A TI IDŐTÖKBEN, A MI IDŐNKBEN

A munka és a munka ünnepe – a szüleim idejében

        A nagyvállalatokban több százan, ezren dolgoztatok. Meg sem fordult a munkáltató fejében, hogy feketén dolgoztasson benneteket. Mindannyian be voltatok jelentve. A fizetések rendszeresen érkeztek. Volt egészségügyi biztosításotok. Mentek a munkaéveitek. Fizették utánatok a járulékokat. Rendszeresen fizették az útiköltségeteket. Gyermekeiteknek az iskolai kötelezettségeket. Az uzsonnát, a kirándulásokat. Dubrovnikba, Zágrábba, Szarajevóba. Az évi szabadság nem is volt kérdéses. A piros útlevél aranyat ért. Lehetőségetek volt kedvezményes nyaralásra. Minden valamirevaló vállalatnak volt a tengerparton nyaralója. Vagy bérelt a munkásainak. Šibenik, Makarska, Igalo. Rovinj, Kotor, Herceg Novi. Eljutottatok gyerekeitekkel együtt a sós vízhez. Tudtátok, hogy mettől meddig tart a munkaidőtök, nem a munkaadó kénye-kedve szerint dolgoztatok. Kölcsönre építettétek a házat, vettétek a bútorokat. Ki is tudtátok fizetni. Elég volt, ha a férj dolgozott. Ebből megéltetek. A feleség otthon főzött, nevelte a gyerekeket. Ha ő is dolgozott, még többet megengedhettetek magatoknak. Nem volt terhes a munka. Nem volt büdös. Kaptatok meleg reggelit. Szezonmunkások naponta többszöri étkezést. Rántott húst krumplipürével. Zöldbabfőzeléket marhahússal. Pacalt és paprikást. Ha nem működött a vállalat konyhája, akkor érkezett a topli obrok pénz. Palántálás. Kapálás. Metlicázás. Böngészés. Mentetek mindannyian. Május elsején a megérdemelt pihenéseteket töltöttétek. Családi körben. Barátokkal. Munkatársakkal. Minden faluban, városban volt egy hely, ahol közös népünnepély volt. Zenés ébresztéssel. Májusfaállítással. Szalagokkal. Üvegekkel. Alatta harmonikáztatok. Énekeltetek. Szavaltatok. Ünnepeltétek a munkát. Mosolyogtatok. Ittatok. Ettetek. Marhapaprikást káposztasalátával. Voltak vetélkedők. Focimeccsek a vállalatok között. Rostélyoztatok a határban, a focipályán, a tereken. Életetek a munkátok által lett szebb, jobb. A munka után édes volt a pihenés.

        Tudtatok tervezni. Tudtatok élni.

        A munka és a munka ünnepe – a mi időnkben

        Mi tudjuk, hogy a munka szláv eredetű szó. Megtapasztaljuk a jelentését is: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Robotolunk. Nem mindenki kedvére való munkát végez. Sokszor kényszerből.  Munkával keressük a kenyerünket. Kemény munkával. Szó szerint, a fizetés sokszor csak a kenyérre elég. A számlák fizetésére. Szétesett Jugoszlávia. Embargó, háborúk, menekültek, gazdasági válságok. A technika fejlődésével egyre kevesebb munkaerőre van szükség. Munkanélküliség. Fizetésnélküliség. Feketén dolgozunk. Nem vagyunk bejelentve. Nem mennek a munkaévek. Nem fizetik az útiköltséget. Kirándulásainkat a szabadkai nejlonpiacra tervezzük. Tavasszal és ősszel, amikor új ruha kell a gyerekeinknek. A topli obrokot már régen elfelejtettük. A tengerparti levegőt is. Kölcsönt veszünk fel. A kamatokat nyögjük. Május elsején is sokan dolgozunk. Férj is, feleség is. A túlórát, ünnepet nem fizetik. A munka által nem lesz szebb és jobb az életünk. Nem tudunk tervezni. Nem tudunk élni. Mindig rosszul választunk.  A munkásokat a munkaadók nem értékelik. Sok helyen emberszámba sem veszik. A szülők a kis nyugdíjukból segítik a gyerekeiket, az unokáikat. Azokat, akik itt maradtak az országban. Hiába próbálunk optimisták lenni, hogy majd jobb lesz, nem úgy tűnik, hogy jobb lesz. Nincs okunk ünnepelni. 

EZT IS MI FIZETJÜK

A szerb parlamentben dolgozók, a miniszterek és a képviselők egy év alatt 33.650 kilogramm húst, kolbászt, felvágottat, különféle húskészítményeket esznek meg. Ezt a mennyiséget a Köztársasági Szervek Közös Ügyintéző Hivatala rendelte meg a következő egy évre. Több közbeszerzést is kiírtak március és április folyamán. Március 6-án 11.300 kilogramm füstölt hentesárura (sertéstarja, lapocka, comb, sonka, szalonna, tepertő…), 9-én 13.050 kilogramm kolbászra és félkész termékekre (teakolbász, kulen, sonka, rostélykolbász, házi friss kolbász, virsli, füstölt hús, csirkemell és a többiek).

Március 7-én már szerződést is kötöttek 9.300 kilogramm hús beszerzésére, ami 5.192.700 dinárba kerül. Adó nélkül. Csakis a legjobbakat eszik az államfizetők pénzéből a parlamentben! Vásárolnak egész malacot (remélem, alma is lesz a szájában), borjúhúst csont nélkül, egész bárányt belsőségek nélkül, borjúlapockát, borjúbordát. Hogy egyem meg a zúzájukat…

Közbeszerzést írtak ki még a kávéra, teára is. Feketekávéból 11.200 kilogramm, espresso kávéból 5720, ness kávéból 600 kilogramm kell. Rendelnek még forró csokit, több fajta teát, cappuccinót, koffeinmentes kávét is…

Gyümölcsből sem lesz hiány. A képviselők ehetnek almát, meggyet, körtét, barackot, málnát, földiepret, cseresznyét, szilvát, szőlőt, dinnyét, áfonyát, ribizlit, gesztenyét. A gyümölcsök és a főzelékfélék összesen 22.800.000 dinárba kerülnek adó nélkül. Majdnem 23 millió dinárba. Adó nélkül. Mi meg fizethetjük a különféle adókat…

A Köztársasági Szervek Közös Ügyintéző Hivatalának honlapján lehet olvasgatni, ha van valakinek kedve. Már nem tudnak jelentkezni asztalterítők, konyharuhák, szalvéták, munkaruhák vasalására, pedig több mint százezer darabról van szó… 

Még nem zárult le a közbeszerzés a kenyerekre, lepényekre, kiflikre, spenótos pogácsákra, perecekre, sajtos mütyürkékre… Május közepéig átadhatják az érdekeltek ajánlataikat a halárura is. Tőkehal, makréla, tintahal, fűrészes sügér, pisztráng, cápaharcsa, tenger gyümölcsei, kaviár, tengeri fogas, és még egy rakás hal, aminek a nevét sem hallottam szerepel majd a parlamenti étlapon.

Hozzátartozik a történethez, hogy az országházi étteremben a képviselők, miniszterek fizetnek az ételekért. Nevetséges összegeket. Hogy ne mondják, hogy ingyen kapják, pedig nekik lenne rá keretük. Például a rántotta 22 dinár. A leves 33. A spagetti 108. A sertéstarja rostélyon 131. A káposztasaláta 15. 2 deci Coca Cola 12. Nekik jó étvágyat hozzá! Nekünk meg… Osszuk be a fizetésünket ételre, italra, gyümölcsre, főzelékfélékre, húsra, számlákra. Jut, amire jut…

Ebéd után édes a pihenés a parlamentben...

A MUNKAÜGYI MINISZTER ÜZENETE A MUNKÁSOKNAK: REND, MUNKA, FEGYELEM!

Zoran Đorđević szerbiai munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter igazi munkásember. Reggel 5-kor kel, otthon edz, hetente háromszor komolyabban is, vagy három órát. Egész nap dolgozik, éjjel-nappal azon gondolkodik, hogyan lehetne a munkásoknak még jobb. Keresi a befektetőket, tárgyal, szervez. Mindez mellett figyel az öltözködésére, a megjelenésére. És mire beállítja a frizuráját, azzal is elmúlik egy kis idő... Nem szereti az éjszakai életet, néha elmegy egy komolyzenei koncertre, vagy valamilyen hivatalos vacsorára.

Đorđević sok minden volt már életében. Szépen lassan mászott fel a ranglétrán. Kezdetben Jorgovanka Tabaković, a Szerb Nemzeti Bank kormányzójának sofőrje volt. Közben belépett a haladó pártba, honvédelmi miniszter lett belőle. Majd munkaügyi. Példát vehetnénk róla, hogy kell politikai karriert építeni, hogy lehet meggazdagodni, azután meg már könnyű az észt osztani.

Május elseje alkalmából üzent is a dolgozóknak: Rend, munka, fegyelem! Mert a munka ünnepének ez a jelentése, munkával kell ünnepelni. Csak ez után jöhet a rostélyozás, a söröcske, hiszen gondoskodni kell a családról is.

Azt azért elismerte a Kurir napilapnak adott interjújában, hogy a munkások kicsit elégedetlenek a fizetésükkel, anyagi helyzetükkel. Ők, a kormány tagjai mindent megtesznek, hogy javítsanak ezen. Jött a szokásos szöveg, hogy hány száz befektető érkezett az országba, hogy csökken a munkanélküliség, hogy jó irányban megváltozott az államnak a munkásokhoz való viszonyulása, hogy emelkednek a fizetések folyamatosan, hogy javulnak a munkakörülmények, javul a munkahelyi biztonság. Már az óvodások is fújják fejből ezeket, annyiszor hallották. És tudják, hogy a bácsik, nénik, akik ezeket mondják ott fenn a parlamentben, hazudnak. Csak azt nem értik, hogy az ő nyelvükre miért nem tesz parazsat a Jézuska, ha nem mondanak igazat. És aki örömest hazudik, az örömest lop is, van egy ilyen közmondás… Huhh, de csúnyán néz erre a mondatomra...

Könnyen beszél a miniszter úr, van pár háza, igaz, még nem mindegyiket legalizálta, pár autója, több vállalata, csak a minisztériumban százezres fizetése. Bele sem tud gondolni, hogy 25-30 ezresért tényleg sokan dolgoznak szorgalmasan még május elsején is. És lehet, hogy még rostélyosozni sem lesz idejük.

A délvidéki dolgos emberek tudják, hogy mi a rend, munka, fegyelem. A földművesek szorgalmasan tevékenykednek a határban, etetik otthon az állataikat. Nézik a felhőket, várják a szép időt, várják az esőt. Várják, hogy megbecsüljék munkájukat. Az egészségügyben dolgozók sem tudják, hogy mi az az ünnep.

Jó lenne, ha a miniszter úr saját párttársai között nézne szét. Sokan azt sem tudják, milyen munkahelyen dolgoznak, csak kapják a fizetésüket, mert hű pártkatonák. Tudnia kellene, hogy mindig a fejétől bűzlik a hal…

SOK A PANASZ A LECSAPOLÁSI DÍJJAL KAPCSOLATBAN

700 ezer levelet kézbesítenek a postások a napokban a „Vode Vojvodine” Vízgazdálkodási Közvállalat megbízásából. Van, aki már megkapta (ITT írtam róla), és van, aki még nem, de nem is várja…

Több százan már jelezték, hogy nem egyeznek a levél tartalmával, hibás adatok szerepelnek rajta, több éve elhunytak nevére is érkezett végzés. Ez a közvállalat hivatalos honlapján is olvasható. Ők ugye, nem tehetnek a hibáról, az adatokat az adóügyosztályról kapták, ahol nem éppen naprakész információk szerepelnek. A lakosok panaszkodnak, hogy a telefonokat nem veszik fel, nem tudják elmondani megjegyzéseiket.  Az ingyenesen hívható számuk (0800 21 21 21) is vagy foglalt, vagy senki sem jelentkezik. Ha valaki személyesen megy el panaszt tenni Újvidékre, nem biztos, hogy sorra kerül, hatalmas sorok vannak, pedig állítólag, aki él és mozog, az ügyfelekkel foglalkozik. Ihh, mi lesz majd a májusi ünnepek után… Ja, és az ő hibájukért mi fizetjük a fellebbezési díjat, a 460 dinárt... Okosan kitalálták!

Új értesítést adtak ki, hogy ha valaki nem veszi át a levelet, mivel nem tartózkodik otthon, akkor nem kell a tartományi székvárosba utaznia, a helyi postán megtalálja május végéig. Micsoda megkönnyebbülés…

Tegnap még 4,2 volt a közvállalat Google értékelése, ma már csak 2,5. Már az újvidéki székházuk képe is a szennyezett Krivaja folyó képére váltott. Ez is mutat valamit. Nem azt, hogy az emberek elégedettek a munkával. A kishegyesi és topolyai községben élők már évek óta nem tudnak mit tenni az ellen, hogy a Krivaja folyócskát szennyezik a topolyai vállalatok. A „Vode Vojvodine” feladatai közé tartozik a vajdasági folyók védelme is. A Krivaját nem védik, az biztos. Az utóbbi öt évben megszűnt az élővilága, szegény békák sem kuruttyolnak. És a színe! Nem átlátszó. Változatos: fehér, szürke, fekete trutyi az egész. És a szaga! Valami elviselhetetlen bűz terjeng e két községben. Dögszag. Szellőztetni nem lehet, a kiteregetett ruhák sem illatosak, beveszik a leírhatatlan szagokat. A környéken nem lehet megmaradni. Az ott élők már nem is tudják, milyen a tiszta levegő…

A Google oldalra is több képet töltöttek fel a lakosok. Nem egy szép látvány. Szerb és magyar nyelven is elmondják a véleményüket. A szakemberek évek óta vizsgálják, elemzik a folyó vizének az összetételét. Megállapítják, hogy szennyezett. No, ehhez nem kell nagy tudomány, csak rá kell nézni, több kilométeres körzetében bele kell szagolni… Tudják, hogy ki szennyezi. A szennyezők persze mindent megtesznek, hogy megfeleljenek az előírásoknak. Vagy nem. Ilyen filtereket szerelnek, olyan filtereket szerelnek. Fizetnek, akinek kell. A probléma továbbra is probléma. És a lakosoknak még fizetniük is kell azért, hogy elviselhetetlen bűzben éljenek. Nem is keveset.

Önök is értékelhetik a Vízgazdálkodási Közvállalat munkáját. Leírhatják a véleményüket. Hátha közös erővel tehetünk valamit…

MÉRIK AZ ÁTLAGSEBESSÉGET

Ha a szerbiai autópályán nevezett valamin utazunk, nem árt átismételnünk a hatodikos tananyagot fizikából. A vé egyenlő es per tét. A kezdősebességet, az átlagsebességet, a megtett utat, az idő fogalmát. A gyorsulással is foglalkozhatunk. Vagy egyszerűen csak letöltünk a telefonunkra egy applikációt, ami segítheti utazásunkat...

A Szerbiai Utak Közvállalat mindenfelé kamerákat szerelt fel, működik a központi számítógépes szerver, a közlekedési rend éber őrei az autópálya egész szakaszán mérik az átlagsebességet, ami nem haladhatja meg a megengedett 120 kilométeres óránkénti sebességet. Ma lépett életbe a rendszer az egész szakaszon, és délután 2-ig már 70 sofőrt meg is bírságoltak. A szakemberek elmondták, hogy Szerbia az egyetlen ország a környéken, talán az egész Európában, ahol ilyen hatékony megoldást találtak.

Nincs magyarázkodás, nem lehet zsebbe fizetni. Már a fizetőkapunál kapott kis papíron láthatják a vezetők, hogy mennyivel száguldoztak, de a pénzbírságról szóló értesítés az autó tulajdonosának majd postán érkezik meg. 8 napon belül kell bejelenteni, hogy ki vezette az autót, hogy az illető ellen meginduljon az eljárás. Amennyiben ez nem történik meg, 120 ezer dináros pénzbírságra számíthatnak. Jól gondoljuk meg, kinek adjuk oda az autónkat… Aki az elektronikus fizetési rendszert használja, nem tudja meg az átlagsebességet, de ha vétett a szabály ellen, ő is kapja lakcímére a büntetést. A külföldi rendszámú kocsikat a kapuknál állítják meg a rendőrök, nekik a helyszínen kell fizetniük. Lesz még nagyobb dugó a nyaralási idényben… Mennek haza a török vendégmunkások, indulnak a nyaralók Görögországba… A szerb hatóságok értesítették a nagykövetségeket, hogy életbe lépett a rendszer.

                  

Az a cél, hogy a sofőrök lassabban hajtsanak, figyeljenek az útra, ha fáradtak, álljanak meg, csökkenjen a balesetek száma… Az Újvidék-Szabadka szakaszon már nagyon sokan életüket vesztették. Őket már nem várhatják haza.

Egy gond van szerintem, a pillanatnyi sebességet nem mérik, csak az a lényeg, hogy az átlagsebesség ne legyen 120-nál több. Roboghat valaki 200-zal is gond nélkül, azután meg megáll kávézni egy benzinkúton. Ne így legyen… Vagy lehet, hogy majd útközben is radaroznak a rendőrök, és kiszűrik a gyorshajtókat…

FIZETHETJÜK ISMÉT A LECSAPOLÁSI DÍJAT

Megérkezett a postás, hozott egy ajánlott levelet. Miután nem tartózkodtam itthon, hagyott egy értesítőt, hogy másnap is érkezik.  Amennyiben nem veszem át a levelet, úgy Újvidékre kell mennem érte a „Vode Vojvodine” Vízgazdálkodási Közvállalatba. Persze…

Átvettem. Egy végzés és egy magyarázat volt benne. Miután megnéztem az összeget, melyet fizetnem kell lecsapolási díj gyanánt, még el is káromkodtam magam.  A számla a 2017-es évre és az idei év első három hónapjára vonatkozik. A többit majd küldik…

A Közvállalat fél oldalon elmagyarázza, hogy miért kell fizetnem, és miért pont nekik. 2016-ban hoztak egy törvényt Szerbiában, hogy ezentúl nem az adóügyosztálynak, hanem nekik kell fizetnem. Tökmindegy. Egyik kutya, másik eb. Fizetnem kell. 2012 óta haladunk a korral. Akkor hoztak törvényt a vízlecsapolási illeték fizetéséről. 2015-ig nem alkalmazták, akkor érkezett meg a lakosok címére meglepetésként az adóügyi hivataltól a befizetésről szóló számla. Visszamenőleg a 2013-as és 2014-es évre. Tavaly újra érkezett a postás. Hozta a csekkeket a 2015-ös, 2016-os évre.

Az idei levélben azt is írja, hogy a kormány 2018. február 22-én meghatározta, hogy mennyit kell fizetnünk.  Nagylelkűek voltak, nem emeltek az árakon. Az összeg ugyanannyi, mint 2016-ban volt. Nem hatódtam meg. Fizetni kell mindenkinek, akinek a nevén mezőgazdasági földterület, telek, építkezési terület, erdő van.   Bármi. Fizetni kell a tömbházakban a hatodik emeleten lévő lakások tulajdonosainak is. A lecsapolási díj évi mértéke a telek, illetve a föld szerinti kataszteri község mezőgazdasági telkeinek átlagos kataszteri jövedelmétől függ, és a termőföldek lecsapolási díjának a hússzorosa.

A pénz a tartományhoz érkezik majd, és kizárólag csak a vajdasági vízhálózat fejlesztésére fordíthatják. A fizetési határidő ismét 15 nap. A késésért kamatot számolnak fel. Kényszermegfizettetésre is sor kerül. Ha valaki szeretne fellebbezni, a levél átvételétől számított 15 napon belül megteheti Újvidéken. És még fizethet is 460 dinárt érte.

A vízgazdálkodás jelenti a legösszetettebb rendszert, és állapotától közvetetten vagy közvetlenül függ Vajdaság összes lakosa. A síkság a nemzetközi nagy folyókból, gátakból, szivattyútelepekből, zsilipekből, csatornákból tevődik össze, és ezért számít a víz lényeges lételemnek. Olyan jelentős folyók vannak felénk, mint a Duna, Száva, Tisza… Ha nem szabályoznák a vízáramlást, ha nem foglalkoznának árvízvédelemmel, ha nem tartanák karban a vízi objektumokat, ha nem korszerűsítenének, ha nem fizetnénk a lecsapolási díjat, mocsaras vidék lennénk ismét…  

Ezeket írja a papíron. A papír mindent elvisel. Hogy mi van a valóságban? A közvállalat feladata lenne a vizek védelme is a szennyeződéstől. Tesznek valamit a vizeinkért? Nem tudom, emlékeznek-e még rá a hatalmon lévők, hogy tavaly szárazság volt. Nem lecsapolni, hanem öntözni kellett. A talajvíz továbbra is elönti egyes helyeken a pincéket. Szerbia több területén árvizek voltak. Évek óta nem tesznek semmit az ügy érdekében.

Majd megint mindenki felháborodik, amikor megkapja a levelet. Azután majd nem történik semmi, elmúlik ez is. A Vajdaságban élők majd fizetnek. A nem Vajdaságban élők meg ki tudja… De ez már a Szerbiai Vízgazdálkodási Közvállalat gondja. Ez van. Ezt nem kell szeretni.

VALAMI BŰZLIK A SZERBIAI TANÜGYBEN

        A szerbiai oktatási minisztérium törődik a diákokkal. Már senki nem számolja, hányadik reformot vezetik be az általános iskolákban. Szeptembertől az elsősök és az ötödikesek tanulnak majd egy legeslegújabb program szerint. A diákok egyre érdektelenebbek, egyre több gond van a viselkedésükkel, de ez van, ezt kell szeretni. Az a fő, hogy lesz új program!

        Az újdonság magával vonja azt is, hogy a pedagógusoknak továbbképzésekre kell járniuk. A hétvégén több szerbiai általános iskolában tartottak szemináriumokat azoknak a tanító néniknek, akik majd szeptembertől a kis elsősöket oktatják, nevelik. Aki nem vesz részt, nem taníthatja a nebulókat.

        Az oktatási minisztérium törődik a tanárokkal is. A továbbképzések szombaton és vasárnap 9-16 óráig tartottak Belgrádban, Požarevácon, Užicén, Lebaneban, Jagodinán, Prijepoljeban, és még több városban. A minisztérium gondoskodott arról, hogy a résztvevők ne haljanak éhen. Küldött nekik gyorspostával két szendvicset. Kettő szendvicset. Egyet szombatra, egyet meg vasárnapi ebédként. Ügyes ötlet, nem vitás. Humánus emberek dolgoznak ebben a minisztériumban (is)...

        Eddig csak a bérkommentelők és a naggyűléseken Vučićot éltetők, a haladó pártra szavazók érdemelték ki a szendvicseket. Most már a tanároknak is jutott belőle.

        A közösségi portálon több tanító néni is beszámolt az esetről. A szendvicsekről, melyek bűzlöttek. Fonnyadt saláta, érdekes állagú sajt, átázott kifli… Még szerencse, hogy különféle kellemetlen szagokat árasztottak, nem ettek belőlük, így senki sem kapott gyomorrontást, ételmérgezést… Ki lett volna a felelős érte? A minisztérium? Az ötletadó? A cég, aki készítette? Aki forgalmazta? Aki szállította? Biztosan a legkisebb, aki mind megette… A csomagot április 20-án adták fel, ki tudja, mikor készítették a cuccot. Egy kartondobozban 30 fóliával becsomagolt szendvics volt. Értéke 5000 dinár. Meg különben is, azt írja rajta, hogy reklámanyag. Elég silány reklámanyag… Vissza kellett volna küldeni személyesen a miniszternek, hogy fogyassza el ő jó egészséggel…

        A beszállító, a Makart Kft. egy internetes könyvkereskedő cég, és nem foglalkozhat élelmiszerek készítésével, forgalmazásával. Hogy keveredtek az ügybe? Valaki, valakinek a valakije? Lehet, hogy együtt ebédelnek a minisztérium munkatársaival, és leves helyett szendvicset esznek…

        Az oktatási minisztérium több törvényt is megsértett. Először is, hogy lehet postán mindenféle hűtés nélkül ilyen melegben szendvicseket szállítani? Miért nem írja rajta, hogy étel van benne? Ja, mert azt nem lehet így vinni? Kinek a kreatív ötlete lehetett mindez? Valaki biztosan keményen keresett rajta. Ilyen az egészséges táplálkozás a szerbiai iskolákban… Ilyen a tanárokért aggódó minisztérium…

        Hogy milyen volt a továbbképzés? Amilyen a kifli. Semmi frissesség nem volt benne. 2 nap, 14 óra, meg még a házi feladat.

        A tanügy mérgezése már évek óta tart. A tanárok megalázása is. És még mindig van lejjebb, ahogy ez a példa is mutatja.

        Igaza van a nagyfőnöknek, Szerbia lakosainak semmi sem jó, bármit is tesz. Ha ad valamit, fikázzuk. Ha nem ad, akkor is.

        Normális országban a miniszter már lemondott volna, ha ilyen ügybe keveredne… Nálunk meg meg sem fordul a fejében… No, majd meghalljuk egy sajtótájékoztatón a rózsaszín tévében, hogy mi áll az ügy hátterében…

        Délvidéken is kezdődnek hamarosan a továbbképzések. Zentán már volt is. Szendvicsestől. Felénk is küldtek Belgrádból két szenyát a tanító néniknek gyorspostával.

54+10+12+ KI TUDJA, MENNYI SZÖKŐKÚT

            Azt nyilatkozta az államelnökünk, hogy haladunk, haladunk, ő szép lassan kihúz bennünket abból a szakadékból, ahová az előtte tevékenykedő politikusok taszították a népet. A Jó Isten mentsen meg bennünket ettől a fejlődéstől! Szokásos blabla szöveg a jólétünkről, az építésről, a szépítésről, majd bejelentette legújabb ötletét. Belgrádban 54, Nišben 10, Újvidéken 12, meg a többi városban is rengeteg szökőkutat épít.

            Melyik országban van ennyi szökőkút? Ha nem látom, hallom a beszédét a rózsaszín tévében, azt hiszem, hogy valami vicc. Mikről nem gondolkodik ez az ember… Hogy pattant ki az agyából az 54-es szám, az sem világos… Esetleg onnan, hogy Bukarestben 44 szökőkút van, ezt megfejelte tízzel? Ceaușescu építtette, ő is szépíteni akarta a várost, azután meg nem értékelték az emberek, nem dicsérték meg a kivégzésénél sem érte…

            Épít, egyes szám, első személyben, mondja az ország első embere, a géniusz. Ő, aki, éjfélkor a fővárosi polgármester barátjával autókázik, és azt figyeli, hogy mit kellene szépíteni a városban, ő, aki a kakasok előtt kel, mikor egy normális ember még alszik, ő, aki hajnali háromkor bezárt könyvesboltok kirakatát nézi New Yorkban, hogy milyen könyvet vegyen meg nyitáskor, ő, aki reggel fél 7-kor már oroszul tanul, ő, aki nem kívánja a hússzeletet Angela Merkel társaságában, mert csak Koszovó jár az eszében, hamarosan nekiáll építeni is. Világbajnok ez az ember! Azért csak nem lesz önző, hogy egyedül végezze ezt a komoly munkát, elhívja majd a barátait is. Sírásó Tómó áshatná az alapot, a keramikus végzettségű titkosszolgálat igazgatója csempézhetne…

            Tény, hogy a 10 hónappal ezelőtt átadott belgrádi zenélő szökőkúttal vannak gondok, néha ereszt, néha túlfolyik, néha nem folyik, potyog róla a csempe, de ez van. Mit várjon az ember 1,8 millió euróért? Tökéletességet?

            Nem csak Belgrád lesz vízi város, északon is fuldokolhatunk… Hol lesz a 12 szökőkút Újvidéken? Körforgalmakban? Miért pont 12? Mennyi lesz Szabadkán? Tervez a nagyfőnök még a Délvidékre ilyen zenélő, hatalmas csodákat? A következő szám szerepelni fog a zenei kínálatban pl. Zentán vagy Szabadkán?

            Akkor még egyszer leírom: a belgrádi szökőkút 1,8 millió euróba került. A nagyfőnök szerint lesz még 54+10+12+ki tudja mennyi. Lehet számolni…

            Ha az országban minden működne, ám legyen szökőkút az adófizetők pénzéből. Legyen turistalátványosság. De addig, amíg takarékosságra hivatkozva elvette a nyugdíjasok megérdemelt nyugdíját, ne is gondolkodjon róla. 54 népkonyha kellene sajnos helyette. A hivatalos adatok szerint, a lakosság egynegyede szegénységben él. Nem hivatalosan, a fele. És addig, ameddig katasztrofális helyzetben van az egészségügy, az oktatás, nincs miről beszélni. És addig, ameddig a beteg gyerekek gyógyítására nincs pénz, húzza be az államelnök a fülét és a farkát, és hallgasson. A gyerekek egészsége sokkal fontosabb dolog…

HAMAROSAN FIZETŐSEK LESZNEK SZERBIA FŐÚTJAI IS

            Hamarosan Szerbia főútjain sem lehet majd ingyenesen közlekedni. Úgy néz ki, nem folyik be elég pénz az államkasszába, valahogy le kell húzni még egy bőrréteget a lakosokról, a hozzánk látogató turistákról. Kezdetben csak a 12 tonnánál nehezebb tehergépkocsikra vonatkozik ez a rendelet, azután majd jön minden szépen sorban.

            Már kitalálták az illetékesek a rendszert. Milyen jó, hogy ilyen ötletesek!

            A legforgalmasabb utakon kezdik építeni a kapukat, majd fizetnek a 3,5 tonnánál nehezebb kamionok is. Az autósokról még nem beszélnek. Az a legszebb, hogy a meséjük szerint azért van erre szükség, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés, a tehergépjárművek menjenek ki szépen az autópályának nevezett akármire. Ha meg főúton, közúton van dolguk, akkor is fizessenek. Arról, hogy a közutak milyen állapotban vannak, ne is beszéljünk…

            Hogy mennyire komolyan gondolják a dolgot, az is jelzi, hogy még az idén kiépítenek 22 fizetőkaput. Ništől a macedón határig lesz vagy 12, a bolgár határig hat, Obrenovac és Požega között pedig 4. 

            Biztosan megérkeznek az útépítők északra is, véletlenül sem hagynák ki ezt a szakaszt sem. Nem tudom, hányszor kell majd fizetni az E-75-ös úton, a Szabadka – Újvidék távon, vagy Kanizsától Újvidékig… Vagy mi lesz? 2027-ig, vagy sokkal előbb kiderül... De ha már elkezdték szellőztetni a témát, akkor ez már nem sok jót jelent...

VISZLÁT, KESZA!

            Az Európai Parlament még 2015 tavaszán megszavazta, hogy az Unió tagországaiban csökkenteni kell a leggyakrabban használt műanyag zacskók használatát. Szennyezik, tönkreteszik a környezetet, hiszen nejlonzacskók milliárdjai kerülnek a természetbe. A vízi ökoszisztémát is szennyezik, hatalmas környezetvédelmi problémát jelentenek. Károsak az állatvilágra, a halakra, madarakra. Köztudomású, hogy az a rosszabb változat, amikor a szemét be sem kerül a kukákba, hanem valamerre gazdátlanul bolyong a természetben, hánykolódik az utcákon, lóg a fákon, 400 év alatt próbál lebontódni a talajban, elzárja a csatornákat, lenyelik a madarak, vacillálnak körülötte a halak, teknősök. A vágóhidakon dolgozók nem egyszer szembesülnek azzal, hogy a leölt állatok testében zacskó található. Ez az emberek egészségét is veszélyezteti.

            2016-ban Magyarországon is kormányrendelet született, hogy csökkenteni kell a nejlontasak használatát.

            Szerbiában, a keszák hazájában is valami hasonló várható.  Viszlát, acskó! Hiába nem EU-tagország kis hazánk, mi is lassan felzárkózunk. A könnyű műanyag zacskók éves felhasználását személyenként 2019 végéig 90 darab, 2025 végéig pedig 40 darab alá szorítják, nyilatkozta a környezetvédelmi minisztérium képviselője. Biztosan valami átlagról beszélünk, nem hiszem, hogy valaki is számolni fogja, hogy ki, hányat használ naponta. Vagy ki tudja… Állítólag, a boltok évi 20 millió eurót költenek éves szinten a zacskók beszerzésére. Ezek egyszer használatosak, hajszálvékonyak, pillanatok alatt kiszakadnak, sokszor nem érik meg a hazatérést, hamar a szemétbe kerülnek. Egy lakos egy év alatt több mint 2500 műanyag tasakot dob el.

            Több országban már egyáltalán nem is forgalmaznak egyszer használatos zacskókat, vagy pedig fizetni kell értük a vásárlóknak. Kis győzelme ez a környezetnek az emberek felett. Kenyában van a világ legvadabb zacskótörvénye. Tavaly vezették be, és akár 40 ezer dolláros bírságot is kiróhatnak a gyártásáért, az árusításáért, a használatáért. Sőt, még börtönbüntetésre is ítélhetnek valakit emiatt.

            Nem tudom, mennyit kell várni, hogy Szerbiában minden üzletben a műanyag áruházi szatyrokat felváltsa a természetes alapú, burgonya-, vagy kukoricakeményítő felhasználásával előállított tasak. Még nem nagyon divat felénk a környezettudatos gondolkodás. Inkább zacskó-háború legyen, mint másmilyen... Meg azért a szelektív hulladékgyűjtéstől is messze vagyunk...

            Az tény, hogy a ma eldobott zacskó még az ük-ük-ük-ükunokáink idejében is itt lesz a Földön. Én nem hagyok nekik ilyen ajándékot.