Luka
Maksimović 25 éves. A 22000 lakosú Mladenovacon él. Egyetemet fejezett,
értelmes fiatalember. Művész, klippeket készített szabadidejében a barátaival. Szerbiában
2016 februárjában minden híradás a közelgő, április 24-i választásról szólt. Luka
és négy haverja ezt az egészet viccesnek találta. Úgy gondolták, ők is tudnak hamis
ígéreteket tenni, nagyokat mondani, integetni.
Kitalálták
a saját kis pártjukat: Sarmu probo nisi (A szármát még nem kóstoltad.). Mottójuk
a Samo jako! (Csak keményen!)
Egy
képzeletbeli alak a párt vezetője, Ljubiša Preletačević Beli. A Preletačević pártváltót
jelent, a Beli fehéret, ami a tisztaság, a szerénység jelképe. Végzettsége
szerint magiszter, rengeteg párt tagja volt már, mindig érdekből tagosodott,
senki sem tudja, honnan van hatalmas vagyona, 2-3 vállalat tulajdonosa,
külföldön is volt egy kis ideig. Bevallja, hogy egyetemi diplomáját
megvásárolta, elég volt egy hétvége, hogy megszerezze a tudást. Vállalja a
poligráfos vizsgálatot is, hogy igazat mondott. Amikor étteremben eszik,
munkatársai megkóstolják az ennivalót, mert fél, hogy elteszik láb alól. A
szerbiai politikai „elit” minden előforduló jellemvonását magán viseli. Gőgös,
felfuvalkodott, pökhendi, önelégült, hiú, nagyképű, öntelt, beképzelt, fölényes,
hencegő, lekezelő, hatalmaskodó, képmutató, nagyravágyó, tanulatlan. Hangsúlyozza,
hogy megvesztegethető. Mégis megnyerő külsejű, hízelgő, karizmatikus egyéniség,
akinek értelmetlen és megvalósíthatatlan ígéreteit elhiszik az emberek.
Testőrökkel
közlekedik, mindig van pár segítő körülötte. Legközelebbi munkatársai, akik
szintén kitalált személyek, magasztalják, igazi hősként tekintenek rá, nem
mutatnak rá a hibáira. Nebojša Prilepak vezetékneve az egyéniségét tükrözi.
Ragacs. Mindig a főnöke körül legyeskedik, mindig helyesel, amit Beli mond, az
úgy van, nincs semmilyen önálló gondolata. Ha kell, hazudik, ha kell, lopni is
hajlandó. Stevan N. Vlajićević igazi propagandista, mindenre elszánt. Kosmajski
Makarije egyházi méltóság, lelki támogató, aki csak érdekből van jelen. Petar
Popović Ajkula, a Cápa, a helyi nagyvállalkozó, aki a kampányt pénzeli, mindent
el tud intézni, legtöbbször törvénytelen módon.
Készítettek
egy klippet is. A fiatalok tökéletesen játsszák a szerepüket. Valójában ez egy
igaz történetet a szerbiai politikai helyzetről, egy karikatúra, a politikusok
szatirikus ábrázolása. Kifigurázzák a politikai életet. Abszurd az egész. Nehéz
volt az állami vezetőknél nevetségesebbnek lenni. Nem is tudom eldönteni, hogy
a kisfilm a dráma vagy a komédia kategóriájába tartozik-e. A polgármester-jelölt
gyerekeket ment, báránykák, diákok buksiját simogatja, lerobbant gyárakat látogat, mosolyog, integet.
A
klippet pillanatok alatt több tízezren megnézték. A közösségi oldalakon villámgyorsan
terjedt. Tetszett a fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. Annyian támogatják
őket, hogy aláírásgyűjtésbe kezdenek, majd indulnak a választáson. A szükséges
aláírás dupláját szedik össze. És jót szórakoznak. Boldogok, energikusak,
pozitívak. Viccesek, provokálóak, egymás között is elnök úrnak hívják Belit,
játsszák a szerepüket.
38
nap van még a választásokig. Kampányba kezdenek. Beli egész nap fehér öltönyben
sétál, kávézókban ül, fehér lovon közlekedik. Fiatalos lendülettel járja
barátaival a várost, ezer ötletük van. Gyárakat, istállókat látogatnak, nem
létező külföldi cégekkel írnak alá különböző szerződéseket. Mindenkinek munkát
ígérnek, hatalmas fizetést. Az emberek fényképezkednek velük. Utánuk kiabálnak,
a szlogenjüket ismételgetik. Ahol megjelennek, mosolyogni kezdenek a „szavazók”.
Tudják, hogy mindebből semmi sem igaz, mégis bizalmat szavaznak nekik.
Felfigyel
rájuk a sajtó is. A legnépszerűbb műsorokban szerepelnek. Többen ajánlják, hogy
induljanak országos szinten is, de erre nincsenek felkészülve. Pedig milyen
érdekes lenne, ha minden községben indulna egy ilyen párt… Lehet, hogy
mindenhol kellene egy Beli.
A
választási kampány végén egy nagygyűlést is tartottak. Mindenkit arra
biztatnak, hogy a 7-es számot karikázzák be. Ígérnek eget-szelet. Tizenötezer
új munkahelyet, rengeteg külföldi befektetőt. Mladenovacra érkezik majd a
Lamborghini gyár, meg Iphone-kat gyártanak, meg diós Melka csokit. Egy
WC-csésze gyártó vállalatot is nyitnak majd, a klotyókat külföldre szállítják,
és büszkék lesznek, hogy mindenki az ő klozetjukba végzi a dolgát. Kicsit sír
is Beli, tapsolja magát, ünnepelteti, majd fiákeren végigvonul a városon.
Elérkezett
a választás napja. Meglepetés született. A választók csalódtak a politikusokban,
elegük volt az eddigi vezetőkből, hittek a fiatalokban. Mintha az alagút végén
meglátták volna a fényt. Sokan szavaztak a „töltött káposztás” pártra, akik örökre
beírták magukat Szerbia politikai történelmébe. Egy hónap alatt a kitalált
pártból igazi lesz, a paródiából valóság. Két nagy választóhelyen is elsöprő
fölényt arattak. A szavazatok 21,1 százalékát
szerezték meg, a helyi önkormányzatban 13 képviselőjük lett. A haladók mögött a
második hely lett az övéké. Listájukon valós egyetemi diplomával rendelkező szakemberek,
értelmiségiek vannak, akik nem politikusok, akiknek az a feladatuk, hogy
rávilágítsanak az önkormányzatban történő visszásságokra, hogy megpróbáljanak a
lakosok mindennapi gondjain enyhíteni, hogy tegyenek valamit a városukért. A
listán szereplők szerződést írtak alá, hogy nem lépnek át másik pártba, nem
lesznek „pártváltók”.
Mladenovacon
nagy népszerűségnek örvendenek. Végzik a dolgukat. Ellenzékként rámutatnak a
hiányosságokra. Közben meg vicceskednek. Most éppen búcsúbulit szerveztek a
szimpatizánsok Belinek. Chicagóba indult, hogy doktoráljon. Közben az asztalos
szakmát is kitanulná szabadidejében. Három nap múlva visszatért. Diplomával a
kezében. A legjobb egyetemistaként. Annyira jó volt, hogy ilyen embert még a
világon nem láttak. Természetesen a külföldiek ezentúl pénzelik, hogy a
hatalmat megdöntse.
Magyarországon
is volt egy hasonló kezdeményezés, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, akik a magyar
politikai életet parodizálták. A 2006-os országgyűlési választásokon örök
életet, ingyen sört ígértek, meg hegyet Szegedre. 2010-ben már terveik között
szerepelt az ózonlyuk befoltozása, a gravitáció csökkentése, a Marson egy
magyaros étterem megnyitása. Szerettek volna indulni a 2014-es országgyűlési,
illetve önkormányzati választásokon, de a bíróság megtagadta a párt hivatalos
bejegyzését. Szerintük komolytalan a névválasztás.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt
nem tudta megmérettetni magát a választásokon. Ki tudja, Magyarországon mekkora
sikert ért volna egy „viccpárt”… Jöhetnek hozzánk tanácsért, megkóstolhatják a
szármát… J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése