A GYEREK AZ GYEREK. HATÁRON INNEN ÉS TÚL IS.

        Már két napja többször lecsuktam a laptopom.  Többször kiléptem a facebookról. Sokáig számoltam. Dühöngtem. Nem akartam hirtelen felindulásból olyant írni, amit esetleg megbánnék. Lenyugodtam, de továbbra sem hagy nyugton a történet.

        Pénteken, december másodikán Budapesten, a Művészetek Palotájában osztották ki a Prima Primissima Díjakat. Az elismeréseket a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői vehették át.

        A magyar sajtó kategóriában Oplatka András történész, újságíró, műfordító kapott díjat, ami egyébként 15 millió forint jutalommal is jár.  Oplatka András a pénzt jótékony célra ajánlotta fel: egyik felét a hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásával, személyiségfejlesztésével foglalkozó Igazgyöngy Alapítványnak, másik felét a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületnek.

        Az Igazgyöngy Alapítvány közhasznú civil szervezetként komplex fejlesztő munkát végez, melyben a művészeti nevelés és az esélyteremtés kiemelt szerepet játszik. 1999 óta tevékenykednek az egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségben, Berettyóújfalu környékén.

        Erdélyben sok száz Nyilas Misi él! Olyan gyermekek, akik tehetségesek, továbbtanulnának, azonban számos körülmény akadályozza őket abban, hogy magyarul tanulva eljuthassanak a középiskolába, majd a felsőfokú oktatásba. A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület célja, hogy minél több, kilátástalan helyzetben élő, erdélyi, magyarul tanuló, tehetséges gyermeknek adjon esélyt és biztatást a tanulásra.

        A Prima Primissima gáláról szóló hírt többen is megosztották a közösségi oldalon. Az emberek meg hozzászóltak. Nekem meg nem kellett volna elolvasnom. Ilyenek vannak: „Szuper, hogy az igazgyongy megkapja a penzt, megerdemlik! Viszont kit erdekelnek az erdelyiek, most komolyan? "Mit adtak nekunk az erdelyiek?" Nem trollkodni akarok, csak nem ertem ezt a hypeot, aki ide szavaz de nem el itt, ha annyira magyar, akkor koltozzon at...” (Sajnálom, hogy többet nem mentettem le, mert időközben több oldalon is letörölték őket…)

     Nem mélyedek bele a helyesírásba. Nem folytatnám a gyűlölködést. Csak fáj, hogy így vélekednek rólunk a „testvéreink”, az anyaországiak. Az erdélyiek mellett megemlítettek bennünket is a kommentárokban. Lerománoznak, leszerbeznek. Mindennek elmondanak. Hogy mi csak a munkájukat vesszük el, hogy csak ingyenélősködünk, hogy nyaljuk Orbán seggét. Csak felteszem a kérdést: Kell nekünk, magyaroknak ellenség, amikor a saját nemzetüket utálják egyesek? Tehetünk mi róla, hogy a határon túl élünk? Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék. És szerte a nagyvilág. Magyarok vagyunk. És magyar gyerekekről van szó. Gyerekekről van szó.

        Minden elismerésem, Oplatka András Úrnak! ÖTVENEZER euróról beszélünk. A sajátjáról, amiért ő dolgozott meg, ő érdemelt ki. Különben senkinek semmi köze hozzá, hogy mire fordítja. Emberi nagyságát mutatta meg ezzel a tettével. Gyerekeknek adta, akiknek minden segítség jól jön. Hiszem, hogy mindkét alapítványnál örömmel fogadták az adományt. Nézzünk magunkba: hányan fordítottuk volna jótékony célra a pénzt? A mai világban, amikor minden forint, dinár, euró, lej jól jön. Amikor egyre önzőbbek vagyunk. Amikor szívet melengető érzés, hogy vannak még jó emberek. Segítőkészek.

        Mi mindannyian a Kárpát-haza szülöttei vagyunk. Lehet, hogy ezzel az adománnyal a jövő Ady Endréjét, Arany Jánosát, Bartók Béláját, Blaha Lujzáját, Bolyai Farkasát, Csáth Gézáját, Csontváry Kosztka Tivadarját, Jókai Mórját, Kassák Lajosát, Kazinczy Ferencét, Kós Károlyát, Kosztolányi Dezsőjét, Kölcsey Ferencét, Liszt Ferencét, Madách Imréjét, Mikszáth Kálmánját, Munkácsy Mihályát, Tamási Áronját támogatják. Ők mindannyian a mai Magyarország határain kívül születtek.

        És még egyszer: Tiszteletem Oplatka Andrásnak! Jó helye lesz az adománynak. Magyar gyerek? A gyerek az gyerek. Határon innen és túl is.