett egy szerb anyanyelvű barátnője, és mire képes a szerelem, megtanulta a nyelvet. A székmelegítős diákok boldogulnak a legjobban. Ők bemagolják a kérdésekre a választ, ezt tökéletesen leírják a dolgozatban, és már ötöst is kaptak. Az, hogy a boltban nem tudnak egy kenyeret sem kérni szerbül helyesen, az nem tartozik a tananyaghoz. Vagy hogy még egy buszjegyet sem tudnak venni középiskolásként.  Sokan meg sem mernek szólalni szerbül, mert félnek, hogy hibásan fejezik ki magukat. Ez az idősebb generációra is vonatkozik, pedig nagyon lényeges lenne, hogy beszéljenek, mert csak így fejleszthetik tudásukat. Olvassanak, barátkozzanak… Több fiataltól hallottam, hogy nem is érdekli a szerb nyelv, nem is akarja megtanulni. Ezen a hozzáállásukon is változtatni kellene, ha Szerbiában szeretnének élni és dolgozni. Szerintem bárhol is élünk, ismernünk kell az állam nyelvét. Ha Izbirigiszben izbirigiszül beszélnek, akkor azt.

        A Magyar Nemzeti Tanács igyekszik segíteni. Már évek óta. Ilyen stratégia, meg olyan stratégia. A könyvek még mindig a régiek. Figyelemmel kísérem, hogy mi történik az ügyben. A pedagógusok már több helyen elmondták, hogy a beszédközpontúságra kell helyezni a hangsúlyt, a szókincset kell bővíteni.  Bele kell vinni a tanításba azokat a módszereket, amelyeket az idegen nyelv tanításánál alkalmaznak, mégpedig nagyon sikeresen.

        A szerbiai oktatási minisztérium létrehozott egy munkacsoportot, amely a szerb, mint környezetnyelv tantárgyra egy új tanmenet dolgoz ki, tankönyv is készül majd minden osztályra. Alapszint, középszint és haladószinten fognak standardokat kidolgozni. Homogén környezetből származó fiataloknak kell teljesíteni alapszinten (Magyarkanizsa, Zenta), középszinten nem homogén környezetben élő fiataloknak (Nagykikinda, Nagybecskerek, Újvidék), harmadik csoportba pedig azok a családok tartoznak, amelyek a legközelebb állnak a szerbhez, és valójában anyanyelvi szinten beszélik (horvátok, szlovákok).

        Örömmel olvastam a Magyar Szó cikkét, Mihályi Katalin írását, ahol Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium államtitkára nyilatkozik arról, hogy a Szerbiai Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatásának standardjait. Esély van arra, hogy a jövő tanévtől új tantervek lépnek életbe. A következő linken olvasható a beszélgetés: 

Gyerekeink így könnyebben megtanulhatnak szerbül

Úgy legyen. Ámen.