Marija
Ferizović 21 éves. Férje Ahmet Marinković 40 éves. 3 gyermekük van. Belgrádtól nem
messze élnek, Kaluđericán. Ahmet
féltékeny fiatal feleségére, és azzal vádolja, hogy megcsalja. Úgy gondolja,
megbünteti. Nem először. Már a gyerekek születése előtt is megütötte. Majd
bocsánatot kért. Megígérte, hogy ilyen soha többet nem fordul elő. Az idegességére
fogta. Legközelebb az alkoholra. Később már nem is magyarázkodott, csak ütött.
A
legutóbbi megaláztatást Marija alig élte túl. Férje három napig bezárva tartotta. Rúddal verte.
Pányvafával. Szurkálta ollóval. Szöggel. Vágta zsilettel. Testén cigit oltott
el. A poklok poklát élte át a fiatalasszony. Nem tudott segítséget kérni,
telefonját elvették, kiltását senki sem hallotta. Többször megfordult a
fejében, hogy legjobb lenne meghalni. Ekkor három gyermekére nézett, akik miatt
élnie kellett. A 3,2 és 1 éves még nem fogta fel, mi történik körülötte. Nem
érezték át édesanyjuk megaláztatását. Megszokták már a mindennapos
veszekedéseket. Nem értették, hová tűnt a haja, miért borotválta le az apjuk. Hallották
jajgatni, érezték a hús égett szagát, amikor homlokára Ahmet egy jelet égetett.
Megjegyezte, mint ahogy az állatokat szokás.
Három
nap után az erőszaktevő távozott a házból. Marija összeszedte minden erejét, kihasználta
az alkalmat, értesítette a rendőrséget. Ők rögtön az egészségházba vitték, majd
őrizetbe vették Ahmetet.
Hogy
miért nem kért előbb segítséget Marija? Miért várta meg, hogy ennyire
brutálisan kínozzák? Mint az áldozatok nagy része, azt remélte, hogy férje majd
megváltozik, hiszen mindig megbánta tettét. Szerette volna, ha gyerekeik
családban, az apjukkal nőnek fel. Szégyellte magát, azt hitte, ő a hibás
mindenért, nem jó feleség. Nagyon igyekezett, de bármit tett, férje mindig talált
valamilyen kifogást, amiért megalázhatta.
A
szomszédok közül senki sem vett észre éveken keresztül semmit. Vagy csak nem
szeretnének beszélni róla. Nem avatkoznak más ügyeibe.
Marija
azt szeretné, ha egyetlen nő sem tűrné az erőszakot. Ha tanulnának a
példájából. Kérjenek segítséget. Meneküljenek. Pszichológus magyarázta neki, hogy
ő egy jó anya. Jó feleség volt. Ne magában keresse a hibát. Senki sem érdemli
meg, hogy így bánjanak vele. Ez az egész a férje szégyene, nem az övé. Joga van
békében élni. Szeretetben felnevelni a gyerekeit.
Ahmetet
előzetes letartóztatásba helyezték. Azt állítja, hozzá sem ért a feleségéhez.
Biztosan leesett valahonnan, azért vannak testén sérülésnyomok.
Az ügyészség családon belüli erőszakért, súlyos testi sértéssel hat évet kért. A szerbiai törvények értelmében a maximálisan kiszabható büntetés 10 év. Hat évet kérnek? A maximális is kevés lenne. Szégyellem magam az ügyész nevében is.
fickó aki eszt tett meg kell halnia
VálaszTörlés