AZ EMBER NAGY E-VEL

        Minden halál szörnyű, borzalmas. Egy pótolhatatlan veszteség.

        Amikor egy szülő veszíti el a gyermekét, azt a természet rendjével ellentétesnek érezzük. Az az élet rendje, hogy a gyermek túléli a szüleit. Ez sajnos nincs mindig így. Az élet sokszor igazságtalan és kegyetlen. Amikor a szülő a gyermekét veszíti el, a jövőjét, a jövője értelmét veszíti el.

        Jönnek a kérdések, hogy az égieknek miért éppen ő kellett? Hogyan tovább? Mi az értelme az egésznek? Hogyan lehet ezt túlélni? Mi a gyógyír? A miértekre legtöbbször nincs válasz.

        Az elveszített gyermek pótolhatatlan. Nem értjük, hiszen előtte volt az élet, sok remek dolog, amit sohasem élhetett át. Keressük a békét, a megnyugvást. A legfájdalmasabb, hogy meg kell élni a mindennapokat. Úgy kell megélni, hogy közben halálosan hiányzik a gyermek.

        Ljilja Mijatov 1989-ben 34 éves korában hunyt el. A lány egyetemet végzett, közgazdászként dolgozott. Minden átértékelődött szülei életében, gondolataiban. Megfogadták, hogy haláluk után minden vagyonukat egy alapítványra hagyják, és a pénzt tehetséges diákok támogatására fordítják. 2006-ban elhunyt Milka Mijatov, Ljlilja édesanyja is.

        A férj, apa nem látta tovább értelmét, hogy Belgrádban éljen, visszaköltözött szülővárosába, Nagybecskerekre. Egy új úton indult el. Megszületett benne a gondolat, hogy még életében, nem csak halála után, segíteni szeretne másokon. Így tudja túlélni a mindennapokat.

        A „Ljilja i Milka Mijatov“ Alapítvány 2006-ban kezdte meg a munkáját Nagybecskereken. Pályázatot hirdettek tanulmányi ösztöndíj odaítélésére egyetemistáknak. A kuratórium azóta is minden évben elbírálja a jelentkezéseket. A feltétel 8,5 fölötti átlag állami egyetemen, és legalább 5 éve a városban kell élnie a diáknak. Az egyetemistáknak csak tanulniuk kell, a legjobbaknak járó pénzjuttatás ösztönzésként hat. Đura Mijatov így segít a jövő nemzedékének, így őrizte meg lánya, felesége emlékét.

        Đura Mijatov nagyszerű Ember. Nagy E-vel. Méltó emléket állított szeretteinek. Az ösztöndíjazott diákok közül többen már munkába álltak, sikeres vállalkozást vezetnek. Visszajárnak Đura bácsihoz. Hálásak. Nem felejtenek. Ma már ők is támogatják az Alapítvány munkáját. A kapott értékrendet az életük minden területén terjesztik.