10 BÁTOR NŐ

            Brus község Dél-Szerbiában található. 58 kis településből áll, mindössze 16 ezer lakosa van. A lakosság főleg földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozik. A község fő embere, teljhatalmú ura az 55 éves Milutin Jeličić. Ő a polgármester. 2000-2008-ig is az volt. Az elmúlt években számos eljárás indult ellene, hatalommal való visszaélés miatt, jogtalanul szerzett vagyont. Persze, ezeknek nem lett semmilyen következménye, mert mindig tudta, hogy melyik pártba lépjen be. Milyen meglepő, most éppen a haladók sorát erősíti. Szava szent és sérthetetlen. Mindent megtehet azokkal, akik nem egyeznek a véleményével.  

            A környezetében dolgozó nők megunták a magatartását, a kiskirálykodását, összeszedték minden erejüket, bátorságukat, majd feljelentették.

            Az első bátor nő az önkormányzat titkárnője volt. Vallomást tett a hatóságoknak, hogy a főnöke két évig szexuálisan zaklatta, erőszakoskodott vele. A polgármester fenyegette, hogy tönkreteszi az egész családját, hogy úgy sem tud tenni semmit ellene, mert kapcsolatai vannak, befolyásos ember. Két év alatt 15.000 (tizenötezer!!!) szexuális tartalmú üzenetet küldött a férjezett, kétgyerekes asszonynak. Erre bizonyítékok is vannak. Miután kirobbant a botrány, a titkárnő felmondást kapott. Férje üzletét is becsukatta az önkormányzat.

            A második bátor nő a könyvtáros volt. Neki is mindenféle vulgáris dolgokat mondott a község első embere. Szeretett volna az apja, a barátja, a szeretője lenni. Fogdosta, a szoknyája alá nyúlt, zaklatta folyamatosan. A harmincéves nő két hétig a pszichiátrián is feküdt emiatt.

            A zaklatásokat átélte az óvónő is, párttársai, és még ki tudja, hányan…

            Tízen tettek feljelentést a polgármester ellen. Megindult a hivatalos eljárás. A polgármester mindent tagad. Azt állítja, hogy irigységből beszélnek ellene. Továbbra is fenyeget mindenkit, aki meg mert szólalni. Telefonon zaklatja a családtagokat, elmondja mindennek a vallomást tevő nőket. Követeli, hogy vonják vissza a feljelentéseket.

            Ma újabb tárgyalás volt. Jelen voltak a bátor nők, jelen volt a zaklatójuk is. A tárgyaláson is vulgárisan viselkedett, alázta a nőket. Közbeszólt, olyanokat ordítozott, hogy nézd meg, mire hasonlítasz, biztos nem kellenél nekem…

            Az ügyészség tudomására jutott, hogy két kiskorú lányt is zaklatott, de a szülők nem tettek feljelentést, mert féltik a munkahelyüket, félnek, hogy a környezetük elítéli őket…

            Normális országban már nem lenne polgármester Milutin Jeličić. Ő azonban biztos abban, hogy barátai megvédik. Bratisav Gašić, az egykori védelmi miniszter, aki most a titkosszolgálat vezetője, és szintén arról ismert, hogy alázza a nőket. És hivatkozott még a Vučićtyal való barátságára is. Csoda, de az államelnök még nem szólalt meg az ügyben, nem tartott erről sajtótájékoztatót…

            Minden tiszteletem a bátor nőké! Nem könnyű kiállni a nyilvánosság elé, egy kis közösségben meg főleg nem. Egy nagykutyával vették fel a harcot. Ismerve a szerbiai igazságszolgáltatást, az ügy évekig fog húzódni, még sok támadás éri majd őket… Sajnos.  

HÜLYE JÁRÁSOK MINISZTÉRIUMA

            Egy belgrádi iskola tanárnője a tavaszi szünetben kirándulni vitte a diákjait. Magánötlettől vezérelve szervezte az utazást, az iskolának semmi köze nem volt hozzá. A szülők támogatták a kezdeményezést, fizettek, örültek. A 14 éves gyerekek is örültek a lehetőségnek. Az útirány Bécs, München, Amszterdam volt. Szerencsésen hazaértek, minden rendben volt az út folyamán, sok érdekességet láttak, tapasztaltak, jól érezték magukat. A szülők is hálásak, mert így legalább a gyerekük eljutott több európai nagyvárosba, amit családostól nem tehettek volna meg.

            
           Azután kitört a botrány. Az ok: délelőtt 10 órakor végigsétáltak az amszterdami piros lámpás negyeden. Érkeztek a vélemények is: Úr Isten!  Hallatlan! Szörnyű! Erkölcstelen! Az, hogy van még látnivaló a városban, és mindezt meg is nézték a gyerekek, nem érdekes. A csatornák, a hajós városnézés, Rembrandt háza, alkotó műhelye, Van Gogh múzeuma, a holland Nemzeti Múzeum, amelyben a nagy holland művészek alkotásai láthatók, Anne Frank háza, Csodák Palotája, Madame Tussaud viaszmúzeum… Szóval, tartalmas programjuk volt. És igen, végigsétáltak a piros lámpás negyeden is. Délelőtt 10-kor. Mert a városközpontban van. Mert ugyanebben az utcában még sok minden más is van, például óvoda és templom is. Ez a való világ.

            Megszólalt az oktatási miniszter is az ügyben, kéri az iskola igazgatójától, hogy kezdeményezzen büntetőeljárást a tanárnő ellen. Akár munka nélkül is maradhat. A tornatanárnő, aki 19 éve oktatja, neveli, formálja, mozgatja a rá bízott csemetéket, akik imádják, mert bármikor számíthatnak rá.  

     Azt mondja a miniszter, hogy ez korrupció, ilyent nem lehet, egy tanár, osztályfőnök szünetben, magánkezdeményezésre nem viheti el kirándulni a diákjait. Az szülők, a mostani és a volt diákok, a kollégák egy emberként álltak a tanárnő mellé. Hogy mi lesz az ügy vége, majd kiderül… Különben nincs semmilyen törvény, amely ezt tiltaná.

            Nem értem a minisztert. Ne legyen már álszent... Szavai hiteltelenek egy olyan országban, ahol a köztévén napközben különböző szennyet közvetítenek. Ahol a műsorok bűnözőkről, szilikonmellű, kétes előéletű nőkről, házasságtörésről, kamerák előtti szexuális aktusokról szólnak. Ahol a haladó polgármesterek káromkodnak, erőszakot alkalmaznak, nőket aláznak. Ezek a kamasz gyerekek láttak, hallottak már sok mindent. Láttak már lengébben öltözködő nőket is, mint akik Amszterdamban, a kirakatban állnak. Remélem, nem néznek tévét, nem ezeken a műsorokon nevelkednek.

            Nem a tornatanárnő a szerbiai oktatás legnagyobb problémája… Nagyobb kupleráj van ott…

            Nekem erről a Hülye járások minisztériuma jutott eszembe:

A FÉREG VÁLASZA

            

             A Fidesz megnyerte. Az ellenzék elveszítette.

            Látom, ideges vagy. Nem haragszom rád a szavaidért, pedig féregnek neveztél, selejtes genetikai halmaznak. Engem, és több százezer külhoni magyart. Gondolom, ellenem voltál már 2004. december 5-én is. Bedőltél annak a szövegnek, hogy majd elveszem a munkád, majd fizetned kell utánam mindenféle adót, majd beköltözöm a házadba, olcsó munkaerő leszek. Hogy itt hagyok mindent, rohanok Magyarországra, megszerzem a nyugdíjad is. Riogattak alaptalanul. Ilyen ez a politika. Tudod, maradtunk még több százezren a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben elszántak, akik itt szeretnének boldogulni. Igen, így írják, mindet nagybetűvel. Itt szeretnénk megmaradni. Itt szeretnénk tanulni, dolgozni, gyereket nevelni, boldogok lenni. Kijárni őseinkhez a temetőbe, behúzódni a templom hűvösébe megnyugvást keresni.

            Trianon adóját folyamatosan fizettük, fizetni fogjuk halálunkig. Nem könnyű az életünk, de igyekszünk. Megvívjuk a magunk kis csatáit minden nap. Az egyik hatalommal, a másik hatalommal. Országaink vezetőivel. A két baráttal.  És talpra állunk a legvészesebb helyzetekben is.

            Engem úgy tanítottak, hogy egy az ország, egy a haza, egy a nemzet. Te ezzel nem értesz egyet, kétségbe vonod a magyarságom.  Tudod, nálunk a hazaszeretet mélyről jön. A magyar nyelvet, a magyar kultúrát az anyatejjel szívtuk magunkba. Ide születtünk, kitartunk, pedig ver a sors bennünket rendesen. Kilógunk innen is, onnan is.

            Te megátkoztál. Súlyos csapást, balsorsot kívántál. Rossznak, gonosznak neveztél, szidalmaztál. Emberi méltóságomat sértegeted. Azt mondod, miattam győzött a Fidesz. Tévedsz. Nem miattam. Nézz szét magad körül, nézz szét Magyarországon, nézd meg a választási eredményeket…  És számolj… Ott keresd a bűnöst…

            Én nem gyűlöllek.  Szívesen látlak, hogy megmutassam, milyen a délvidéki vendégszeretet. Örömmel bemutatom a környezetem. A barátaim. A kórházat, az iskolát. Mesélek neked az életünkről, a gondjainkról, arról, hogy mi fáj, minek örülünk.

            Ne politizálj, ne szitkozódj, nem állj jól neked… Figyelj másra! Észrevetted, hogy a gyereked hazaért az iskolából? Örültél, hogy jól érezte magát? Láttad a mosolyát? Meghallgattad a gondjait? A párodtól kérdezted, hogy milyen volt a munkahelyén? Feltűnt, hogy hétágra süt odakint a Nap? Nem is olyan régen még az volt a legnagyobb gondod, hogy hideg van, fázol. Azt észrevetted, hogy kitavaszodott, virágba borultak a fák, csicseregnek a madarak? Vagy csak állandóan morogsz, szitkozódsz? Állandóan másokat hibáztatsz? Állandóan a politikára gondolsz?

            Tudod, vannak hasznos paraziták, jó férgek is. Határon innen és túl. És rád is ugyanaz a Nap süt…

SZOBORDIVAT

            A szovjet Jurij Alekszejevics Gagarin az első emberként repült az űrbe a Vosztok–1 fedélzetén. 1961. április 12-én 1 óra 45 percet töltött az űrben, közben egyszer megkerülte a Földet. Az egész világon csodálták a teljesítményt, mindenhol róla, az utazásáról beszéltek. Pillanatok alatt népszerű emberré vált. Neveztek el róla kisbolygót, holdkrátert, átkeresztelték a szülővárosát, és a világ számos pontján több utca is őrzi emlékét. Nincs ez másként Belgrádban sem.

            Tavaly úgy döntött a fővárosi haladó városvezetés, hogy egy szobrot is kellene állítani a világ első űrhajósáról elnevezett utcában. Pár napja el is készült a mű. Közröhej. Aránytalanul kicsi fej, aránytalanul nagy talapzaton. Nem is igazán látható. Igaz, nem volt egy nagy termetű ember Gagarin a maga 157 centijével, de akkor is viccesen fest. Nekem először a Pez-cukorka adagoló jutott eszembe róla. Bár ott is nagyobb a fej…

            Hivatalosan április 12-én kellett volna leleplezni a szobrot, de ez elmarad a jelek szerint. Szegény Gagarin forog a sírjában. Feje két nap után eltűnt. Levették. Vagy elrepült az űrbe szégyenében. Azt mondta a haladó városvezetés, hogy valami félreértés történt, lesz új szobor…

tolko mu beše 🤓 pic.twitter.com/AuHguSw0Gg

— Mirjana Radovanović (@prijatelj1) 2018. április 10.

         

        Úgy néz ki, hogy ez a modern szobordivat. Budapesten, a Liszt Ferenc repülőtér közelében pár napja leplezték le a zeneszerző miniatűr szobrát…

INGYENES GYÓGYÜDÜLÉS A SZERBIAI KISNYUGDÍJASOKNAK

           A Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Alap egy felhívást tett közzé, a kisnyugdíjasok jelentkezhetnek ingyenes gyógyüdülésre. A feltételhez tartozik, hogy a nyugdíjuk nem haladja meg a 24.980,00 dinárt, és ezen kívül semmilyen más bevételük nincs. Az Alap ezt a felhívást minden évben meghirdeti egyébként, és örülnek is neki az idős emberek.  Nem mehetnek azonban minden évben a kezelésekre, ötévente adhatják be újra a kérvényüket. Pontozzák, rangsorolják a beadványokat, számít a kisnyugdíj összege, a munkaévek száma, és az is, hogy mióta nyugdíjas az illető. Az is jelentkezhet, aki nem tagja a nyugdíjas egyesületnek.

            10 napos pihenésről van szó, fizetik az útiköltséget, a szállást, az étkezést, a kezeléseket. A kísérő költségeinek a fedezésére is lehetőség van, amennyiben vak személyről van szó, vagy olyan emberről, aki utazásra képtelen.

            A Nyugdíjbiztosítási Alap 25 szerbiai gyógyfürdőt jelölt ki, a Vajdaság területén élők 5 gyógyfürdő szolgáltatásait vehetik igénybe. Mehetnek a redneki Termálfürdőbe, a melencei Rusanda Gyógyfürdő Fizikoterápiás és Rehabilitációs Szakkórházba, a Dr. Borivoje Gnjatić Neurológiai Betegségek és Poszttraumás Állapotok Szakkórházába, a magyarkanizsai vagy az apatini Junaković Gyógyfürdőbe.

            Jelentkezni április 13-ig lehet a lakóhely szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Alap fiókintézeténél.

            Még mondja valaki, hogy Szerbiában nem törődnek a kisnyugdíjasokkal! Bár nagyapám azt mondja, kislányom, adjanak nekem normális nyugdíjat, hogy emberhez méltóan éljem a hátralévő éveimet. Majd én arra költöm a pénzem, amire én akarom… Oszt oda viszem Anyust, ahova csak akarja…

A képek a Magyarkanizsai Gyógyfürdő honlapjáról származnak.

KUKAŐRÖKET KERESNEK ÚJVIDÉKEN

            Az újvidéki Čistoća közvállalat már többször felhívta a lakosok figyelmét, hogy meg kell őrizni a köztisztaságot, hogy ez mindenkinek kötelessége, hogy a háztartási hulladékot a konténerekbe kell dobni, nem mellé. Ennek ellenére vannak felelőtlen emberek, akik szemetelnek, akik csak úgy valahová kirakják az építkezési hulladékot, törmeléket. Vannak erre-arra szemétdombok, van bűz is.

           Másfél éve hoztak egy olyan határozatot a vállalat főnökei, hogy amint valaki bedobja a szemetet a konténerbe, attól a pillanattól kezdve az a szemét már a közvállalat tulajdonát képezi. Ebből az következett, hogy a kukázók, akik az újrahasznosítható nyersanyagot gyűjtötték, lopók lettek, loptak a vállalattól, a várostól.

            A Čistoća és az önkormányzat szeretné megőrizni a közvagyont, szeretné megakadályozni a rombolást, szeretnék megvédeni a kukákat. Egy közbeszerzést írtak ki, és a legalacsonyabb árajánlatot várják. Elolvastam. 43 oldal. Olyan céget keresnek, amely legalább 16 embert foglalkoztatna. A munkába lépőknek az lenne a feladatuk, hogy különböző váltásokban a nap 24 órájában, kettesével védjék a szemeteseket és annak tartalmát. Elolthatják a tüzet is, és megakadályozhatják, hogy valaki plakátot ragasszon, vagy graffitit rajzoljon a konténerre. Figyelniük kell a gyanús tárgyakat és a gyanús személyeket is a szemetesek környékén. A járőrözők majd véget vetnek a kukázásnak, a lopásoknak…

            Az elmúlt egy évben is volt ilyen akció, csak eddig 10 ember felügyelt, és délután 4-től reggel 8-ig két váltásban végezte a munkáját. Látta őket valaki???

            Az őrző-védő szolgálatosoknak komoly elvárásoknak kell megfelelniük. Egyforma ruhát kell viselniük, tartaniuk kell a kapcsolatot a saját főnökükkel, a kommunális felügyelővel, a mentősökkel, a tűzoltósággal, a rendőrséggel. Alapfeltétel, hogy legyen tűzvédelmi és őrző-védő biztonsági őr szakvizsgájuk. Kapnak majd kézi adóvevőt, elemlámpát, mobiltelefont. Kéthetente jelentést kell írniuk, hogy mi mindent csináltak.

            Nem tudom, mennyire éri meg a Városi Tisztasági Közvállalatnak 10 millióért őriztetni a kukákat. Valakinek biztosan lesz haszna belőle. A közpénzt elköltik virtuális őrzőkre? Amikor egy hónapja a rádióban hallottam, hogy a közvállalat 145 dolgozóját a hó tisztítására osztották be, akkor eszembe jutott, hogy mit csinálhat a többi 400 ember, aki papíron ott van munkaviszonyban. Biztosan igazgató, vagy igazgatóhelyettes, vagy szaktanácsadó, menedzser, pénzügyes, pártkatona…

            A nyugati, normális országokban a szemét, bármilyen eredetű is, csaknem 85-90 százalékát újrahasznosítják. Szerbiában ez az arány 1 százalék körül alakul. Nálunk csak pillepalackot és papírt gyűjtenek. Újvidéknek mintegy 400 ezer lakosa van, akik naponta több tonna szemetet is termelnek. Kellenek a kukák. Kellenek az őrök?

            A közbeszerzés különben április 10-én zárul, lehet még jelentkezni…

BETONFA

            Ahogy az emberek a korral gyengülnek, úgy a fák is. Az öreg fák törzsein gyakran találunk odvas részeket, üregeket. Ezt a szakemberek kezelik, megakadályozzák, hogy a fertőzés tovább terjedjen. Az odvakat kitisztítják, a fertőzött részeket eltávolítják, sebkezelő anyaggal lekenik. Gondoskodni kell az üreg szellőzéséről, valamint meg kell oldani az üreg aljában összegyűlt víz elvezetését is. Van egy olyan javaslat, tanács, hogy az odút nem szabad semmilyen anyaggal kitömni, mert ez a fának nem jó. Megváltoztatja a fa statikáját, nem engedi kiszáradni az odút, nedvesen tartja, megakadályozza az utókezeléseket, nehezíti a fa kivágását, veszélyezteti a fa életét.

            A piroti (dél-kelet szerbiai város) kommunális vállalat állítólag egyetemet végzett „szakemberei” ezt nem így gondolták. Ők az utak kátyúinak betömése helyett a fák odvait öntötték be betonnal. Minden egyes lyukat szépen bebetonoztak a sétányon lévő fákon.  A közvállalat illetékese ebben semmi rosszat nem lát, elmondása szerint ők gondoskodnak a több mint 50 éves fákról, így mentik meg őket az utókornak. Így akadályozzák meg, hogy egy esetleges vihar alkalmával a korhadt fák kidőljenek.

            Sokkal izgalmasabb lesz, ha így betonostól esnek az ember fejére… Régebben alkalmazták ezt a megoldást, de ma már a szakemberek nem tanácsolják. Lehet, hogy a kórházakban is nem sokára bevezetik az új módszert, a világon elsőként, a sebekbe is betont öntenek… A haladó Szerbiában minden elképzelhető…

LEGYEN MÁR ÁPRILIS 9-E...

            Legyen már április 9-e… Vagy inkább 29-e. Addigra remélem, vége lesz ennek a gyűlölködésnek, a szitkozódásnak, a meggyőzésnek, a káromkodáshegyeknek, az egymás ócsárlásának. A hangulatkeltés, az indulat és feszültség hagyjon már alább… Nem hagynak élni, két másodpercenként mászik az arcomba a politika. Hazugságok, vicces vagy nem vicces politikai locsolóversikék, érvek, ellenérvek. Hogy szétlopták, hogy tönkretették, hogy sosem volt ilyen jó. Hogy szavazzak, hogy kire szavazzak, hogy menjek az anyámba, hogy ne szavazzak. Hogy jogom van, hogy erkölcsi kötelességem, hogy semmi közöm. Jó pár embernél az IQ elment legelni. Megy a sárdobálás, a mások mocskolása, méregetik egymást az emberek, hogy ki, kinek szurkol, ki, mit mer írni. Nem akarom már hallani, olvasni, hogy csicska, bérenc, hazaáruló, gerinctelen féreg. Mindezt azért, mert délvidéki magyar vagyok.

            Azt mondják, sok külhoni magyar kettős állampolgárságot kapott. Megkapta pluszban egy európai uniós ország állampolgárságát. Igaz. Biztos mindenki köszöni a magyar államnak, mindazoknak, akik megszavazták. Az esélyt, hogy a nagyvilágban boldogulhassanak az emberek. Egyeseknek lelkileg jelent sokat az állampolgárság, másoknak pénzbelileg, van, akinek meg mindegy, mert adták, mint szamárnak a fület.

            A magyar állam hatalmas összegeket adott a Délvidéknek. A pályakezdőknek, a fiatal pároknak, a magánvállalkozóknak, a földműveseknek. Az oktatásra, a kultúrára. Aki kapott vissza nem térítendő összegeket, lüke lenne nyilvánosan bírálni bárkit is. Hogy magában meg mit gondol, hogy számol el a lelkiismeretével, az ő dolga. A délvidékiek örülnek, hogy valaki gondol rájuk, a magyarországiak meg szidják a külhoniakat és a hatalmon lévőket, hogy náluk is van elég gond. Nekik is szükségük lenne a milliókra. Katasztrofális helyzetben van az egészségügy, hogy szétloptak mindent.

            Hogy soha nem voltak még ilyen tökéletesek a magyar-szerb kapcsolatok, milliószor hallhattuk. Hogy soha nem voltak még ekkora sorok a határokon, azt meg tapasztalhatjuk.

            Még a szerencsétlen húsvéti sonkát sem tudtam békében megfőzni. Akkor jött az aktivista, hogy segít kitölteni a szavazólapot. Nem is értem, milyen segítségre van szükség. Ha valaki írástudó, megtanult elsőben olvasni, akkor simán veszi az akadályokat. Saját nevét csak tudja, anyja neve is rémlik neki, hogy mikor született, meg hol, biztosan elárulta már valaki… Ha történetesen a férjem külföldön dolgozna, akár az övét is kitölthettem volna, simán odakanyarintva az aláírását. Ellenőrzi valaki is? Az anyaországiak meg azt állítják, hogy visszaélések is történhetnek. Nem bíznak bennünk. Mindenfélének elmondanak bennünket.

            Riogatnak, hogy jönnek majd a migránsok, meg jönnek majd hozzánk a kínaiak. Biztosan bevezetnek egy új szabályt, hogy nem lehet átmenni a sárgán…

            Nagy pompával megnyitották az új határátkelőhelyet Zombornál, a kerítés meg áll továbbra is. Ahogy a kocsisor is Röszkénél órákon keresztül…

            Ha szavazok, azzal is politizálok. Ha nem szavazok, azzal is elmondok valamit. Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. – írta annak idején József Attila. A föld egyformán hideg lesz mindenkinek. Én is a saját magam kedvéért választom a tisztességet.

            Azt mondta a magyar miniszterelnök-helyettes, hogy nekem tudnom kell, hogy kire szavazzak, hogy nekem erkölcsi kötelességem a jelenlegi kormányt támogatnom. Ha nem azt teszem, akkor erkölcstelen vagyok? Ezért fogok a pokolban égni?

            Azt is mondják, ha valakinek nem tetszik, adja vissza az állampolgárságát. Ha már adták jó szívvel, akkor ne legyen árucikk.

            Nem értem, miért változik meg egy ember, ha hatalmat kap. Miért kezd el lopni, csalni, hazudni… Vannak még tisztességes politikusok?

            Magyarország választ. A magyar állampolgárok választanak. Várom a végét. A javulást. Az elégedettséget. Eljön valaha is? Szeretném, ha a lopás helyett gyárak épülnének, ha a beteg gyermek mellett a kórházban nem a padlón kellene éjszakáznia az anyukának, ha lenne ehető élelmiszer, ha lenne mindenki számára gyógyszer, ha nem minimálbérért robotolnának az emberek, ha a szakemberek nem mennének külföldre a jobb élet reményében… Végeláthatatlan a sor… Vonatkozik ez Szerbiára és Magyarországra is. 

            A nagymamám azt mondta, van neked kislányom eszed, tudod te, mit kell csinálnod…

MI LETT A LEFOGLALT HEROIN SORSA?

            Naponta olvashatunk, hallhatunk olyan hangzatos bejelentéseket, híreket, hogy a rendőrök, vámosok, nyomozók lefoglalnak, elkoboznak kábítószert, csempészárut, cigit, hamis ruhákat, fegyvereket. Arról már nem szól a fáma, hogy mi lesz ezekkel a dolgokkal. Eladják, eltüzelik, elássák, raktározzák, megsemmisítik, csak úgy szétosztják a ruhaneműt a rászorulók között, felajánlják segélyszervezeteknek?

            A szerbiai szabályzat szerint a lefoglalt drogokat szigorú biztonsági előírások szerint kell tárolni, majd meg kell semmisíteni, el kell égetni.

            Az ércbányájáról híres (és Radnóti Miklósról, aki ott volt munkaszolgálatos fogoly 1944-ben) közép-szerbiai Bor városában egy érdekes esetre derült fény a napokban. A történet még 2003-ban kezdődött. 15 éve a szerb-bolgár határon egy férfi kábítószert szeretett volna csempészni. A negotini rendőrök észrevették a mesterkedését, a nyomába eredtek. A férfi a nála lévő táskát eldobta, majd illa berek, elfutott, máig nem derült ki a személyazonossága. A táskában 12 kiló heroin lapult. A heroin az egyik legveszélyesebb kábítószer, mert már néhány adag elfogyasztása után erős függést okoz. A cuccot 2012-ig a negotini rendőrség széfjében őrizték, majd biztonsági intézkedések közepette egy órán keresztül utaztatták Borba. Elzárták megint. Azután egyszer csak leltárt készítettek, ahol kiderült, hogy két kiló heroin hiányzik. A rendőrök nyomoztak, majd nyilvánvalóvá vált, hogy egyik társuk a tettes, az egyik rendőr lopta el, még 2015-ben. Természetesen, már régen eladta.

            Mintha a kábítószer egy zárt intézetben a büntetését töltötte volna, azután meg hosszú évek után szabadult… A sors fintora, hogy a lopó rendőrre is 12 év börtönbüntetés vár. Csak ahogy a szerbiai törvényhozást ismerjük, ennek kicsi az esélye… És nem jó ez a körforgás. A rendőrök lefoglalják a drogokat, majd eladják, majd lefoglalják, eladják… Közben meg emberéletek mennek tönkre a használatától…

SMS-NYAK, SZELFI-KÖNYÖK, INSTAGRAM-SZÁJ MEG A TÖBBIEK

          Olyan gyorsan változik a világ, a nyelvünk, hogy csak pislogunk. Új szavak, kifejezések, fogalmak jelennek meg, az ember azt sem tudja, mit jelent, arról már ne is beszéljünk, hogy hogyan írja le helyesen. Három éve adta ki a Magyar Tudományos Akadémia A magyar helyesírás szabályait, a 12. kiadást. Hiába kerestem benne bizonyos szavakat, nem találtam. Google barátom is többféle változatot dobott ki, én meg írom, ahogy jónak látom…

            Megérkezett a fiam barátnője, aki büszkén mesélte, hogy Pesten voltak osztálykiránduláson, és volt szabad két órájuk, ezért jó bulinak tartotta, ha készíttet magának egy vaktetoválást. Az apja már nem annyira díjazta. Tisztára ódivatú szülő vagyok, azt hittem először, hogy Braille-írásról, Braille-ábécéről van szó, hogy valahogy kötődik a vakok írásához, olvasásához, de nem. A vaktetoválásnál az embernek fogalma sincs arról, hogy mit varrnak rá. Bedugja a kezét egy lyukon, és röpke egy-két óra múlva meglátja a végeredményt. Fiatalság, bolondság! Bízni kell a tetováló művészben, így készül a vaktetkó. Én nem örülnék egy rózsának semmilyen testrészemen, mert éppen ez jutott a művész úrnak először rólam eszébe…

            Azután itt vannak az új betegségek, melyek nagyszüleim, szüleim idejében még csak mutatóban sem voltak: az SMS-nyak, a mobil-hüvelykujj, a szelfi-könyök. Ez utóbbi egyébként a teniszkönyököt váltja?

            A fiatalok egyre inkább okostelefon függők. Naponta több órán át böngészik a telefonjukat. Nyomkodják, mint a zombik. A pszichés függőség mellett a tudósok kimutatták a káros hatásukat a nyakízületekre és a vállízületekre is. Sajnos nem vicc, hogy egy gyereknek az orvos azt a diagnózist állítja fel, hogy SMS-nyak. Fáj a nyaka, deformálódik a gerince. Meg a könyöke a sok szelfizéstől, ha sokat fényképezi saját magát. Begyullad a könyék, mert keményen dolgoznak a kézben lévő izmok. Természetellenes a test számára ez a tartás. És már meg is van a baj… Meg a kéz betegségei, a mobil-hüvelykujj a sok sms írásától, az okostelefon-kisujj, a telefon tartása miatt.

            Okosvilágban megjelent az Instagram-száj is. Olyan ronda csücsörítés. Kacsacsőrre emlékeztető. Még senki nem mondta ezeknek a fiatal lányoknak, hogy nem mindenkinek áll jól?

            A legszomorúbb történet a Skype-családoké. A szomszédasszonyom mondta, hogy mi olyan sokat dolgozunk itt azért, hogy ilyen szegények legyünk... Legalább a gyerekei jól vannak Angliában. Csak az unokáit nem tudja Skype-on megölelni…