A
nevelőszülőséghez nem kell külön iskola, elég egy gyorstalpaló felkészítő tanfolyam.
33 óra alatt meg lehet tanulni. Hetente egy háromórás előadáson, műhelymunkán
kell részt venni. Ott elmondják, hogy mekkora felelősség is nevelőszülőnek
lenni, szeretni kell a gyereket, mire van szüksége, mit kell neki biztosítani.
Szerbiában
több mint 7000 gyermek nem a vér szerinti szüleivel él.
Azt
mondja a szomszédasszonyom, hogy hazahoz ő is kettőt-hármat. Piri középiskolát
fejezett, már évek óta nem kap munkát sehol sem. Külföldre már hova menne, itt
vannak idős szülei, nem hagyhatja őket magukra. Majd ez lesz a napi dolga.
Nevel. Ezzel több pénz jut majd a saját gyerekének is. A feltételeknek megfelel, kérvényt írni tud,
büntetlen előítéletű, 45 éves, egészségügyi állapota és körülményei alapján
alkalmas nevelőszülőnek a törvények szerint. Egy gyereknek hat négyzetméteres
szobát kell biztosítani. Ágyat, 2 váltás ágyneműt, asztalt, tükröt, fűtést.
Igaz, hogy ez 24 órás szolgálat, munkaidő nincs, de ki lehet bírni biztosan ezt
is. Példaként felhozza a másik utcán Némethnét. Figyeljem csak meg, hogy
kivirult, mióta ezzel „foglalkozik”. Kapott egy testvérpárt, a kislány ovis, reggel
hatra viszi, délután négyig a napköziben van. A kisfiú harmadikos. Kisegítő
tagozatra jár, ezért több pénzt is kap. Mindig mondja is, hogy a gyerek nem
specces, hanem sajátos nevelési igényű. Így szebben hangzik. Este hétkor ágyba
dugja őket, napi három óra hosszát találkoznak. Így könnyű. A szüleik nem
törődtek velük, ittak, loptak, most éppen börtönben ülnek. A két gyerek után
majdnem 60 ezrest kap. Ingyen könyveket, ruhatámogatást, kiránduláspénzt. Jár a
gyerek mindennapi szükségleteire juttatás, meg ő is kap fizetést. Jut ebből
Némethné frizurájára is. Meg azóta van tetovált szemöldöke is.
Több
pénz jut egy gyerekre, mint egy átlagos, normál családban. Szomorú. Több
szempontból is az. Szomorú, hogy vannak, akik ezt biznisznek fogják fel.
Kizárólag a pénz miatt fogadnak be a családjukba szerencsétlen sorsú
gyerekeket. Szomorú, hogy ilyen sok gyerek nő fel szülői szeretet nélkül.
Vannak persze jó példák is, amikor tényleg szívvel-lélekkel törődnek a
nevelőszülők a szomorú szemű kicsikkel, szinte már sajátjukként szeretik őket. A
kapott pénzt rájuk költik.
Belegondoltam.
Nekem is van kettő. Nem keresem meg ennek a felét sem. Meg fizetem a
könyveiket, a kirándulásukat, a ruházkodásukat. Etetem, itatom őket.
Nem
is olyan hülye ez a Némethné.
Az írás a Délhír Portálon jelent meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése