Hatalmas vihart kavart az a kiszivárgott
BESZÉLGETÉS, mely Bogdan Laban, Szabadka polgármestere és Vladimir Polovina, az
Építőmérnöki Kar tanára között zajlott. Természetesen, a rezsimhű újságok,
portálok egy szót sem ejtettek az ügyről, és még az államelnökünk sem találta
ki, hogy erre mit lépjen.
Szabadka a szülővárosom. Imádom. Keresztül-kasul
bejártam, ismerem minden zegzugát. A lakosait. Fáj, hogy ilyen vezetősége van.
Fáj, hogy ezt megengedjük. Fáj, hogy nem tudunk összefogni. Fáj, hogy nem
teszünk semmit. Hagyjuk elveszni mindazokat az értékeket, melyeket őseink
megteremtettek.
Szabadka város honlapján a polgármester
köszönti az olvasókat. Vagy az ő nevében valaki megírta a szöveget, ugyanis a
hangfelvételen elhangzottak és a honlapon leírtak még csak köszönőviszonyban
sincsenek egymással. Az ordibálása minősíthetetlen. Nincs benne sem kulturális
hagyomány, sem modern európai törekvés. Régen az ilyen sértegetésekért halál
járt, manapság meg normális országokban lemondás. A leírt, ígért dolgok korrektek.
„Szabadka olyan város, ahol a másság megértésre és támogatásra talál, ahol
éppen a különbözőségek adnak lendületet a további fejlődéshez, s ezt
szimbolizálja az egymás felé forduló négy virágszirom is.” A polgármester
kíváncsi az emberek véleményére, várja a hasznos ötleteket, tanácsokat, és mindig
számíthatnak a lakosok rá. „Szabadka polgármestereként nyitott vagyok a
véleménycserére. Meghallgatom Önöket, válaszolok kérdéseikre, megteszek
mindent, hogy eloszlassam kételyeiket, vagy megoldjam a problémájukat.”
Az én problémám magával a
polgármesterrel van. A viselkedésével. A magatartásával. A hozzáállásával. Igaz,
arra nem tér ki, hogy milyen hangnemben válaszol a kérdésekre, milyen
módszerekkel oszlatja el a kételyeket, hogyan oldja meg a gondokat. Valójában, amilyen
a gazda, olyan a szolgája is. Megteheti, hogy fenyegessen, hogy megfélemlítsen,
mert a főnöke is ilyen. Ez a viselkedési forma a normális Szerbiában. Állatoknak
néznek bennünket a vezetőink. Azt gondolják, hogy ők a mindenhatók. Harcolhatunk az agresszió ellen… Elkeserítő.
Milyen példa ez a jövő generációjának? Következmények nélkül üvöltözhetnek,
szidhatják, alázhatják a másik embert? Csodálkozunk, hogy az iskolában
fékezhetetlenek a gyerekek? Hogy simán nekiugranak a funkción lévő haladók annak,
aki éppen nem a kedvük szerint tesz? Minden
elismerésem Vladimir Polovinának, hogy ezt ilyen higgadtan tűrte. A nem
emberhez méltó viselkedést. A megszégyenítést. A pofonokat. Gondoljuk bele
magunkat az ő helyébe. Mit tettünk volna?
A bérkommentelők már végzik a
feladatukat. A Kurir honlapján a cikk alatt szorgalmasan mínuszozzák azokat a
hozzászólásokat, melyek elítélik a polgármester viselkedését. Vagyis a bérkommentelők helyeslik
a tettet. Nekik ez a normális, az elfogadott, a követendő példa. Ez még
elkeserítőbb. Ha pedig nem egyeznek ezzel, csak azért végzik robotként a
mínuszozást, hogy így tartsák el a családjukat, akkor hányszor köphetik szembe
magukat?
Mindig azt hiszem, hogy már nem sok
mindenen tudok meglepődni. A politikusoknak azonban sikerül kihozniuk a
sodromból. Az érdekel még, hogy mit tesznek a haladók koalíciós partnerei
Szabadkán. Szó nélkül hagyják? Van egy szerb mondás: S kim si, takav si! Akivel vagy, olyan vagy... Mit fog tenni az államelnökünk? Megvédi a
pártkatonáját vagy meneszti?
Nem ezt érdemeljük. Nem ezt érdemli
Szabadka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése