MŰTÉT KÖZBEN MEGÉGETT A LÁBA

            December közepén adták át Nišben az új Klinikai Központot. Ott volt mindenki, aki számít. A nagyfőnök, aki imád esőben szónokolni ernyő nélkül, mellette virított a kis fikusz, a háttérben a sírásó, a haláldoktor, a kormány tagjai. 50 millió euróba került a felújítás.

            Ott, ahol három éve még sár és mocsár volt, egy új korszak, egy új egészségügy jelképe jelent meg. A Klinikai Központ az egészségügy jövőjét szimbolizálja, amely egy ország szempontjából a legfontosabb érték. Szerbiának egészséges emberekre, az embereknek pedig egészséges Szerbiára van szükségük. Nem, nem én találtam ki ezeket a mondatokat, én ilyen szépeket nem tudok írni, hanem Szerbia államfője nyilatkozott így. New Yorkban, Tel Avivban nincsenek ilyen kórházak…

            Majd érkeztek lassan a páciensek is. Ezzel együtt az első feljelentés is. A 32 éves Emilija Rakićnak epehólyag gyulladása volt, majd a szakemberek úgy döntöttek, hogy meg kell műteni.  Április 11-én került sor a beavatkozásra a vadonatúj épületben. A műtét közben megdöbbentek az orvosok, ébredés után meg a páciens is. A fiatal nő másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Nem elég, hogy fájdalmai voltak a laparoszkópos eljárással végzett műtét után, még azzal is szembesülnie kellett, hogy kegyetlenül ég a lába, hólyagos. Valamilyen kábellel volt gond. Rövidzárlat keletkezett, elkezdett minden szikrázni, és már meg is volt a baj. A Klinikai Központban elismerték a hibát, a felelősséget a műszerek gyártójára hárították. Hogy hogy került a kábel a nő lábára, talány. Leesett, rátették, hozzáértették? Tény, hogy elég rondán néz ki...

            Emilija feljelentést tett az ügyben.

            Az első botrány különben már januárban kirobbant, amikor is műtét közben szelfizett egy orvos és két nővér, majd a fényképeket feltöltötték a közösségi oldalakra. Ügyükben eljárás indult.

             A Klinikai Központnak egyébként még nincs használati engedélye, most úgynevezett próbaidőn van. A felügyelőségek figyelik, hogy minden rendben működik-e. Úgy tűnik, vannak még hiányosságok…

A TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓ FÉLBESZAKADT

            Eredetileg kétnapos látogatásra érkezett Szerbiába Horvátország küldöttsége. Fél nap után távozott is. Gordan Jandroković parlamenti elnöknek minden oka megvolt erre. A doktori címmel rendelkező parlamenti képviselő, az ultranacionalista, magát csetnikvajdának nevező Vojislav Šešelj radikális képviselőtársával a fővárosi képviselőházban először megtaposta a horvát zászlót, majd beviharzott abba a terembe, ahol a horvát küldöttség tartózkodott, és keményen sértegette, szidalmazta a társaságot. B.szom az usztasa anyátokat – köszöntötte a vendégeket. A biztonsági szolgálat meg nem intézkedett időben. Öten nézték a háborús bűnös őrjöngését. Biztosan másért kapják a fizetésüket…

            Maja Gojković, a szerb parlament elnöke még fogadta a szomszédos ország parlamenti elnökét, de a további megbeszélésekre már nem került sor az incidens miatt. A történelminek nevezett találkozó azért érdekes, mert az 1991-1995-ös délszláv háborúk óta most érkezett először horvát házelnök hivatalos látogatásra országunkba. Szépen is fogadták, ki tudja, mikor jön megint… Elmaradt a horvát gazdasági kamara belgrádi kirendeltségének a megnyitója is.

            Még sokan emlékszünk, hogy az elnökasszony és Šešelj vajda is ugyannak a pártnak a tagjai voltak. Hű barátjuk volt a volt államelnökünk és a mostani is. Csak azután széthúzták a babarongyot… A róka csak a szőrét változtatja, de a természetét nem… Nem tudom, hogy köszöntené  Šešelj a magyar nagyfőnököt hazánkban… Összeborulnának? Megkínálná egy szendviccsel?

            Maja Gojković közleményt adott ki, melyben elítéli képviselőtársa viselkedését. Elítéli Annácska is. A radikális párt közleményében leírják a tényeket, és büszkék elnökükre a viselkedéséért. Semmi elhatárolódás, semmi szégyenérzet, bocsánatkérés nem szerepel a sajtóhoz eljuttatott írásukban. Ez a normális, szerintük.

            A szerb szélsőjobboldali politikus nem először bánt tiszteletlenül a horvát nemzeti jelképpel, 2015-ben fel is gyújtotta a horvát zászlót. És ez a barátságos ember ott ül a parlamentben, osztja az észt. És valamilyen oknál fogva megteheti, hogy ő és párttársai is tiszteletlenül bánjanak mindenkivel, akivel csak akarnak. Káromkodhatnak, sértegethetnek, üvöltözhetnek, fenyegetőzhetnek. Büntetést sem rónak ki rájuk, pedig szerintem, csak találnának rá valahol, valamilyen törvényt… Hogy okoztak egy kis diplomáciai galibát, édes Istenem, megesett…

            Šešelj kis tanítványa, a mostani nagyfőnökünk még nem szólalt meg az ügyben. Biztosan lesz rendkívüli sajtótájékoztató, ahol majd elmondja, hogy őt is micsoda támadások érik mindenfelé, meg lesz szó Koszovóról, meg a GDP-ről, az MMF-ről, és hogy milyen jól élünk… Fujjj…

GYURI BÁCSI AJÁNDÉKA

            Nem mondok újdonságot azzal, hogy a Szahara a Föld legnagyobb sivataga. Formája a szél és a ritka esőzés miatt olyan, amilyen. Területe több mint kilencmillió négyzetkilométer. A korát is tudjuk, 2,5 millió éves. Pont ennyi lakosa is van. Található ott kő, szikla, beduinok, teve, oázis, meg hát a homok is. Az éghajlat eléggé mostohán bánik az arra lakókkal, a csapadék ritka, de azért ismerős nekik is az eső fogalma.

            Most pedig megtámadott bennünket ez a szaharai homok. Egy ciklon által keletkező szél a sivatagi homokot feljuttatta a magasabb légkörbe, majd futólépésben, több ezer kilométer messziről elszállította hozzánk. A homok szövetkezett az esővel, majd közös erővel összekoszolták, sározták a kocsinkat, bepofátlankodtak a hajunkba, rátelepedtek a kabátunkra, ruhánkra, egyeseknek még a szájába is belemásztak. Látványos munkát végeztek, az biztos, nyomot hagytak mindenhol. És ugye, minden rendes háziasszony ablakot pucolt húsvétra, mert azt úgy illik, még ezt a munkánkat is tönkretették… Alig várom már a hidegfrontot, hogy az kisöpörje a betolakodót, a poros levegőt az életemből. Most még itt lebeg a homok a fejem felett, és ő sem tudja eldönteni, hogy essen, vagy ne essen.

            Még csak azt nem tudom, mit kezdjek az autómon lévő kosszal. Összesöpörjem egy zacskóba, eldugjam valahová? Ki tudja, egyszer lehet, hogy majd aranyat ér. Állítólag, ezt mondja a szomszédasszonyom, a 88 éves Soros Gyuri bácsi keze mindenhová elér, a homokot is ő küldhette... Csak még az a kérdés, hogy ajándéknak szánta, vagy bosszantani akart bennünket...

AMI SOK, AZ SOK

            A minap a szerbiai autópályának nevezett valamin utaztam. Az orvosok helyében én terápiás célokra javasolnám mindenkinek. A vesekő elindul, az epekő kimozdul. A vérnyomás emelkedik, az erek kitágulnak. Kitágul a pupilla is, szemünk nem győzi követni a kis kátyúcskákat, az össze-vissza tömködéseket. Hogy hányféle aszfaltból készült, azt még a legelvetemültebb szakemberek sem tudják megmondani. A vonalakat húzták, amerre gondolták. Sok helyen meg kihagyták. Egyébként jó a hasi zsírpárnák, úszógumik eltüntetésére is az állandó rezgés… Alakformáló edzésnek…

            Egy gond van, nem éppen olcsó módszerről beszélünk. A Szabadka-Újvidék táv 350 dinár. Oda-vissza 700. Havi húsz munkanap 14 piros. 117 euró. Éves szinten 1404 euró. Ezernégyszáz euró!!! Nem semmi. És egy 103 kilométeres szakaszról beszélünk, hol van még a többi! Nem ezért vagy azért, de pofátlanul drága. Őrült pénzeket kaszál a Szerbiai Útügyi Igazgatóság, vagy valaki más. Hogy nem az utak javítására költik, az biztos. Látszata legalábbis nincs. És lassan kezdődik a nyaralási idény, egyre több utazó ismerheti meg haladó országunk politikusaink által agyondicsért pályáját.

            Normáliséknál, ahol nem 500 euró az átlagfizetés, sokkal olcsóbb az autókázás. Valójában, nálunk is kevesebb az 500-nál, csak ezzel etetnek bennünket.

            Menjünk át a szomszédba… Magyarországon van heti, havi, éves és megyei matrica. Az éves az ország összes fizetős útszakaszára érvényes január 1-jétől a következő év január 31. napjának 24. órájáig. 13 hónapra 42.980,00 forint, vagyis 140 euró. Azt még mindig nem értem, hogy a röszkei átkelő pár kilométeres szakasza miért matricaköteles, de ez van. 5000 forintos befektetés egy évre…

            Románia összes közútjához szükséges az ún. „Rovinieta” megvásárlása, amelyet bárhol ellenőrizhetnek az ország területén.  Ez 12 hónapra 28 euró.

            Szlovákiában 2016. január 1-től került bevezetésre az elektronikus díjrendszer. A 10 napos 10 euró, a havi 14 euró, az éves matrica pedig 50 euróba kerül.

            Szlovéniában az éves díj 110 euró.

            Horvátországban, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban használatarányosan kell fizetni. Annyit fizet az ember, amennyit megy. A fizetőkapuknál kell kiegyenlíteni az úthasználatért kirótt díjat.

            Az osztrák autópálya is kissé jobb, mint a miénk. A fizetéseik is kicsivel magasabbak. A matricák 10 napos, 2 hónapos vagy 1 éves érvényességi időtartamra érhetők el. Az éves matrica 87,30 euró.

            Svájcban az átlagfizetés alja 5000 frank körül van. Az autópályáin matricás fizető rendszer van használatban, és csak éves matrica kapható, melynek ára 40 CHF (kb. 33 euró).

            Németországban nem kell fizetni az autópályákon, bár a jelek szerint 2019-től változások várhatóak, megszűnik az ingyenes úthasználat.

            Nem kell komoly matematikai tudás ahhoz, hogy összevessük az életszínvonalat és az autópálya díjakat. Szerbia ebben is a legjobb. A legdrágább. Fényévekkel járunk az környező országok, az Európai Uniós tagállamok előtt.  Senki nem emeli fel a hangját. Senki nem szól semmit. Tűrünk, fizetünk. Jut a haladó, semmittevő pártkáderek fizetésére is. Ez van. Ez jutott.

KÖNNYŰ TESTI SÉRTÉS?

            Nataša Bekvalac 37 éves. Újvidéken született. Foglalkozása: énekesnő. Családi állapota: kétszer elvált, tavaly szeptemberben ment harmadszor férjhez. Két kislánya van. A második februárban született.

            Feljelentést tett a rendőrségen, mert a férje megverte. Rugdosta, belevágott a császármetszéssel szült nő még nem teljesen összeforrt sebébe. Húzta a hajánál fogva. Ütötte-verte, ahol érte. Az orvosi jelentés szerint agyrázkódása volt, a szeme alatti foltok, karmoláshelyek árulkodnak a bántalmazásról.

            A verést azért kapta, mert amikor a férje részegen hazaért hajnalban, Nataša megnézte a telefonját, és több szerelmes üzenetet is megtalált. Ebből lett a vita, majd az ütlegelés.

            A rendőrség az ügyet könnyű testi sértésként kezeli. A férjet kihallgatták, majd szabadon engedték. Azt nyilatkozta, hogy ő csak picit meglökte a feleségét, majd az magától esett el, és verte össze magát. A szerbiai törvények értelmében könnyebb testi sértésért 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetés róható ki, súlyos testi sértésért pedig 2 évtől 10 évig terjedő börtön. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint, a családon belüli erőszakért felelősek megúszták felfüggesztett büntetéssel.

            A szerb sajtóban megjelent kommentárok megdöbbentettek. A válaszadók fele elítéli a történteket, másik fele szerint megérdemelte az énekesnő a verést. Minek nyúlt a telefonhoz, kellett már neki egy kiadós pofon, minek ment háromszor férjhez, csak kitalálta, hogy bántották, az énekesnők mind k.rvák... Az áldozatot teszik felelőssé, mert kiprovokálta, hogy verjék. Azt írják, ennyi erőszak belefér a szerelembe. A nőknek meg kell tanulniuk, hogy kuss a nevük.

            Az, hogy hányszor ment férjhez, az ő saját magánügye. Hogy kinek szült gyereket, az is. Lehetne bárkiről szó, orvosról, bolti eladóról, háziasszonyról. Egyetlen nőt, anyát, gyengébbet, senkit sem szabad bántani. Nincs az az ok. Nincs mentség rá. Nataša közszereplő, ezért kap nyilvánosságot az ügye. Hányan élnek még olyanok, akiket fizikailag, pszichikailag bántalmaz a férjük, barátjuk, de sosem jut el történetük a nyilvánossághoz? És mindazok, akik egyetértenek a férj hozzáállásával, hogyan viszonyulnak otthon, a négy fal között szeretteikkel?

            Az énekesnő már évek óta támogatja az Állítsuk meg a nők elleni erőszakot! kampányt. Nyíltan a bántalmazott nők mellé állt, azt nyilatkozta, hogy ő sosem tűrné bántalmazást. Az ügyvédje már a válásról beszél. És szomorú, hogy a kommentelők meg azt találgatják, hogy ki lesz a negyedik férje…

            Szerbiában hiába beszélnek egy erőszakmentes világról, ha a fejekben még nincs rend...  

10 BÁTOR NŐ

            Brus község Dél-Szerbiában található. 58 kis településből áll, mindössze 16 ezer lakosa van. A lakosság főleg földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozik. A község fő embere, teljhatalmú ura az 55 éves Milutin Jeličić. Ő a polgármester. 2000-2008-ig is az volt. Az elmúlt években számos eljárás indult ellene, hatalommal való visszaélés miatt, jogtalanul szerzett vagyont. Persze, ezeknek nem lett semmilyen következménye, mert mindig tudta, hogy melyik pártba lépjen be. Milyen meglepő, most éppen a haladók sorát erősíti. Szava szent és sérthetetlen. Mindent megtehet azokkal, akik nem egyeznek a véleményével.  

            A környezetében dolgozó nők megunták a magatartását, a kiskirálykodását, összeszedték minden erejüket, bátorságukat, majd feljelentették.

            Az első bátor nő az önkormányzat titkárnője volt. Vallomást tett a hatóságoknak, hogy a főnöke két évig szexuálisan zaklatta, erőszakoskodott vele. A polgármester fenyegette, hogy tönkreteszi az egész családját, hogy úgy sem tud tenni semmit ellene, mert kapcsolatai vannak, befolyásos ember. Két év alatt 15.000 (tizenötezer!!!) szexuális tartalmú üzenetet küldött a férjezett, kétgyerekes asszonynak. Erre bizonyítékok is vannak. Miután kirobbant a botrány, a titkárnő felmondást kapott. Férje üzletét is becsukatta az önkormányzat.

            A második bátor nő a könyvtáros volt. Neki is mindenféle vulgáris dolgokat mondott a község első embere. Szeretett volna az apja, a barátja, a szeretője lenni. Fogdosta, a szoknyája alá nyúlt, zaklatta folyamatosan. A harmincéves nő két hétig a pszichiátrián is feküdt emiatt.

            A zaklatásokat átélte az óvónő is, párttársai, és még ki tudja, hányan…

            Tízen tettek feljelentést a polgármester ellen. Megindult a hivatalos eljárás. A polgármester mindent tagad. Azt állítja, hogy irigységből beszélnek ellene. Továbbra is fenyeget mindenkit, aki meg mert szólalni. Telefonon zaklatja a családtagokat, elmondja mindennek a vallomást tevő nőket. Követeli, hogy vonják vissza a feljelentéseket.

            Ma újabb tárgyalás volt. Jelen voltak a bátor nők, jelen volt a zaklatójuk is. A tárgyaláson is vulgárisan viselkedett, alázta a nőket. Közbeszólt, olyanokat ordítozott, hogy nézd meg, mire hasonlítasz, biztos nem kellenél nekem…

            Az ügyészség tudomására jutott, hogy két kiskorú lányt is zaklatott, de a szülők nem tettek feljelentést, mert féltik a munkahelyüket, félnek, hogy a környezetük elítéli őket…

            Normális országban már nem lenne polgármester Milutin Jeličić. Ő azonban biztos abban, hogy barátai megvédik. Bratisav Gašić, az egykori védelmi miniszter, aki most a titkosszolgálat vezetője, és szintén arról ismert, hogy alázza a nőket. És hivatkozott még a Vučićtyal való barátságára is. Csoda, de az államelnök még nem szólalt meg az ügyben, nem tartott erről sajtótájékoztatót…

            Minden tiszteletem a bátor nőké! Nem könnyű kiállni a nyilvánosság elé, egy kis közösségben meg főleg nem. Egy nagykutyával vették fel a harcot. Ismerve a szerbiai igazságszolgáltatást, az ügy évekig fog húzódni, még sok támadás éri majd őket… Sajnos.  

HÜLYE JÁRÁSOK MINISZTÉRIUMA

            Egy belgrádi iskola tanárnője a tavaszi szünetben kirándulni vitte a diákjait. Magánötlettől vezérelve szervezte az utazást, az iskolának semmi köze nem volt hozzá. A szülők támogatták a kezdeményezést, fizettek, örültek. A 14 éves gyerekek is örültek a lehetőségnek. Az útirány Bécs, München, Amszterdam volt. Szerencsésen hazaértek, minden rendben volt az út folyamán, sok érdekességet láttak, tapasztaltak, jól érezték magukat. A szülők is hálásak, mert így legalább a gyerekük eljutott több európai nagyvárosba, amit családostól nem tehettek volna meg.

            
           Azután kitört a botrány. Az ok: délelőtt 10 órakor végigsétáltak az amszterdami piros lámpás negyeden. Érkeztek a vélemények is: Úr Isten!  Hallatlan! Szörnyű! Erkölcstelen! Az, hogy van még látnivaló a városban, és mindezt meg is nézték a gyerekek, nem érdekes. A csatornák, a hajós városnézés, Rembrandt háza, alkotó műhelye, Van Gogh múzeuma, a holland Nemzeti Múzeum, amelyben a nagy holland művészek alkotásai láthatók, Anne Frank háza, Csodák Palotája, Madame Tussaud viaszmúzeum… Szóval, tartalmas programjuk volt. És igen, végigsétáltak a piros lámpás negyeden is. Délelőtt 10-kor. Mert a városközpontban van. Mert ugyanebben az utcában még sok minden más is van, például óvoda és templom is. Ez a való világ.

            Megszólalt az oktatási miniszter is az ügyben, kéri az iskola igazgatójától, hogy kezdeményezzen büntetőeljárást a tanárnő ellen. Akár munka nélkül is maradhat. A tornatanárnő, aki 19 éve oktatja, neveli, formálja, mozgatja a rá bízott csemetéket, akik imádják, mert bármikor számíthatnak rá.  

     Azt mondja a miniszter, hogy ez korrupció, ilyent nem lehet, egy tanár, osztályfőnök szünetben, magánkezdeményezésre nem viheti el kirándulni a diákjait. Az szülők, a mostani és a volt diákok, a kollégák egy emberként álltak a tanárnő mellé. Hogy mi lesz az ügy vége, majd kiderül… Különben nincs semmilyen törvény, amely ezt tiltaná.

            Nem értem a minisztert. Ne legyen már álszent... Szavai hiteltelenek egy olyan országban, ahol a köztévén napközben különböző szennyet közvetítenek. Ahol a műsorok bűnözőkről, szilikonmellű, kétes előéletű nőkről, házasságtörésről, kamerák előtti szexuális aktusokról szólnak. Ahol a haladó polgármesterek káromkodnak, erőszakot alkalmaznak, nőket aláznak. Ezek a kamasz gyerekek láttak, hallottak már sok mindent. Láttak már lengébben öltözködő nőket is, mint akik Amszterdamban, a kirakatban állnak. Remélem, nem néznek tévét, nem ezeken a műsorokon nevelkednek.

            Nem a tornatanárnő a szerbiai oktatás legnagyobb problémája… Nagyobb kupleráj van ott…

            Nekem erről a Hülye járások minisztériuma jutott eszembe:

A FÉREG VÁLASZA

            

             A Fidesz megnyerte. Az ellenzék elveszítette.

            Látom, ideges vagy. Nem haragszom rád a szavaidért, pedig féregnek neveztél, selejtes genetikai halmaznak. Engem, és több százezer külhoni magyart. Gondolom, ellenem voltál már 2004. december 5-én is. Bedőltél annak a szövegnek, hogy majd elveszem a munkád, majd fizetned kell utánam mindenféle adót, majd beköltözöm a házadba, olcsó munkaerő leszek. Hogy itt hagyok mindent, rohanok Magyarországra, megszerzem a nyugdíjad is. Riogattak alaptalanul. Ilyen ez a politika. Tudod, maradtunk még több százezren a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján, Erdélyben elszántak, akik itt szeretnének boldogulni. Igen, így írják, mindet nagybetűvel. Itt szeretnénk megmaradni. Itt szeretnénk tanulni, dolgozni, gyereket nevelni, boldogok lenni. Kijárni őseinkhez a temetőbe, behúzódni a templom hűvösébe megnyugvást keresni.

            Trianon adóját folyamatosan fizettük, fizetni fogjuk halálunkig. Nem könnyű az életünk, de igyekszünk. Megvívjuk a magunk kis csatáit minden nap. Az egyik hatalommal, a másik hatalommal. Országaink vezetőivel. A két baráttal.  És talpra állunk a legvészesebb helyzetekben is.

            Engem úgy tanítottak, hogy egy az ország, egy a haza, egy a nemzet. Te ezzel nem értesz egyet, kétségbe vonod a magyarságom.  Tudod, nálunk a hazaszeretet mélyről jön. A magyar nyelvet, a magyar kultúrát az anyatejjel szívtuk magunkba. Ide születtünk, kitartunk, pedig ver a sors bennünket rendesen. Kilógunk innen is, onnan is.

            Te megátkoztál. Súlyos csapást, balsorsot kívántál. Rossznak, gonosznak neveztél, szidalmaztál. Emberi méltóságomat sértegeted. Azt mondod, miattam győzött a Fidesz. Tévedsz. Nem miattam. Nézz szét magad körül, nézz szét Magyarországon, nézd meg a választási eredményeket…  És számolj… Ott keresd a bűnöst…

            Én nem gyűlöllek.  Szívesen látlak, hogy megmutassam, milyen a délvidéki vendégszeretet. Örömmel bemutatom a környezetem. A barátaim. A kórházat, az iskolát. Mesélek neked az életünkről, a gondjainkról, arról, hogy mi fáj, minek örülünk.

            Ne politizálj, ne szitkozódj, nem állj jól neked… Figyelj másra! Észrevetted, hogy a gyereked hazaért az iskolából? Örültél, hogy jól érezte magát? Láttad a mosolyát? Meghallgattad a gondjait? A párodtól kérdezted, hogy milyen volt a munkahelyén? Feltűnt, hogy hétágra süt odakint a Nap? Nem is olyan régen még az volt a legnagyobb gondod, hogy hideg van, fázol. Azt észrevetted, hogy kitavaszodott, virágba borultak a fák, csicseregnek a madarak? Vagy csak állandóan morogsz, szitkozódsz? Állandóan másokat hibáztatsz? Állandóan a politikára gondolsz?

            Tudod, vannak hasznos paraziták, jó férgek is. Határon innen és túl. És rád is ugyanaz a Nap süt…

SZOBORDIVAT

            A szovjet Jurij Alekszejevics Gagarin az első emberként repült az űrbe a Vosztok–1 fedélzetén. 1961. április 12-én 1 óra 45 percet töltött az űrben, közben egyszer megkerülte a Földet. Az egész világon csodálták a teljesítményt, mindenhol róla, az utazásáról beszéltek. Pillanatok alatt népszerű emberré vált. Neveztek el róla kisbolygót, holdkrátert, átkeresztelték a szülővárosát, és a világ számos pontján több utca is őrzi emlékét. Nincs ez másként Belgrádban sem.

            Tavaly úgy döntött a fővárosi haladó városvezetés, hogy egy szobrot is kellene állítani a világ első űrhajósáról elnevezett utcában. Pár napja el is készült a mű. Közröhej. Aránytalanul kicsi fej, aránytalanul nagy talapzaton. Nem is igazán látható. Igaz, nem volt egy nagy termetű ember Gagarin a maga 157 centijével, de akkor is viccesen fest. Nekem először a Pez-cukorka adagoló jutott eszembe róla. Bár ott is nagyobb a fej…

            Hivatalosan április 12-én kellett volna leleplezni a szobrot, de ez elmarad a jelek szerint. Szegény Gagarin forog a sírjában. Feje két nap után eltűnt. Levették. Vagy elrepült az űrbe szégyenében. Azt mondta a haladó városvezetés, hogy valami félreértés történt, lesz új szobor…

tolko mu beše 🤓 pic.twitter.com/AuHguSw0Gg

— Mirjana Radovanović (@prijatelj1) 2018. április 10.

         

        Úgy néz ki, hogy ez a modern szobordivat. Budapesten, a Liszt Ferenc repülőtér közelében pár napja leplezték le a zeneszerző miniatűr szobrát…

INGYENES GYÓGYÜDÜLÉS A SZERBIAI KISNYUGDÍJASOKNAK

           A Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Alap egy felhívást tett közzé, a kisnyugdíjasok jelentkezhetnek ingyenes gyógyüdülésre. A feltételhez tartozik, hogy a nyugdíjuk nem haladja meg a 24.980,00 dinárt, és ezen kívül semmilyen más bevételük nincs. Az Alap ezt a felhívást minden évben meghirdeti egyébként, és örülnek is neki az idős emberek.  Nem mehetnek azonban minden évben a kezelésekre, ötévente adhatják be újra a kérvényüket. Pontozzák, rangsorolják a beadványokat, számít a kisnyugdíj összege, a munkaévek száma, és az is, hogy mióta nyugdíjas az illető. Az is jelentkezhet, aki nem tagja a nyugdíjas egyesületnek.

            10 napos pihenésről van szó, fizetik az útiköltséget, a szállást, az étkezést, a kezeléseket. A kísérő költségeinek a fedezésére is lehetőség van, amennyiben vak személyről van szó, vagy olyan emberről, aki utazásra képtelen.

            A Nyugdíjbiztosítási Alap 25 szerbiai gyógyfürdőt jelölt ki, a Vajdaság területén élők 5 gyógyfürdő szolgáltatásait vehetik igénybe. Mehetnek a redneki Termálfürdőbe, a melencei Rusanda Gyógyfürdő Fizikoterápiás és Rehabilitációs Szakkórházba, a Dr. Borivoje Gnjatić Neurológiai Betegségek és Poszttraumás Állapotok Szakkórházába, a magyarkanizsai vagy az apatini Junaković Gyógyfürdőbe.

            Jelentkezni április 13-ig lehet a lakóhely szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Alap fiókintézeténél.

            Még mondja valaki, hogy Szerbiában nem törődnek a kisnyugdíjasokkal! Bár nagyapám azt mondja, kislányom, adjanak nekem normális nyugdíjat, hogy emberhez méltóan éljem a hátralévő éveimet. Majd én arra költöm a pénzem, amire én akarom… Oszt oda viszem Anyust, ahova csak akarja…

A képek a Magyarkanizsai Gyógyfürdő honlapjáról származnak.