2016. szeptember 14., szerda

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

        Ha visszagondolunk az osztálykirándulásainkra, előbb ugrik be valamilyen vicces történet, semmint a történelmi emlékmű felirata. Annak idején eszünkbe sem jutott, hogy tanáraink mit élhettek át a többnapos utazáson. Igaz, akkor még nyakon vághattak bennünket, meg ha a szüleink megtudták, hogy csintalankodtunk, otthon is kaptunk egy pofont. Vagy kettőt.
        Egy tanulmányi osztálykirándulás megszervezése és lebonyolítása nem kis feladat. Még talán a szervezési része a legkönnyebb. Kitalálni, hogy mikor, hová, hány napra utazzon a kis csapat. A kiránduláson résztvevő tanárokra hatalmas felelősség hárul. Legyen az egynapos állatkerti látogatás vagy egyhetes táborozás. Nem minden a buliról szól. Egy pedagógus akkor könnyebbülhet meg igazán, ha épségben hazaszállít minden diákot. Ezért is köszönöm meg minden egyes utazás után az osztályfőnöknek, a kísérő tanároknak, hogy vigyáztak szemem fényére. Anyjuk helyett anyjuk voltak. Apjuk helyett apjuk.
        A szabályzat alapján egy pedagógus 15 diákra felügyel. Meg a többi harmincra is. Nincs olyan, hogy az én gyerekem, meg a te gyereked. Gondoljunk csak bele, néha mi kettővel sem bírunk… Nekik meg mindent orvosolniuk kell: Petike hányingerrel küzd, Lalila nem találja az innivalóját. Guszti nem szeretne az osztálytársaival aludni. Valika zokog az anyukája után. A fiúk ijesztgetik a lányokat. A lányok sírnak. Mobilon hívják szüleiket, hogy nem tudnak aludni. A szülő hívja az osztályfőnököt, hogy mire figyel, ha a rendre nem. Bencét bekenték fogkrémmel. A pedagógusoknak nincs nyugodt álmuk. A gyerekek úgy érzik, hogy kiszabadultak, nincs apa-anya szigora, nincsenek korlátok, tudják, hogy az oszi úgysem tehet velük semmit. Ajtócsapkodás, rohangálás, ordibálás. Szerintük ez a normális. A kamaszodó, nagyobb gyerekek hajlamosak a szállásról elcsavarogni, italozni. A Coca Colás üvegbe vörösbort önteni.  A kisebbek viszont sokszor szeleburdiak, könnyebben történhet meg velük valamilyen baleset. Másodikos volt a lányom, amikor a játszótéren leesett a hintáról, eltört a keze. A tanító néni úgy viselkedett vele, mintha a saját gyereke lenne, kórházba vitte, végig mellette volt gipszelés közben. Egy percig sem hibáztattam a történtekért.
        Egy tanár az osztálykiránduláson nem állhat minden pillanatban minden gyerek mellett, nem lehet ott egyszerre minden szobában. Kirándulások előtt és közben is a felügyelő tanároknak fel kell hívniuk a rájuk bízott diákok figyelmét a kirándulóhely veszélyeire. A tanárok figyelme pedig egy percre sem lankadhat, mert számukra a kirándulás nem szórakozás, hanem nagyon komoly és felelősségteljes munka.
2016. szeptember 11. Ezüst-tó
        A račai iskolai focicsapat mérkőzést játszott Veliko Gradištén. A felsősökből álló társaság veszített. Hazafelé menet megálltak az Ezüst-tónál pihenni egyet. Fél órásra tervezték. Az edző, az igazgató megbeszélte a gyerekekkel, hogy nézelődhetnek, több árus is van a környéken, de a víz közelébe nem mehetnek. Szeptember van, vége a fürdési idénynek. Vízimentő a környéken sincs. Az edző és az iskolaigazgató leült, kávét rendeltek. A fiúk meglátták a vízibicikliket. Megszegték a szabályokat, hogy nem mennek a víz közelébe sem. Kibéreltek kettőt. Nem kaptak mentőmellényt, többen is ültek rá, mint a megengedett. A 14 éves Stefan és négy társa az egyiket tekerte, míg testvére, a 13 éves Nikola négy barátjával a másikra ült. Senki nem vallotta be, hogy nem tud úszni. Nehogy csúfolják a többiek. Versenyeztek, vidámak voltak. A kísérő pedagógusok meglátták a tavon lévő gyerekeket. Ordítottak, integettek nekik, hogy jöjjenek vissza. A távolság miatt a gyerekek ezt nem látták, nem hallották. A két vízibicikli egymás mellé ért. Stefan át szeretett volna ugrani a testvéréhez. Megcsúszott, a vízbe esett. Nikola utána ugrott. Mindketten vízbe fulladtak.
        A szerencsétlenség kellő odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Tapasztalatlan gyerekek estek áldozatul.
        A tanárok ellen a rendőrség foglalkozás körében elkövetett gondatlan, súlyos veszélyeztetés miatt eljárást indított. A kísérők hittek a gyerekeknek, hogy betartják a megbeszélteket. Előzetes letartóztatásba helyezték őket.
        Eljárás indult a vízibicikliket kölcsönző 60 éven felüli házaspár ellen is. Előzetes letartóztatásba helyezték őket. Hogy nem adtak számlát, ez a legkisebb gond. Engedélyük sem volt a kölcsönzésre. 11 nappal azelőtt lejárt. Több gyereket engedtek egy járműre, mint azt a szabályok megengedik. Nem adtak nekik mentőmellényt. Nem is adhattak, hiszen nem is volt nekik. Kiskorú gyerekek felnőtt felügyelete nélkül nem is biciklizhettek volna.
        Ha beírjuk a keresőbe, hogy vízibicikli, a kölcsönzők, a tavakban, tengerekben vidáman tekerők 10%-án van mentőmellény.
        Mentség nincs. Hány ember élete ment tönkre?
        A szülők két vidám fiút engedtek el otthonról. Koporsóban tértek haza. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...