Ha
visszagondolunk az osztálykirándulásainkra, előbb ugrik be valamilyen vicces
történet, semmint a történelmi emlékmű felirata. Annak idején eszünkbe sem
jutott, hogy tanáraink mit élhettek át a többnapos utazáson. Igaz, akkor még
nyakon vághattak bennünket, meg ha a szüleink megtudták, hogy csintalankodtunk,
otthon is kaptunk egy pofont. Vagy kettőt.
Egy
tanulmányi osztálykirándulás megszervezése és lebonyolítása nem kis feladat.
Még talán a szervezési része a legkönnyebb. Kitalálni, hogy mikor, hová, hány
napra utazzon a kis csapat. A kiránduláson résztvevő tanárokra hatalmas
felelősség hárul. Legyen az egynapos állatkerti látogatás vagy egyhetes
táborozás. Nem minden a buliról szól. Egy pedagógus akkor könnyebbülhet meg
igazán, ha épségben hazaszállít minden diákot. Ezért is köszönöm meg minden
egyes utazás után az osztályfőnöknek, a kísérő tanároknak, hogy vigyáztak
szemem fényére. Anyjuk helyett anyjuk voltak. Apjuk helyett apjuk.
A
szabályzat alapján egy pedagógus 15 diákra felügyel. Meg a többi harmincra is. Nincs
olyan, hogy az én gyerekem, meg a te gyereked. Gondoljunk csak bele, néha mi
kettővel sem bírunk… Nekik meg mindent orvosolniuk kell: Petike hányingerrel
küzd, Lalila nem találja az innivalóját. Guszti nem szeretne az
osztálytársaival aludni. Valika zokog az anyukája után. A fiúk ijesztgetik a
lányokat. A lányok sírnak. Mobilon hívják szüleiket, hogy nem tudnak aludni. A
szülő hívja az osztályfőnököt, hogy mire figyel, ha a rendre nem. Bencét
bekenték fogkrémmel. A pedagógusoknak nincs nyugodt álmuk. A gyerekek úgy
érzik, hogy kiszabadultak, nincs apa-anya szigora, nincsenek korlátok, tudják,
hogy az oszi úgysem tehet velük semmit. Ajtócsapkodás, rohangálás, ordibálás.
Szerintük ez a normális. A kamaszodó, nagyobb gyerekek hajlamosak a szállásról
elcsavarogni, italozni. A Coca Colás üvegbe vörösbort önteni. A kisebbek viszont sokszor szeleburdiak,
könnyebben történhet meg velük valamilyen baleset. Másodikos volt a lányom,
amikor a játszótéren leesett a hintáról, eltört a keze. A tanító néni úgy
viselkedett vele, mintha a saját gyereke lenne, kórházba vitte, végig mellette
volt gipszelés közben. Egy percig sem hibáztattam a történtekért.
Egy
tanár az osztálykiránduláson nem állhat minden pillanatban minden gyerek
mellett, nem lehet ott egyszerre minden szobában. Kirándulások előtt és közben is a felügyelő tanároknak fel kell hívniuk a rájuk bízott diákok figyelmét a
kirándulóhely veszélyeire. A tanárok figyelme pedig egy percre sem lankadhat,
mert számukra a kirándulás nem szórakozás, hanem nagyon komoly és
felelősségteljes munka.
2016. szeptember 11. Ezüst-tó
A
račai iskolai
focicsapat mérkőzést játszott Veliko Gradištén. A felsősökből álló társaság veszített.
Hazafelé menet megálltak az Ezüst-tónál pihenni egyet. Fél órásra tervezték. Az
edző, az igazgató megbeszélte a gyerekekkel, hogy nézelődhetnek, több árus is
van a környéken, de a víz közelébe nem mehetnek. Szeptember van, vége a fürdési
idénynek. Vízimentő a környéken sincs. Az edző és az iskolaigazgató leült,
kávét rendeltek. A fiúk meglátták a vízibicikliket. Megszegték a szabályokat,
hogy nem mennek a víz közelébe sem. Kibéreltek kettőt. Nem kaptak mentőmellényt,
többen is ültek rá, mint a megengedett. A 14 éves Stefan és négy társa az
egyiket tekerte, míg testvére, a 13 éves Nikola négy barátjával a másikra ült. Senki
nem vallotta be, hogy nem tud úszni. Nehogy csúfolják a többiek. Versenyeztek,
vidámak voltak. A kísérő pedagógusok meglátták a tavon lévő gyerekeket.
Ordítottak, integettek nekik, hogy jöjjenek vissza. A távolság miatt a gyerekek
ezt nem látták, nem hallották. A két vízibicikli egymás mellé ért. Stefan át
szeretett volna ugrani a testvéréhez. Megcsúszott, a vízbe esett. Nikola utána
ugrott. Mindketten vízbe fulladtak.
A
szerencsétlenség kellő odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Tapasztalatlan
gyerekek estek áldozatul.
A
tanárok ellen a rendőrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan, súlyos
veszélyeztetés miatt eljárást indított. A kísérők hittek a gyerekeknek, hogy betartják
a megbeszélteket. Előzetes letartóztatásba helyezték őket.
Eljárás
indult a vízibicikliket kölcsönző 60 éven felüli házaspár ellen is. Előzetes
letartóztatásba helyezték őket. Hogy nem adtak számlát, ez a legkisebb gond. Engedélyük
sem volt a kölcsönzésre. 11 nappal azelőtt lejárt. Több gyereket engedtek egy
járműre, mint azt a szabályok megengedik. Nem adtak nekik mentőmellényt. Nem is
adhattak, hiszen nem is volt nekik. Kiskorú gyerekek felnőtt felügyelete nélkül
nem is biciklizhettek volna.
Ha
beírjuk a keresőbe, hogy vízibicikli, a kölcsönzők, a tavakban, tengerekben
vidáman tekerők 10%-án van mentőmellény.
Mentség
nincs. Hány ember élete ment tönkre?
A
szülők két vidám fiút engedtek el otthonról. Koporsóban tértek haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése