FIZETÉS

     Fizetésem 40 ezer dinár (325 euró). Nőhöz képest jól keresek. Falusi viszonylatban is. Az átlagfizetéshez képest nem. 5000 dinárral kevesebbet. Egyedül nevelem középiskolás gyermekem. Az apja nem járul hozzá a neveléséhez. Családi pótlékot, szociális segélyt nem kapok. Nem is igényeltem, de nem is lennék rá jogosult. Nem panaszkodom, csak néha bonyolult matematikai számítást igényel a fizetésem beosztása. Szerencsés vagyok, hiszen minden hónap ötödikén a folyószámlámra kerül a pénz. Majd ki is kerül onnan.

        Rendszeresen fizetem a számlákat, mindig időben, így kedvezményt is kapok. A kábeltévé 250 dinárral, a villanyáram 5%-kal olcsóbb. Van még két mobilszámla, internet, házi telefon. Vízdíj, levegőadó, házadó, szemétkihordás. A gyermekemnek hónapos jegy. Uzsonnapénz. Vannak ünnepi hónapok, húsvét, karácsony, születésnapok, amikor valamilyen ajándékot illik venni. Halottak napjára virágot a temetőbe. Iskolakezdéskor tankönyveket, felszerelést. Az osztálykirándulás részleteit fizetni. Zsebpénzt adni. Egy középiskolásnak hétvégén szórakozási pénzt. Nem sokat, egy italra valót. Évszakonként új lábbeli kell. Meg új nadrág, felső, alsónemű. Nem kínai. Mosópor, tisztálkodási szerek, tisztító szerek. Enni is szoktunk. Rendszeresen. Hús, főzelékféle, gyümölcs. Vasárnap kalács. Az autómba havi húsz liter üzemanyagot töltök. Évente azt is műszakira kell vinni. Sokat gyalogolok, biciklizem. Egészséges.

        Nem dohányzom, alkoholt nem iszok. Luxusként napi két kávét iszom. Évente négyszer fodrászhoz megyek, különben magam festem a hajam. Egyszer a kozmetikust is meglátogatom. Nem is emlékszem, mikor vettem saját részre valamilyen cuccot. A lábam nem nő már, súlyom is tartom. A divat meg különben sem érdekel. Könyvet a neten olvasok. Sajtót is. Hála Istennek, orvoshoz nem járunk, gyógyszerre sem kell költenem. Színházba is néha eljutunk. Étterembe nem. Nyaralni, telelni sem.

        Elromlott a mosógépem. 12 havi részletre vettem újat. Most bedöglött a mélyhűtőm is. Hitelt nem veszek fel, mert nem tudok majd miről lemondani, hogy fizessem.

        Valahol az lenne a normális, hogy mi segítünk a szüleinknek. Nálunk fordítva van. Szüleim a nyugdíjukból támogatnak. Néha egy csirkével állít be az anyukám, a piacon bevásárol az apukám.

        Nappal mindenki mosolyogni lát. Éjszakánként gyakran sírok. 
        Nem élek, hanem túlélek.

        Nem jobb a helyzet másoknál sem. A legszörnyűbb az, hogy a környezetemben az emberek 20-25 ezer dinárért dolgoznak. Vagy még kevesebbért. Sokukat be sem jelenti a munkaadója.

        A bosnyák fiatalember, Amir Hadžić viccesen meséli el a fenti bejegyzésében, hogyan él meg valaki a fizetéséből (nem szó szerinti fordításban): Fizesd ki havonta a villany-, víz-, telefon-, internet számlákat, a szemétkihordást, a kommunális díjakat, a tévé előfizetést! Miután mindez sikerült, fele fizetésed már el is költötted. Vegyél kenyeret, sót, borsot, vegetát, zöldségzöldjét! Mit is együnk ma? Kis húst, paprikát, kolbászt, májat? Illene levest is főzni. A gyerekre is gondolnod kell: pelenka, játékok, törlőkendő, krémecskék, samponocsák, púderek, csokikák, Kinder tojások. Ha már iskolás gyereked van, akkor fizetheted a tankönyveket, a füzeteket, az írószereket, a ruhákat, a cipőket, a tornazsákot, a rajzfelszerelést. Lesz osztálykirándulás is! Hova is menjenek? Zenica, Mostar, Sarajevo? Ha ezt kinyögted, középiskolás lett a gyerek! Kezdheted elölről. Ott már Spanyolországba, Tanzániába, Norvégiába, Amerikába, Kínába vagy netalán Ausztráliába utazgatnak, egyesek a Holdra mennének… Az újévi ünnepek is megérkeztek. Meg a többi ünnep: Valentin-nap, nőnap, május elseje, az államiság napja, vallási ünnepek… Ha ilyen nincs egy hónapban, akkor valakinek biztosan születésnapja van. Vagy neked, vagy a feleségednek, a gyerekednek, a testvérednek, a barátodnak, a komádnak, a nagynénédnek, az anyósodnak. Valahogy ilyenkor ki is kellene nézned, ajándékot is illene vinned. Ha mindez elmúlik, felújításba kezdhetsz. Új szőnyeg, lámpa, ajtó, ablak, asztal kerül a házba, a konyhába is kicserélsz ezt-azt. Ha semmilyen ünnep, felújítás nincs, gondolhatsz a télre, a tüzelésre! Szerezd be, hozasd el, vágd össze, rakd rakásra, vegyél szenet vagy fizesd az áramszámlát! Ha ezt is megoldottad, jöhet az autó regisztrálása. Tölts bele üzemanyagot, cseréld ki az olajat, a gumikat, fizesd a büntetéseket! Bedöglött a gyertya, bedöglött ez, bedöglött az. Néha takarékoskodni is kellene. Ehh, elromlott a számítógép, a bojler, kiégett az égő, a gyerek kezéből kiesett a telefon, az asszonyéból a tablet, gond van a fürdőszobai csappal, a tusolóval. El kellene néha vinned a feleséged, gyerekeid vacsorázni, cukrászdába, húsz éve már nem voltatok sehol, csak itthon a falat nézitek. Találkozni kellene a barátokkal is, egyet rostélyosozni. Nem állhat az élet csak abból, hogy korán kelsz, dolgozol egész nap! Néha azt sem tudom, ki vagyok, nem, hogy hol vagyok. Közben kilyukadt a zoknid, a gatyád, szétszakadt a kabátod, a nadrágod. Újra itt a tél, kell csizma, kell hólapát. Néha nyiratkoznod sem ártana, neked sem, meg a család többi tagjának sem. A feleségnek frizura dukál. Elfogyott a sampon, a fogkrém, cserélned kell a fogkefét, nincs a házban mosópor, öblítő, borotva. Örülsz, hogy elmúlt ez az év is. Igaz, hogy szar volt, de elmúlt. Kezdődhet minden elölről. Ekkor meghallod a kérdést: Elmegyünk nyaralni az idén? Az anyánk p….jába megyünk az idén…