A KÖZSZFÉRA ÉS AZ ÁLLAPOTOSOK, A SZÜLÉSI SZABADSÁGON LÉVŐK HELYZETE

        Január elsejétől 10 százalékkal emelkedtek a bérek a közszférában. Vagyis ugyanott tartunk, mint három évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy a három évig elvett 10 százalékot senki nem adja vissza. Ezzel járultak hozzá a tanügyben, a kultúrában, az egészségügyben, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségen, a katonaságnál dolgozók, hogy Szerbiában mindenkinek jobb legyen. Khm, khm.

        A törvényeket azonban nem minden esetben hangolják össze. Itt is van egy joghézag. Azok a közszférában dolgozó nők, akik szülési szabadságon vannak, nem kaptak fizetésemelést. Sajnos, nem minden nő olyan szerencsés, hogy egészséges, könnyű terhessége legyen, amit végig ki tud hordani, sokuknak betegszabadságra kell menniük. Nos, ők sem kapták az emelést.  A munkaügyi törvény, az egészségügyi biztosításról szóló törvény és a gyermekes családok pénzügyi támogatásáról szóló törvény a munkaviszonyban lévő állapotos nők és a szülési szabadságon lévő kismamák pénzügyi helyzetét nem teszi jobbá. Tombol a fehér pestis, az állam azonban nem igazán segíti a gyermekes családokat.

        A terhesség megtartása céljából betegszabadságon lévő kismamák az utolsó három fizetésük átlagát kapják. A szülési szabadságon lévők pedig az utolsó 12 havi fizetésük átlagát. Nincs törvényes lehetőség, hogy ők is kapjanak emelést. Az egyik törvény „üti” a másikat. Három évig tőlük is levonták a 10 százalékot. Most újabb hátrányos megkülönböztetés éri őket. Akkor, amikor egy új kis életet hoznak a világra, akkor, amikor még jobban szükségük lenne a pénzre, nekik nem jár.

        Szánalmas és nevetséges mindaz, amit a hatalmon lévők hirdetnek. Szülésre biztatják a nőket, azután meg nem törődnek velük. Mintha nem kívánatos személyek lennének. Mintha büntetnék őket, hogy gyermeket vállalnak. Menekülnek tőlük a magánvállalkozók, a szülési szabadságért járó pénzt hónapokkal később kapják meg. Felmondanak nekik, ahogy megtudják, hogy állapotosak, munkaerő-felesleggé nyilvánítják őket, munkaszerződésüket nem hosszabbítják meg. Valójában nem lehetne ilyet tenni, de ez a szomorú valóság.

        Beszélhetünk a családalapítás fontosságáról, a nagycsaládról, a sok gyerekről, a megmaradásról… Ez üres duma Szerbiában…

EZMIEZ?

        Van egy olyan nem hajózható vízfolyás a Duna vízgyűjtő medencéjében, mely 129 kilométer hosszú. Ebből 92 km Magyarország, 37 km pedig Szerbia területén található. Nyolcszor szeli át a magyar-szerb határt. A neve Kígyós-főcsatorna. Nevét a kacskaringós, kanyargós jellegéről kaphatta, mely egy kígyóra hasonlít.

        Regőce (Riđica), az alig kétezer fős kis falu a Kígyós-ér partján található. A magyar államhatártól 2 kilométerre fekszik. Már lassan két hete figyelik lakosai, hogy valaki szennyezi a kis folyócskájukat. Magyar oldalról. Szemmel látható a szennyezés, fehér, tejszerű a vize, pusztul az élővilága. Érezhető a bűz is. Értesítették a felügyelőségeket, de még semmi nem történt az ügyben.

        Úgy tűnik, Szerbiában hiábavalónak tűnik minden tiltakozás és feljelentés, hiszen a bajsai, topolyai, kishegyesi és bácsfeketehegyi lakosok már évek óta kérik az illetékeseket, hogy tegyenek valamit a Krivaja folyó szennyezettségének megszüntetése ellen. Sajnos, eredménytelenül.

A fényképeket egy helyi lakos készítette. 

HONFITÁRSAM ÚJABB LEVELE

Tisztelt Honfitársam!

        Levelezgetünk, levelezgetünk… Már a harmadik levelét küldi nekem. Én meg jó kislányhoz illően válaszolok. Mert húzza a nyelvem…

        Azért ír nekem, mert december hónapban letette az állampolgársági esküt az egymilliomodik új magyar állampolgár. Szép szám. Külön öröm számunkra, hogy egy délvidéki, gunarasi fiatalember és családja tehette le ünnepélyes keretek között az állampolgársági esküt Budapesten, a Sándor-palotában. Magyarok. Külhoni magyarok. Magyarok az őseik, magyar iskolába jártak, magyarul beszélnek a mindennapokban. Magyarul gondolkodnak, magyarul álmodnak. Szorgalmasan dolgoznak, nevelik a gyerekeiket. Nem akarnak innen elmenni. Egy tanyán élnek, etetik az állatokat, művelik a földjeiket. Jó emberek. Megjelentek a tévében, az újságok címlapjain, most meg még az Ön levelében is.

        Azt írja, hogy mi, magyarok nagy lehetőség előtt állunk. A szűkösség évei után most a növekedés, a gyarapodás és a nemzeti büszkeség korszaka következik. Meggyőződése, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében magyar nyelven írják a jövőt. Optimista hozzáállása van, nem vitás. Mi már itt, a Délvidéken megéltünk jó pár szűkös évet. Most jelen pillanatban Budapest felől Orbán-erejű szél fúj, Belgrád felől meg érkezik a Farkasordító hideg. Ez a kettős éppen a fejünk felett találkozik. Van itt minden, front, ciklon, anticiklon. Mindez idegességgel, ingerlékenységgel, fejfájással jár. A tüneteket nem mindig tudjuk csillapítani. Még nem érkezett meg a gyógyszer. Elégedetlenkednek sokan a közösségi oldalakon, a fodrásznál, a munkahelyükön, azután meg, ha lehetőség mutatkozik változtatni a dolgokon, akkor behúzódnak az egérlyukukba, és elfogyasztják a kapott szendvicsüket. A gyarapodásra ilyen körülmények között nem is gondolnak. A már meglévő éhes szájakat is nehéz etetni. Minimálbérből lehetetlen. A magyar-magyar kapcsolatok az egekben vannak, soha nem voltak még ilyen jók, mondják. Más a valóság, tájékozódjon egy kicsit tisztelt Honfitársam… Kérdezzen rá a magyar nyelvhasználatra, a magyar nyelvű tagozatok állapotára, a Nemzeti Tanácsok hatásköreire, az egyetlen magyar nyelvű napilapunk tájékoztatására, a délvidéki magyar emberek mindennapi harcaira… A büszkeségüket sokan feladták. Beálltak a sorba. A bólogatók sorába. Sokan kiléptek, elmentek külföldre. És még maradtak, akik itt akarnak élni, itt szeretnének boldogulni. És néha hallatják a hangjukat…

        Harmadszor kéri, biztat, hogy éljek a demokratikus jogommal, és vegyek részt a magyar országgyűlési választásokon. Döntsünk közösen, írja, és még azt is, hogy számít rám. Harmadszor is elmondom, hogy tudom a dolgom. Van magamhoz való eszem...

Tisztelettel,

Egri Emma, valahonnan a Délvidékről

ÉRVÉNYES-E A TÖRVÉNY A FELÜGYELŐRE?

Rózsa története:

        Macska típus vagyok. Mindig négy lábbal érkezem a földre, bár vannak helyzetek, amikor nem tudok megfelelően válaszolni.  Mert meglepődök, mert nem értem a nyelvet, és nem találom a szavakat…

        Fodrász vagyok. Nem közgazdász, nem jogász. Nem értek a könyveléshez, a jogi ügyekhez. Tudom, ez nem ment fel semmi alól.

        A történetem egy felügyelőről szól. A viselkedéséről, a fölényeskedéséről, a hozzáállásáról, ahogy beszél az emberrel, ahogy nem mond igazat, ahogy megmásítja a tényeket. 12 éve működtettem a MI-MI fodrász szalont Topolyán, amikor 3 évvel ezelőtt hölgy vendégeim részére kialakítottam egy konditermet is. Miután volt egy ilyen szerbiai törvény, hogy adókönnyítésben részesülnek azok a munkaadók, akik új dolgozókat alkalmaznak, én is aláírtam egy szerződést, hogy két évig foglalkoztatok munkást. Jöttek a lányok, mentek a lányok. Fél év alatt, sajnos hárman is megfordultak nálam. A jobb élet reményében külföldre mentek.

        Volt egy lány, M.P., aki körömépítéssel foglalkozott, de ő is elment 2016. január 28-án. Neki január 31-én szűnt meg a munkaviszonya, ekkor jelentettem ki.

        Február 22-én 15 órakor elmentem a bankba. Ekkor a konditerembe belépett egy férfi, akinek az ott jelen lévő K.F. mondta, hogy a tulajdonos nincs jelen, mindjárt érkezik. A férfi nem mutatkozott be, semmiféle igazolványt nem mutatott fel. Valamit irkált, majd mondta F.-nek, hogy írja alá az olvashatatlan szöveget, amit ő meg is tett.

        Másnap reggel első utam a felügyelőség irodájába vezetett. Egy szakállas férfit kerestem, akinek a nevét nem tudtam, aláírását elolvasni nem lehetett. Nem tartózkodott az irodájában. 24-én ismét kerestem. Minden papírt elvittem, amit kért, de erről semmiféle bizonylatot nem kaptam. 25-én a felügyelőnek próbáltam elmagyarázni, hogy köt a szerződés, szeretném F.-et bejelenteni. A felügyelő rám förmedt, ćuti, puno pričaš (Hallgass, sokat beszélsz!)… Nem köthetek F.-fel szerződést, még tőle meg nem kapom a végzést. Hiába kértem, hogy akkor nem teljesítem a szerződési feltételeket, elveszítem a programot. Flegmán, rosszmájúan válaszolt, hogy no, és akkor mi van, ha elveszíted, akkor elveszíted… Neka, ako izgubiš, izgubiš...

        29-én újból hívatott. Ekkor kaptam először leírást az esetről. Hogy K.F. feketén dolgozott. Nem jelentettem be. Reggel 8-kor kezdődik a munkaidejük a felügyelőknek, de engem többször is 7-re kéretett, amikor senki sincs az épületben. Egy lélek sem, hogy ne legyenek tanúk. Szerettem volna fordítót, mert nem értettem a szakszöveget, ami a papíron szerepelt. Már amit ki tudtam olvasni belőle. Azt válaszolta, hogy neki nincs arra ideje, hogy várja a munkatársát, hogy nekem fordítgasson. Pedig jogom lett volna rá. Papíron. Csak az életben ezek a jogok nem működnek. Azt is mondta, hogy a munkásomnak nem adtam fizetést. Amikor javasoltam, hogy hívja ide, akire gondolt, felemelte a hangját, és azt mondta, šta hoćeš, nisam ja advokat... (Mit akarsz, nem vagyok én ügyvéd…)

        A végzés március 3-án készült el. A felügyelő kérte, hogy F.-et február 13-tól jelentsem be.

        Március 7-én a felügyelő meglátta M.P. munkakönyvét, hogy január 31-i dátummal kijelentettem. Emelt hangon kérdezte, hogy šta je ovo (mi ez?)… Azt mondta, hogy lényegtelen, hogy a körmöslány, M.P. január 28-án elhagyta a munkahelyét, egészen március 8-ig jelentsem vissza, mert eddig szólt az eredeti szerződése. Mondjam azt, hogy tévedés történt. Ezt másnap meg is tettem. Kifizettem 41 napra a járulékot, 16.000,00 dinárt. A valóságban a lányt még képen sem láttam. Ilyen sehol a világon nincs…    

        Panaszlevelet írtam Szabadkára, amit a felügyelő is megtudott. Másnap bejött a szalonba, kérdezte, hogy miért tettem. Mert jogomban áll, válaszoltam. Most már 8-ra hívatott az irodájába, nem 7-re. Azt kérte tőlem, hogy vonjam vissza panaszom, írásban, cserébe lezárja az ügyet, és nem leszek megbüntetve. Kértem, hogy gépelje le, hogy olvasható legyen. Megígérte. Hiszékeny vagyok. Nem kellett volna megbíznom benne. Írásban visszavontam a feljelentést. Nem írtam alá, úgy adtam oda neki, hogy olvassa el. Vártam a gépelt szövegét. Azt válaszolta, majd megkapom. Én nem akartam addig aláírni a visszavonást. Hátradőlt a székben, imamo vremena (ráérünk), mondta. Kimentem az irodából, majd kis idő múlva visszatértem. Aláírtam. Nagy hiba volt. A pecsétem kikapta a kezemből, ő ütötte rá. Ha nem írom alá, lehet, hogy még most is ott lennénk… Pár napra rá kaptam a kihágási bíróságtól a szerelmes levelet. Ott a gépírónő mondta, hogy ne beszéljek magyarul, mert sokáig tart lefordítani. A bűnöm, hogy F. február 13-tól feketén dolgozott, nem jelentettem be.  13-a szombat volt, 15-16-a állami ünnep. 150.000,00 dinár büntetést kaptam.

        Írtam panaszlevelet Újvidékre. Megismételték a tárgyalást magyar nyelven. Azután volt még kettő. A felügyelő is ott volt, nem mondott igazat. Azt állította, hogy én egy hétig feléje sem néztem, nem vittem be a papírokat. Egy felügyelőnek szabad ilyet tennie? Nem tudom leírni, mit éreztem, hogy hazudik. Szóltam is, hogy ez nem igaz. A bírónő rám szólt, hogy nem Hágában vagyunk… A tárgyalásról szóló szöveget igényeltem magyar nyelven is. Újból írtam Újvidékre. A bíróság ugyanis 2400,00 dinárt kért azért, hogy volt hivatalos fordító is a tárgyaláson, és 3000,00 dinárt azért, mert megismételték a tárgyalást. Panaszt tettem azért is, mert a bírósági végzést nem kaptam meg magyar nyelven.

        2016. december 22-én bezártam a szalont. Hónapokkal később erre a címre érkezett meg a végzés.

        Vannak hibáim, nem állítom, hogy nincsenek. Tévedtem, de nem ekkorát. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy senkire sem számíthatunk. Ellehetetlenítik a magánvállalkozók munkáját a különböző felügyelők. Csak hallgatunk. Nem tudjuk a jogainkat. Ő büntetlenül él tovább. Vannak kapcsolatai. Nekem elvették a munkám. Engem még férfi így nem alázott meg. Nem beszélt velem. Kértem a Magyar Nemzeti Tanácstól is segítséget. Hogy panaszt tegyek a bíróság munkájára, a felügyelőre. Egy hölgy a telefonba azt mondta, hogy majd visszahív a jogászuk. Azóta sem tette meg.

        Azok, akiknek védeniük kellene a magyarság érdekeit, nem teszik. Hiába van papíron jogunk magyarul beszélni a bíróságokon, nehézkesen működik a dolog.

        Milyen országban élünk, ha egy felügyelő simán nem mond igazat a bíróságon, és ennek nincs semmi következménye? Sokat tudnék még mesélni a gorombaságairól, a hangnemről, ahogy beszélt velem, ahogy minden alkalommal megalázott több hónapon keresztül…

        Valószínű, én is elhagyom az országot. Nehéz döntés itt hagyni mindent. Én is egy leszek a sok közül…

OKOS

        Nem tudom, van-e Szerbiában olyan nyilvántartás, hogy mennyi az állampolgárok IQ-szintje. Kíváncsi lennék egy ilyenre. Hogy mennyi északon, mennyi a fővárosban, délen… Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, hogy fokozatosan csökken a szint. ..

        Pedig annyi okosság van körülöttünk. Ott az okostelefon. Tud mindent. Számol, ír, fényképez. Nemcsak telefonálni, zenét hallgatni, közösségi portálokat nézegetni, szelfiket gyártani lehet vele, hanem még azt is kiszámíthatjuk különböző alkalmazások letöltésével, hogy mennyi idő alatt tesz meg egy kört a közepén madzagra felfüggesztett cső. Logaritmál, matekfeladatok old meg, de akár fogalmazásokat is ír… Minek tanuljon a gyerek, ha a telefonja mindent jobban tud…

        Az okosóra sem csak az időt mutatja. Egyfajta hordozható számítógép. Kapcsolja a világítást, nyitja az autót, lehet segítséget kérni, telefonálni, nem tévedünk el, e-mailt küldhetünk, lépést számlál, gyorsulást mér, tájékoztat az időjárásról, közben meg zenét is lehet hallgatni…

        Az okosszemüveg nem a látást javítja. Van rajta kamera, beépített mikrofon, mozgáskövető. Azonnal fel is lőhetjük a közösségi portálra, hogy éppen mit látunk, merre vagyunk. Közben beszélgethetünk, akár filmet is nézhetünk.

        Az okospóló a telefonunkkal kommunikál. Figyelmeztet, ha a vérnyomásunk az egekbe szökött, vagy ha túlhajszoltuk magunkat. Minden adatot rögzít, a szívveréstől kedve a levegővételen át a testhőmérsékletig.

        Van okossapka, beépített bluetooth-os fejhallgatóval és mikrofonnal.

        Okos otthonba okos kamera dukál. Okos égők. Meg ugye, ott van a távolról vezérelhető Wi-Fi-s, vezeték nélküli okos konnektor.

        Ha még nem viselt térképet a cipőjében, épp itt az ideje… Az okoscipőben van beépített GPS, így segíti a viselőjét újabb városok, látnivalók felfedezésében. Rezgésekkel jelzi, hogy hol, merre kell fordulni. Még eltévedni sem lehet egy jóízűt…

        Fogkefe, autó, mosogatógép, hűtőszekrény, melltartó, meg még sok minden más okos lett.

        Az okos pizsamát azonban sosem venném meg a gyerekemnek. A mesék kódjait tartalmazza, majd ezt beolvassa az okostelefon, és már hallgathatja is a gyermek a Csipkerózsikát, a Hamupipőkét. Akár olvashatja is. Szerintem, a gyerekek így is sok időt töltenek a képernyő előtt. Hová tűnik a közös esti mesék varázsa?

        Már várom az okos klotyópapír megjelenését, hogy az mit tudhat…

        Fejlődik minden, fejlődik a világ. Mi itt, Szerbiában nem igazán haladunk a jó felé. Nem igazán okosodunk. A hatalmon lévőknek az a céljuk, hogy minél butább emberek éljenek az országban. Akiket lehet irányítani. Akik hallgatnak. Akiknek nincs önálló véleményük.

        Az meg nem vigasztal, hogy a medúza is túlélt vagy 650 millió évet agy nélkül…

BICIKLIS

        Hozzád szólnak a soraim, te biciklis, akinek az este minden jót és szépet kívántam… A családodnak is, a felmenőidnek is, sőt, még az utódaidnak is… Olyan cifrán káromkodtam, hogy egy kocsis megirigyelhette volna…

        Nem sokon múlott az életed. Meg az sem, hogy az enyém tönkretedd. Milliméterek választottak el attól, hogy lecsapjalak kis autócskámmal az útról. Te nyugodtan tekertél, lehet, hogy azon gondolkodtál, hogy mit ad az asszony vacsorára, vagy azon, hogy a gyereked hazaért-e már a szomszédból… Az utolsó másodpercben vettelek észre. Nem mobiloztam, nem cseverésztem, nem vertem a zene ritmusára a kormányt, hanem figyeltem az utat… Te láthatatlan voltál. Sötét volt, még egy szerencsétlen macskaszem sem volt a bicajodon… A ruhádon sem villant meg semmi. Úgy elvoltál a nagyvilágban…

         A kerékpáros balesetek legfőbb oka, hogy éjszaka kivilágítás nélkül vesznek részt a forgalomban. Legalább te ne rontsd a statisztikát!

        Kérlek, könyörgöm, húzzál fényvisszaverő mellényt! Különben is kötelező lakott területeken kívül. Ha a mellény nem tetszik, ha kényelmetlen, ha nem illik a nadrágod színéhez, ha szerinted kukásmellényre hasonlít, akkor vegyél fel bármilyen ruhát, kabátot, ami visszaveri a fényt… Nem kérem, hogy úgy csillogj-villogj, mint egy karácsonyfa, de valahogy adj életjelt magadról…

        Legyen lámpád, elől fehér, hátul piros… Villogjon a sötétben… A kerekeiden, a küllőiden is villanjon meg valami… Így már tekerhetsz, ahová csak akarsz...

        Lakott területen belül is ajánlott, hogy így nézz ki… Mert az utcai közvilágítás sem épp a legjobb mindenhol… Rosszak a látási viszonyok. A te érdeked is. Neked is van családod. Téged is szeretnek. Hazavárnak. Biciklistül. Egészben, épségben. És én sem szeretném a börtönben végezni...

        Balesetmentes kilométereket mindannyiunknak!

ÁRENGEDMÉNY VAGY MÉGSEM...

        2017 augusztusában nyitották meg Belgrádban az IKEA bútoráruházat.  A világon a négyszázadikat. A megnyitón volt minden, díszbeszédek, kaja, pia, lufiözön, Vučić és a többiek… Azt szajkózták, hogy csakis miattunk épült az áruház, szerbiai polgárokért, hogy nekünk jobb legyen, hogy európai színvonalú termékekhez juthassunk. Természetesen, minden olcsóbb, mint a környéken, hangoztatták teli tüdővel…

        Most kaptam egy üzenetet, hogy fantasztikus téli akciók várnak rám január 21-ig, akár 50%-kal olcsóbban juthatok hozzá bizonyos termékekhez az IKEÁ-nál.  Szerbiában. Nem mintha szükségem lenne székre, pink hálózsákra, vagy a konyhabútorom szeretném lecserélni, de megnéztem a kedvezményeket.  Meg, ha már megnéztem, találomra össze is hasonlítottam… Mert ilyen vagyok.  Nem árt nyitott szemmel járni. Az óóóóóriási kedvezmény kész átverés.

        Persze, régóta bevált szokás, hogy boltok által néhány nappal a kiárusítás előtt felemelik az árakat, majd akciót hirdetnek, és „sokkal olcsóbban” értékesítik a termékeket. A kereskedő nem veszít semmit, a vásárló pedig boldog, bár valójában félrevezették, átverték.

        Minden vállalat, mely a világon több üzlettel is rendelkezik, az adott ország fizetőképességéhez lövi be az árait. Szerbia mindenféle statisztikai adat szerint nem számít gazdag országnak. Akkor miért drágább nálunk minden???

A tények:

          

     

     És legyen boldog a vásárló, hogy a fotel most 1000 dinárral olcsóbb, 4999,00 helyett 3999,00 dinár. Magyarországon mindenféle kedvezmény nélkül 3466,00 dinárba jön ki.  

                      

     Vagy itt az akciós esernyő, amit most 400 dinárral olcsóbb lett. Magyarországon is leárazták. 763 dinárról 571-re.  

  

     A helyzet ugyanaz a sötétítőfüggönnyel is. Magyarországon kedvezmény nélkül is olcsóbb.

        Csak két kérdésem lenne: Meddig szédítenek még bennünket? Meddig tűrjük?  

NYOLCADIKOSOK, FIGYELEM!

        Újabb változások lesznek a nyolcadikosok kisérettségi vizsgáján, jelentette be Vesna Nedeljković, az oktatási miniszter tanácsosa. Sok változatot ismerhettünk már meg, sokszor változtatták azt, hogy hogyan is számolják a százalékokat, a pontokat, hogyan kapják meg a maximálisan elérhető 100-at. Pedagógus, szülő legyen a talpán, aki ezt követni tudja…

        Mint ismeretes, évekig csak anyanyelvből és matematikából írtak tesztet az általános iskolák végzősei, majd pár éve bevezették a vegyes (kombinált) tesztet is, mely öt tantárgyat ölel fel. A történelmet, a biológiát, a földrajzot, a kémiát és a fizikát. A diákok összesen száz pontot szerezhetnek, és a legújabb változat szerint ebből hatvan pontot (tavaly hetven volt) a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályban elért eredményük alapján, negyvenet (tavaly harminc volt) pedig a kisérettségin. A kisérettségi az idén is három napig tart. Az elmúlt iskolaévben tesztenként 10 pontot gyűjthettek össze a nyolcadikosok, az idén ezt is változtatták. Az anyanyelvi teszten 13, a matematikán szintén 13, az öt tantárgyból álló vegyes teszten pedig 14 pontot lehet majd szerezni. A záróvizsgák végleges eredményeinek közzététele után jöhet a kívánságlisták kitöltése, majd egy hét után kiderül, hogy ki melyik középiskolába jutott be, és következhet az iratkozás.

        2016-ban meghatároztak egy 50 pontos küszöbértéket, melyet a diákoknak el kell érniük ahhoz, hogy négyéves szakra iratkozhassanak. Ha kevesebb pontot gyűjtenek össze, hároméves szakra mehetnek csak. Hogy ezen változtatnak-e, még nem lehet tudni.

        A záróvizsgák körül több botrány is volt az elmúlt években. Kiszivárogtak a feladatok, nem voltak azonosak a szerb nyelvű és magyar nyelvű matematikatesztek. Egyes iskolákban kiemelkedő eredmények születtek, mert az ügyeletes tanárok segítettek a megoldásban. Az oktatási minisztériumnak van egy olyan ötlete is, hogy minden olyan terembe, ahol a teszteket írják, kamerákat szereltet be, hogy ellenőrizni tudják a folyamatot.

        Beszélgettem egy nyolcadikos osztályfőnökkel. Ő felháborítónak tartja, hogy a változásokról az oktatásügyben dolgozók a sajtóból értesülhetnek, nem ők kapnak először hivatalos értesítést. A feladatgyűjteményeket sem kapták még kézhez. Jó lenne, ha idén időben kiderülne, hogy hol, milyen középiskolák nyílnak magyar nyelven, nem az utolsó pillanatban szüntetnének meg, hagynának jóvá tagozatokat. Az is jó lenne, ha már időben megkapnák a magyar anyanyelvű gyerekek, szülők, pedagógusok is ezt, hogy tudjanak válogatni, tudjanak mit írni a kívánságlistákra… Esélyegyenlőség van, azt mesélik…

TE ÉLSZ, AZ Ő ÉLETÉT ELVETTED...

        Láttalak a tévében. Bilincsben. Rendőri kísérettel. Kitakarták az arcod. Láttalak az újságokban. Nem takarták ki az arcod. A szerbiai és a magyarországi sajtóban mindenhol megjelentél. Vezető hírként. A legolvasottabb, legtöbbet kommentált cikkek között. Vannak helyek, ahol csak a puszta tényeket közölték. Öltél. Gyilkoltál. Vannak helyek, ahol részleteztek. Kérdezgettek szemtanúkat, szomszédokat, barátokat. Bulvárosítottak. Hozzátettek, elvettek. Mindenkinek van véleménye. Ismerősöknek, ismeretleneknek. Kimondják, vagy nem mondják ki. Megdöbbennek, mert nem ilyennek ismertek. Szégyellnek, hogy ismernek. Védenek. Támadnak. Szidnak. Már nem él a profilod sem a közösségi oldalon. Több száz megjegyzést kaptál. Nem szalonképeseket. Kíméletlenek voltak a hozzászólók. A legmagasabb kiróható büntetést kérték. Sokan a halálbüntetés visszaállítását követelték.

        Hibáztatják a szüleid, mert így neveltek, mert mindent megadtak. Vétkesek-e azok a barátaid, akik tudták, hogy ha iszol, akkor agresszív vagy, kivetkőzöl önmagadból, és nem szóltak senkinek erről? Nem is gondolták, hogy egyszer ennyire elborul az agyad…

        Az írtad a közösségi oldalon, hogy nem vagy idegbeteg, csak szenvedélyesen fejezed ki, ha valami nem tetszik. Te is érezted, hogy valami gond van… Hogy nem tudsz uralkodni magadon…

        Letartóztattak a törvények értelmében. Előzetesbe helyeztek a szökés, elrejtőzés veszélye miatt. Te és a védőd is fellebbeztetek. Egy védő dolga, hogy védjen. Te is mented a menthetőt. Hogy nem akartad. Nem így akartad. Nem tudod, mi volt veled. Az alkoholra fogod. Visszaállítanál mindent. Nem lehet. Gyilkos vagy. A legjobb hír most az lenne, ha nem lennél hír.

        Ő, akit szerettél nincs már. Ő, akit szülei felneveltek, iskoláztattak, sosem fog már belépni az ajtón. Nem öleli meg a nővérét. A szeretteit. Elvetted minden lehetőségét. Nem utazhat, nem cseveghet a barátnőivel, nem ismerheti meg az anyaság örömeit.

        Te még élheted az életed. Olyant, amilyent. Lehet családod. Beszélhetsz, dolgozhatsz, szenvedhetsz. Láthatod Őt álmaidban. Emlékeidben. Kísérteni fog. Halálodig bánhatod a tetted. A dolgokon nem változtat. Őt már nem lehet visszahozni.

        Hány életet tettél tönkre? Hány családot borítottál feketébe? Szánhatod, bánhatod a dolgot. Megtetted, vállald a következményeket… Az életösztönöd feléledt, miután öngyilkos akartál lenni. Rajta már nem segíthettél. Megölted.

        Két faluban zokognak. Az egyikben a temetésre készülnek. A másikban a védelemre. Nincs mentséged. Neki nem adtál esélyt az életre… A te szüleid még magukhoz ölelhetnek. Őt már csak a temetőben látogathatják…

AKI SZERET, NEM ÖL MEG...

        Megölte a barátnőjét egy 29 éves férfi Szegeden hétfő délben – tájékoztatta a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-t. Huber Krisztián közölte, a férfi hétfő dél körül szólalkozott össze egy Szatymazi utcai lakásban barátnőjével. A szóváltás tettlegességig fajult, a nő olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy életét vesztette. Ezt követően a férfi megpróbált öngyilkos lenni, végül azonban segítséget kért. A mentők a nőnél már csak a halál beálltát tudták megállapítani, a férfit kórházba vitték.

        A gyanúsított ellen, őrizetbe vétele mellett, emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt indítottak eljárást – tudatta a főhadnagy.

        A bűncselekmény egy ötszintes panelházban történt. Hétfő délután a rendőrök az épületet és környékét is lezárták, több helyen is nyomokat rögzítettek.

        A 29 éves férfi gunarasi. A 25 éves lány csantavéri. Az eset 2018. január elsején történt Szegeden. Már a lakás előtt vitatkoztak a fiatalok, veszekedtek. Majd a lakásban történt a gyilkosság. Felfoghatatlan. Hogy valaki megöl egy embert, mert szereti, mert féltékeny. Mert nem értenek egyet.  

        Családok gyászolnak. Családok mennek tönkre egy pillanat alatt. Egy lánynak, akit szülei felneveltek, iskoláztattak, munkát biztosítottak, elveszik az életét. És a fiúé sem lesz már soha a régi. Ülhet börtönben, bűnhődhet, furdalhatja a lelkiismeret, keresheti a választ a miértekre. Nincs rá mentség. Semmilyen erőszakra sincs...
          Nyugodj békében, B...