-
Hogy én miért nem tudtam olyan jól férjhez menni,
mint egyesek – rongyol be az irodába korán reggel Kata. Mire ideértem, már
kifáradtam. Lehuppan a székre, mély levegőt vesz, és már folytatja is. - Már hajnalban futottam, levittem a kutyát
pisikélni, mert ha nem viszem le, az is az én gondom lesz. Szépen mondtam a
gyereknek, hogy csak akkor legyen állatunk a lakásban, ha törődik is vele.
Törődik ő, de nincs lelkem felkelteni fél órával előbb emiatt, meg hát én is
megszerettem már Tysont, családtag lett nálunk. A férjem kitalálta, hogy mégis
a kék nadrágját szeretné felvenni, amit persze nem vasaltam ki. Egy gyors
vasalás is belefért fogmosás közben. A lányom müzlit kért reggelire, a fiam
virslit. Sokszor érzem úgy, hogy mindent a seggük alá rakok, de én is így
nőttem fel, meg alig éltem reggelente… Uzsonna kis dobozkákban, alma kis
tasakocskában. Bevásárló lista a táskámban, mert hazafelé menet egy boltot is
be kell iktatnom, feltéve, ha lesz fizetés, mosoly az arcomon, hogy jól
induljon a napjuk. Háromig itt klotyóra is alig tudok elmenni, utána rohanok vásárolni,
majd főzök holnapra, megtanulom a gyökvonást, a francia forradalmat meg a
képzés helye szerinti részleges hasonulást. Meghallgatom, hogy ki, mikor, hol,
miért, merre, meddig. Ez olyan jó, hogy ennyit csacsognak a gyerekek, meg
minden ügyes-bajos dolgukat elmesélik, közben várják a tanácsaimat. Az apjukat
csak este 9-kor látják, mert délután feketén dolgozik, nem elég a délelőtti
fizetése a számlákra, különórákra, pedig értelmes, okos ember. Csak szar időben
született szar helyen. Ő is türelmesen hallgatja a napi történéseket, talán ez
ad neki erőt másnapra, hogy ne dőljön ki, dolgozzon ezerrel… Áldott jó ember,
csak nem gazdagékhoz született, nem kapott házat, kocsit, milliókat. Otthon se
ideje, se energiája mosni, főzni, takarítani. Imád ő bennünket, de nem jutunk
egyről a kettőre. Valójában jól mentem én férjhez, szerelemből, nem érdekelt az
anyagi oldal, meg a pénz nem boldogít, de azért jó, ha van.
Kata folytatná a mondanivalóját, de Borcsa
félbeszakítja:
- Gyertek, ezt nézzétek meg! Ilyen családok is
vannak!
A gyerekeknek készült kis
zeneszámban arról van szó, hogy Apa mosogat, és az olyan, mintha valamilyen
mesében történne. Ó, Istenem, mire hasonlít ebben a kötényben! Felgyűrte az
ingujját, úgy néz ki, mint egy nagynéni! Fényesíti az edényeket, úgy dolgozik,
mintha ő lenne a mosogatógép! Biztosan valami rossz fát tehetett a tűzre, Anya
megorrolt rá valamiért, ha már a mosogatórongyot nem tudja letenni. Mozi,
előadás, opera helyett a mosogatótálnál tölti idejét.
Kielemeztük kávéivás közben a
helyzetet. Mert mi mindig harminc perccel előbb érkezünk a munkahelyünkre, hogy
nyugodtan vagy nem nyugodtan megbeszéljünk ezt-azt. A filmben szereplő családmodell szerint 3
gyerek az ideális. Lány-fiú-lány. Vidámak, játszanak. Nem játékokkal, tányérral,
lábassal. Rend van a szobában, virág az asztalon, plazmatévé a falon. Gyümölcs
a konyhában, szakállas, szemüveges apuka mosolyogva mosogat. Hogy mit gondol
magában, gondoljuk hozzá. A gyerekek csúfolódva mutogatnak rá (most azt sem
részletezném, hogy reagálna erre egy Apuka), kinevetik, a ha-ha is ott villog a
képernyőn. Érkezik sötét kiskosztümben Anyuka, csípőre tett kézzel, topog a
lábával, Apuka közben kutyasétáltató kislányról álmodozik. Mindez megismétlődik
még egyszer. Apuka a végén nagyon ügyes, elkapja a tányért, igaz, földre
vetődik a cél érdekében.
Gondolatainkba elmerülve
kezdődött a munkanapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése